Krompecher István
| Krompecher István | |
| Született | 1905. április 17.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1983. augusztus 19. (78 évesen)[1] Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos, anatómus, hisztológus, egyetemi oktató |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1929, orvostudomány) |
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Krompecher István (Budapest, 1905. április 17. – Debrecen, 1983. augusztus 19.) orvos, anatómus, hisztológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az emberi kötő- és támasztószövetek differenciálódásának, szöveti és sejtszintű szerveződésének, kialakulásának és fejlődésének, alaktanának nemzetközi szinten elismert tudósa, iskolateremtő egyénisége volt. Negyedszázadon keresztül, 1950-től 1975-ig irányította igazgatóként a Debreceni Orvostudományi Egyetem anatómiai, szövet- és fejlődéstani intézetének munkáját.
Milák Zoltánné (szül. Krompecher Éva) antibiotikum-szakértő, és Thomas Krompecher svájci igazságügyi orvos apja.[2]
Életútja[szerkesztés]
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, ahol oklevelét 1929-ben szerezte meg. 1926-tól az egyetem II. számú kórbonctani intézetében Lenhossék Mihály mellett volt gyakornok, 1929-től tanársegéd, 1936-tól 1940-ig adjunktus. Ezzel párhuzamosan 1931-től 1940-ig a Testnevelési Főiskolán is oktatott sportanatómiát. 1934-ben magántanári képesítést szerzett, és a fővárosi egyetem orvosi karán a fejlődéstan előadó tanára lett. 1937–1938-ban a Heidelbergi Egyetem anatómiai intézetében oktatott vendégprofesszorként, majd 1938 és 1940 között – egyetemi és főiskolai katedráit megtartva – a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet munkatársaként is tevékenykedett.
1940-ben a kolozsvári egyetemre nevezték ki a szövet- és fejlődéstani intézet vezetőjévé nyilvános rendkívüli tanárként. Az Orvostudományi Szakosztály Értesítőjének 1942-ben megjelent 50. kötetét Krompecher István szerkesztette Berde Károllyal. Négyévnyi oktatómunka után, a visszavonuló magyar hadsereggel együtt 1944-ben elhagyta Kolozsvárt, és 1950-ig ismét a tihanyi biológiai intézetben dolgozott, beosztott egyetemi nyilvános rendes tanári címmel. 1947 és 1949 között a kolozsvári magyar egyetem Marosvásárhelyre kihelyezett orvosi karán az anatómia, szövet- és fejlődéstan szerződéses tanszékvezető egyetemi tanáraként végzett oktatómunkát. 1950-ben a debreceni egyetemre nevezték ki, ahol 1951-től 1975-ös nyugdíjazásáig az önállósult Debreceni Orvostudományi Egyetem általa szervezett anatómiai, szövet- és fejlődéstani intézetének igazgatója volt tanszékvezetői beosztásban.
Munkássága[szerkesztés]
Fő kutatási területe az anatómia, azon belül is a csontok, porcok és ízületek morfológia (anatómia), szövettani (hisztológia) és fejlődéstani (ontogénia) vizsgálata volt. Pályája elején a kötőszöveti rostok egyes fizikai tulajdonságaira kereste a választ a sejtszintű szerveződés vizsgálatával. Később a csontfejlődésnek, azaz a csontképző sejtek szerepének, a csontszövetekké alakuló kötőszövetek, porcszövetek fejlődési mechanizmusának tanulmányozása során felismerte a primer angiogén csontfejlődés jelenségét, azaz az erek körüli mesenchimasejtekben az egyedfejlődés során megjelenő csontképzőeket. Szöveti fiziológiai vizsgálatai során meghatározta a kallusz (csontforradás során fellépő hegszerű szövetszaporulat) képződését, a csontfejlődés, illetve a támasztószövetek alaktani szempontból elkülöníthető megjelenési formáit, amelyek kialakulásában, fejlődésében és regenerációjában döntő szerepet tulajdonított a külső, környezeti hatásoknak. Tudományos eredményei az ortopédiai és reumatológiai terápiás eljárások fejlődéséhez is hozzájárultak.
