Latgal nyelv
Latgal nyelv latgalīšu volūda | |
A latgal mindennapi használata 2011-ben | |
Beszélik | Lettország |
Terület | Latgale |
Beszélők száma | 200 000 fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Latgal nyelv |
Írásrendszer | Latin írás |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | nem hivatalos nyelv, küzd a regionális nyelvi státuszért |
Nyelvkódok | |
ISO 639-3 | ltg |
A Wikimédia Commons tartalmaz latgalīšu volūda témájú médiaállományokat. |
A latgal nyelv (latgalul: latgalīšu volūda, lettül: latgaliešu valoda) vagy latgal nyelvjárás (latgalul: latgalīšu volūdys izmeja, lettül: latgaliešu valodas paveids) a lett nyelv egyik nyelvjárása, amelyet körülbelül 200 000-en[1] beszélnek Lettország legkeletibb, Latgale nevű kultúrtáján, és amely a lettől elsősorban hangtanában és szókincsében tér el.
A lett nyelv nyelvjárásai
[szerkesztés]A lett nyelvészet hagyományosan három fő nyelvjárást különböztet meg, amelyek további alnyelvjárásokra oszthatók.
- Lībiskais dialekts – lív nyelvjárás
- Kurzemes izloksnes – kurzemei al-nyelvjárás
- Vidzemes izloksnes – vidzemei al-nyelvjárás
- Vidus dialekts – középső nyelvjárás
- Kursiskās izloksnes – kurs/kursz al-nyelvjárás
- Zemgaliskās izloksnes – zemgal/zemgál al-nyelvjárás
- Vidzemes izloksnes – vidzemei al-nyelvjárás
- Aukšzemnieku dialekts – felső nyelvjárás
- Latgaliskās izloksnes – latgal nyelvjárás
- Sēliskās izloksnes – sel/szél al-nyelvjárás
A lett lív nyelvjárása nem azonos a lív nyelvvel, amely egy balti finn nyelv. Ugyanakkor a lett lív nyelvjárására igen nagy hatást gyakorolt a lív nyelv, a lív nyelvjárás azon a területen alakult ki, amelyen egykor a lívek laktak, azaz a Balti-tenger partvidékén, ennek megfelelően a lív nyelvjárásnak van kurzemei, azaz Kurzeme területén lévő és vidzemei, azaz Vidzeme területén lévő al-nyelvjárásai.
A középső nyelvjárás két alnyelvjárása szintén olyan népek neveit őrzi, amelyekkel a lettek együtt éltek, és amelyekről azt feltételezik, hogy szintén balti népek voltak. A kurszokról és a zemgalokról kevés történelmi feljegyzés maradt, nyelvükről pedig szinte semmit sem tudunk. A kurszokról mai nyelvjárási adatok alapján azt tartják, hogy vagy a kelet-balti nyelvekhez tartozott, mint a lett és a litván, vagy pedig egy teljesen eltűnt közép-balti ág tagja volt. A zemgalok valószínűleg nyelvileg nem különböztek a lettektől, nevük összetétele hasonló, mint a latgaloké, minden valószínűség szerint a zem- 'alacsony' és a gals 'vég' elemekből áll. Evvel a megnevezéssel áll szemben a harmadik nyelvjárás Aukšzemnieku , azaz aukš- 'felső' + zem(e)- 'föld' + -nieks 'ember' kifejezésével.
Az felső nyelvjárás két al-nyelvjárásból áll, a latgal nyelvjárásból és a szél nyelvjárásból, ez utóbbi a selek/szélek nevét őrzi, akikről szintén azt feltételezik, hogy balti nép voltak, de nyelvi emlék tőlük sem maradt fenn.
Története és jelene
[szerkesztés]A mai Lettország történelme során számtalan hódításnak esett áldozatul, és az ország egyes területei gyakran más-más birodalmak fennhatósága alá tartoztak. Latgale egészen 1918-ig a másik három, lettek által lakott területhez képest teljesen eltérő módon fejlődött. A nyugati területeket a német lovagok hamar meghódították, keleten viszont először a litvánok, később pedig a lengyelek lettek az urak. Latgalét a litván-lengyel uralom alatt Inflanty Polskie ('Lengyel Lívföld') avagy egyszerűen csak Inflanty névvel illették. A kifejezés Lívföld nevéből származik, amely az idők folyamán hangalakjában módosult: Livland > Liefland > Liflanty > Iflanty > Inflanty. A litván-lengyel uralom megmutatkozott mind társadalmilag, mind kulturálisan, mind pedig nyelvileg. Az Inflanty területén erős lengyelesítést hajtottak végre, a lengyel főúri nagybirtokrendszer megszilárdította a jobbágyságot, ennek eredményeként a többi lettek által lakott területhez képest társadalmi-gazdasági lemaradás jellemezte. A területen katolizáció is zajlott, az első kinyomtatott latgal nyelvű szöveg is egy prédikációgyűjtemény fordítása volt, amit 1753-ban Vilniusban adtak ki.[2]
1772-ben, Lengyelország első felosztásakor az Inflanty cári uralom alá került. Csakúgy, mint a lengyelek lakta területeken, itt is elkezdték a lakosság pravoszláv hitre való áttérítését és betiltották a latin betűs írást. Ezek között a körülmények indult meg a latgal újjászületési mozgalom. A mozgalom egyik vezéralakja Francis Kemps (latgalul: Fraņcs Kemps) volt, ő adta ki az első latgal nyelvű újságot a Gaisma-t ('Világosság') és az első folyóiratot az Austra-t ('Hajnal'), ő írta meg Latgale első kultúrtörténetét Latgalieši ('A latgalok') címmel.[3] Francis Kemps alkotta meg a Latgale (latgalul: Latgola) és a latgalieši (latgalul: lotgolīši) szavakat, amely szavak első része a 'lett' jelentésű lat- (pl.: latvietis 'lett férfi') elem, második része pedig a gals 'valaminek a vége' szó, az összetétel tehát annyit jelent, mint a 'lettek vége', tehát a lettek legtávolabbi területe.
1918 után, Lettország függetlenségének kikiáltását követően Latgale széles körű autonómiát kapott, a latgal nyelvet hivatalosnak ismerték el, és a lakosság szabadon gyakorolhatta vallását. Az újonnan létrejött állam területeit megpróbálták egységesíteni, de a keleti területek felzárkózása lassan haladt a gazdasági és társadalmi elmaradottság, valamint a nagy számú egyéb kisebbségek miatt. A folyamatnak az 1944-es szovjet megszállás vetett véget, a latgal szellemi elit teljesen megszűnt, nagyobb részük Gulagba került, kisebb részük emigrált. A pártállami időkben a latgal különállás minden elemét üldözték.[3]
Lettország 1991-ben kiáltotta ki a függetlenségét, ekkor a betelepítések nyomán a népességnek csupán 52%-a volt lett anyanyelvű.[4] A keleti részeken, ahol alacsonyabb volt a születések száma, viszont nagyobb a betelepítéseké, ez az arány még rosszabb volt. Ennek következtében a nyelv különösen fontos szerepet kapott a lett politikában mint az integrálás eszköze.[5] A felmérések alapján a Lettországban élő oroszok egy része (különösen a keleti területeken) egyáltalán nem beszéli a lettet. Viszont az idősebb lettek jól beszélik az oroszt is, és „A magánszférában a lettek a nemzetiségiekkel (értsd: oroszokkal) érintkezve ritkán kezdeményeznek beszélgetést lettül, a nemzetiségiek pedig a lettekhez fordulva még ritkábban teszik ezt”.[6] A függetlenség kikiáltása után a balti államokban a jelentős orosz kisebbség miatt igen szigorú nyelvtörvényeket és állampolgársági törvényeket fogadtak el,[7] és számos Lettországban élő orosz anyanyelvű személy nem kapott lett állampolgárságot. Ennek eredményeként az a furcsa helyzet állt elő Lettországban, hogy míg a népesség harmadát kitevő oroszok nem használhatják hivatalosan nyelvüket, addig a mára kihalt lívet a törvény majdhogynem egyenrangúvá tette a lettel. A lett nyelvhasználatot szabályozó törvény a következőképpen fogalmaz:
|
|
A latgal jelenleg küzd a regionális hivatalos nyelvi státuszért, nem sok sikerrel. 2009-ben a lett legfelsőbb bíróság határozata kimondta, hogy a latgal nem használható a közigazgatásban, mert a Lett Köztársaság hivatalos nyelve a lett irodalmi nyelv. A latgalt pedig ebből a szempontból idegen nyelvnek kell tekinteni. Az indoklás szerint:
|
|
A latgal nyelv használata ennek ellenére aktív a lakosság és a kulturális élet valamint média részéről. Számos egyesület és mozgalom foglalkozik a megőrzésével, a tévében vannak latgal nyelvű műsorok és működnek latgal rockegyüttesek. Gyakoriak a település, utcai táblák és üzletek feliratai latgalul.[10]
Areális kapcsolatok
[szerkesztés]Számtalan nyelvész foglalkozott a Balti-tenger körül található nyelvek közös jellemzőivel, ugyanis a tartós és szoros együttélésnek, valamint a kései írásbeliségnek köszönhetően a baltikumi nyelvek igen nagy hatása voltak egymásra nemcsak szókincs, de a nyelvi struktúra tekintetében is. A változások olyan nagy léptékűek is lehettek, hogy az egyes nyelvek tipológiája is jelentősen eltolódhatott.
Décsy Gyula így fogalmaz a Baltikum nyelvi sokféleségéről:
„Das Baltikum is eins der kontaktintensivsten Sprachgebiete Europas: hier sind finnische und baltische Mundarten, Lateinisch, Dänisch, Niederdeutsch und Hochdeutsch, Swedisch, Polnisch, Russisch und Kirchenslavisch sowie – im 18.-19. Jh. – (Schul)französisch auf verschiedenen Ebenen einander begegnet.”[11]
Szó szerinti fordításban:
„A Baltikum az egyik kontaktusokban leggazdagabb nyelvi terület Európában: vannak itt finnségi és balti nyelvek, egymást fedő rétegei a latinnak, dánnak, alnémetnek és felnémetnek, svédnek, lengyelnek, orosznak és egyházi szlávnak csakúgy, mint a 18-19. században az (iskolai) franciának.”
