Abodi Nagy Béla
| Abodi Nagy Béla | |
 |
|
| Abodi Nagy Béla | |
| Született | .svg){kind=small} Székelyszenterzsébet1918. július 13. |
| Elhunyt |  Budapest2012. december 9. (94 évesen) |
Abodi Nagy Béla (Székelyszenterzsébet, 1918. július 13. – Budapest, 2012. december 9.) magyar festő.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Édesapja, Nagy Géza református lelkész, teológiai professzor, vallástörténész, filozófus volt. Édesanyja Csoma Juliska. Bátyjai Géza és István, húga Julianna.
1924 őszén a család a Kolozs megyei Magyarbikalra költözött. Itt végezte el az elemi iskolát. 1928-ban szüleivel végleg Kolozsváron telepedett le, ahol édesapja a Református Teológia professzora lett. 1928–1936 között a kolozsvári Református Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Közben írásai jelentek meg az Ifjú Erdély és a Pásztortűz című folyóiratokban.
1936 őszén felvételizett a bukaresti Szépművészeti Akadémiára. Camil Ressut választotta tanítómesterének. 1940 tavaszán 24 művét állította ki egy bukaresti csoportkiállításon. 1940 őszétől Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, vezető tanára Szőnyi István volt. 1941 tavaszán a Műbarát budapesti tárlatán állított ki a Barabás Miklós Céh tagjaival együtt. Önarcképét a minisztérium megvásárolta. 1941-ben rajztanári oklevelet szerzett. Ősszel Kolozsvár város pályázatán első díjat nyert. Tagja lett a Barabás Miklós Céhnek. 1941–1942 tanévben a budapesti Képzőművészeti Főiskola művészeti szakjának hallgatója volt.
1942 tavaszán feleségül vette Teutsch Éva Klárát. Házasságukból négy gyermek született: Anna, Zsófia, Klára, Géza. Ezután tanítói állást vállalt Kolozskovácsi (Faureni) faluban. Ősszel katonai szolgálatra hívták be.
1943-ban képeivel részt vett a Barabás Miklós Céh csoportkiállításain. 1944 márciusában a budapesti Nemzeti Szalonban hat festményét állították ki a Barabás Miklós Céh tárlatán. Augusztusban tíz munkával vett részt a Barabás Miklós Céh első csoportkiállításán. A többi kiállító művész: Andrásy Zoltán, Fülöp Antal Andor, Szolnay Sándor, Benczédi Sándor, id., Szervátiusz Jenő és Vida Géza voltak. 1944 őszén frontszolgálatra küldték, majd fogságba került.
1948-ban az Örmény SzSzK-ból hazatért Kolozsvárra. Ugyanebben az évben kiállítást rendezett és grafikusi munkákat vállalt. 1948 és 1964 között számos romániai kortárs író könyvét illusztrálta és több irodalmi klasszikus arcképét készítette el. Festményei a romániai állami képzőművészeti kiállításon és a hivatalosan szervezett külföldi tárlatokon szerepeltek: a Szovjetunióban, Lengyelországban, Magyarországon, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Németországban, Olaszországban, Egyiptomban, Szíriában. 1949 és 1983 között, nyugdíjazásáig, a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti tanszékének tanára, 1951–1957 és 1970–1983 között tanszékvezető tanára volt.
1956-ban tanulmányutat tett Magyarországon és Bulgáriában. 1958-ban szerepelt a szocialista országok I. triennáléján Moszkvában. 1961–1962-ben készítette el a Kolozsvári Diákművelődési Ház falfestményeinek terveit. A kivitelezést Petre Abrudan és Petru Feier festőművészekkel együtt végezte. 1966-ban tanulmányi céllal Csehszlovákiába és a Németországba utazott. 1970–1978 között a Szovjetunióban tett több tanulmányutat.
1989-től aktív szerepet vállalt az erdélyi művelődési és közéletben. Több társával újrateremtője lett a Barabás Miklós Céhnek, melynek tiszteletbeli elnökévé választották. 1998-ban, Budapesten gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. 2000-ben A jövő fénye címmel magyar portréfilm készült róla (rendező Szakács Sára, operatőr Nemescsói Tamás). 2004. október-novemberében Abodi Nagy Béla retrospektív kiállítása nyílt a Kolozsvári Erdélyi Szépművészeti Múzeumban, a kolozsvári Bánffy-palotában.
2008-tól Budapesten él. 2011. július 13-án töltötte be kilencvenharmadik életévét.
Művészete [szerkesztés]
Festészete európai, egyetemes léptékű és érvényességű, modern, kísérletező, a képi műfajokat átívelő. Mégis, Abodit leginkább az emberi sorskérdésekkel vívódó, mesteri képi rendszereket megvalósító kompozíciók jellemzik. Kísérletező, kereső, tehát nem törekszik öncélú képi leleményekre, erőltetett művi stílusegységre. Abodi a professzionális, a vérbeli intellektuális alkotó megtestesítője. A szakmai eszközök teljes arzenálját birtokolja, fölényes tudású. Expresszív, naturalisztikus, drámai-realista, majd absztrakt, dekoratív-monumentális. Idősebb kori művei megrázóan letisztult művészi, mélyen humánus végkövetkeztetések: a kor képei, annak zseniális kórképei (diagnózisai).
Kitüntetései [szerkesztés]
- 1951-től a Románia Szocialista Köztársaság Képzőművészeti Szövetségének tagja,
- 1953-ban a Munkaérdemrend II. fokozatával és Munkaéremmel tüntették ki,
- 1954-ben Román Népköztársaság Állami Díja Fónagy elfogatása című kompozíciójáért,
- 1955-ben a Román Népköztársaság Állami Díját kapta Kritika című festményéért,
- 1968-ban kitüntették a Kulturális Érdemrend IV. fokozatával.
Családja [szerkesztés]
Abodi Nagy Bela családjának tagjai:
- Nagy Géza festőművész, képgrafikus, computer-művész (Magyarország)[1] [2]
- Nagy Stoica Georgeta festőművész, grafikus, designer és computer-művész (Magyarország)[3] [4]
- Abodi N. Dora divattervező, stylist (Magyarország) [5]
- Nagy Anna festőművész (Magyarország)
- Andonis Papadopoulos festőművész (Magyarország)
- Papadopoulos Nagy Ildikó Niké grafikus (Magyarország)
- Kocsis Nagy Klára zongoraművész, zongoratanár (Magyarország)
- Kocsis Előd szobrászművész, művésztanár (Magyarország)
- Kocsis Nagy Noémi művészettörténész, kulturális menedzser, festménybecsüs, tanár (Magyarország)
- Benyó Gergely okleveles építészmérnök (középület és magánháztervezés, New York Palota rekonstrukció régi /új tervezés, Biatorbágyi komplexum, Magyarország)
- Nagy Zsófia, matematikus, informatikus (Magyarország).
- Erdélyi Adél kirakatrendező, Visual Merchandiser. (Egyesült Államok).
- Tóth Zoltán cégvezető. (Magyarország)
Források [szerkesztés]
- Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 36. o. ISBN 963-8477-44-X
- Bajor Andor: Abodi Nagy Béla (monográfia). Bukarest, Kriterion Kiadó, 1986. 76 o. ill. 30 t.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Abodi Nagy Béla munkásságáról, az Abodi-bibliográfiáról további részletek hozzáférhetők a Magyarországon, Romániában megjelent művészeti, kortárs művészeti lexikonokban, az erdélyi magyar, a magyarországi és romániai képzőművészetet bemutató kiadványokban, az Erdélyi Magyar Ki-kicsoda eddigi köteteiben.
.svg){kind=small}
