Székelyszenterzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen SiposBéla1945 (vitalap | szerkesztései) 2020. május 11., 12:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (A székelyszenterzsébeti Szakács család története kiegészítés a Wikipédiából)
Székelyszenterzsébet (Eliseni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségÚjszékely
Rangfalu
KözségközpontÚjszékely
Irányítószám537292
Körzethívószám0266
SIRUTA-kód85617
Népesség
Népesség1116 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1067
Földrajzi adatok
Tszf. magasság368 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 17′ 32″, k. h. 24° 56′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 32″, k. h. 24° 56′ 14″
Székelyszenterzsébet weboldala
SablonWikidataSegítség

Székelyszenterzsébet (1899-ig Szenterzsébet, románul Eliseni) falu Romániában Hargita megyében.

Fekvése

Székelykeresztúrtól 8 km-re nyugatra, a Szenterzsébeti-Magyarós v. Mogyorós patak két oldalán magas dombsorok között fekszik. Újszékelyhez tartozik.

Története

1332-ben említették először a papi tizedjegyzékben. A középkori falu a református templomtól délnyugatra, a templomdomb lábánál feküdt. Szent Erzsébetnek szentelt középkori temploma a mai református templom helyén állott, Orbán Balázs még látta a szentély előzárókövén az 1402-es évszámot. Tornya 1785-ben épült, 1802-ben már rossz állapotú volt. 1870-ben a templomot le kellett bontani.

Mai református temploma a régi torony mellé 1870 és 1872 között épült. A faluban az Eössi családnak udvarháza volt, amely mára nyomtalanul eltűnt. A 18–19. századi Kemény–Orosz kúria 1997-ben dőlt romba.

1910-ben 1143 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1992-ben 1103 lakosából 736 magyar, 361 cigány és 6 román volt. Újszékelyhez tartozik.

A székelyszenterzsébeti Szakács család története 1618-tól.

Testvértelepülései

Híres emberek

Hivatkozások

  1. Dán Róbert: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon, Akadémiai Kiadó, Bp, 1987.