Szolnay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szolnay Sándor (Kolozsvár, 1893. november 4. – Kolozsvár, 1950. július 9.) magyar festőművész.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolozsvárott érettségizett 1911-ben, majd a budapesti Műegyetemen folytatta tanulmányait, ahol építészetet tanult. Az első világháborúban olasz hadifogságba került, és csak 1919-ben térhetett haza. 1921-ben Nagybányára ment és az ottani művésztelepen Thorma János és Réti István tanítványaként festészeti tanulmányokat folytatott. Az 1930-as években több egyéni és csoportos kiállításon vett részt.

A bécsi döntést követően Székelykeresztúrra menekült, ahol az Elekes családnál lakott a Fő utcán. A család kertjéről, a kert alatt folyó Küküllő patakról és a környékről festett képeket. Itt festette a Szalmakalapos önarckép és a Virágzó gyümölcsöskert című képeket. A virágzó gyümölcsös csupa mozgás, tavaszi ritmus. Színekben végtelenül egyszerű, hajszál választja el attól, hogy a friss zöldek nyersek, a zöld-rózsaszín akkordok édeskések legyenek. A félkörben összehajló ágak a tócsákkal szaggatott füvön tavaszi lendületet és örömöt fejeznek ki.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagybányaiak mellett Paul Cézanne művészete volt rá legnagyobb hatással, mintegy a posztimpresszionizmus jegyében alakította ki sajátos formavilágát. Képeinek témája főként az erdélyi táj és az erdélyi emberek. Technikája a kezdeti vastagon kezelt olajfelületektől mindinkább a fényekkel átitatott, szinte vízfestményszerű festékfelrakás felé fordult.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fennmaradt róla egy anekdota, melyet Orbán János: Székelykeresztúr története című munkájában írt meg (366. old.)

Munkái (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajzok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tábori levelezőlap a frontról (1916, ceruzarajz)
  2. Tábori levelezőlap a frontról (1916, ceruzarajz)
  3. Plakát első kiállításán (1923)
  4. Fekvő akt (1923, olaj, vászon)
  5. Géptanulmány (1929, olaj, vászon)
  6. Plakát az Erdélyi Képzőművészek Kiállítására (1930)
  7. Plakát (1930)
  8. Plakát (1933)
  9. Az Őszi napsütés erővonalai
  10. A Csíksomlyói táj erővonalai
  11. A virágzó gyümölcsös erővonalai
  12. A városszéle télen erővonalai
  13. Illusztrációk Méliusz József Sors és jelkép című könyvéhez

Festmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csikos sapkás önarckép (1932, olaj, vászon)
  2. Kibédi Sándor arcképe (1930, olaj, vászon)
  3. Enyedi utca (1937, olaj, vászon)
  4. Virág és gyümölcs (1939, olaj, vászon)
  5. Segesvári tavasz (1940, olaj, vászon)
  6. Téli fasor (1943, olaj, vászon)
  7. Őszi napsütés (1944, olaj, furnirlemez)
  8. Ősz a Küküllő völgyében (Tó a hegyek között) (1938-1939, olaj, vászon)
  9. Kaszálók napraforgós tájban (1923-1924, olaj, vászon)
  10. Csíksomlyói táj (1925, olaj, vászon)
  11. Barátkámzsás önarckép (1925, olaj, vászon)
  12. Naplemente (1926, pasztell)
  13. Kilátás az ablakból (1926, olaj, vászon)
  14. Gaál Gábor arcképe (1930, olaj, vászon)
  15. Neumann Mária arcképe (1930, olaj, vászon)
  16. Napraforgós önarckép (1932, olaj, vászon)
  17. Fotelban ülő nő (Bálint Zoltánné arcképe) (1931, olaj, vászon)
  18. Pista bácsi, a pereces (1933, olaj, vászon)
  19. Tamási Áron arcképe (1932, olaj, vászon)
  20. Kováts József arcképe (1934, olaj, vászon)
  21. Lombjavesztett sétány (1936, olaj, vászon)
  22. Kolozsvári templomtornyok (1934, pasztell)
  23. Tulipánok (1937, olaj, vászon)
  24. Alvó gyermekek (1937, olaj, vászon)
  25. Virágcsokor kék háttérrel (1938, olaj, furnérlemez)
  26. Városszéle télen (1939, olaj, vászon)
  27. A vártemplom felé, tavasszal (1939, olaj, vászon)
  28. Szalmakalapos önarckép (1940, olaj, vászon)[1]
  29. Krizantémek fekete csikos szőttessel (1941, olaj, furnirlemez)[2]
  30. Virágzó gyümülcsös (1941, olaj, vászon)[3]
  31. Önarckép az ablakban (1946, olaj, furnirlemez)
  32. Szeptember (Szamos-part) (1943, olaj, furnirlemez)
  33. Téli napsütés (1946, olaj, furnirlemez)
  34. Fenyők a hóban (1946, olaj, vászon)
  35. Zúzmara (1946, olaj, fúrnirlemez)
  36. Szobabelső (1949, olaj, furnirlemez)
  37. Önarckép (1949, olaj, furnirlemez)
  38. Gyermekek a fűben (1947, olaj, fa)
  39. Sárga lombú fák (1945, olaj, furnirlemez)
  40. Koratavasz (1950, olaj, furnirlemez)

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Simon Elek tulajdona (1974)
  2. Kemény Jánosné tulajdona (1974)
  3. Kiss Jánosné tulajdona (1974)
  • László Emőke: Szolnay Sándor (Művészet, 1968. 12. sz.);
  • E. Szabó Ilona: Szolnay Sándor. Bukarest, 1974. (Ser. Művészeti kismonográfiák)
  • Piktorok városa Nagybánya. (Nagybányai festők). Szerkesztő-rendező: Nagy T. Katalin. Budapest : Duna Televízió, 1997. (Duna TV Videotár).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]