Lásd még: Areális nyelvészet
A latgal a Baltikum számos nyelvével mutat hasonlóságot és különbséget. A latgal örökölt és tipológiai sajátosságait módosító vagy erősítő hatásokat jobban megérthetjük, ha bizonyos jelenségeit összevetjük a terület többi nyelvének egyes jelenségeivel hangtani, strukturális ész szókészleti szempontból.
- A latgalt érdemes összehasonlítani mindenekelőtt a lettel és a litvánnal, amelyekhez mint balti nyelvekhez genealógiailag kapcsolódik. A latgal a lettől elsősorban szókincsében különbözik, a szókincsbeli különbség lehet csupán az adott szó hangalakját érintő (pl.: lett māte 'anya' : latgal muote 'anya'), de lehet teljesen eltérő szó is, amely szavak jellemzően a litvánból kerültek át (pl.: lett lasīt 'olvasni' : latgal skaiteit 'olvasni' : litván skaityti 'olvasni').
- A szláv nyelvek közül területi közelség alapján érdemes megvizsgálni a latgal és az orosz közös tulajdonságait, tartós együttélés alapján pedig a lengyellel való hasonlóságait.
- A finnugor nyelvek közül tanulságos lehet a leginkább konzervatívnak tartott finnel, a tipológiájában elmozduló észttel, a területileg közvetlenül érintkező, sok egyedi jegyet mutató észt nyelvjárással, a võróval, valamint a lettre legnagyobb hatást gyakorló lívvel összevetni.
A latgal nyelv egyik jellemző hangtani sajátja, hogy benne megtalálható az ún. hátul képzett [ɨ] hang, amely a magyarból is ismert [i] hang palatális megfelelője.[12] Ez a hang a lettből hiányzik, de a latgallal közvetlen érintkező más nyelvekben viszont megvan. Így a hátul képzett [ɨ] megvan a võróban és a lengyelben, ahol y-nal jelölik, csakúgy, mint a latgalban, valamint megvan az oroszban, ahol ы a jele. Az [ɨ] hangot az oroszban és a latgalban is hagyományosan az i fonéma alternánsának tartják.
A latgalban és a lettben – a magyarhoz hasonlóan – a magánhangzók hosszúságának jelentés-megkülönböztető szerepe van. Ez a jelenség finnugor sajátosság, amely megtalálható a finnben, az észtben, a võróban és a lívben is. Evvel szemben a litvánban, az oroszban és a lengyelben a szóhangsúly helyének van hasonló szerepe. A balti finn nyelvek között is találunk olyanokat, amelyekből szláv nyelvi hatásra eltűnt a magánhangzók mennyiségi korrelációja (pl.: vepsze). A tonalitás jelensége ugyanakkor nem veszett ki teljesen sem a latgalból, sem a lettből, de csak az ún. hosszú szótagokra[13] korlátozódik.
Lásd még: A latgal nyelv magánhangzói
A mássalhangzóknál feltűnő a latgalban meglévő lágy-kemény szembenállás, ami a lettből teljes egészében hiányzik. A legtöbb mássalhangzónak van lágy megfelelője az oroszban, a lengyelben és a litvánban. A võróban (és a vepszében) a szláv nyelvekhez hasonló kiterjedt rendszere van lágy-kemény szembenállásnak. A balti finn nyelveknél északról délre haladva folyamatosan jelennek meg a palatalizált hangok: a finnből teljesen hiányoznak, az észtben csak t, s, n és l hangoknak van jésített változata, ennek azonban nincs valódi strukturális hatása, írásban nem jelölik őket. A lívben a d, t, l, n és r hangoknak van palatális megfelelője. A lett egyes nyelvjárásaiban szintén van palatális r hang, amit a helyesírás nem jelöl.[14] A palatális : nem palatális szembenállás azonban nem azonos a lágy : kemény szembenállással,[15] ahogy azt a latgal és az orosz is bizonyítja, ahol egy hangnak palatális és lágy megfelelője is lehet (pl.: g : ģ : g').
Lásd még: A latgal nyelv mássalhangzói
A következő táblázat a baltikumi nyelvek strukturális és szókészleti hasonlóságaiba és különbségeibe ad bepillantást a 'Nekem van (egy) sirályom' mondat segítségével:
Finn | Minulla on lokki. 'én+add. van sirály' |
Észt | Minul on kajakas. 'én+add. van sirály' |
Võro | Mul om kalakaur. 'én+add. van sirály' |
---|---|---|---|---|---|
Lív | Minnõn um kajāgõz. 'én+dat. van sirály' |
Lett | Man ir kaija. 'én(dat.) van sirály(nom.)' |
Orosz | у меня чайка. 'van én(dat.) sirály(nom.)' |
Latgal | Es turu zyvādu/kainu. 'én birtokol(prea.ind.Sg/3) sirály(acc.)' |
Litván | Aš turiu žuvėdrą/kirą. 'én birtokol(prea.ind.Sg/3) sirály(acc.)' |
Lengyel | Ja mam mewę. 'én birtokol(prea.ind.Sg/3) sirály(acc.)' |
A finnugor nyelvek jellemző sajátja a birtoklás habeo-szerkezettel való kifejezése. Ennek lényege, hogy a birtoklás igéje a létige, a birtok alanyesetben áll, a birtokos pedig valamilyen egyéb esetben, amely leggyakrabban részeseset vagy valamilyen helyhatározói eset. A balti finn nyelvekben a birtokos szerkezetben a birtokos eredetileg részesesetben volt, a hangváltozásoknak[16] köszönhetően azonban a részeset alakilag egybeesett a birtokos esettel, ezért szerepét az addesszívusz vette át. A részeseset használata csak a lívben maradt meg, valószínűleg éppen lett hatásra.[17]
A lett és a latgal egyik legnagyobb grammatikai különbsége éppen abban áll, hogy míg a lettben a birtoklás mondatszintű kifejezőeszköze a habeo-szerkezet, addig a latgalban megőrződött az indoeurópai nyelvekre jellemző birtoklást kifejező ige, amely mellett a birtokos alanyesetben (tulajdonképpen mint cselekvő) jelenik meg, a birtok pedig tárgyesetben áll. A birtoklást kifejező ige a litvánban a turėti, a latgalban pedig az ezzel rokon turēt, amely a lettben azonos alakban 'tartani'[18] jelentésű.
Az oroszban szintén finnugor hatásra alakult ki a habeo-szerkezet, amelyet elsősorban a VI-XVI. század között Moszkva környékén élő merjáknak tulajdoníthatunk. Az oroszban szintén részesetben áll a birtokos.
A példamondat annak bemutatására is szolgál, hogy a baltikumi nyelvek kiterjedt közös szókinccsel rendelkeznek. Az déli balti finn *kajakas átkerült a lettbe. A litvánban és a latgalban egy másik szó használatos a sirályra, a litvánban a žuvėdra, a latgalban pedig zyvāda. Bár ezekben a nyelvekben is megvan a finnségi nyelvekből átvett szó, de az csak biológiai szakszóként vagy választékos stílusú kifejezésként van meg. A lett és a latgal tehát szóhasználat tekintetben is elkülönül egymástól.
Lásd még: Szókészletbeli különbségek a lett és a latgal között
Hangtan és helyesírás
[szerkesztés]Magánhangzók
[szerkesztés]A latgalban 7 rövid és 6 hosszú magánhangzó található, amelyeket a következő táblázat foglalja össze.
IPA | [ɑ] | [ɑː] | [e] | [eː] | [ɛ] | [ɛː] | [æ] | [æ:] | [i] | [ɨ] | [iː] | [o] | [oː] | [u] | [uː] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Latgal | a | ā | e | ē | – | – | e | ē | i | y | ī | o | ō | u | ū |
Lett | a | ā | – | – | e | ē | e | ē | i | – | ī | o | o | u | ū |
Magyar | (ȧ) | á | (ë) | é | e | (ē) | (ä) | (ǟ) | i | (i̮) | í | o | ó | u | ú |
A hangok hosszúságát az írásban a megfelelő rövid hangot jelölő betű fölé illesztett vízszintes vonal, avagy makron jelöli. A rövid-hosszú szembenállásnak ugyanolyan jelentés-megkülönböztető szerepe van, mint a magyarban. A legnagyobb különbség a latgal és a lett hangkészlet között, hogy a lett [ɛ] hang helyett a latgalban egy [e] hang található, valamint, hogy a latgalban található egy hátul képzett [ɨ] hang is, amely a lett köznyelvből hiányzik.
A latgal a rövid á hangot jelöl, amelyet a magyar nyelvjárástan ȧ-val ír le. Az ā a magyar á hangnak felel meg. Mind a latgal, mind a lett nyelv jellegzetessége, hogy az e betű két hangot jelöl. Az egyik egy nyíltabb, a másik pedig egy zártabb e hang. A nyíltabb e hang a latgalban és a lettben megegyezik, ezt a hangot az IPA [æ] betűvel jelöli, a finnugrisztikában és a latin betűvel író finnugor nyelvekben ä a jele, a baltisztikában használják még az ę karakteret is. A zártabb e hang a latgal esetében az [e], amely a magyar rövid é hangnak felel meg, amelyet a nyelvjárástan ë-vel jelöl. A lettben a zártabb e az IPA-ban [ɛ]-ként jelölt hang, amely a magyar e hanggal azonos. A hosszú megfelelőkön minden esetben makron található.
Az i és az u betűk által jelölt hangok megegyeznek a magyarban azonos módon jelölt hangokkal. A hosszúságot itt is makron jelöli.
A lettben az o betűnek három hangértéke van. Elsősorban az uo diftongust jelöli. Ennek hangtörténeti oka van, a nyelvtörténetben az [o] hang egybeolvadt az [ɑ] hanggal, ezért az [o] hang a közelmúltig hiányzott a lett nyelvből, a miatt az o betű alkalmas volt az uo diftongus jelölésére. A modern átvételek útján azonban az [o] és az [o:] hangok visszakerültek a lettbe, az idegen eredetű szavakban ezeket a hangokat is o-vel jelölték, tekintve, hogy a lett helyesírásban nem létezik az ō karakter. Evvel szemben a latgalban korábban megtalálhatóak voltak az [o] és [o:] hangok, mivel ahol a lettben [ɑ] hang található, ott a latgalban gyakran [o] áll (pl.: lett darbs 'munka' : latgal dorbs 'munka'). Ugyanígy a lett ā gyakran megfeleltethető a latgal uo diftongusnak (pl.: lett brālis 'fiútestvér' : latgal bruoļs 'fiútestvér'). Ennek következtében a latgal helyesírás jobban követi a kiejtést, az [o] hangot o-val, az [o]: hangot ō-val, az uo diftongust pedig uo-val jelöli.
