Vágtapolca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vágtapolca (Teplička nad Váhom)
1 Kirche des Heiligen Martin in Teplicka nad Vahom.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásZsolnai
Rang község
Első írásos említés 1267
Polgármester Viliam Mrázik
Irányítószám 013 01
Körzethívószám 041
Forgalmi rendszám ZA
Népesség
Teljes népesség4217 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség345 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság340 m
Terület10,88 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vágtapolca (Szlovákia)
Vágtapolca
Vágtapolca
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 13′ 30″, k. h. 18° 47′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 30″, k. h. 18° 47′ 50″
Vágtapolca weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágtapolca témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vágtapolca (1899-ig Teplicska, szlovákul Teplička nad Váhom) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Zsolnai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Zsolnától 3 km-re keletre a Vág jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv tepl (= meleg) melléknévből ered és melegvíz forrásaira utal.

Története[szerkesztés]

A határában emelkedő Stráník-hegyen már a kőkorszakban is volt emberi település. A bronzkorban a lausitzi kultúra, majd a puhói és a hallstatti kultúra települései álltak itt. A települést 1267-ben "Toplucha" alakban említik először. 1332-ben "Toplisa", 1438-ban "Teplicza", 1598-ban "Theplicza" néven szerepel a korabeli forrásokban. Óvár, majd Sztecsény várának uradalmához tartozott. Plébániája 1300-ban már állt. 1403-ban a zsolnai német jog alapján telepítették be. 1420-ban Luxemburgi Zsigmond az uradalommal együtt Dersffy Szaniszlónak adományozta és a 16. század végéig a család birtoka maradt. Ők építették a település kastélyát is. A 17. században a Wesselényi család birtoka és a sztrecsényi uradalom központja lett, majd később a kiterjedt teplicskai uradalom központja. A háromtornyú Wesselényi-kastélyban kezdődött a Wesselényi-féle összeesküvés. Buda töröktől való visszavétele után a lengyel származású gróf Johann Jakob Löwenburg birtoka lett a község. Ő építtette a templom lorettói kápolnáját, ahol Wesselényi Ferenc nádor első feleségének maradványait elhelyezték. Halála után veje, gróf Windischgrätz követte őt a birtoklásban. A kastélyt is a Windischgratz család építtette át a 18. század második felében. 1737-ben hetipiac és vásártartási jogot kapott. Szövőgyárát 1767-ben alapították. 1598-ban 55 ház állt itt. 1720-ban 2 malma és 12 adózója volt. 1784-ben 111 házában 141 családban 728 lakos élt. 1828-ban 103 házában 873 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, fafeldolgozással, kézművességgel, szeszfőzéssel foglalkoztak. 1858. január 15-én a falut földrengés rázta meg, melyben a házak többsége megrongálódott. Határában egykor melegvízforrások törtek fel, erre emlékeztet a község címere is, mely fürdő nőalakot ábrázol. A forrásoknak mára nyoma sem maradt.

Fényes Elek szerint " Teplicz, (Teplicza), tót m. v. Trencsén vgyében, 3 fertálynyira Zsolnától: 899 kath., és 7 zsidó lak. Ékesiti az uraság kastélya 1 kápolnával együtt, mellyben nyugosznak Bosnyák Sophia, Vesselényi Ferencz nádor jótéteményeiről hires, és 1644-ikben meghalálozott hitvesének hamvai. Továbbá van itten kath. paroch. templom, és még 3 kápolna. Földe a Vágh mellett termékeny, fája elég, rétjei igen jók, lakosai ezen kivül vászon szövésből, kézi mesterségekből és pálinka-főzésből táplálják magokat. Papiros-malma meglehetős papirost készít. Vásárjai nem nevezetesek. Posztó-gyára elenyészett. F. u. Sina György."[2]

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. 1925-ben üveggyár kezdte meg működését. 1980 és 1991 között Zsolna városához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1084,túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 3754 lakosából 3603 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Központjában áll a 16. századi késő reneszánsz négy saroktornyos Sina-kastély. A kastélyt a 16. század végén a Dersffy család építtette. A 17. század második felében és a 18. század második felében bővítették. Windischgrätz gróf a kastély mellett gazdasági épületeket emeltetett és ezekben gyolcs- és gyapjúüzemet alapított. Tőle a genovai köztársaság vette meg a kastélyt, majd az olasz Solignac grófé lett. Ezután Sina György báró vette meg és a 19. század közepén Sina Simon volt a birtokosa.
  • Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1589-ben épült reneszánsz stílusban. 1750-ben barokk stílusban építették át, 1926 és 1928 között bővítették. Templomának lorettói kápolnájában őrzik Wesselényi Ferencné Bosnyák Zsófia koporsóját, akit szentként tisztelnek. A sír búcsújáróhely. A sír eredetileg Sztrecsény várában volt, de amikor ennek új tulajdonosa lett a Wesselényi család hamvait eltávolította, ekkor hozták át a falu templomába. Bosnyák Zsófia földi maradványait egy zsolnai illetőségű férfi 2009. április 1-jén felgyújtotta.[3] A maradványokat április 26-án engesztelő szentmise keretében üvegurnában helyezték vissza a kápolnába.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. Az Új Szó tudósítása. [2009. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 2.)
  4. Az Új Szó tudósítása. [2009. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 13.)

További információk[szerkesztés]