Krompecher István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krompecher István
Született 1905. április 17.
Budapest
Elhunyt 1983. augusztus 19. (78 évesen)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
anatómus,
hisztológus,
egyetemi oktató
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1929, orvostudomány)

Krompecher István (Budapest, 1905. április 17.Debrecen, 1983. augusztus 19.) orvos, anatómus, hisztológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az emberi kötő- és támasztószövetek differenciálódásának, szöveti és sejtszintű szerveződésének, kialakulásának és fejlődésének, alaktanának nemzetközi szinten elismert tudósa, iskolateremtő egyénisége volt. Negyedszázadon keresztül, 1950-től 1975-ig irányította igazgatóként a Debreceni Orvostudományi Egyetem anatómiai, szövet- és fejlődéstani intézetének munkáját.

Thomas Krompecher svájci igazságügyi orvos apja.[1]

Életútja[szerkesztés]

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, ahol oklevelét 1929-ben szerezte meg. 1926-tól az egyetem II. számú kórbonctani intézetében Lenhossék Mihály mellett volt gyakornok, 1929-től tanársegéd, 1936-tól 1940-ig adjunktus. Ezzel párhuzamosan 1931-től 1940-ig a Testnevelési Főiskolán is oktatott sportanatómiát. 1934-ben magántanári képesítést szerzett, és a fővárosi egyetem orvosi karán a fejlődéstan előadó tanára lett. 1937–1938-ban a Heidelbergi Egyetem anatómiai intézetében oktatott vendégprofesszorként, majd 1938 és 1940 között – egyetemi és főiskolai katedráit megtartva – a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet munkatársaként is tevékenykedett.

1940-ben a kolozsvári egyetemre nevezték ki a szövet- és fejlődéstani intézet vezetőjévé nyilvános rendkívüli tanárként. Az Orvostudományi Szakosztály Értesítőjének 1942-ben megjelent 50. kötetét Krompecher István szerkesztette Berde Károllyal. Négyévnyi oktatómunka után, a visszavonuló magyar hadsereggel együtt 1944-ben elhagyta Kolozsvárt, és 1950-ig ismét a tihanyi biológiai intézetben dolgozott, beosztott egyetemi nyilvános rendes tanári címmel. 1947 és 1949 között a kolozsvári magyar egyetem Marosvásárhelyre kihelyezett orvosi karán az anatómia, szövet- és fejlődéstan szerződéses tanszékvezető egyetemi tanáraként végzett oktatómunkát. 1950-ben a debreceni egyetemre nevezték ki, ahol 1951-től 1975-ös nyugdíjazásáig az önállósult Debreceni Orvostudományi Egyetem általa szervezett anatómiai, szövet- és fejlődéstani intézetének igazgatója volt tanszékvezetői beosztásban.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe az anatómia, azon belül is a csontok, porcok és ízületek morfológia (anatómia), szövettani (hisztológia) és fejlődéstani (ontogénia) vizsgálata volt. Pályája elején a kötőszöveti rostok egyes fizikai tulajdonságaira kereste a választ a sejtszintű szerveződés vizsgálatával. Később a csontfejlődésnek, azaz a csontképző sejtek szerepének, a csontszövetekké alakuló kötőszövetek, porcszövetek fejlődési mechanizmusának tanulmányozása során felismerte a primer angiogén csontfejlődés jelenségét, azaz az erek körüli mesenchimasejtekben az egyedfejlődés során megjelenő csontképzőeket. Szöveti fiziológiai vizsgálatai során meghatározta a kallusz (csontforradás során fellépő hegszerű szövetszaporulat) képződését, a csontfejlődés, illetve a támasztószövetek alaktani szempontból elkülöníthető megjelenési formáit, amelyek kialakulásában, fejlődésében és regenerációjában döntő szerepet tulajdonított a külső, környezeti hatásoknak. Tudományos eredményei az ortopédiai és reumatológiai terápiás eljárások fejlődéséhez is hozzájárultak.

Az 1960-as évektől az anatómiai és biokémiai vizsgálati módszerek ötvözésével főként a szöveti szintű anyagcsere-folyamatokkal foglalkozott (pl. szöveti légzés, mukopoliszacharid-képződés, csont-, ízület- és porckorongbetegségek patogenezise).

Kutatásaival és kora biológiai szemléletét meghaladó tudományos kérdésfeltevéseivel iskolát teremtett a magyarországi hisztológiában, az általa vezetett intézményt nemzetközileg is elismert csont- és porcszövettani kutatóhellyé fejlesztette. Magyarországon és külföldön megjelent monográfiái mellett mintegy másfél száz tanulmányt írt.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1948-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, de az Akadémia 1949-es átszervezésekor tagságát megszüntették, s levelező tagságát csak 1965-ben állították vissza, 1973-ban pedig rendes taggá választották. A Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embriológusok Társaságának elnöke, majd tiszteleti elnöke volt, emellett több külföldi intézmény is tagjai sorába hívta. Így 1955-ben a német Anatómiai Társaság (Anatomische Gesellschaft), 1958-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia, 1967-ben a milánói Lombardiai Orvosi Akadémia (Accademia medica lombarda, levelező tag) és a Párizsi Anatómiai Társaság (Société anatomique de Paris), 1983-ban pedig az Európai Csont- és Porcszövettani Társaság (tiszteleti) tagja lett.

1969-ben a pozsonyi Comenius Egyetem díszdoktorává avatták.

Emlékezete[szerkesztés]

Tiszteletére 1992-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem (ma Debreceni Egyetem) Krompecher István-emlékérmet alapított, amelyet kétévente osztanak ki a felsőfokú orvosképzésben nyújtott kimagasló oktatói tevékenység elismeréseként.[1]

A Debreceni Egyetem OEC parkjában 2006 novemberében állították fell mellszobrát, Marosits István alkotását.[2]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Die Knochenbildung. Jena, Fischer, 1937, 150 p.
  • Kísérleti ízületképzés. Kolozsvár, 1943.
  • Die Grundlagen der Eierschalentherapie. Jena, Fischer, 1958, 83 p.
  • Form und Funktion in der Biologie. Leipzig, Akademische Verlagsgesellschaft, 1966, 139 p.
  • Local tissue metabolism and the quality of the callus. Budapest, Akadémiai, 1967.
  • Carbohydrate metabolism of tissues: Experimental and comparative studies. Budapest, Akadémiai, 1983, 214 p. (László B. Máriával)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Új magyar életrajzi lexikon szerint Krompecher Ödön (1870–1926) orvos, patológus fia, de egy tanítványának személyes visszaemlékezése[halott link] csupán távoli rokonokként említi őket.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Székely György: Dr. Krompecher István (1905–1983). in: Orvosi Hetilap 1983.
  • Törő Imre: Krompecher István 1905–1983. in: Magyar Tudomány XXIX. 1984. 1. sz. 76–78.
  • Dr. Krompecher István 1905–1983. Szerk. Hadházy Csaba. Debrecen, Debreceni Orvostudományi Egyetem, 1993, 19 p.
  • Módis László – Szállási Árpád: Krompecher István születésének centenáriumára. in: Orvosi Hetilap CXLVI. 2005. 20. sz. 1023–1025.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]