Mássalhangzók
[szerkesztés]IPA | [b] | [t͡s] | [t͡ʃ] | [d] | [d͡z] | [d͡ʒ] | [f] | [ɡ] | [ɟ] | [x] | [j] | [k] | [c] | [l] | [ʎ] | [m] | [n] | [ɲ] | [p] | [r] | [s] | [ʃ] | [t] | [v] | [z] | [ʒ] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Latgal | b | c | č | d | dz | dž | f | g | ģ | h | j | k | ķ | l | ļ | m | n | ņ | p | r | s | š | t | v | z | ž |
Lett | b | c | č | d | dz | dž | f | g | ģ | h | j | k | ķ | l | ļ | m | n | ņ | p | r | s | š | t | v | z | ž |
Magyar | b | c | cs | d | dz | dzs | f | g | gy | h | j | k | ty | l | ly | m | n | ny | p | r | sz | s | t | v | z | zs |
A latgal és a lett mássalhangzó-jelölés megegyezik. A palatális zárhangokat jelölő betűk ún. cédille-t, avagy bal farkot kapnak. A ly hangot a ļ, az ny hangot a ņ jelöli. A gy hangot a lett és a latgal is a g hanghoz köti, csakúgy mint a magyar, ez azonban fonetikailag nem pontos, hiszen a gy a d képzési helyén található, nem a g-jén. Teljesen sajátos a ty hangnak a k-hoz való kötése, a ķ karakter csak a lett és latgal helyesírásban található meg. Ennek magyarázata, hogy a ty hang gyakran ott jelent meg a németből átvett szavakban, ahol az eredeti alakban k található (pl.: lett ķemme 'fésű' < német Kämme 'fésűk', lett ķēniņš 'király' < német König 'király', lett ķiploks 'fokhagyma' < német Knoblauch 'fokhagyma').
A posztalveoláris és az alveoláris hangok egy részét hacsekkel ellátott betűk jelölik: č, dž, š, ž. Ezek megfelelnek a magyar cs, dzs, s és zs hangoknak.
A legnagyobb különbség a latgal és a lett között, hogy a latgalban a legtöbb mássalhangzónak van lágyított párja. (Kivéve a č, š,ó és ž, valamint a j és az r hangoknak. Fontos, hogy ha egy hangnak van palatális és lágy megfelelője is, akkor a palatális és a lágy hangok különböznek egymástól, ennek megfelelően például a g-nak van palatális (ģ) és lágy megfelelője (g') is. A mássalhangzók lágyságát a helyesírás nem jelöli.
Az f és a h hangok csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő mind a latgalban, mind a lettben.
Helyesírás
[szerkesztés]A latgal írásban a következő betűk találhatók:
A | Ā ā | B b | C c | Č č | D d | E e | Ē ē | F f | G g | Ģ ģ |
H h | I i | Y y | Ī ī | J j | K k | Ķ ķ | L l | Ļ ļ | M m | N n |
Ņ ņ | O o | Ō ō | P p | R r | S s | Š š | T t | U u | Ū ū | V v |
Z z | Ž ž |
A latgal ábécé a hagyományos latinbetűs betűrendet követi. A diakritikus jelekkel ellátott betűváltozatok a jelöletleneket követik a sorban. A latgal ábécében 35 betű található, kettővel több, mint a lettben. A hosszú [oː] hangot ékezetes ō betű jelöli, a hátul képzett [ɨ]-t pedig az y, amely a rövig és a hosszú i betűk között található. A [d͡z] és a [d͡ʒ] hangokat jelölő dz és dž betűkapcsolatok nem különálló elemei az ábécének, mivel a lett és a latgal helyesírástól idegen a betűkapcsolatok ilyetén egységként való kezelése. A latgalban egyes idegen eredetű szavakban előfordulhat a ch betűkapcsolat is, de csak ritkán. Az e és az ē betűk nyílt és zárt e hangot is jelölhetnek, az egy az egyhez való hangmegfeleltetés tehát a latgal írásrendszerben sem érvényesül teljesen. A hangok kemény : lágy szembenállását a helyesírás nem tükrözi, a nyelvészeti leírásokban a lágyságot a betű mögé illesztett aposztróf jelöli (pl.: kakis [kak'is] 'macska'). A magánhangzók közül csak [ɨ]-nek nincs hosszú megfelelője, ami avval magyarázható, hogy fonológiailag az [i] alternánsának tekinthető. Ugyanakkor a latgal egyes alnyelvjárásaiban előfordul hosszú változata, ezt a hangot ilyenkor ȳ-vel jelölik.[19]
Hangmegfelelések a lett és a latgal között
[szerkesztés]Jellemző hangeltolódási sorok:
- e [æ] → a [ɑ] → o [o]
- ē [æː] → ā [ɑː] → uo [uo] → ū [uː] → yu/iu [ɨu]/[iu]
- ie [ie] → ī [iː] → ei [ei]
- i [i] → y [ɨ]
A lett és a latgal között számos szabályos hangmegfelelést találunk, amelyek mindenekelőtt a magánhangzókat érintik. Bizonyos magánhangzók és diftongusok változatlanok maradnak. A latgalban és a lettben azonosak az első szótagi hangok a következő szavak: daļa 'rész', maize 'kenyér', saule 'nap'.
Jellemzőbb azonban, hogy a magánhangzók között eltolódás van. A következő táblázatból kitűnik, hogy a megfelelések általában rövid hangok, valamint hosszú hangok és diftongusok között tűnnek fel.
A bemutatottakon túl más, ritkább megfelelések is előfordulnak, pl.: i : ie (pirksts : piersts ’ujj’, tirgus : tiergs ’piac’, zirņi : zierni ’borsó’); ē : ie (vējš : viejs ’szél’, sēns : sieņs ’gomba’); egyéb (nazis : nāzs ’kés’, ūpis : opūgs ’uhu’).
A mássalhangzók között általában palatális : nem palatális különbség szokott megjelenni, amely bizonyos esetekben magyarázható egy i vagy y hang meglétével/eltűnésével a két nyelvváltozatban, pl.: sēns : sieņs ’gomba’, čūska : čyška ’kígyó’.
Lett | Latgal | Lett | Latgal | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
példa | betű/ hang |
betű/ hang |
példa | példa | betű/ hang |
betű/ hang |
példa |
aknas 'máj', alus 'sör' daba 'természet', galva 'fej' kalnas 'hegy', mats 'haj' |
a [ɑ] |
o [o] |
oknys 'máj', ols 'sör' doba 'természet', golva 'fej' kolns 'hegy', mots 'haj' |
ābols 'alma', brālis 'fiútestvér' māsa 'lánytestvér', māte 'anya' mākonis 'felhő', zāle 'fű' |
ā [ɑː] |
uo
[uo] |
uobeļs 'alma', brouļs 'fiútestvér' muose 'lánytestvér', muote 'anya' muokuļs 'felhő', zuole 'fű' |
ezers 'tó', ledus 'jég' medus 'méz', melns 'fekete' pelēks 'szürke', zelts 'arany' |
e [æ] |
a [ɑ] |
azars 'tó', lads 'jég' mads 'máz', malns 'fekete' palāks 'szürke', zalts 'arany' |
atslēga 'kulcs', bērns 'gyerek' dēls 'fia', krēsls 'szék' tēvs 'apa', pelēks 'szürke' |
ē [æː] |
ā [ɑː] |
atslāgs 'kulcs', bārns 'gyerek' dāls 'fia', krāslys 'szék' tāvs 'apa', palāks 'szürke' |
cilvēks ’ember’, simts ’száz’ stikls ’üveg’, zils ’kék’ zirgs ’ló’ |
i [i] |
y [ɨ] |
cylvāks ’ember’, symts ’száz’ styklys ’üveg’, zyls ’kék’ zyrgs ’ló’ |
baznīca ’templom’, dzīve ’élet’ rīts ’reggel’, sīpols ’hagyma’ trīs ’három’, vīnoga ’szőlő’ |
ī [iː] |
ei [ei] |
bazneica ’templom’, dzeive ’élet’ reits ’reggel’, seipuls ’hagyma’ tries ’három’, veinūga ’szőlő’ |
lieta ’dolog’, piens ’tej’ sieva ’feleség’, sieviete ’nő’ vieta ’hely’, ziema ’tél’ |
ie [ie] |
ī [iː] |
līta ’dolog’, pīns ’tej’ sīva ’feleség’, sīvīts ’nő’ vīta ’hely’, zīma ’tél’ |
koks ’fa’, oga ’bogyó’ ogle ’szén’, ola ’barlang’ roka ’kéz’, zobs ’fog’ |
o [uo] |
ū [uː] |
kūks ’fa’, ūga ’bogyó’ ūgle ’szén’, ūla ’barlang’ rūka ’kéz’, zūbs ’fog’ |
brūns ’barna’, būt ’lenni’ cūka ’malac’, dūmi ’füst’ krūms ’bokor’, sūna ’moha’ |
ū [uː] |
yu [ɨu] |
bryuns ’barna’, byut ’lenni’ cyuka ’malac’, dyumi ’füst’ kryums ’bokor’, syuna ’moha’ |
jūra ’tenger’, kūla ’széne’
kūlis ’kéve’, ūdens ’víz’ |
ū [uː] |
iu [iu] |
jiura ’tenger’, kiula ’széna’
kiulis ’kéve’, iudiņs 'víz' |
Morfofonológia
[szerkesztés]A morfofonológia körébe olyan jelenségek tartoznak, amelyek a hangtan és az alaktan határán mozognak. A latgal esetében ide sorolhatjuk a palatalizáció és a depalatalizáció jelenségét, amelyek egyrészről hangtani, mivel történetileg bizonyos hangok egymás mellé kerülésével magyarázhatók, ugyanakkor ma már az alaktan, közelebbről a névszóragozás szerves részét képezik.
