Focke-Wulf Fw 190
| Focke-Wulf Fw 190 | |
 |
|
| Fw 190 a levegőben | |
|
|
|
| Funkció | Vadászrepülőgép |
| Gyártó | Főként a Focke-Wulf, de gyártotta az Ago, az Arado, a Fieseler, a Mimetall és a Norddeutsche Dorner is |
| Tervező | Kurt Tank |
| Gyártási darabszám | Több mimt 20 000 |
|
|
|
| Személyzet | 1 fő |
| Típusváltozatok | Ta 152 |
| Első felszállás | 1939. június 1. |
| Szolgálatba állítás | 1941. augusztus |
| Méretek | |
| Hossz | 9 m m |
| Fesztáv | 10,51 m m |
| Magasság | 3,95 m m |
| Szárnyfelület | 18,30 m² m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 3200 kg kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 4417 kg kg |
| Max. felszállótömeg | 4900 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | BMW 801D-2 |
| Teljesítmény | 1272 kW kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 656 km/h |
| Hatósugár | 800 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 11 410 m |
| Emelkedőképesség | 13 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 241 kg/m² |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | |
A Focke-Wulf Fw 190 a Luftwaffe (Német Légierő) egyik együléses, egymotoros vadászrepülőgépe, és kora egyik legjobb vadásza. (1942 őszétől egészen 1943 végéig a legjobb gép volt kategóriájában még a szövetséges gépek között is, azok csak a háború vége felé előzték meg, de mindvégig a Luftwaffe legkiválóbbja maradt.) Ennek ellenére a németek vadászpilótái mégis a Messerschmitt Bf 109-est részesítették előnyben. Főként a második világháborúban használták. A háború után a francia és a szovjet légierő is használta rövid ideig. 1941-től több mint 20 000 darabot gyártottak belőle, beleértve a kb. 6000 vadászbombázó változatot is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
1938 tavaszán az RLM (Reichsluftfahrtministerium, Birodalmi Légügyi Minisztérium) különböző tervezőket kért fel, hogy alkossanak meg egy új vadászgépet, a Messerschmitt Bf 109 (ami Németország légierejének gerincét alkotta) mellé. Akkoriban a Bf 109 rendkívül versenyképes vadászgép volt, de az RLM aggódott, hogy a későbbi fejlesztések klasszisokkal jobbak lehetnek. Ezért akarták, hogy legyen egy fejlesztés alatt álló gépük.
Kurt Tank előállt két egymáshoz hasonló tervvel. Mindkettőnek egyszerű törzse volt, és elsősorban a motorban különböztek. Az egyik a Daimler–Benz DB 601 motort használta (ugyanazt, mint a Bf 109), a másik pedig a léghűtéses 18 hengeres BMW 139-es csillagmotort. Azidőben a csillagmotor használatát helytelenítették Európában nagy homlokfelülete miatt, amiről azt gondolták, hogy túl nagy légellenállást teremt. Tank erről nem volt meggyőződve, látva a Pratt & Whitney Wasp motorok sikerét. Ezeket az US Navy (Amerikai Haditengerészet) használta, és a gépei áramvonalasak maradtak a hajtómű beszerelése után is. Ahelyett, hogy „nyitva” hagyta volna a géporr elejét, hogy hűtse a hengereket, Tank inkább kis nyílásokat vágott a motorburkolaton, és a nagyméretű légcsavar mögött egy ventillátor a levegőt a motorra fújta.
Sokak meglepetésére a csillagmotoros változatot fogadták el prototípusnak. A döntést jelentősen befolyásolta, hogy a Daimler-nek komoly gondot jelentett az is, hogy a meglévő motorokból eleget gyártson. Tank terve nem nyújtotta ugyanazt a teljesítményt, mint egy "V" motor, de legalább nem volt nagy teher az amúgy is akadozó motorellátásnak. Mivel a 139-essel sorozatos problémák adódtak, ezért a BMW úgy döntött, hogy egyszerűen elölről kezdi a motor fejlesztését. Ennek az eredménye a BMW 801. A motor a repülőgépvezető munkájának egyszerűsítésére ún. Kommandogerät-tel volt ellátva (korabeli automatika). A kabintető nehezen volt repülés közben ledobható, ezért vészhelyzetben piropatronnal robbantották le. Próbálkoztak katapultüléssel is, de az akkori technikai színvonal nem tette lehetővé használható katapult létrehozását.
Az A, B, E, F és G sorozatok kaptak BMW 801-est, illetve ennek alváltozatait, a feladatnak megfelelően. A C-t kísérleti jelleggel DB 603-as fordított V hengerelrendezésű motorral szerelték. A D széria és a Tank Ta 152-es modell H változata 12 hengeres fordított "V" elrendezésű Junkers Jumo 213-t kapott, a Ta 152 C pedig DB 603-ast.
