Tardos (település)

	Tardos
	A tardosi római katolikus templom
	; Tardos címere
	; Tardos címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Komárom-Esztergom
Járás	Tatai
Jogállás	község
Polgármester	Csabán Béla Csaba
Irányítószám	2834
Körzethívószám	34
	Népesség
Teljes népesség	1617 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	69,77 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	23,32 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Tardos Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 39′ 42″, k. h. 18° 26′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 42″, k. h. 18° 26′ 37″
	Tardos Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
	Tardos weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tardos témájú médiaállományokat.

Tardos, vörös mészkő bánya légi fotón

Tardos község Komárom-Esztergom megyében, a Tatai járásban. Korábbi nevén (1992. december 31-ig) Tardosbánya.

Fekvése[szerkesztés]

Tardos a Gerecse hegység ölelésében fekvő település. Tatabánya 14 km, Tata 12 km, Dunaalmás 15 km-re található.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1217-ben történt Turdos alakban. Egyrészben a Karakó vár faluja volt, melyet Imre király 1204-ben az esztergomi káptalannak adományozott márványfejtésre, de II. Endre elvette a káptalantól, és a Koppán nemzetségbeli Paulinus és Jakab ispánoknak adta, majd visszavette tőlük, s az esztergomi egyháznak adta vissza. A falu másik része a Tardos nemzetség birtokában volt. 1244-ben a Turdos nemzetségbeli Pousa fiainak nevében, majd 1366-ban Tordas alakban jelenik meg a település neve. A falut a törökök elpusztították, majd szlovák telepesekkel telepítették újra, akik azonban nem a régi falu helyét választották letelepedésre. Emléktáblába vésték: voltunk, vagyunk, leszünk! A régi Tardos emléke ma már csak az Öregfalu dűlő nevében maradt fenn.

A községben két alkalommal is (az 1870-es és az 1904-es években) nagy tűzvész pusztított.

Katolikus temploma 1870-ben épült.

A község határába eső ősrégi, úgynevezett Tardosi vörösmárvány (ami tulajdonképpen mészkő és a magas vastartalom miatt vörös) bányákból már a 12. században is bányásztak. Feljegyezték, hogy Imre király innen szállíttatta a követ. 1487-ben és 1489-ben pedig Beatrix királyné a budai építkezésekhez 42 hajórakomány vörös mészkövet szállíttatott innen Budára.

A tardosi bányákból most is folyik a kövek bányászata.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,5%-a magyarnak, 0,4% görögnek, 1,4% németnek, 0,2% szerbnek, 21,8% szlováknak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,5%, református 3,9%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 8,2% (19,1% nem nyilatkozott).^[3]

Neves személyek[szerkesztés]

Itt született 1891-ben Fekete Lajos Kossuth-díjas történész, turkológus, levéltáros, paleográfus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Nevezetességei[szerkesztés]

Római katolikus templom – 1775-ben épült, barokk stílusban. A templom homlokzati tornyos, műemlék.
Plébániaház – szintén barokk stílusban épült.
A falu határában, a Bánya-hegyen bányásszák a márványra emlékeztető vörös mészkövet.
A Bánya-hegyen halad át az Országos Kéktúra, a Gerecse 50 és a Kinizsi Százas teljesítménytúrák útvonala.