A palatalizáció lényege, hogy a tő végén álló bizonyos hangok és hangkapcsolatok meghatározott nyelvtani esetekben (morfofonológiai értelemben vett) palatális megfelelőjükké változnak. A jelenség lezajlik:
- a második deklinációban az egyes szám részesesetben és a birtokos esetben, valamint többes számban az összes esetben,
- az ötödik deklinációban a többes szám birtokos esetben és
- a hatodik deklináció többes szám birtokos esetében.
A depalatalizáció során a tővégen álló ļ és ņ hangok depalatális megfelelőjükké változnak a második deklinációban minden olyan rag előtt, amely -i-vel vagy -ī-vel kezdődik.
Palatalizáció | Depalatalizáció | ||||
---|---|---|---|---|---|
hangok | hangkapcsolatok | hangok | |||
c > č | dz > dž |
d > ž | sl > šļ | zl > žļ | ļ > l |
s > š | z > ž | t > š | sn > šņ |
zn > žņ |
ņ > n |
l > ļ | n > ņ | kst > kš |
A lettben nincs a latgalhoz hasonló depalatalizáció a névszóragozásban, és a két nyelvváltozat palatalizációs gyakorlata között is eltérés van több ponton. A lettben a -b-, -m-, -p- és -v- hangokra végződő tövekkel is történik egyfajta palatalizáció, amely során egy -j- hanggal bővül a tő: -bj-, -mj-, -pj- és -vj- formában. A lettben egyéb palatalizálódó tővégi hangkapcsolatok is vannak, úgyis mint ll > ļļ, ln > ļņ és nn > ņņ. Fontos különbség továbbá, hogy a lettben a második deklinációban nem történik meg a palatalizáció az egyes szám részesesetben.
Morfológia
[szerkesztés]Képzőmegfelelések a lett és a latgal között
[szerkesztés]A lett és a latgal képzési gyakorlat nagyban hasonlít egymásra, a legtöbb képző mindkét nyelvben megtalálható, különbség legfeljebb a képzők hangalakjában van. Ha egy tőhöz eltérő képző kapcsolódik a két nyelvben, akkor is olyan képzőről van szó, amely mindkét nyelvben megtalálható, és a két képző szinonima.
A táblázat néhány lett és latgal képzőt tartalmazza:
- az -ība : -eiba képző melléknevekből hoz létre elvont főneveket
- az -īca : -eica képző gyűjteményeket és gyűjtőhelyeket hoz létre
- az -ēns : -āns képzővel állatok kicsinyeinek neveit alkothatjuk meg
- az -ija : -eja képző a latinból származik, tudomány- és országnevek végén áll
- a -šana/-šanās : -šona/-šonuos képző igékből hoz létre elvont főneveket, a -šana : -šona egyszerű igékhez, a -šanās : -šonuos visszaható igékhez társul
- a -nieks/-niece : -nīks/-nieca főként foglalkozásneveket alkot, a -nieks : -nīks a hímnemű, a -niece : -nieca a nőnemű alak
Lett | Latgal | Lett | Latgal | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
példa | képző | képző | példa | példa | képző | képző | példa |
brīvība ’szabadság’ gudrība ’okosság’ kopība ’közösség’ pilnība ’teljesség’ ticība ’hit’ veselība ’egészség’ |
-ība | -eiba | breiveiba ’szabadság’ gudreiba ’okosság’ kūpeiba ’közösség’ piļneiba ’teljesség’ ticeiba ’hit’ veseleiba ’egészség' |
baznīca ’templom’ grāmatnīca ’könyvesbolt’ kafejnīca ’kávézó’ slimnīca ’kórház’ svētnīca ’ereklyetartó’ vārdnīca ’szótár’ |
-īca | -eica | bazneica ’templom’ gruomatneica ’könyvesbolt’ kopejneica ’kávézó’ slimineica ’kórház’ svietneica ’ereklyetartó’ vuordineica ’szótár’ |
kaķēns ’kismacska’ kucēns ’kiskutya’ lācēns ’medvebocs’ pīlēns ’kiskacsa’ telēns ’borjú’ vilcēns ’farkaskölyök’ |
-ēns | -āns | kačāns ’kismacska’ kucāns ’kiskutya’ luocāns ’medvebocs’ peilāns ’kiskacsa’ talāns ’borjú’ vylcāns ’farkaskölykök’ |
Latvija ’Lettország’ Polija ’Lengyelország’ Ungārija ’Magyarország’ Vācija ’Németország’ televīzija ’televízió’ teorija ’teória’ |
-ija | -eja | Latveja ’Lettország’ Puoleja ’Lengyelország’ Vengreja ’Magyarország’ televizeja ’televízió’ teoreja ’teória’ |
jušana ’érzés’ jušanās ’érzékelés’ mazgāšana ’mosás’ mazgāšanās ’mosakodás’ redzēšana ’látás’ redzēšanās ’látszódás’ |
-šana/-šanās | -šona/-šonuos | jušona ’érzés’ jušonuos ’érzékelés’ mozguošona ’mosás’ mozguošonuos ’mosakodás’ redziešona ’látás’ redziešonuos ’látszódás’ |
dārznieks ’kertész’ dārzniece ’kertész’ zinātnieks ’tudós’ zinātniece ’tudós’ zvejnieks ’halász’ zvejneice ’halász’ |
-nieks/-niece | -nīks/-nieca | duorznīks ’kertész’ duorznieca ’kertész’ zinitnīks ’tudós’ zinitnieca ’tudós’ zvejnīks ’halász’ zvejneica ’halász’ |
Főnévragozás
[szerkesztés]A latgal flektáló nyelv, ennek megfelelően a főnevek nyelvtani esetét, számát és nemét a szóalakok végződése mutatja meg. Ezt az ún. külső flexiót bizonyos szavak esetében ún. belső flexió egészíti ki, ami azt jelenti, hogy az esetvégződés elhagyásával megkapott tőben is hangváltozások, a névszóragozás esetében mássalhangzó-váltakozások történnek.
A latgalban — a letthez hasonlóan — öt nyelvtani eset:[20] alanyeset (N), tárgyeset (A), részeseset (D), birtokos eset (G) és lokatívusz (L), két szám: egyes és többes, valamint két nyelvtani nem: hímnem és nőnem van. A tövek viselkedése és a végződések megoszlása alapján a latgal hat főnévragozást, azaz deklinációt különböztet meg. Az első három deklinációba hímnemű, a második három deklinációba nőnemű szavak tartoznak.
I. deklináció
[szerkesztés]Az első deklinációba -s, -ys és -š végű hímnemű szavak tartoznak. A táblázat ezen végződések alapján mutatja be az első deklinációt lett és litván összevetéssel.
I. deklináció | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
'apa' | 'madár' | 'út' | |||||||
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | |
-s | -s | -as | -s | -ys | -is/-ys | -š | -š | -ias | |
tēvs 'apa' | tāvs 'apa' | tėvas 'apa' | putns 'madár | putnys 'madár' | putytis[21] 'fióka, csibe' | ceļš 'út' | ceļš 'út' | kelias 'út' | |
Egyes szám | |||||||||
N | tēvs | tāvs | tėvas | putns | putnys | putytis | ceļš | ceļš | kelias |
A | tēvu | tāvu | tėvą | putnu | putnu | putytį | ceļu | ceļu | kelią |
D | tēvam | tāvam | tėvui | putnam | putnam | putytiui | ceļam | ceļam | keliui |
G | tēva | tāva | tėvo | putna | putna | putytio | ceļa | ceļa | kelio |
L | tēvā | tāvā | tėve | putnā | putnā | putytyje | ceļā | ceļā | kelyje |
I | — | — | tėvu | — | — | putytiu | — | — | keliu |
Többes szám | |||||||||
N | tēvi | tāvi | tėvai | putni | putni | putytiai | ceļi | ceļi | keliai |
A | tēvus | tāvus | tėvus | putnus | putnus | putytius | ceļus | ceļus | kelius |
D | tēviem | tāvim | tėvams | putniem | putnim | putytiams | ceļiem | celim | keliams |
G | tēvu | tāvu | tėvų | putnu | putnu | putytių | ceļu | ceļu | kelių |
L | tēvos | tāvūs | tėvuose | putnos | putnūs | putytiouse | ceļos | ceļūs | keliuose |
I | — | — | tėvais | — | — | putytiais | — | — | keliais |
A latgalban a lettnél jobban megőrződött az első deklinációs szavak végződéseinek sokszínűsége, ebben a tekintetben közelebb áll a litvánhoz. A latgalban és a lettben finnugor hatásra a szóhangsúly az első szótagon állandósult, ami az utolsó szótag magánhangzójának eltűnését eredményezte. Evvel magyarázható, hogy a litván -as és -ias végződéseknek a latgalban és a lettben -s és -š[22] végződések felelnek meg. A litván -is/-ys végződés a latgalban -ys-ként megmaradt, a lettben itt is eltűnt a az utolsó szótagi magánhangzó.
A lett és a latgal első deklinációs szavainak ragozása között nincs jelentős különbség. De jellemző eltérés, hogy a többes szám részesesetben a lett -iem végződés helyett a latgalban -im áll, amely pedig depalatalizálja az előtte álló ļ és ņ hangokat (pl.: ceļš 'út' > celim 'utaknak'). Szintén különbség, hogy a többes szám lokatívuszban a lett -os-nak -ūs felel meg, amely jellemző hangeltérés a két nyelvváltozat között.
Lásd még: Hangmegfelelések a lett és a latgal között
II. deklináció
[szerkesztés]A második deklinációba -is és -s végű hímnemű szavak tartoznak mind a latgal, mint a lett esetében. Az -s végű szavak történetileg az -is végűekből jöttek létre az utolsó szótagi magánhangzó eltűnésével. Hogy melyik szóban ment végbe a változás, nem volt következetes, így lehetséges, hogy ahol a lettben az -is végű alak őrződött meg, ott a latgalban -s végű megfelelőt találunk (pl.: lett brālis 'fiútestvér' : latgal bruoļs 'fiútestvér'). A latgalban ha az -is végű szó -s végűvé vált, akkor palatalizálta az előtte álló hangot. Vannak olyan szavak is, amelyek a lettben vesztették el utolsó szótagi magánhangzójukat, és a latgalban őrizték meg (pl.: lett zibens 'villám' : latgal zibsnis 'villám'), a lettben csak hét ilyet találunk.[23] A lett szavakban nem történt palatalizáció az alapalakokban. Egyes szavaknak az i megléte, illetve hiánya alapján két alternánsa is lehet (pl.: latgal kačs 'macska' : kakis 'macska', lett mēness 'hold' : mēnesis 'hónap').
