„Eötvös Loránd Tudományegyetem” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
|oktatók száma= kb. 1500 fő |
|oktatók száma= kb. 1500 fő |
||
|hallgatók száma= 32 500 fő<br>(23 000 nappali tagozatos) |
|hallgatók száma= 32 500 fő<br>(23 000 nappali tagozatos) |
||
|rektor=Mezey Barna |
|rektor=Prof. Dr. Mezey Barna |
||
|tagság= |
|tagság= |
||
|cím= |
|cím= |
||
A lap 2010. augusztus 3., 07:36-kori változata
| Eötvös Loránd Tudományegyetem | |
 | |
 | |
| Alapítva | 1635 |
| Alapító | Pázmány Péter |
| Névadó | Eötvös Loránd (ember) |
| Rövid név | ELTE |
| Hely |  Budapest, Magyarország |
| Mottó | A tudás közössége |
| Típus | állami egyetem |
| Oktatók száma | kb. 1500 fő |
| Hallgatói létszám | 32 500 fő (23 000 nappali tagozatos) |
| Rektor | Prof. Dr. Mezey Barna |
| Tagság |
|
| Elhelyezkedése | |
 Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 26″, k. h. 19° 03′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 26″, k. h. 19° 03′ 31″ | |
 | |
| Az Eötvös Loránd Tudományegyetem weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Loránd Tudományegyetem témájú médiaállományokat. | |
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Magyarország legrégebbi folyamatosan működő és az egyik legnagyobb egyeteme.
Kezdetben Pesti Egyetemnek, majd 1872-től 1921-ig Budapesti Tudományegyetemnek nevezték. A két világháború között Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem néven volt ismert, Eötvös Loránd fizikus nevét pedig 1950. szeptember 15-e óta viseli. Latin neve: Universitas Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominata.
Története
Jogelődjét, a Nagyszombati Egyetemet 1635-ben alapította Pázmány Péter esztergomi érsek és teológus, és vezetését a jezsuitákra bízta. Az egyetem ekkor egy, bölcsészeti és teológiai karból állt, fokozatszerzési joggal. Jogi kara 1667-ben jött létre, orvostudományi kara pedig 1769-ben kezdte meg működését; így klasszikus értelemben csak ettől a karalapítástól beszélhetünk egyetemről. A jezsuita rend feloszlatása után az egyetem 1777-ben – az alapító szándékával összhangban – Budára költözött, a királyi várba. Itt kezdődött el speciális tanfolyamok formájában a hazai mérnök- és állatorvosképzés. Az intézmény Pesten nyert végleges elhelyezést 1784-ben. Az oktatás nyelve 1844-ig a latin volt: ekkor vezették be a magyar nyelv állami használatát. A neoabszolutizmus idején valójában németesítő célzattal, de hasznos reformokat vezettek be, többek között a Teológiai Karból egyenjogúsították a Bölcsészeti Fakultást. Az 1867-es kiegyezés után kezdődött az egyetem történetének legintenzívebben fejlődő szakasza: a századfordulóra a világ 15 legjelentősebb egyeteme közé került. Nők 1895 óta iratkozhatnak be az egyetemre. Az ELTE Természettudományi Kara 1949-ben vált ki a bölcsészkarból, 1950-ben állami utasításra elcsatolták a Római Katolikus Hittudományi Fakultást, s az önálló akadémia lett. 1951 elején államigazgatási okokból önálló egyetemmé vált az Orvostudományi Kar.
Az egyetem léte 1950-ben komoly veszélybe került, megszűnt évszázados joga a tudományos fokozatok adományozására. Új nevet is kapott: Eötvös Loránd Tudományegyetem lett. 1953 és 1956 között két-két kisebb karra bomlott fel a Természettudományi és Bölcsészettudományi fakultás. Az 1956-os forradalom után az ELTE sokáig nem kapott számottevő fejlesztést, így épületeinek állaga igen leromlott, s a rendszerváltozás után az ELTE hallgatói létszáma az ország többi intézményéhez hasonlóan intenzíven nőtt.
Az egyetem csak 1993-ban nyerte vissza a tudományos fokozatadás jogát. (Ezért van bizonyos fennakadás az ún. „kisdoktorik” európai uniós elfogadásánál.)