Első bevetésére Franciaországban került sor. Az angol pilóták hitetlenkedve figyelték az új repülőt. Nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint a Messerschmittek, és jobb volt a stabilitása zuhanásban is, továbbá meredekebben emelkedett más repülőgépeknél annak ellenére, hogy emelkedősebessége kisebb volt a Bf-109-nél. Az angliai csata során igazolta, hogy a Spitfire V-ösnél is jobb gép. Ezt elsősorban jobb manőverezőképességének és erősebb motorjának köszönhette, ráadásul méretei miatt eleve kisebb célpontot nyújtott, mint más gépek. Óriási előnye volt, hogy nem kellett minden repülési helyzetben újra trimmelni (kiegyensúlyozni), így vezetése kevésbé volt fárasztó.
A háború során egyre erősebb és jobban felfegyverzett változatok készültek, volt torpedóvető és vadászbombázó változata is.
[szerkesztés] A Magyar Királyi Honvéd Légierő szolgálatában
A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1944 októberében kapta első 18 db Fw 190F-8-as gépét. Ezekkel a 102/1. Pávián zuhanóbombázó-század Ju 87D-5 gépeit cserélték le. A század Lévay Győző (Lexi) százados parancsnoksága alatt állt. Súlyos harcokat követően karácsonyra elvesztették gépeik felét. 1944 decemberében és 1945 januárjában további 18 gépet adtak át. Ezzel megalakult a 102/2. Puli század és a 102. vadászbombázó osztály is. Január után kaptak még 2x18 gépet, amik részben eredeti német felségjellel repültek, csak a fehér sorszám volt feltüntetve a motorburkolaton. A teljes átvett mennyiség 72 db gép. A gépek a W.501-től W.572-ig tartó számozást kapták. A háború végén a két század Ausztriában adta meg magát az amerikaiaknak. Megmaradt gépeiket felrobbantották. A magyar „fókákkal” repülő pilóták a földi kilövések mellett elértek körülbelül másfél tucat légigyőzelmet is. A legsikeresebb talán Róza János szakaszvezető volt, aki 5-8 légigyőzelmet ért el. Az iratanyagok megsemmisültek a háborúban, ezért nem lehet pontosan meghatározni, ki hány győzelmet aratott.
[szerkesztés] Technikai adatok
Focke-Wulf FW 190 A-8
- Hossz: 8,84 m
- Fesztávolság: 10,50 m
- Magasság: 3,95 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: BMW 801D-2; 1730 LE felszálláskor
- Sebesség: 650 km/h
- Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska
- Tömeg: 3170 kg (üresen); 4450 kg (maximális felszállótömeg)
- Csúcsmagasság: 10 300 m
- Hatótávolság: 985 km
Focke-Wulf FW 190 D-9
- Hossz: 10,19 m
- Fesztávolság: 10,51 m
- Magasság: 3,36 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Junkers Jumo 213A-1; 1776 LE felszálláskor
- Sebesség: 688 km/h (6600 m-en)
- Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska
- Tömeg: 3490 kg (üresen); 4840 kg (maximális felszállótömeg)
- Csúcsmagasság: 11 280 m
- Hatótávolság: 960 km
Focke-Wulf FW 190 F-8
- Hossz: 9 m
- Fesztávolság: 10,50 m
- Magasság: 3,95 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: BMW 801D-2; 1730 LE felszálláskor
- Sebesség: 520 km/h
- Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska, 1 db 500 kg + 4 db 50 kg, vagy 1 db 250 kg + 4 db 50 kg, vagy 4 db 50 kg + 4 db 50 kg bomba
- Tömeg: 3323 kg (üresen); 5400 kg (maximális felszállótömeg)
- Csúcsmagasság: 7250 m
- Hatótávolság: 775 km
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- The Focke-Wulf FW-190 – Az Air Vectors típusismertetője
- Bookie's Focke-Wulf 190 and Ta 152 page
- Die Geschichte der FW 190
- Lexikon der Wehrmacht – Fw 190
- Fw 190, Ta 152 – cybermodeler.com
[szerkesztés] Lábjegyzetek
Szolgálati csúcsmagasság az, ahol a repülőgép még legalább 0,5m/sec emelkedésre képes
[szerkesztés] Forrás
- Becze Csaba – Elfelejtett hősök – A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban, Peudlo Kiadó, 2006, ISBN 963 9673 064
- Bonhardt A./Sárhidai Gy./Winkler L. – A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete, Zrínyi Kiadó, 1992, ISBN 963-327-182-7
- Nagyváradi S./M. Szabó M./Winkler L. – Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből, Műszaki Könyvkiadó, 1986, ISBN 963-10-6695-9
- Price, Alfred – Az Fw 190-es szolgálatban, Hajja & Fiai, 2000, ISBN 963-9037-83-4
- Punka Gy./Sárhidai Gy. – Magyar Sasok – A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1920 – 1945, K.u.K. Kiadó, 2006, ISBN 963-7437-51-7
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg&filetimestamp=20100221005737){kind=small}