II. deklináció | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
'fiútestvér' | 'villám' | 'sün' | 'fejsze' | |||||||||
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | ||
-is | -s | -is/-ys[24] | -s | -is | -is | -s | -is/-ys[24] | -s | -s | -is/-ys[24] | ||
brālis 'fiútestvér' | bruoļs 'fiútestvér' | brolis 'fiútestvér | zibens 'villám' | zibsnis 'villám' | ezis 'sün' | ezs 'sün' | ežys 'sün' | cirvs 'fejsze' | ciervs 'fejsze' | kirvis 'fejsze' | ||
Egyes szám | ||||||||||||
N | brālis | bruoļs | brolis | zibens | zibsnis | ezis | ezs | ežys | cirvs | ciervs | kirvis | |
A | brāli | bruoli | brolį | zibeni | zibsni | ezi | ezi | ežį | cirvi | ciervi | kirvį | |
D | brālim | bruoļam | broliui | zibenim | zibsņam | ezim | ežam | ežiui | cirvim | ciervam | kirviui | |
G | brāļa | bruoļa | brolio | zibens | zibsņa | eža | eža | ežio | cirvja | cierva | kirvio | |
L | brālī | bruolī | brolyje | zibenī | zibsnī | ezī | ezī | ežyje | cirvī | ciervī | kirvyje | |
I | — | — | broliu | — | — | — | — | ežiu | — | — | kirviu | |
Többes szám | ||||||||||||
N | brāļi | bruoli | broliai | zibeņi | zibsni | eži | eži | ežiai | cirvji | ciervi | kirviai | |
A | brāļus | bruoļus | brolius | zibeņus | zibsņus | ežus | ežus | ežius | cirvjus | ciervus | kirvius | |
D | brāļiem | bruolim | broliams | zibeņiem | zibsnim | ežiem | ežim | ežiams | cirvjiem | ciervim | kirviams | |
G | brāļu | bruoļu | brolių | zibeņu | zibsņus | ežu | ežu | ežių | cirvju | ciervu | kirvių | |
L | brāļos | bruoļūs | broliuose | zibeņos | zibsņūs | ežos | ežūs | ežiuose | cirvjos | ciervūs | kirviuose | |
I | — | — | broliais | — | — | — | — | ežiais | — | — | kirviais |
A második deklinációban eltér az egyes szám részeseset, ahol a lettben -im található, ott a latgalban -am. Szintén eltérés van a többes szám részeseset és a lokatívusz között, ami az első deklinációban is megfigyelhető.
A második deklinációban mind a lettben, mind a latgalban jellemzőek az ún. palatalizációs hangváltozások. A különbség csupán annyi, hogy míg a lettben a palatalizáció csak az egyes szám birtokos esetben és a többes számú esetekben fordul elő, addig a latgalban az egyes szám részesesetben is. A nem palatalizálható b, m, p hangok esetében a lettben j hang betoldása történik, ez a latgalban elmarad.
A latgal és lett második deklinációs szavak a litvánban első deklinációs szavaknak felelnek meg.
III. deklináció
[szerkesztés]A harmadik deklinációs szavak -us-ra végződnek. A latgal esetében a harmadik deklinációba csak tulajdonnevek, pontosabban férfi keresztnevek tartoznak. A lettnél a harmadik deklinációban találunk közneveket is, de csak néhányat. A harmadik deklinációba tartozó lett szavak a nyelv történetében folyamatosan kerültek át az első deklinációba (pl.: mistrus > mistrs 'vita'). A lett harmadik deklinációs szavaknak a latgalban első deklinációs szavak felelnek meg (pl.: lett tirgus : latgal tiergs, lett lietus 'eső' : latgal leits 'eső'). A lett és a latgal harmadik deklinációs ragozás között csak a többes szám részeset és lokatívusz között van különbség. A litván -us/-ius végű szavak a második deklinációba tartoznak.
III. deklináció | |||
---|---|---|---|
Lett | Latgal | Litván | |
-us | -us | -us[25] | |
Mikus 'Mihály' | Mikus 'Mihály' | Nikolajus 'Miklós' | |
Egyes szám | |||
N | Mikus | Mikus | Nikolajus |
A | Miku | Miku | Nikolajų |
D | Mikum | Mikum | Nikolajui |
G | Mikus | Mikus | Nikolajaus |
L | Mikū | Mikū | Nikolajuje |
I | — | — | Nikolajumi |
Többes szám | |||
N | Miki | Miki | Nikolajūs |
A | Mikus | Mikus | Nikolajus |
D | Mikiem | Mikim | Nikolajums |
G | Miku | Miku | Nikolajų |
L | Mikos | Mikūs | Nikolajuose |
I | — | — | Nikolajumis |
IV. deklináció
[szerkesztés]A negyedik deklinációba elsősorban -a-ra végződő nőnemű szavak tartoznak, de akárcsak a lettben, a latgalban is vannak úgynevezett közös nemű szavak, amelyek azonos alakban férfit és nőt is jelenthetnek.
IV. deklináció | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
'fej' | 'rész' | 'pletykás (nő)' | 'pletykás (férfi)' | ||||||||
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | |
-a | -a | -a/-ai/-i/-ė[26] | -a | -a | -a | -a | -a/-ai/-i/-ė[26] | -a | -a | -ys[27] | |
galva 'fej' |
golva 'fej' |
galva 'fej' |
daļa 'rész' |
daļa 'rész' |
pļāpa 'pletykás (nő)' |
pļakša 'pletykás (nő)' |
plepė 'pletykás (nő)' |
pļāpa 'pletykás (férfi)' |
pļakša 'pletykás (férfi)' |
plepys 'pletykás (férfi)' | |
Egyes szám | |||||||||||
N | galva | golva | galva | daļa | daļa | pļāpa | pļakša | plepė | pļāpa | pļakša | plepys |
A | galvu | golvu | galvą | daļu | daļu | pļāpu | pļakšu | plepę | pļāpu | pļakšu | plepį |
D | galvai | golvai | galvai | daļai | daļai | pļāpai | pļakšai | plepei | pļāpam | pļakšai | plepiui |
G | galvas | golvys | galvos | daļas | dalis | pļāpas | pļakšis | plepės | pļāpas | pļakšis | plepio |
L | galvā | golvā | galvoje | daļā | daļā | pļāpā | pļakšā | plepėje | pļāpā | pļakšā | plepyje |
I | — | — | galva | — | — | — | — | plepe | — | — | plepiu |
Többes szám | |||||||||||
N | galvas | golvys | galvos | daļas | dalis | pļāpas | pļakšis | plepės | pļāpas | pļakšis | plepiai |
A | galvas | golvys | galvas | daļas | dalis | pļāpas | pļakšis | plepes | pļāpas | pļakšis | plepius |
D | galvām | golvom | galvoms | daļām | daļom | pļāpām | pļakšom | plepėms | pļāpām | pļakšom | plepiams |
G | galvu | golvu | galvų | daļu | daļu | pļāpu | pļakšu | plepių | pļāpu | pļakšu | plepių |
L | galvās | golvuos | galvose | daļās | daļuos | pļāpās | pļakšuos | plepėse | pļāpās | pļakšuos | plepiuose |
I | — | — | galvomis | — | — | — | — | plepėmis | — | — | plepiais |
A nőnemű szavaknál a lett és a latgal között különbség van az egyes szám birtokos eset, valamint a többes szám szinte minden esetének végződésében. Ahol a lettben -as áll, ott a latgalban -ys vagy -is a végződés. Megjegyzendő azonban, hogy a lett irodalmi nyelv hatására a latgalban is kialakult az -ys-nak és az -is-nek -as alakú alternánsa. Az -is végződés akkor jelenik meg, ha a szótő utolsó hangja palatális. Az -is végződés depalatalizálja az előtte álló ļ és ņ hangokat.
A többes szám részeseset -ām : -om és a többes szám -ās : -ous szembenállás a két nyelvváltozat jellemző hangzásbeli eltéréseit mutatja.
A közös nemű szavakat a személy valódi nemétől függetlenül a latgalban ugyanúgy kell ragozni, ugyanakkor a lettben lévő különbségtétel hatására, amely csak az egyes szám részesesetet érinti, a latgalban is kialakult a hímnemű végződés használata. Azaz a 'pletykás (férfi)' jelentésű szónak egyes szám részesesetű pļakšai alakjának van pļakšam alternánsa is.
A lett és a latgal negyedik deklinációs nőnemű szavaknak a litvánban a harmadik deklinációs nőnemű szavak felelnek meg, amelyek a következő hangokra végződhetnek: -a, -ai, -i vagy -ė. A litvánban nem jellemzőek a közös nemű szavak, itt a férfit és a nőt jelentő szavak mindig eltérő végződéssel bírnak.
V. deklináció
[szerkesztés]Az ötödik deklinációba az -e végű nőnemű szavak és az -e végű közös nemű szavak tartoznak.
V. deklináció | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
'föld' | 'méh' | |||||
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | |
-e | -e | -ė[26] | -e | -e | -ė[26] | |
zeme 'föld' | zeme 'föld' | žemė 'föld' | bite 'méh' | bite 'méh' | bitė 'méh' | |
Egyes szám | ||||||
N | zeme | zeme | žemė | bite | bite | bitė |
A | zemi | zemi | žemę | biti | biti | bitę |
D | zemei | zemei | žemei | bitei | bitei | bitei |
G | zemes | zemis | žemės | bites | bitis | bitės |
L | zemē | zemē | žemėje | bitē | bitē | bitėje |
I | — | — | žeme | — | — | bite |
Többes szám | ||||||
N | zemes | zemis | žemės | bites | bitis | bitės |
A | zemes | zemis | žemes | bites | bitis | bites |
D | zemēm | zemem | žemėms | bitēm | bitem | bitėms |
G | zemju | zemu | žemių | bišu | bišu | bitių |
L | zemēs | zemēs | žemėse | bitēs | bitēs | bitėse |
I | — | — | žemėmis | — | — | bitėmis |
Ahol a lettben -es végződést találunk, ott a latgalban -is van, a többes szám részesesetben pedig az -ēm helyett -em áll.
