Moábi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moábi, moábita
A Mésa-sztélé egy 1891 körüli fotón
A Mésa-sztélé egy 1891 körüli fotón
Beszélik holt nyelv
Terület Közel-Kelet, az egykori Moáb (a mai Északnyugat-Jordánia területe, a Holt-tengertől keletre)
Beszélők száma 0 fő
Nyelvcsalád Afroázsiai nyelvcsalád
   sémi ág
    nyugati csoport
     északnyugati alcsoport
      kánaáni nyelvek
       moábita nyelv
Írásrendszer óhéber ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalos sehol nem hivatalos
Gondozza nincs szabályozva
Nyelvkódok
ISO 639-1 nincs
ISO 639-2 sem
ISO 639-3 obm
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Moábi nyelv témájú médiaállományokat.

A moábi nyelv az északnyugati sémi nyelvek kánaánita ágába tartozó, az ókori Moáb (a jelenlegi Északnyugat-Jordánia) területén beszélt, a héberrel közeli rokonságban lévő, óhéber karakterekkel írt holt nyelv.

A nyelv forrásai[szerkesztés]

A moábi nyelv két legfontosabb emléke és forrása az un. Mésa-sztélé, mely a Bibliában, a Királyok 2. könyvének 3. fejezetében említett Mésa (Meša, Mesha), moábi király Izráel elleni hadjáratának állít emléket, valamint az El-Kerak-sztélé. A nyelv ezen kívül kisebb töredékekből, feliratokból ismert.

A nyelv státusza[szerkesztés]

Mivel rendkívül kis számú forrás áll rendelkezésre, valamint mert a vokalizáció erősen hipotetikus, a nyelv pontos státuszát nem könnyű meghatározni. Az általános tudományos közvélemény külön nyelvként tartja számon, míg mások - a szöveg héber nyelvismerettel való gyakorlatilag tökéletes olvashatósága miatt -, csupán a bibliai héber egy dialektusának tartják. Az álláspontok aszerint változnak, hogy ki mire helyezi a hangsúlyt: a nagyfokú hasonlóságra vagy a csekély számú, viszont annál markánsabb eltérésre.

A moábi nyelv jellegzetességei[szerkesztés]

A fennmaradt moábi nyelvi anyag roppant csekély volta ellenére is megállapítható, hogy nagyfokú hasonlóságot mutat a bibliai héberrel, attól való eltérései ugyanakkor arámi vonásokat mutatnak. Egyetlen igealak esetében akkád vagy arab hatásról szoktak beszélni, ez azonban az igealak egyezésén túl semmi más hatásra nem utal.

Ortográfia[szerkesztés]

A moábi írás legfőbb jellegzetessége a magánhangzóbetűk (magánhangzókat is jelölő jod és váv: v = ó, ú, j = í, é) szinte teljes hiánya a szavak belsejében. Ennek fényében a magánhangzóbetűnek tekinthető jod és váv kiejtése is kérdéses (pl. haddíbání helyett lehet haddajbání). Szóvégen a magánhangzóbetűk megtalálhatók, olvasati értékük azonban (különösen a esetében) kérdéses.
(A kvadrát írásban meglévő végbetűk az óhéber írásból eleve hiányoznak.)

Írásjelek[szerkesztés]

A mi fogalmaink szerinti írásjelek a moábiban nem léteznek, a szavakat azonban szóelválasztó pontok különítik el, a nagyobb egységeket pedig szóközi vonalak.
A szavak írása a sorok végén is folyamatos, ami nem fér ki, átkerül a következő sor elejére, de ez nem szóelválasztást, csak írási konvenciót jelent.[1]

Mássalhangzók[szerkesztés]

A mássalhangzók kiejtése valószínűleg a hébernek megfelelően történhetett, ez a szókészletbeli egyezések és a vonatkozó bibliai szövegrész (2 Királyok 3:4-27) alapján nagy biztonsággal állítható. A begadkefatok kiejtése még minden bizonnyal plozív (b, g, d, k, p, t), mivel a spirantizáció (β (v), γ, δ, χ (ch), φ (f), θ) csak későbbi fejlemény (a hébernél a babiloni fogság utántól számítható). A kettőzésekről azonban nem tájékoztat a szöveg.

Magánhangzók[szerkesztés]

A szövegek vokalizációja erősen kérdéses, a magánhangzóbetűk hiánya pedig még inkább megnehezít mindenféle rekonstrukciót, ugyanakkor itt is feltételezhető a bibliai héberhez való hasonlóság, mindenképpen számolhatunk a szokásos sémi ă/ā-i/ī-u/ū hármassal, valamint feltételezhető az e/ē, o/ō megléte is. Nem adatolható azonban a héberben és és arámban nagy szerepet játszó svá (ə) és azok allofónjainak (ă, ĕ, ŏ) megléte.

