Jack Nicholson
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
.jpg)
John Joseph Nicholson (Neptune City, New Jersey, 1937. április 22. –) háromszoros Oscar- és hétszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, filmrendező, forgatókönyvíró, producer.
Már 17 éves korában úgy döntött, hogy saját lábára áll, így Los Angelesbe költözött. Kezdetben az MGM képregényosztályán dolgozott, majd egy idő után ki akarta próbálni magát színészként. Több tévésorozatban szerepelt, majd a játékfilmek következtek. Peter Fonda és Dennis Hopper közös filmje, a Szelíd motorosok (1969) hozta meg számára a nemzetközi elismerést és első ízben jelölték Oscar-díjra.
1974-ben Roman Polański Kínai negyed című filmjében Nicholson Jake Gittist, egy cinikus magánnyomozót alakított és úgy megkedvelte a figurát, hogy több mint tizenöt évvel később szintén saját főszereplésével megrendezte a folytatást, Cinikus hekus (1990) címmel. Három Oscarján kívül még kilenc alkalommal jelölte az akadémia. Bár Nicholson soha egy iskolában nem tanulta a színészetet, mégis a legsikeresebb művésznek mondhatja magát, aki bármilyen műfajban, legyen az dráma, vígjáték vagy thriller, megállja a helyét.
Nagy kosárlabda-rajongó. A Los Angeles Lakers csapatának szinte mindegyik hazai mérkőzésére kilátogat. Saját széke van a Staples Center első sorában.
Gyerekkora
Ír, angol és német származású anyja 1936-ban férjhez ment Donald Furcillo (művésznevén Donald Rose) amerikai olasz showmanhez, aki korábban már nős volt. 1937. április 22-én New Yorkban világra jött John Joseph, akit családjában mindenki csak Jacknek hívott. Néhány évvel a kis Jack születése után édesanyja férjhez ment egy John Joseph Nicholson nevű ír származású kirakatrendezőhöz. A szülők a fiút a Manasquan High School iskolába íratták be, az ifjú Nicholson azonban nem vette túl komolyan a tanulást. Tanulmányi átlaga nagyon gyenge volt, sokszor be sem járt az órákra. A tanulás helyett inkább az iskolai színielőadásokon jeleskedett. Tizenhét évesen úgy döntött, saját lábára áll, és bedolgozza magát a filmesiparba.
A korai évek
Nicholson kezdetben az MGM képregény osztályán dolgozott mint kifutófiú, majd később a Players Ring Theatre nevű színtársulatnál gyakorolta a színészmesterséget.
Pályájának kezdetén gyakran fellépett még kisebb darabokban a Theatre West társulatával is, majd a televíziós szakmában is felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre. Szerepelt többek közt a Bronco, a Hawaiian Eye és a Tales Of Wells Fargo című tv-sorozatokban, majd 1958-ban Roger Corman felkérte az alacsony költségvetésű Nyafogó gyilkos című filmének főszerepére. A filmben Nicholson egy paranoiás embert alakított, aki gyilkosnak képzeli magát. A rendező elégedett ifjú színészével, így Nicholson kapta a Rémségek kicsiny boltja (1960) című filmben a fogorvos fájdalomkedvelő páciensének szerepét.
Pályafutása
Az 1960-as évek
A hatvanas évek elején a színész többnyire ismeretlen filmekben fejlesztette tudását, így többek közt A holló című filmben Peter Lorre oldalán bukkant fel, majd a Megfélemlítve című filmben pedig Boris Karloff partnere volt. Nicholson ebben az időben barátkozott össze Monte Hellman rendezővel, akivel az évtized második felében, gyors egymásutánban négy filmet is forgattak együtt.
