Hs 129

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hs 129
Captured Hs 129B at Freeman Field (front) 1946.JPG
Egy zsákmányolt német Hs 129B az amerikai Freeman légi támaszponton 1946-ban

Funkció csatarepülőgép
Gyártó Henschel
Sorozatgyártás 1940. június – 1944. szeptember
Gyártási darabszám 865 darab[1]
Rendszeresítők  Harmadik Birodalom
Román Királyi Légierő
Román Légierő

Személyzet 1 fő
Típusváltozatok B–1, B–2, B–3, C–1
Első felszállás 1939. május 25.
Szolgálatba állítás 1942 áprilisa
Szolgálatból kivonva 1945 májusa
Méretek
Hossz 9,75 m
Fesztáv 14,23 m
Magasság 3,25 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 4020 kg
Max. felszállótömeg 5250 kg
Hajtómű
Motor Gnóme-Rhóne 14M-4/5 típusú, 14 hengeres, kétkoszorús csillagmotor
Teljesítmény 2×522 kW (2×700 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 407 km/h
Hatótávolság 690 km
Legnagyobb repülési magasság 9000 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 4 db 7,92 mm-es MG 17 géppuska
2 db 20 mm-es MG 151/20 gépágyú és 2 db 13 mm-es MG 131 géppuska
1 db 30 mm-es MK 101 gépágyú, vagy 1 db 30 mm-es MK 103 gépágyú, vagy 1 db BK 3,7, vagy 1 db BK 7,5 önműködő ágyú
Fegyverfelfüggesztő pontok 6 db (2 db szárny alatt, 4 db törzsben), 50-50 kg terhelhetőséggel
Bombák 50 kg-os SC 50 légibomba

A Hs 129 a német Henschel repülőgépgyár által kifejlesztett kétmotoros alacsonytámadó repülőgép, melyet a Luftwaffe megrendelésére terveztek meg. A típust a második világháborúban alkalmazták, főleg az európai keleti fronton, de alkalmazták 1942-ben Észak-Afrikában is. Német beceneve a Panzerknacker, azaz a „páncélostörő” lett, alapvető feladatköre miatt. Harctéri alkalmazása nem volt egyértelműen kielégítő, alulmotorizáltságát nem ellensúlyozta fegyverzete, manőverező légiharcokban nem volt kielégítő a teljesítménye, a háború második felében alkalmazott szovjet vadászrepülőgépekkel szemben kevés eséllyel vehette fel a harcot. Kis számban lett gyártva, ezért csapattámogató bevetéseik nem voltak elégségesek a Wehrmacht szárazföldi alakulatai számára, a szovjet előrenyomulást érdemben nem befolyásolhatta.

A Hs 129B–3 változatba beépített BK 7,5, 75 mm-es fedélzeti ágyú az amerikai AC–130 és az A–10 Thunderbolt II hadrendbe állásáig a legnagyobb teljesítményű csöves repülőgépfedélzeti-fegyver volt, amit hadrendi repülőgép alkalmazott.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hs 129 tervével a Henschel cég 1937 tavaszán egy viszonylag kicsi, de erősen páncélozott és a földi csapatok támogatására is alkalmas Schlachtflugzeugra azaz csatarepülőgépekre kiírt pályázatra jelentkezett. A tiszta fémépítésű, szabadonhordó szárnnyal készített típus 1939 tavaszán repült először, akkor még két 465 LE-s (2×347 kW) Argus As 410 típusú, fordított-V hengerelrendezésű motorral. Csak 1942 áprilisában állították szolgálatba, Hs 129B–1 típusjellel és francia hadizsákmányból származó erősebb csillagmotorral szerelték fel. Az igen sérülékeny motor teljesítménye nem volt elegendő, de mivel a keleti fronton nagy szükség volt repülőgépekre, így 843 darab Hs 129B készült ezzel a motorral. Továbbfejlesztett változata a Hs 129B–2 1943-ban repült először, ezt követően hamarosan megszüntették rajta a kiegészítő fegyverbölcsőket, ehelyett a törzs alá beépített harckocsi-elhárító gépágyúk kerültek a gépre. A Hs 129 csatarepülőgépként 37 mm-es gépágyúval felszerelve hatékony fegyvernek bizonyult. Eredményességét jól mutatja, hogy a kurszki csatában 68 darab Hs 129 repülőgép 50 páncélost semmisített meg néhány óra leforgása alatt.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A S/S in Action No. 176 az 50. oldalon 1160 darabnál is többre teszi a legyártott mennyiséget.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henschel Hs 129 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Bernád, Dénes. Henschel Hs 129 (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.176. ISBN 0-89747-428-7 (2001)