Mind a lettben, mind a latgalban az ötödik deklináció szavakban a többes szám birtokos esetben palatalizáció játszódik le a tőben. A -b-, -m-, -p- hangokra végződő szavak, akárcsak a második deklinációban, itt sem kapnak j-betoldás, nem úgy, mint a lettben. Mivel nincsenek -ļe és -ņe végű szavak, ezért ebben a deklinációban nincs ilyen típusú depalatalizáció. A lett és latgal ötödik deklinációjának a litvánban a harmadik deklináció -ė szavainak ragozása feleltethető meg.
VI. deklináció
[szerkesztés]A hatodik deklinációba -s végű nőnemű szavak tartoznak. Ez a deklináció nem nyitott, azaz csak kevés szó tartozik ide, új elemekkel pedig nem bővül.
V. deklináció | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
'szív' | 'éjszaka' | 'szem' | 'hal' | |||||||||
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | |
-s | -s | -is[28] | -s | -s | -is[28] | -s | -s | -is[28] | -s | -s | -is[28] | |
sirds | sirds | širdis | nakts | nakts | naktis | acs | acs | akis | zivs | zivs | žuvis | |
egyes szám | ||||||||||||
N | sirds | sirds | širdis | nakts | nakts | naktis | acs | acs | akis | zivs | zivs | žuvis |
A | sirdi | sirdi | širdį | nakti | nakti | naktį | aci | aci | akį | zivi | zivi | žuvį |
D | sirdij | sirdei | širdžiai | naktij | naktei | nakčiai | acij | acei | akiui/akiai | zivij | zivei | žuviai |
G | sirds | sirds | širdies | nakts | nakts | nakties | acs | acs | akies | zivs | zivs | žuvies |
L | sirdī | sirdī | širdyje | naktī | naktī | naktyje | acī | acī | akyje | zivī | zivī | žuvyje |
I | — | — | širdimi | — | — | naktimi | — | — | akimi | — | — | žuvimi |
egyes szám | ||||||||||||
N | sirdis | sirds/sirdis | širdys | naktis | nakts/naktis | naktys | acis | acs/acis | akys | zivis | zivs/zivis | žuvys |
A | sirdis | sirds/sirdis | širdis | naktis | nakts/naktis | naktis | acis | acs/acis | akis | zivis | zivs/zivis | žuvis |
D | sirdīm | sirdim | širdims | naktīm | naktim | naktims | acīm | acim | akims | zivīm | zivim | žuvims |
G | siržu | siržu | širdžių | nakšu | nakšu | naktų | acu | ocu | akų/akių | zivju | zyvu | žuvų |
L | sirdīs | sirdīs | širdyse | nāktīs | naktīs | naktyse | acīs | acīs | akyse | zivīs | zivīs | žuvyse |
I | — | — | širdimis | — | — | naktimis | — | — | akimis | — | — | žuvimis |
Ragozásbeli különbség van a lett és a latgal között az egyes és többes szám részesesetben. A latgalban a többes szám alanyesetű és tárgyesetű alakok megegyeznek az egyes szám alanyesettel, ennek a két alaknak azonban vannak olyan alternánsai, amely a lett alakokkal egyeznek meg. Mind a lettben, mind a latgalban palatalizációs változások történnek a többes szám birtokos esetben. (Bizonyos szavaknál a litvánban is.) A latgal különlegessége, hogy két olyan szóban, amelyben a palatalizáció nem tud lejátszódni, magánhangzó-változás történik: acs — ocu, zivs — zyvu.
Igeragozás
[szerkesztés]A lett nyelvtanok három konjugációt különböztetnek meg az ige három töve alapján, amely tövek a főnévi igenév, a jelen idő és a múlt idő töve. Az első konjugációba tartozó igék esetében a három tő jelentősen eltérhet egymástól magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozás, valamint hiátustöltő hangok és képzők megjelenésében és hiányában. A második és a harmadik konjugációban nem jellemzők a hangváltozások, ezért ennek a két konjugációnak az igéin mutatjuk be a lett és a latgal különbségeit.
II. konjugáció
[szerkesztés]A latgal igék második konjugációjába olyan igék tartzonak, amelyek főnévi igeneve -uot, -ēt vagy -iet alakokra végződnek.
II. konjugáció | |||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
'mosni' | 'élni' | 'keresni' | 'vadászni' | ||||||||
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Lett | Latgal | Litván | |
-āt | -uot | -oti | -ot | -uot | -ti | -ēt | -ēt | -īt | -eit | -oti | |
mazgāt | mozguot | mazgoti | dzīvot | dzeivuot | gyventi | meklēt | meklēt | medīt | medeit | medžioti | |
jelen idő | |||||||||||
E/1 | mazgāju | mozgoju | mazgoju | dzīvoju | dzeivoju | gyvenu | meklēju | mekleju | medīju | medeju | medžioju |
E/2 | mazgā | mozgoj | mazgoji | dzīvo | dzeivoj | gyveni | meklē | meklej | medī | medej | medžioji |
E/3 | mazgā | mozgoj | mazgoja | dzīvo | dzeivoj | gyvena | meklē | meklej | medī | medej | medžioja |
T/1 | mazgājam | mozgojam | mazgojame | dzīvojam | dzeivojam | gyvename | meklējam | meklejam | medījam | medejam | medžiojame |
T/2 | mazgājat | mozgojat | mazgojate | dzīvojat | dzeivojat | gyvenate | meklējat | meklejat | medījat | medejat | medžiojate |
T/3 | mazgā | mozgoj | mazgoja | dzīvo | dzeivoj | gyvena | meklē | meklej | medī | medej | medžioja |
múlt idő | |||||||||||
E/1 | mazgāju | mozguoju | mazgojau | dzīvoju | dzeivuoju | gyvenau | meklēju | meklieju | medīju | medeju | medžiojau |
E/2 | mazgāji | mozguoji | mazgojai | dzīvoji | dzeivuoji | gyvenai | meklēji | meklieji | medīji | medeji | medžiojai |
E/3 | mazgāja | mozguoja | mazgojo | dzīvoja | dzeivuoja | gyveno | meklēja | meklieja | medīja | medeja | medžiojo |
T/1 | mazgājām | mozguojom | mazgojome | dzīvojam | dzeivuojom | gyvenome | meklējām | mekliejom | medījām | medejom | medžiojome |
T/2 | mazgājāt | mozguojot | mazgojote | dzīvojat | dzeivuojot | gyvenote | meklējāt | mekliejot | medījāt | medejot | medžiojote |
T/3 | mazgāja | mozguoja | mazgojo | dzīvoja | dzeivuoja | gyveno | meklēja | meklieja | medīja | medeja | medžiojo |
A lett igék második konjugációjában -āt, -ot, -ēt és -īt végű igék tartoznak, ezek megfeleltethetők a latgal második konjugációs formáknak. Az -ēt végűek mindkét nyelvben azonos alakúak, a lett -īt a latgalban -iet, a lett -āt és -ot végűek pedig a hangváltozásoknak köszönhetően egy egységes -uot végű csoportot alkotnak a latgalban.
A legnagyobb különbség a két nyelvben, hogy míg a jelen és a múlt idejű alakokat a lettben csak a személyragok különböztetik meg, addig a latgalban az -uot és az -ēt végűeknél tőbeli magánhangzó-váltakozás is megfigyelhető. Az -out végűeknél tővégi o : uo, az -ēt végűeknél e : ie változás történik. Ennek köszönhetően a latgalban a jelen idejű és a múlt idejű egyes szám első személyű alakok különböznek, míg a lettben egybeesnek.
Mind a lettben, mind a latgalban lekoptak a jelen idejű személyragok az egyes szám második és a harmadik személyű alakokban. (Ezek a litvánban minden esetben megőrződtek.) Míg azonban a lettben ezekben a formákban a tővégi hiátustöltő j hang is leredukálódott, addig a latgalban megmaradtak. Ez a három alak viszont így is mind a két nyelvben egybeesik egymással.
A jelen idejű és a múlt idejű személyragok különbségei a két nyelvváltozatban ugyanarra épülnek: egyrészt a személyragok meglétére vagy hiányára (egyes szám második személyben, valamint a harmadik személyű alakokban), illetve a személyragok hangváltozásában (többes szám első és második személyben). Az egyes szám első személyű személyragok mindig azonosak.
III. konjugáció
[szerkesztés]A harmadik konjugációba -iet, -ēt és -ynout főnévi igenévi végződésű szavak tartoznak. A harmadik konjugációs igéknek két csoportja van, az -iet végűek esetében a jelen időben a múlt idő személyragjai jelennek meg, az -ēt és -ynout végűeknél a jelen idő egyes szám második személyben megjelenik az -i személyrag, a harmadik személyek viszont jelöletlenek.
