Kővágás
| Kővágás (Kamenná Poruba) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Zsolnai |
| Turisztikai régió | Felső-Vágmente |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1368 |
| Polgármester | Štefan Kasman |
| Irányítószám | 013 14 |
| Körzethívószám | 041 |
| Forgalmi rendszám | ZA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1842 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 129 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 485 m |
| Terület | 14,18 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Kővágás
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 05′ 20″, k. h. 18° 41′ 12″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 20″, k. h. 18° 41′ 12″ | |
| Kővágás weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kővágás témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kővágás (1899-ig Kőporuba, szlovákul Kamenná Poruba) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. 2011-ben 1823 lakosából 1793 szlovák volt.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Zsolnától 16 km-re délnyugatra, Rajecfürdőtől 4 km-re délre fekszik.
Története[szerkesztés]
1368-ban a nyitrai konvent oklevelében "Stephanburbaya" néven említik először a közeli Alsóosztorány templomának alapításával kapcsolatban. Ekkor egy bizonyos István birtoka volt, később a Kardos család a birtokosa. Temploma a 14. században már állt és a 19. század közepén pusztult el. 1511-ben szerepel mai nevén először Kewporuba alakban. 1543-ban 13 földműves, 10 zsellér és két bíró lakta. A 15. század végén a Paraznói család birtoka. 1490-ben Paraznói Péter a birtok felét végrendeletileg az elefánti Keresztelő Szent János pálos kolostorra hagyta. 1523-ban a Paraznóiak 5 jobbágytelekt az Egressy családnak adtak zálogbirtokul. 1535-ben tűnik fel a helyi birtokos Porubai család. A 17. század végén egy része a zsolnai jezsuiták birtoka lett. Az 1688-as urbárium megemlíti a falu bíráját Porubai Jánost. Rajta kívül 3 jobbágy és 4 zsellércsalád élt a községben. 1707-ben Kőporubának 6 és fél jobbágytelke, 14 zsellértelke volt. 1720-ban 15 adózó telke volt. 1784-ben 81 házában 105 család és 652 lakos, 1828-ban 102 házában 709 lakos élt. Iskoláját 1798-ban az egyházi vizitáció során említik.
Vályi András szerint "Kő Porubának pedig földes Ura Szerdahelyi, és több Uraságok, ez fekszik Konszkához közel, mellynek filiája, lakosai katolikusok, határbéli földgyeik olly minéműségűek, mint Nagy-Podrágyé, második osztálybéliek." [1]
Fényes Elek szerint "Kő-Poruba, tót falu, Trencsén vmegyében, 822 kath., 4 evang., 29 zsidó lak. Filial. templom. Hegyes, erdős, sovány határral. F. u. többen. Ut. p. Zsolna." [2]
1910-ben 677, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Kiszucaújhelyi járásához tartozott.
2001-ben 1780 lakosából 1775 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1860 és 1870 között épült a korábbi gótikus templom helyén, tornyának felhasználásával.
- A faluban álló Nepomuki Szent János és Nagyboldogasszony kápolnák 1875-ben épültek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