1969-ben következett a nagy áttörés, ugyanis Peter Fonda és Dennis Hopper hívták meg első filmjükbe, a Szelíd motorosokba. Ebben Nicholson egy alkoholista ügyvédet formált meg, aki csatlakozik az előbb említett motoros pároshoz országjáró útjukhoz. Az alkotás sikeres fogadtatásban részesült és a Cannes-i fesztiválra is nevezve volt. Nicholson pedig egy csapásra sztár lett és nem mellékesen megkapta élete első Oscar-díj jelölését is, a legjobb mellékszereplő kategóriájában.
Az 1970-es évek
A hetvenes években első említésre méltó filmje az Öt könnyű darab, melyet az a Bob Rafelson rendezett, akivel Nicholson a későbbi években még néhányszor együtt fog dolgozni. Következő munkája Mike Nichols alkotása a Testi kapcsolatok volt, mely igencsak megosztotta az akkori közönséget, de Nicholson alakítását ismét dicsérték a kritikusok.
Az 1973-as, Az utolsó szolgálat című film főszerepéért elnyerte a Cannes-i fesztivál legjobb férfi színészének járó díjat. Majd egy évre rá Roman Polański mára már filmklasszikusnak számító alkotásában a Kínai negyedben brillírozik, ám az Oscar ekkor is elmarad.
1975-ben végre megkapta a régen várt Oscar-díjat is: a Száll a kakukk fészkére McMurphyjével lenyűgözte a nézőket és a kritikusokat egyaránt. Ennek ellenére a lázadó természetű színész nem élt azzal, hogy csak nagy szerepeket vállaljon, hiszen többek között visszautasította Michael Corleone szerepét A Keresztapában. Jack azonban később mégis Marlon Brando partnere lehetett a Missouri fejvadász című filmben, majd megrendezte és az egyik főszerepét is eljátszotta az Irány délre! című filmnek, amelyben Mary Steenburgen volt a partnere. A film szórakoztató volt, de nem aratott igazán nagy sikert.
Ezek után a színész visszavonult a mozi világától egy időre lazítani, hogy aztán újult erővel térhessen vissza a filmvászonra.
Az 1980-as évek
A nyolcvanas évek elején Nicholson a Ragyogás című thrillerben megformálta az emlékezetes figurává lett Jack Torrance-t, amely egyik leghíresebb alakítása lett. Warren Beatty Vörösök (1981) című filmjében Eugene O'Neillt személyesítette meg, ami ismét Oscar-jelölést hozott neki, majd A postás mindig kétszer csenget remake-jében Jessica Lange-gal nyújtott emlékezetes alakítást.
1983-ban a Becéző szavak című filmben Garrett Breedlove exűrhajósként Shirley MacLaine-t csábítgatta és tette ezt olyan jól, hogy megkapta érte második Oscar-díját. Élettárásával, Anjelica Hustonnal játszott együtt A Prizzik becsülete című vígjátékban, melyben egy bérgyilkost kellett megformálnia, majd egy hasonlóan szélsőséges karaktert keltett életre a Gyomok között (1987) című drámában, Meryl Streep oldalán, akivel egy évvel korábban már dolgozott együtt a Féltékenység című filmben.
Ezt követően két negatív karakter következett; előbb magát az ördögöt keltette életre Az eastwicki boszorkányokban, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer és Cher társaságában, majd a Tim Burton féle Batman című képregényfilmben alakított emlékezeteset, mint Joker.
Az 1990-es évek
A kilencvenes éveket saját rendezésével, a Cinikus hekus című filmmel nyitotta, melyet a korábbi sikerfilmjének, a Kínai negyed folytatásának is lehet tekinteni, hiszen a két filmben játszott karaktere megegyezik.
Két év szünetet követően előbb Danny DeVito életrajzi drámájában a Hoffa című moziban játssza el a címszerepet, majd Rob Reiner Egy becsületbeli ügy című krimijében Tom Cruise és Demi Moore párosa akarta legyőzni a Jack által alakított Nathan R. Jessepp ezredest egy katonai tárgyaláson.
