Hun nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hun nyelv
Terület Eurázsiai sztyeppéktől Európáig
Beszélők száma 0 fő
Nyelvkódok
ISO 639-3 xhc

Az európai hun nyelvről alig vannak nyelvemlékek, ezért nyelvi hovatartozásukat csak találgathatjuk. A tudomány mai álláspontja szerint az európai hunok részben azonosak az ázsiai hsziungnukkal, akiknek egy része nyugat felé haladva nevét megőrizte, de sok más etnikumú népet magába olvaszthatott. A hunok Európában akkor jelentek meg, amikor az eurázsiai sztyeppén az indoeurópai népek (szkíták, szarmaták, szakák, dahák stb.) dominanciáját kezdték megtörni a török népek, de az első török nyelvű birodalom, a türköké, csak a hunok utáni évszázadban alakult ki. A sztyeppén könnyű nevet, vagy nyelvet váltani, nagy óvatossággal kell a nyelvészeti kérdéseket megközelíteni. Gondoljunk például az onogur-bolgárokra, akiket ma szláv bolgárokként ismerünk.[1]

Hun nyelvű leletek[szerkesztés]

A valószínűen multietnikumú hunok által feltételezetten beszélt ókori és kora középkori hun nyelv meghatározása nehéz és nem sok sikerrel kecsegtető feladat, részben, mert igen kevés emléke maradt fenn: leginkább más nyelvű (gót, görög, latin) forrásokból maradt ránk egy-két tucatnyi hun személynév és mindössze három közszó, ez utóbbiak:

   sztrava 'halotti tor' – ez biztosan szláv
   medosz 'mézsör' – ez is valószínűleg szláv
   kamon 'kölessör' – ennek eredete teljesen bizonytalan

Ennek alapján nem lehet megállapítani, milyen nyelvet beszéltek.

Egyes kutatók (Detre Csaba, Tóth Alfréd) egy bővebb hun szójegyzéket tartalmazó, vitatott eredetű Iszfaháni kódexre hivatkoznak, amelyből az tűnik ki, mintha a hun nyelv egy magyar tájszólás lenne a halotti beszéd stílusában, vagy még közelebb a mai magyar nyelvhez. Ezt a kódexet viszont még tudományos kollokviumnak nem sikerült megtekintenie, csak állítólagos tartalma terjed az interneten.[2]

Ismertek még a Volga-vidéki imenkovi kultúra rovásírásos feliratai a 46. századból, ezeket egyes régészek vitatottan a hunoknak tulajdonítják, bár eddig nem sikerült teljesen megfejteni őket.[3] A szövegek rekonstruálásához más sztyeppei népek rovásírásos emlékei szolgálnak alapul, például a Közép-Ázsiában fennmaradt és teljesen megfejtett ótörök nyelvű orkhoni feliratok.

A nyelvi hovatartozás meghatározásának problémája[szerkesztés]

Ezért nem tisztázott a hunok nyelvi hovatartozása sem: Egyes kutatók a 19. században néhány európai forrástöredék alapján a török (türk) nyelvek közé sorolták és a török kutatók még most is feltételezik, hogy a hunok egy olyan török nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszéltek, amely a többi török nyelvtől erősen eltérő úgynevezett csuvasos nyelvek közé tartozott. Ilyen volt a középkorban szintén kihalt bolgártörök nyelv és ilyen a mai csuvas nyelv. A 20. században ezt az elméletet erősen támadván megjelentek olyanok is, amelyek valamely szibériai kis nép (osztják, ket) közé sorolták be a nyelvemlékeket. Miután ismertté váltak a késő ókori és kora középkori jüecsi (tokhár) és a keleti szkíta (szaka) nyelvek emlékei Belső-Ázsiában, egyre több kutató (például Harmatta János) a szakával és a jüecsivel rokonítja a hun nyelvet, és így a kelet-iráni nyelvek közé sorolja. Egy-egy kortárs kutató (például Ucsiraltu, a Belső-Mongol Egyetem Mongolisztikai Központjának nyelvészprofesszora) felvetette a mongollal rokoníthatóság lehetőségét is.[4]

A kérdés nem megoldott, és egyre valószínűbb, hogy az ázsiai, közép-ázsiai és az európai hun szövetségek keretein belül is több nyelvi réteg szerepelt (összetett birodalmak), változó hangsúlyokkal és egyes vezető réteghez kapcsolható nyelvek dominanciájának változásaival. Az európai hunok között az 5. század közepére a törökségi nyelvek túlsúlya valószínűsíthető, de az elenyészően kevés (főleg személynevekből álló) nyelvemlékek ennek biztos eldöntését megnehezítik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 9635061404  
  2. Tóth Alfréd: Hunnic-Hungarian Etymological Word List (magyar nyelven) (PDF), 2007. (Hozzáférés: 2014. szeptember 24.)
  3. Khan Diggiz Dish Inscriptions
  4. Ucsiraltu: A hun nyelv szavai (könyvismertető)

Források[szerkesztés]

  • (angol) The World of the Huns – Otto J. Maenchen-Helfen történész, sinológus műve a hunokról (lásd a nyelvi fejezetet).
  • (angol), (magyar) Hungarian Heritage Page
  • J. J. M. de Groot: Hunok és kínaiak. (Közzétette és az előszót írta: Bakay Kornél). Respenna, Budapest, 2006.
  • Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai II.
  • Tóth Alfréd: Hunnic-Hungarian etymological word list. (MEK)

Külső hivatkozások[szerkesztés]