Az 1960-as évektől az anatómiai és biokémiai vizsgálati módszerek ötvözésével főként a szöveti szintű anyagcsere-folyamatokkal foglalkozott (pl. szöveti légzés, mukopoliszacharid-képződés, csont-, ízület- és porckorongbetegségek patogenezise).
Kutatásaival és kora biológiai szemléletét meghaladó tudományos kérdésfeltevéseivel iskolát teremtett a magyarországi hisztológiában, az általa vezetett intézményt nemzetközileg is elismert csont- és porcszövettani kutatóhellyé fejlesztette. Magyarországon és külföldön megjelent monográfiái mellett mintegy másfél száz tanulmányt írt.
Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]
1948-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, de az Akadémia 1949-es átszervezésekor tagságát megszüntették, s levelező tagságát csak 1965-ben állították vissza, 1973-ban pedig rendes taggá választották. A Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embriológusok Társaságának elnöke, majd tiszteleti elnöke volt, emellett több külföldi intézmény is tagjai sorába hívta. Így 1955-ben a német Anatómiai Társaság (Anatomische Gesellschaft), 1958-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia,[3] 1967-ben a milánói Lombardiai Orvosi Akadémia (Accademia medica lombarda, levelező tag) és a Párizsi Anatómiai Társaság (Société anatomique de Paris), 1983-ban pedig az Európai Csont- és Porcszövettani Társaság (tiszteleti) tagja lett.
1969-ben a pozsonyi Comenius Egyetem díszdoktorává avatták.
Emlékezete[szerkesztés]
Tiszteletére 1992-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem (ma Debreceni Egyetem) Krompecher István-emlékérmet alapított, amelyet kétévente osztanak ki a felsőfokú orvosképzésben nyújtott kimagasló oktatói tevékenység elismeréseként.[1] Archiválva 2009. augusztus 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
A Debreceni Egyetem OEC parkjában 2006 novemberében állították fell mellszobrát, Marosits István alkotását.[2][halott link]
Főbb művei[szerkesztés]
- Die Knochenbildung. Jena, Fischer, 1937, 150 p.
- Kísérleti ízületképzés. Kolozsvár, 1943
- Die Grundlagen der Eierschalentherapie. Jena, Fischer, 1958, 83 p.
- Form und Funktion in der Biologie. Leipzig, Akademische Verlagsgesellschaft, 1966, 139 p.
- Local tissue metabolism and the quality of the callus. Budapest, Akadémiai, 1967
- Carbohydrate metabolism of tissues: Experimental and comparative studies. Budapest, Akadémiai, 1983, 214 p. (László B. Máriával)
- Összes műveinek jegyzéke a Magyar Tudományos Művek Tárában
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08843.htm, Krompecher István, 2017. október 9.
- ↑ Az Új magyar életrajzi lexikon szerint Krompecher Ödön (1870–1926) orvos, patológus fia, de egy tanítványának személyes visszaemlékezése[halott link] csupán távoli rokonokként említi őket. Lásd még: Krompecher István a Névponton
- ↑ Mitgliederverzeichnis. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 584. o. ISBN 963-9257-04-4
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1225. o. ISBN 963-547-414-8
- Székely György: Krompecher István: egy színes egyéniség gazdag élete. in: Magyar Tudomány L. 2005. 7. sz. 896.
További információk[szerkesztés]
- Székely György: Dr. Krompecher István (1905–1983). in: Orvosi Hetilap 1983
- Törő Imre: Krompecher István 1905–1983. in: Magyar Tudomány XXIX. 1984. 1. sz. 76–78.
- Dr. Krompecher István 1905–1983. Szerk. Hadházy Csaba. Debrecen, Debreceni Orvostudományi Egyetem, 1993, 19 p.
- Módis László – Szállási Árpád: Krompecher István születésének centenáriumára. in: Orvosi Hetilap CXLVI. 2005. 20. sz. 1023–1025.