Rektorai
- Mezey Barna (2010– )
- Hudecz Ferenc (2006–2010)
- Klinghammer István (2000–2006)
- Szabó Miklós (1993–1999)
- Vékás Lajos (1990–1993)
- Fülöp József (1984–1990)
- Eörsi Gyula (1978–1983)
- Ádám György (1972–1978)
- Nagy Károly (1966–1972)
- Sőtér István (1963–1966)
- Ortutay Gyula (1957–1963)
- Világhy Miklós (1956–1957. márc.)
- Sőtér István (1955. I. félév)
- Tamás Lajos (1953–1955)
- Trencsényi-Waldapfel Imre (1950–1953).[1]
Az egyetemi karok
- Az egyetem ma nyolc karból áll, több mint 30 000 hallgatója van.
- A rendkívül széttagolt egyetemi hálózat integrációja során 2000. január 1-jétől az ELTE részévé vált a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolai Kar, valamint a Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar, majd fokozatosan létrehozták az Informatikai Kart, a Pedagógiai és Pszichológiai Kart és a Társadalomtudományi Kart, valamint 2003. augusztus 31. napjával megszüntették a Tanárképző Főiskolai Kart. A karon folyó képzés azonban nem szűnt meg, azt – az adott szaktól függően – a Bölcsészettudományi Kar, a Természettudományi Kar, az Informatikai Kar és a Pedagógiai és Pszichológiai Kar vette át. Az Állam- és Jogtudományi Kart nem érintette az integráció.
Az új karok 2003. szeptember 1. napjától kezdték meg működésüket.
- Állam- és Jogtudományi Kar ELTE-ÁJK
- Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Kar ELTE-BGGyK
- Bölcsészettudományi Kar ELTE-BTK
- Informatikai Kar ELTE-IK
- Pedagógiai és Pszichológiai Kar ELTE-PPK
- Tanító- és Óvóképző Kar ELTE-TÓK
- Társadalomtudományi Kar ELTE-TáTK
- Természettudományi Kar ELTE-TTK
Egykori és jelenlegi híres diákjai, tanárai
- Abella Miklós (1922-1976) geográfus, pedagógus
- Antall József (1932–1993) történész, politikus, miniszterelnök
- Árkai Péter (1944) geológus, petrográfus, geokémikus, az MTA tagja
- Babits Mihály (1883–1941) költő, író, irodalomtörténész
- Bács Tamás (1960-) egyiptológus
- Balázs Béla (1884–1949) költő, drámaíró, filmesztéta
- Barta György (1915–1992) geofizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja
- Bay Zoltán (1900-1992) fizikus, egyetemi tanár, akadémikus, feltaláló
- Békefi Remig (1858-1924) egyháztörténész
- Békésy György (1899–1972) Nobel-díjas biofizikus
- Bogsch Árpád (1919-2004) jogász, az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) alapító főigazgatója
- Bollobás Enikő (1952-) irodalomtörténész, műfordító
- Bónis György (1914-1985) jogtörténész, egyetemi tanár
- Böszörményi-Nagy Iván (1920–2007) pszichiáter, a családterápia területének egyik alapítója
- Csapodi (Csapody) Lajos (1729–1801) jogtörténész, római katolikus főpap
- Dóka Klára (1944-) történész, levéltáros
- Durkó Antal (1890-1978) múzeumigazgató, gimnáziumi tanár
- Erdős Pál (1913–1996) matematikus
- Esterházy Péter (1950–) író
- Fejér György (1766–1851) történetíró
- Földes Iván (1914-1983) jogász
- Gabelhofer Gyula (1753–1794) könyvtárigazgató
- Göncz Árpád (1922–) író, műfordító, köztársasági elnök
- Gyergyai Albert (1893–1980) író, műfordító, egyetemi tanár
- Harsányi János (1920–2000) Nobel-díjas közgazdász, a korlátozott információjú játékelmélet kutatója
- Hevesy György (1885–1966) Nobel-díjas kémikus
- Horváth Árpád (1820–1894) történész
- Horváth Tivadar (1920-2003) színész
- Jedlik Ányos (1800-1895) fizikus, föltaláló, egyetemi tanár
- Juhász Gyula (1883–1937) költő
- Kalecsinszky Sándor (1857–1911) kémikus, geokémikus, az MTA tagja
- Kántás Károly (1912–1991) geofizikus, az MTA tagja
- Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus, az MTA tagja
- Károlyi Árpád (1853–1940) történész, levéltáros, az MTA tagja
- Karvasy Ágoston (1809–1896) jogtudós, közgazdász, az MTA tagja, az első magyar nyelvű állam- és gazdaságtudományi áttekintések szerzője
- Kaszab Zoltán (1915–1986) entomológus, talajbiológus, az MTA tagja
- Kégl Sándor (1862–1920) orientalista, irodalomtörténész, a magyar iranisztika kiemelkedő alakja, az MTA tagja
- Keglevich Gábor (1784–1854) politikus, nagybirtokos, az MTA tagja
- Keller András (1925–1999) nagy-britanniai magyar fizikokémikus, polimerfizikus, az MTA tagja.
