Ricsóváralja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ricsóváralja (Hričovské Podhradie)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásZsolnai
Turisztikai régióFelső-Vágmente
Rang község
Első írásos említés 1265
Polgármester Jarmila Dobroňová
Irányítószám 013 41
Körzethívószám 041
Forgalmi rendszám ZA
Népesség
Teljes népesség 372 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség181 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság323 m
Terület2,05 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ricsóváralja (Szlovákia)
Ricsóváralja
Ricsóváralja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 13′ 15″, k. h. 18° 37′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 15″, k. h. 18° 37′ 20″
Ricsóváralja weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ricsóváralja (szlovákul Hričovské Podhradie) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Zsolnai járásában. 2011-ben 372 lakosából 366 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Zsolnától 10 km-re nyugatra, a Vág bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A falu a felette emelkedő várról, az pedig a Hricsó-patakról kapta a nevét.

Története[szerkesztés]

1208-ban említik először, "Ryzoi" néven. Ricsó várát 1254 és 1265 között építtette Farkas fia Tolus mester. Kisméretű hegyivár. 1280-as évektől a Balassáké, majd a Podmaniczkyaké, 1526 után rablóvár, sőt hamispénzverőhely is volt. Később a Thurzóké, majd az Erdődyeké, akik az 1670-es években sorsára hagyták, azóta pusztul.

A falu 1265-ben "Hricou" néven szerepel először abban az oklevélben, melyben IV. Béla király Hricsó várát Miklósnak, a Beych nemzetség ivadékának adományozza. 1271-ben "Hrychov", 1392-ben "Hrichov", 1469-ben "Waralya", 1598-ban "Podhradie" néven említik. A középkorban több birtokosa volt. 1282-ben két részből, Alsó- és Felsőricsóból állt. A 13. század elején a nyitrai püspökség, a század végén a Bitter és a Csák nemzetség, később a Podmaniczkyak és a Thurzók voltak a birtokosai. A 16. század közepén rablólovagok, a Podmaniczky testvérek uralták. 1598-ban 7 ház állt a településen. A 17. században az egész korábbi ricsói uradalom a nagybiccsei uradalom része lett. 1784-ben 29 házában 40 családban 192 lakos élt. 1828-ban 29 háza és 256 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Alsó, Felső, és Podhrágy Hricsó. Tót faluk Trentsén Várm. földes Urok H. Eszterházy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Vág vize mellett, Zolnához 1 mértföldnyire, Podhrágynak szomszédságában, földgyeik a’ síkon termékenyek, legelőjök jó, fájok van elég, piatzozások közel."[2]

Fényes Elek szerint "Podhrágy, tót falu, Trencsén vmegyében, Hricsó mellett, a Vágh bal partján. Számlál 251 kath., 4 ev. lak. Urasági majorság. Szép gyümölcsös kert. A helység felett egy hegyen láthatni a régi Hricsó várának omladékát. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Zsolna.[3]

1910-ben a falunak 233, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu feletti 564 m magas várhegyen állnak Hricsó várának romjai.

A Vár legendája: Hricsó vár urai régen a Lahar lovagok voltak. Az utolsó várúr a várat és a birtokot feleségére hagyta. A gazdag özvegyet számtalan kérő ostromolta, de ő mindenkit kikosarazott. A szomszéd földbirtokost, a nála sokkal fiatalabb Túrzó Ferencet mágnesként vonzotta a hatalmas vagyon az özvegy nem tudott ellenállni a heves udvarlásnak. Királyi engedéllyel a férfit tette meg örökösének. Az asszony a szerelemtől valósággal megfiatalodott. A kapzsi Túlzó úgy látta, hiába várja a nő halálát, az örökség még nagyon sokáig nem lesz az övé. Egy éjszaka szolgáival a vár tömlöcébe záratta az asszonyt. Kihirdette, hogy őrület tört ki rajta, ezért kellett elzárni. Az asszony, amikor helyzetét megértette, haragjában és csalódottságában megátkozta Túrzót és a várat is. Ettől kezdve síró, kiáltozó szellemek költöztek a várba. Egy napon a vár elé egy barát érkezett, aki fennhangon hirdette Túrzó bűnét, és vezeklésre szólította fel a várbelieket. A barátot Túrzó a vártornyába záratta be és ott tartotta étlen-szomjan, amíg csak meg nem halt. Másnapra azonban a vár előtt egy hatalmas szikla keletkezett, amely pontosan a barátra hasonlított, és amelyet semmilyen erővel sem tudtak eltávolítani. A rémítő szikla láttán Túrzó és a vár népe elmenekült a várból. Amikor az utolsó ember is távozott, a vár magától lángra gyulladt, és leégett. Csak a kő barát áll ma is sértetlenül a kapuval szemben.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]