III. konjugáció | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
'csinálni' | 'hinni' | 'tudni' | |||||||
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | |
-īt | -eit | -yti | -ēt | -ēt | -ėti | -ināt | -ynuot | -oti | |
darīt | dareit | daryti | ticēt | ticēt | tikėti | zināt | zynuot | žinoti | |
jelen idő | |||||||||
E/1 | daru | doru | darau | ticu | tycu | tikiu | zinu | zynu | žinau |
E/2 | dari | dori | darai | tici | tici | tiki | zini | zyni | žinai |
E/3 | dara | dora | daro | tic | tic | tiki | zina | zyn | žino |
T/1 | darām | dorom | darome | ticam | ticim | tikime | zinām | zynim | žinome |
T/2 | darāt | dorot | darote | ticat | ticit | tikite | zināt | zynit | žinote |
T/3 | dara | dora | daro | tic | tic | tiki | zina | zin | žino |
múltidő | |||||||||
E/1 | darīju | dareju | dariau | ticēju | ticeiju | tikėjau | zināju | zynuoju | žinojau |
E/2 | darīji | dareji | darei | ticēji | ticeiji | tikėjai | zināji | zynuoji | žinojai |
E/3 | darīja | dareja | darė | ticēja | ticeija | tikėjo | zināja | zynuoja | žinojo |
T/1 | darījām | darejom | darėme | ticējām | ticeijom | tikėjome | zinājām | zynuojom | žinojome |
T/2 | darījāt | darejot | darėte | ticējāt | ticeijot | tikėjote | zinājāt | zynuojot | žinojote |
T/3 | darīja | dareja | darė | ticēja | ticeija | tikėjo | zināja | zynuoja | žinojo |
A latgal -eit végződésű igék a lettben -īt végződésűeknek felelnek meg. A latgalban első szótagi magánhangzó-váltakozások történnek a jelen idejű tövekben, amelyeknek két típusa az a : o: a és az i : y: i változás. A lettben ez nem jellemző. A jelen idő tövéhez képest a múlt idő töve egy -ej- betoldással bővül. Ebben a csoportban a jelen időben is a múlt időre jellemző személyragok jelennek meg.
A latgal -ēt végű igék a lettben is -ēt végűek. Hangváltozás csak a jelen idő egyes szám első személyben történik: az i-ből y, az e-ből a lesz. A lettben a tő állandó. A múlt idő töve -eij- szótaggal bővül. A jelen idő egyes szám második személyben van, harmadik személyben viszont nincs személyrag.
Az -ynuo- tővégződés a lett az -inā- képzőnek felel meg. Ebben a csoportban nincs magánhangzó-váltakozás sem a latgalban, sem a lettben. A múlt idő töve -ouj- elemmel bővül. Ebben az esetben is jelen idő egyes szám második személyben van, harmadik személyben viszont nincs személyrag.
Rendhagyó igék
[szerkesztés]A lett nyelvtanok hagyományosan három rendhagyó igét különböztetnek meg: a būt 'lenni', iet 'menni' és a dot 'adni' jelentésű igéket (latgalul: byut, īt és dūt), de ezek közül csak a būt és az iet valóban rendhagyó, mert csak ebben a kettőben találunk szuppletív, azaz egymást kiegészítő töveket a jelen és a múlt időben, és csak ebben a kettőben vannak szabálytalan ragok.
'lenni' | 'menni' | |||||
---|---|---|---|---|---|---|
Lett | Latgal | Litván | Lett | Latgal | Litván | |
būt | byut | būti | iet | īt | eiti | |
jelen idő | ||||||
E/1 | esmu | asmu/asu | esu | eju | īmu | einu |
E/2 | esi | esi | esi | ej | ej | eini |
E/3 | ir | ir/irā/irajd | yra | iet | īt | eina |
T/1 | esam | asam | esame | ejam | īmam | einame |
T/2 | esat | asat | esate | ejat | ejat | einate |
T/3 | ir | ir/irā/irajd | yra | iet | īt | eina |
múlt idő | ||||||
E/1 | biju | beju | buvau | gāju | guoju | ėjau |
E/2 | biji | beji | buvai | gāji | guoji | ėjai |
E/3 | bija | beja | buvo | gāja | guoja | ėjo |
T/1 | bijām | bejom | buvome | gājām | guojom | ėjome |
T/2 | bijāt | bejot | buvote | gājāt | guojot | ėjote |
T/3 | bija | beja | buvo | gāja | guoja | ėjo |
A litván nyelvben a lettel és a latgallal szemben a 'menni' jelentésű ige múlt idejű alakjait nem egy eltérő tőből kell létrehozni.
Szókészletbeli különbségek a lett és a latgal között
[szerkesztés]A latgalban és a lettben jelentős szókészletbeli eltéréseket találunk akár az alapszókincsben is. A különbségek minden szófajt érintenek: a névszókat, az igéket, a névmásokat és a viszonyszókat is. Gyakran előfordul, hogy a közbalti szókincsből örökölt szavak hasonló hangalakkal, de eltérő jelentéssel jelennek meg, vagy bizonyos átvételek egyik-másik nyelvből elmaradnak. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a szókészleten belül a szóalkotás logikája sok hasonlóságot mutat a három nyelvben.
Lett | Latgal | Litván | Magyarázat |
---|---|---|---|
ziemeļi ’észak’ austrumi ’kelet’ dienvidi ’dél’ rietumi ’nyugat’ |
pūstumi ’észak’ rieti ’kelet’ dīnavydi ’dél’ vokori ’nyugat’ |
šiaurė ’észak’ rytai ’kelet’ pietys ’dél’ vakarai ’nyugat’ |
A három balti nyelvben jól tettenérhető az a szemléletmód, amely összeköti az egyes égtájakat a napszakokkal és évszakokkal. Bár a képzés alapját jelentő tövek az egyes nyelvekben eltérőek.
A lett ziemeļi ’észak’ jelentésű szó formailag a ziemelis ’északi szél’ többes számának felel meg. Mindkét szó töve a zeima ’tél’ jelentésű szóval hozható összefüggésbe. A latgal pūstumi-ban szintén az északi szélre való utalás található, a pūst ige a lettben ’fúj’ jelentésű. A lett austrumi ’kelet’ szó tövében ugyanaz a tő van, mint az ausma ’hajnal’ és az aust ’hajnalodni, virrad’ szavakban. A lettben is létezik egy a költői nyelvben használatos rīti szó, amely ’kelet’ jelentésű, és amely rokon a latgal és a litván változattal. Mindhárom szó az adott nyelv ’reggel’ jelentésű szavának többes száma: lett rīts, latgal reits, litván rytas. A határozószói formájú lett rīt és latgal reit ’holnap’ jelentésű. A lett és a latgal ’dél’ jelentésű szavak a ’nap’ és a ’közép’ tagokból állnak, amelyek a délre mint napszakra utalnak. A litvánpietys a pietūs ’dél mint napszak; ebéd’ szóval rokon. A lett rietumi ’nyugat’ a rietēt ’(a nap) lemegy, lenyugszik’ szóból származik. A latgal vokori a vokors ’vacsora’ jelentésű (lettül vakars) szó többes száma. A lettben a vakar határozószó ’tegnap’ jelentésű. |
ģimene ’család’ saime ’család’ cilts ’törzs’ ģints/dzimta ’nemzetség’ dzimte ’nem’ |
saime ’család’
draudze ’család’ dzimte ’törzs’ ciļts ’nemzetség’ kuorta ’nem’ |
gimenė ’nemzetség’
šaima ’család’ gentis ’törzs’ gentis ’nemzetség’ lytis ’nem’ |
A családi kötődés különböző formáit és fokait az egyes balti nyelvekben gyakran azonos eredetű szóval, de eltérő jelentéssel használják.
A lett ģimene ’család’ szó a litván gimenė ’nemzetség’ átvétele. A latgalban a saime ’család’ szót használják, amely a litván šaima ’család’ kölcsönzése. A lettben is megvan ez a szó, de a lett saime más típusú családot jelent, elsősorban olyan állati közösségekre használják, amelyek azonos anyától származnak (pl.: bišu saime ’méhcsalád, kaptár’), a nyelvészetben a nyelvcsaládokat jelöli (pl.: indoeiropiešu valodu saime ’indoeurópai nyelvcsalád’) vagy egyéb közösségekre alkalmazzák (pl.: rakstnieku saime ’az írók családja’). Az ilyen közösségeket a latgalban draudze-nek hívják, ami a lettben olyan egyházi adminisztratív és területi egységet jelent, amely egy templom köré szerveződik, fordítható tehát 'gyülekezet'-nek, 'plébániá'-nak, de bizonyos esetekben 'község'-nek is. A lett cilts ’törzs’ szó a latgalban ciļts formában ’nemzetség’-et jelent. A lett ģints ’nemzetség’ azonos tőből származik a litván gentis-szel, ami ’törzs’-et és ’nemzetség’-et is jelent. A latgalban a ’törzs’-et a dzimte jelöli, ami a lettben ’nyelvtani nem’ jelentésű (pl.: vīriešu dzimte ’hímnem’, sieviešu dzimte ’nőnem’). A dzimte és a dzimta szavak a dzimt ’szülni’ szó származékai. |
lasīt ’olvas’ lasīt ’gyűjt’ skaitīt ’számol’ |
skaiteit ’olvas’ laseit ’gyűjt’ skaiteit ’számol’ |
skaityti ’olvas’ rinkti ’gyűjt’ skaičiuoti ’számol’ |
A lett lasīt szónak két jelentése van, első számú használatában azt jelenti, hogy ’olvas’. Ebben a jelentésében a latgalban a skaiteit, a litvánban pedig skaityti felel meg neki. Ezek az igék azonos tővel bírnak, mint a ’szám’ jelentésű főnevek: lett és latgal skaits ’szám’ és skaitlis ’szám, számjegy’, valamint a litván skaičius ’szám’ és skaitmuo ’szám, számjegy’. Mind a három nyelvben szintén ebből a tőből származnak a ’számol’ jelentésű igék: lett skaitīt ’számol’, latgal skaiteit ’olvas’ és litván skaičiuoti ’számol’. Számos nyelvben előfordul, hogy a ’számol’ és az ’olvas’ jelentésű ige kapcsolatban áll egymással, a magyar olvas szónak is volt ’számol’ jelentése, és összefüggésbe hozzák például a finn lukea ’olvas’ és luku ’szám’ szavakkal. A lasīt második, ritkább jelentése a ’gyűjt’, ebben az értelemben megfelel neki a latgal laseit ’gyűjt’ ige. |
viņš ’ő (hn.)’ viņa ’ő (nn.)’ viņi ’ők (hn.)’ viņas ’ők (nn.)’ |