- Kenéz Béla (1874–1946) statisztikus, közgazdász, az MTA tagja, 1931–1932-ben kereskedelemügyi miniszter
- Kennedy P. József (1928) amerikai magyar vegyészmérnök, kémikus, az MTA tagja
- Kenyeres Balázs (1865–1940) igazságügyi orvos, hisztológus, az MTA tagja
- Kerpely Kálmán (1864–1940) agrármérnök, agrokémikus, növénynemesítő, az MTA tagja
- Kertai György (1912–1968) geológus, az alföldi kőolaj- és földgázkutatás elméleti megalapozója, az MTA tagja
- Kertész Kálmán (1867–1922) zoológus, entomológus, az MTA tagja
- Kéry Imre (1798–1887) orvos, Arad vármegye főorvosa, az MTA tagja
- Kiss Árpád (1889–1968) kémikus, az MTA tagja
- Kiss Sándor Károly (Alexandre Kiss, 1925–2007) magyar származású francia jogtudós, a nemzetközi környezetvédelmi jog elismert alakja, az MTA tagja
- Klemm Antal (1883–1963) nyelvész, finnugrista, a magyar és finnugor történeti mondattan kiváló tudósa, az MTA tagja
- Klug Nándor (1845–1909) orvos, fiziológus, az MTA tagja
- Klupathy Jenő (1861–1931) fizikus, a gyakorlati fizika úttörő alakja, az MTA tagja
- Kniezsa István (1898–1965) nyelvtörténész, szlavista, a magyar névtani kutatások megújítója, az MTA tagja
- Koch Antal (1843–1927) geológus, petrográfus, mineralógus, paleontológus, az MTA tagja
- Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató
- Kolbenheyer Tibor (1917–1993) geofizikus, asztrofizikus, az MTA tagja
- Komáromy András (1861–1931) történész, levéltáros, az MTA tagja
- Komlós János (1942) amerikai magyar matematikus, az MTA tagja
- Kondor Gusztáv (1825–1897) csillagász, matematikus, az MTA tagja
- Konek Frigyes (1867–1945) kémikus, vegyészmérnök, az MTA tagja
- Konek Sándor (1819–1882) statisztikus, jogtudós, az MTA tagja
- Kossuth Lajos (1802–1894) államférfi, Magyarország kormányzója
- Kosztolányi Dezső (1885–1936) író, műfordító, újságíró
- Kovács István (1913–1996) atomfizikus, az MTA tagja
- Kovács Sebestény Endre (1814–1878) orvos, sebész, az MTA tagja
- Köpeczi Béla (1921) művelődés- és irodalomtörténész, művelődési miniszter, az MTA tagja
- Környey István (1901–1988) orvos, ideggyógyász, az MTA tagja
- Kőrös Endre (1927–2002) kémikus, az MTA tagja
- Krenner József (1839-1920) mineralógus, egyetemi tanár, az MTA tagja
- Krompecher István (1905–1983) orvos, anatómus, hisztológus, az MTA tagja
- Kumorovitz L. Bernát (1900–1992) történész, levéltáros, az MTA tagja
- Kuncz Ignác (1841–1903) jogtudós, az MTA tagja
- Kuncz Ödön (1884–1965) jogtudós, közgazdász, az MTA tagja
- Kúnos Ignác (1860–1945) nyelvész, turkológus, a török népköltészet úttörő jelentőségű kutatója, az MTA tagja
- Kunz Jenő (1844–1926) jogfilozófus, szociológus, az MTA tagja
- Kuti Gyula (1940) fizikus, az MTA tagja
- Kuzsinszky Bálint (1864–1938) régész, ókortörténész, az MTA tagja
- Kürschák József (1864–1933) matematikus, az MTA tagja
- Laczkovich Miklós (1948) matematikus
- Lakits György Zsigmond (1739–1814) egyházjogász, jogbölcselet egyetemi tanára, az egyetemi nyomda igazgatója
- László Gyula (1910–1998) régész, egyetemi tanár