1994-ben egy farkasembert keltett életre a Farkasban, melyben újfent Michelle Pfeiffer a partnere, majd Sean Penn első rendezésében, a Menekülés az éjszakába című krimiben vállat főszerepet. Ezután ismét Garrett Breedlove karakterébe bújt az Esthajnalcsillag című filmdrámában, de ez a film már korántsem bizonyult sikeresnek és szintén ebben az évben volt látható A nyakék nyomában című moziban Michael Caine és Jennifer Lopez oldalán.
Feltűnt a Támad a Mars! című sci-fi vígjátékban, mint az amerikai elnök, majd 1997-ben A Lesz ez még így se! című filmben Helen Hunt oldalán parádézott, mint Melvin Udall, a több mint excentrikus író szerepével és megint sikert aratott, hiszen harmadszorra is elnyerte az Oscar-szobrocskát. Ezek után ismét egy kis pihenés következett.
A 2000-es évek
Az új évezredben ismét Sean Penn-el forgatott együtt, Az ígéret megszállottja (2001) című film kapcsán, melyet a cannes-i fesztiválon is bemutatták.
2002-ben Alexander Payne alkotásában a Schmidt története című filmben egy öregembert alakít aki éppen nyugdíjba vonul, és úgy érzi, élete ezzel a nappal üres és céltalan lesz. Ezzel az alakításával begyűjtötte tizenkettedik Oscar-jelölését is.
A Ki nevel a végén? vígjátékban egy pszichiátert alakít, itt Adam Sandler a partnere, 2003-ban pedig a Minden végzet nehéz című romantikus vígjátékban volt látható, Diane Keaton és Keanu Reeves oldalán, majd egy kis szünetet követően 2006-ban Martin Scorsese A tégla című krimijében játszott egy bostoni, ír maffiafőnököt igen nagy sikerrel.
2007-ben Morgan Freeman társaságában volt látható, A bakancslista című filmben.
Magánélete
Nicholson számos romantikus kapcsolatot folytatott modellekkel és színésznőkkel. Leghosszabb kapcsolata – ami 17 évig tartott – Anjelica Huston színésznővel volt. 1991-2001 között Lara Flynn Boyle színésznővel élt.
Öt gyermeke született. Sandra Knighttól első leánya, Jennifer Nicholson 1963-ban. Susan Anspachtól fia, Caleb Nicholson 1970-ben. Winnie Hollmantól második lánya, Honey Hollman 1981-ben. Rebeca Broussardtól Loraine Nicholson 1990-ben és Raymond Nicholson 1992-ben. A Mulholland Drive-on él Beverly Hillsben, a második otthona Aspenban van, Colorádóban. Los Angeles Lakers szurkoló, sohasem mulasztja el a Lakers hazai meccseit.
2013 szeptember elején bejelentette, hogy végleg visszavonul a színészettől, mivel memóriaromlása miatt már egyre nehezebben tudja szövegeit megtanulni, s ebből következően megjegyezni.[6]
Munkássága és elismerései
Válogatott filmográfia
Fontosabb díjak és jelölések
| Díj | Győzelem | Jelölés |
|---|---|---|
| Oscar-díj | 3 | 12 |
| BAFTA-díj | 3 | 7 |
| Golden Globe-díj | 6 | 17 |
| Screen Actors Guild-díj | 1 | 3 |
| Grammy-díj | 1 | 1 |
Jegyzetek
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Jack Nicholson (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ https://index.hu/kultur/2013/09/04/jack_nicholson_visszavonul/
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jack Nicholson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Jack Nicholson a PORT.hu-n (magyarul)
- Jack Nicholson az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- A Kritikus Tömeg portréja
- Jack Nicholson Online
- Donald Shepherd: Jack Nicholson. Egy nem hivatalos életrajz; ford. Vadász Gyula; JLX, Bp., 1993
- Tommy Baratta: Jack konyhája; előszó Jack Nicholson, ford. Nagy Erika; Szukits, Szeged, 2005
- Edward Douglas: Jack, az életművész; ford. Stefanovits Péter; Kelly, Bp., 2009