Nem tudható, létezett-e az arabból ismert hármas esetvégződésrendszer (-u, -a, -i, az alany-, tárgy- és függő esetekre), mely a héberben csak nyomokban maradt fenn. Szintén nem adatolható a szegoláták megléte: melek vagy mal(a)k(u) király.[2]

A fennmaradt szövegek vokalizációjára tett kísérletek tehát igen tág határok között mozognak. Alábbiakban két példa két eltérő megközelítésű rendszerre. Az első a bibliai hébernek megfelelő, míg a második a feltételezett korabeli nyugati sémi nyelvállapot rekontsrukciója szerinti:[3]

  1. 1Ănók Mésă ben Kəmós[melek], melek Móáb, hădd2íbóní. | Ăbí melek ăl Móáb sălsín sátt, văănók málăk3tí ăchăr ăbí | váăăsz hăbbámăt zót liKəmós bəQorchá | bəme[s]ă [Mé]4să, kí hissíăní mikkól hămmălkín wəkí herăní bəkol szónáj |
  2. 1Ănăku Mesă bin Kámós[măl(ă)k], măl(ă)k Moáb, hădd2íbání. | Ăbí mal(a)ku ăl Moáb sălsán sátt, văănăku mălăk3tí ăchăru ăbí | văăăsz hăbbámăt zót liKámós biQárchá | bime[s]ă [Me]4să, kí hissíăní mikkul hămmăl(ă)kán wăkí hirăní bikul szánáj |

Szókészlet[szerkesztés]

Névszók[szerkesztés]

A hébertől való legmarkánsabb eltérés a főnévragozásban található:

  • a többes hímnem arámihoz és arabhoz hasonló נ- -n (-ín / -án) végződése (mlkn királyok, szemben a bibliai héber ים- -ím-jével: mlkm: məláchím);
  • az egyes nőnem eredeti ת- -t (-at) végződésének megtartása (qryt város, szemben a bibliai héber qryh: qirjá-val, ahol az -at- végződés a ת- -t leesésével csak ה ָ- -á (â)-ként van jelen és kivételektől eltekintve csak a ragok előtt, illetve az un. status constructusban maradt fenn (qryty: qirjátí városom, qryt yśr'l: qirjat Jiszráél Izráel városai).

Speciális moábi sajátosságnak tekinthető, hogy a 3. személyű birtokragot mindkét nemben ה- jelöli (szemben a héberrel, ahol a hímnem ו-).

Igeragozás[szerkesztés]

A legfontosabb a bibliai héberen kívül csak az ugaritiban megtalálható vav consecutivum („fordító váv”) egyértelmű előfordulása a szövegben. Az imperfektumhoz járuló fordító váv ugyanazokat a rövidült alakokat (kohortatívuszt) a veszi fel, mint a bibliai héberben.

Egyetlen igealakból adatolható az akkádban (és az arabban is) megtalálható infixált (behelyezett) -t--vel képzett igetörzs (ifteal) léte, kezdő jelentéstartalommal: w-ʾltḥm háborút indítottam (gyök lḥm harcol).

Prepozíciók, partikulák[szerkesztés]

Lábjegyzetek és hivatkozások[szerkesztés]

  1. Ez szinte minden sorvégen megfigyelhető.
  2. (e-kötőhangzóval feloldott mássalhangzótorlódás, majd visszamenőleges hasonulás: *malk > *malek > melek)
  3. Az átírás fonetikus, az ă rövid á-t jelez, a svá (ə) kiejtése e és ö közötti félhang.

Források[szerkesztés]

  • Ulrich Hübner; Klaus Koenen: Moab , Moabiter (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2008. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
  • Thomas Wagner: Mescha , Mescha-Stele (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 4.)
  • Andersen, F.I.: Moabite Syntax, Orientalia 35, 1966, 81-120.
  • Auffret, P.: Essai sur la structure littéraire de la stèle de Mésha, UF 12, 1980, 109-124.
  • Blau, J.: Short Philological Notes on the Inscription of Meša‘, Maarav 2, 1979-1980, 143-157.
  • Dahood, Mitchell J.: The Moabite Stone and Northwest Semitic Philology. in: The Archaeology of Jordan and Other Studies Presented to S. H. Horn, ed. L. T. Geraty - L. G. Herr, 429-41. Berrien Spring, MI: Andrews Univ. Press, 1986.
  • Morag, S.: Meša, A Study of Certain Features of Old Hebrew Dialect, EI 5, 1958, 138-144.
  • Segert, S.: Die Sprache der moabitischen Königsinschrift, ArOr 29, 1961, 197-267.
  • Smelik, Klaas A. D.: The Literary Stucture of King Mesha's Inscription. in: Journal for the Study of the Old Testament 46, 1990, 21-30.
  • Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 205-208.