jis ’ő (hn.)’ jī ’ő (nn.)’ jei ’ők (hn.)’ juos ’ők (nn.)’ |
jis ’ő (hn.)’ ji ’ő (nn.)’ jie ’ők (hn.)’ jos ’ők (nn.)’ |
Fontos különbség a lett és a latgal között, hogy a harmadik személyű személyes névmások jelentősen eltérnek egymástól. A latgal alakok a litván formákkal mutatnak rokonságot. Az alakok eredetére vonatkozóan számos elmélet született. Egyes elképzelések szerint a viņš töve azonos a lett viens ’egy’ jelentésű szóéval, mások szerint a viņš végén található palatális hangok annak a jelei, hogy az adott tőhöz éppen a jis típusú névmások csatlakoztak: *vin- + *jis. Annyi bizonyos, hogy a lett alakok eredetileg élettelen dolgokra vonatkoztak, amit mai ilyetén használatuk is bizonyít. A litván névmásokat az indoeurópai alapnyelv harmadik személyű személyes névmássaiból eredeztetik. |
tas ’az (hn.)’ tā ’az (nn.)’ šis ’ez (hn.)’ šī ’ez (nn.)’ |
tys ’az (hn.)’ tei ’az (nn.)’ itys ’ez (hn.)’ itei ’ez (nn.)’ |
tas ’az (hn.)’ ta ’az (nn.)’ ši ’ez (hn.)’ šis ’ez (nn.)’ |
A lettben és a litvánban a távolra mutató névmások t-vel kezdődnek, és mély hangrendű magánhangzók találhatók bennük. A közelre mutatók š-sel kezdődnek, és magánhangzójuk magas hangrendű. A két típust eltérő indoeurópai alapnyelvi névmási tőre vezetik vissza, és más ragozási típusba is tartoznak. A latgalban viszont a két csoport csak annyiban különbözik, hogy a közelre mutatók a távolra mutatókból jöttek létre egy szókezdő i- hozzáadásával, ragozásuk pedig megegyezik. E tekintetben a lett és a litván áll közelebb egymáshoz. |
jā ’igen’ nē ’nem’ un ’és’ kāpēc ’miért’ kādēļ ’miért’ |
nui ’igen’ nā ’nem’ i ’és’ parkū ’miért’ deļkuo ’miért’ |
taip ’igen’ ne ’nem’ ir ’és’ kodėl ’miért’ kodėl ’miért’ |
Az igenlést kifejező jā szó a lettbe a németből került át. A latgal és a litván alakok eltérnek egymástól és a lettől is. A lett un ’és’ szintén a németből számarzik, a latgalban az i feltehetően a litván ir rövidült formája. A lett kāpēc a kas kérdő és mutató névmás birtokos esetű formája, amelyhez a pēc ’szerint’ jelentésű névutó csatlakozott. A latgalban a tagok sorrendje fordított, a kū, amely a latgal kas tárgyesete, együtt áll a par ’-ként’ jelentésű elöljárószóval. A lett pēc és a latgal par egyes jelentéseikben megegyeznek egymással. A lett kādēļ a birtokos esetű kā és a dēļ ’miatt’ jelentésű névutó összeolvadásának eredménye. A latgal deļkuo ugyanezen analógia szerint jött létre: a kuo a névmás birtokos esetű alakja, a lett dēļ névutónak a latgalban a deļ elöljárószó felel meg. Ugyanilyen típusú az összetétel a litván kodėl. A lettben finnugor hatásra jelentek meg a névutók. Egyes szavak elöljárószóként és névutóként is használhatók, pozíciójukból fakadóan pedig eltérő a jelentésük. A latgalban és a litvánban nem érvényesült ilyen hatás, és nem jellemzőek a névutók. |
Latgal nyelvű irodalom és szövegminta
[szerkesztés]Bojtár Endre monográfiájában közli a latgal újjászületési mozgalom kiemelkedő alakjának, Francis Kemps-nek 1906-ban megjelent Tāvu zeme című versét, annak lett átiratát és magyar fordítását.[29]
Latgalul |
Lettül |
Magyarul |
---|---|---|
Tāvu zeme
|
Tēvu zeme
|
Atyá(in)k földje
|
A Miatyánk latgal, lett és magyar változata:
Latgalul | Lettül | Magyarul |
---|---|---|
Myusu Tāvs Myusu Tāvs, kurs esi dabasūs, |
Tēvreize Mūsu Tēvs, debesīs, |
Miatyánk Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, |
A lett hímnusz latgalul, lettül és magyarul:
Latgalul |
Lettül |
Magyarul |
---|---|---|
Latvijas himna
|
Latvejys gimnys
|
Lettország hímnusza
|
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.ethnologue.com/language/ltg
- ↑ Bojtár 1997: 133.
- ↑ a b Bojtár 1997: 134.
- ↑ Lagzi 2008: 22.
- ↑ Vö. Lagzi 2008, Laczházi 2005, Németh 2009, Ambrus 2004, Jávorszky 1997.
- ↑ Laczházi 2005.
- ↑ Lagzi 2008.
- ↑ Lettország állami nyelvtörvénye.
- ↑ LR Augstākās tiesas Senāta lēmums lietā Nr.A42571907 SKA–596/2009.
- ↑ Lazdiņa, Sanita (2013): "A Transition from Spontaneity to Planning? Economic Values and Educational Policies in the Process of Revitalizing the Regional Language of Latgalian (Latvia)". Current Issues in Language Planning. 14 (3–04): 382–402. doi:10.1080/14664208.2013.840949. S2CID 144103270.
- ↑ Décsy 1973: 69.
- ↑ Az [ɨ] hangról azt tartják, hogy egykor a magyarban is megvolt, később azonban egybeolvadt az [i] hanggal. Evvel magyarázható, hogy bizonyos szavak annak ellenére kapnak mély hangrendű toldalékokat, hogy bennük magas hangrendű [i] található, pl.: híd : hidak, nyíl : nyilak. Mások szerint nincs szükség az [ɨ] meglétének feltevésére, ugyanis az [i] hangrendileg semleges, ezért nincs hangrendi alternánsa például az -ig ragnak sem. Az [ɨ]-t a magyar nyelvtörténet i̮-ként jelöli.
- ↑ Az olyan szótagokban, amelyekben egy hosszú magánhangzó, egy diftongus vagy egy diftongus és l, m, n vagy r hang kapcsolata található, a három szótagintonáció (hosszú, megszakított és ereszkedő) jobban megőrződött. Ezekben az esetekben az intonáció minősége jelentés-megkülönböztető szereppel is bírhat. Az intonációs jelenség egyes lett nyelvjárásokban jobban megőrződött, máshol kevésbé. A latgal intonációs gyakorlata nem mindig esik egybe a lettével.
- ↑ Az r : ŗ helyesírásbeli megkülönböztetésének kérdése a lett nyelvészet egyik sarkalatos pontja.
- ↑ A palatalizáltság elsődleges képzési jegy, a lágyság viszont másodlagos.
- ↑ Az uráli *-n' datívuszrag a közfinnben lejátszódó depalatalizációs folyamatoknak köszönhetően azonos alakúvá vált az uráli *-n genitívuszraggal, funkciója ezért elhalványult, szerepét más eset vette át.
- ↑ A lív -n datívuszrag alakilag nagyon hasonlít a lett datívuszi végződésekre, amelyek legtöbbjében fellelhető egy -m hang. Ezért finnugrista nyelvészek úgy vélik, lett hatással is magyarázható a lív datívuszrag megmaradása. A rag megőrződésének indoka az is lehet, hogy a lívben a genitívuszi végződés szerepét sok esetben belső magánhangzó-váltakozás vette át, a rag maga pedig eltűnt.
- ↑ Például a következő kifejezésekben: turēt rokā 'kézben tart' vagy turēt dzīvnieku 'állatot tart' vagy turēt vaļā 'nyitva tart'.
- ↑ Leikuma 2003 : 4.
- ↑ Ezt a ragozási rendszert kiegészíti a megszólító eset, avagy vokatívusz, amely csak élőt jelentő szavak vagy megszemélyesítés esetén használatos. A vokatívusz vagy megegyezik az alanyesettel vagy pedig az esetvégződés nélküli tővel, használata nagy ingadozást mutat, ezért itt nem tárgyaljuk. Egyes nyelvtanok felveszik az eszközhatározói esetet, avagy instrumentáliszt, mint különálló esetet a lettben és a latgalban is. Mivel azonban az eszköz- és társahatározói eset kifejezőeszköze egy elöljárószó és tárgyeset egysége, ezért nem tekinthetjük különálló esetnek. Megkülönböztetése csupán hagyományon alapul.
- ↑ Elavultnak számító szó, amely helyett a paukščiukas 'fióka, csibe' jelentésű szót használják.
- ↑ A szóvégi mássalhangzó -s > -š változását az -ias végződés i-je váltotta ki.
- ↑ A második deklinációs -s végű szavak a következők: akmens 'kő', asmens 'él, penge', mēness 'hold', rudens 'ősz', suns 'kutya', ūdens 'víz', zibens 'villám'.
- ↑ a b c A litvánban az -is/-ys végű szavak az első deklinációba tartoznak.
- ↑ A litvánban az -us/-ius végű szavak a második deklinációba tartoznak.
- ↑ a b c d A litvánban az -a/-ai/-i/-ė végű szavak a harmadik deklinációba tartoznak.
- ↑ A litvánban az -ys végű szavak az első deklinációba tartoznak.
- ↑ a b c d A litvánban az -is végű nőnemű szavak az ötödik deklinációba tartoznak.
- ↑ Bojtár 1997: 169-170.
Források
[szerkesztés]- Ambrus Mónika 2004. Lettország – állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Themis. 2004/július. 5–11. [1]
- Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. [2]
- Décsy Gyula 1973. Die Linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft. Harassowitz. Wiesbaden.
- Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó.
- Jávorszky Béla 1997. Néhány gondolat az észtországi és lettországi oroszokról. Pro minoritate. 6/2. 82–85. [3]
- Laczházi Aranka 2005. A hivatalos és a „kisebbségi” nyelv Lettországban. Kisebbségkutatás 2005/3. [4]
- Lagzi Gábor 2008. Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban. EÖKK. Budapest. [5]
- Leikuma, Lidija 2003. Latgalīšu volūda 1. Sanktpēterburgas Valsts universitāte. [6]
- Nau, Nicole 2011. A short grammar of Latgalian. Lincom Europa.
- Németh Ádám 2009. Lettország nemzetiségi szerkezetének átalakulása a XIX-XX. században és napjainkban. Modern Geográfia. 2009/II. [7]
- Nītiņa, Daina 1998. Könyv a lett nyelvről. Szombathely. Savariae.