- Lendvai Ildikó (1946-) politikus, a Szocialista Párt egykori elnöke
- Lénárd Fülöp (1862–1947) Nobel-díjas fizikus
- Lovász László (1948–) matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja
- Mátrai László (1909–1983) filozófus, esztéta
- Mádl Ferenc (1931–) jogász, egyetemi tanár, köztársasági elnök, az MTA tagja
- Mádl Péter (1959-) irodalomtörténész
- Morvai Krisztina (1963–) jogász, egyetemi docens, EP-képviselő
- Négyesy László (1861–1933) irodalomtörténész, esztéta
- Németh G. Béla (1925–2008) irodalomtörténész
- Neumann János (1903–1957) matematikus
- Orbán Viktor (1963) jogász, politikus, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke
- Ortvay Rudolf (1885-1945) fizikus, egyetemi tanár, akadémikus, a modern elméleti fizikai oktatás és kutatás hazai megteremtője.
- Pasteiner Iván (1887–1963) könyvtáros, jogász
- Pilinszky János (1921–1981) költő
- Pray György (1723–1800) történetíró
- Riedl Frigyes (1856–1921) irodalomtörténész
- Schwartner Márton (1759–1823) statisztikus, egyetemi tanár
- Schönwisner István (1738–1818) régész, egyetemi tanár
- Semmelweis Ignác (1818–1865) orvos, „az anyák megmentője”
- Sólyom László (1942–) jogász, egyetemi tanár, a Magyar Köztársaság elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, az MTA tagja
- Süpek Ottó (1928-1995) irodalomtörténész, történetfilozófus, Villon-kutató, a magyar Anonymus kérdés megoldója
- Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984) geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja
- Szent-Györgyi Albert (1893–1986) Nobel-díjas biokémikus
- Sztrókay Kálmán (1907-1992) mineralógus, egyetemi tanár
- Toldy Ferenc (1805–1875) irodalomtörténész, egyetemi tanár
- Törkenczy Miklós (1956-) nyelvész, egyetemi docens
- Turán Pál (1910–1976) matematikus
- Vona Gábor (1978-) történész, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke
- Vogl Mária (1912–1996) geokémikus, az MTA tagja
A világ egyetemeinek rangsorában
A sanghaji Jiao Tong Egyetem által összeállított a világ egyetemeinek tudományos rangsorolása alapján a magyarországi egyetemek közül 2008-ban a Szegedi Tudományegyetemmel együtt az 1–2. helyet foglalta el, a világranglistán pedig a 303–401. helyre sorolták.[2][3]
A Times Higher Education Supplement rangsorában 2006-ban a 376–377. helyet érte el.[4]
Az internetes jelenlétet és hatást mérő Webometrics világranglistáján az ELTE (2007. januárban) a 351.,[5] míg a Műszaki Egyetem a 283., a Szegedi Tudományegyetem az 594. helyet foglalta el. A 2010. januári listán az ELTE összesítésben a 277., az európai ranglistán 101. helyet foglalja el.
Lásd még
Források
- ↑ Szögi László: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635-2002. Budapest, 2003. p. 421.
- ↑ http://www.arwu.org/rank2008/ARWU2008_D(EN).htm
- ↑ Két magyar egyetem a világranglistán (Index, 2008. október 28.)
- ↑ Universitas Indonesia | The University with world class perspectives | Posts
- ↑ http://www.webometrics.info/top3000.asp?offset=350