Felsőkomaróc
Felsőkomaróc (Komárov) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Bártfai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1355 |
Polgármester | Jozef Bednár |
Irányítószám | 086 11 (pošta Hrabovec) |
Körzethívószám | 054 |
Forgalmi rendszám | BJ |
Népesség | |
Teljes népesség | 455 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 54 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 244 m |
Terület | 7,99 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 16′ 55″, k. h. 21° 21′ 04″49.281944°N 21.351111°EKoordináták: é. sz. 49° 16′ 55″, k. h. 21° 21′ 04″49.281944°N 21.351111°E | |
Felsőkomaróc weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőkomaróc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Felsőkomaróc (szlovákul: Komárov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.
Fekvése
Bártfától 7 km-re keletre, a Tapoly jobb partján fekszik.
Története
A település területén már a korai bronzkorban is éltek emberek.
1355-ben a makovicai uradalom birtokjegyzékében említik először. 1427-ben 36 portát számláltak a faluban. 1473-ban Bártfa város birtoka lett. 1492-ben épült régi temploma. A 15. században a lengyelek elleni harcokban a település elnéptelenedett. A 16. századtól malom és fűrésztelep működött a községben. A 18. századtól a Büdöskúthy család birtoka volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOMARÓCZ. Komarno.Tót falu Sáros Várm. földes Ura Bideskúti Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Hrabócznak szomszédságában, és annak filiája, határja jó, réttyei kétszer kaszáltatnak, legelőjök, fájok elég van.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Komarócz, Sáros v. tót falu, a Tapoly mellett, Bártfához keletre 1 mfld: 331 kath., 31 zsidó lak. Mind földe, mind rétje igen jó; erdeje, vizimalma, s két nemes udvara van. F. u. Bideskuthy.”[3]
A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott.
A II. világháborúban egyike volt azon szerencsés településeknek, melyeket elkerültek a harcok.
Népessége
1910-ben 210, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 409 lakosából 408 szlovák volt.
2011-ben 430 lakosából 415 szlovák.
Nevezetességei
Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1856-ban épült.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.