Ugrás a tartalomhoz

Klemm Antal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Klemm Antal
SzületettKlemm Imre
1883. szeptember 1.[1][2]
Léka
Elhunyt1963. december 23. (80 évesen)[1][2]
Pécs
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • nyelvész
  • finnugrista
  • katolikus szerzetes
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1908)

Klemm Antal (eredetileg Klemm Imre[3]; Léka, 1883. szeptember 1. – Pécs, 1963. december 23.[4]) nyelvész, finnugrista, bencés szerzetes, a nyelvtudományok doktora (1957), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1927) tagja. A finnugor nyelvek összehasonlító mondattani kutatása területén kifejtett munkássága rendkívül jelentős, a magyar nyelv mondat- és szószerkezeti sajátosságainak történeti alakulását felvázoló monográfiája napjainkig hiánypótló munka. 1923-tól 1955-ig Magyarország különböző egyetemein oktatott a magyar és az összehasonlító finnugor nyelvészet egyetemi tanáraként.

Életútja

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a bencések kőszegi és soproni gimnáziumaiban végezte, majd 1902-ben érettségizett. Még ebben az évben belépett a Szent Benedek-rendbe.[4] 1907-es pappá szenteléséig a Pannonhalmi Főapátsági Főiskolán tanult. Ezt követően, 1907–1908-ban a Budapesti Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1908-ban magyar–latin–német szakos tanári oklevelet szerzett, 1909-ben pedig finnugor összehasonlító nyelvészetből védte meg bölcsészdoktorátusát.[4] 1908 és 1910 között a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban a magyar mellett finnugrisztikát oktatott. 1909–1910-ben több ízben külföldi egyetemeken, Brüsszelben, Laibachban (ma Ljubljana), Rómában és Stockholmban mélyítette el nyelvészeti ismereteit. 1910-ben alma matere, a Pannonhalmi Főapátsági Főiskola tanára lett, 1911-ben és 1913-ban Finnországban, Szentpéterváron, Párizsban és Londonban hallgatott nyelvészeti stúdiumokat.

1923-ban magántanári képesítést szerzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a magyar történeti mondattan előadójaként, de továbbra is megtartotta pannonhalmi tanári állását, sőt, 1930-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen is oktatott finnugrisztikát nyilvános rendkívüli tanárként. 1932-ben pannonhalmi és budapesti katedrájától egyaránt megvált, amikor a pécsi tudományegyetemen véglegesítették a magyar és finnugor összehasonlító nyelvtudomány nyilvános rendes tanáraként. Az 1937/1938-as tanévben a bölcsészettudományi kar dékáni tisztét is betöltötte. 1940-től, a pécsi bölcsészkar Szegedre költöztetésével a Horthy Miklós Tudományegyetemen (1945 után Szegedi Tudományegyetem) oktatott mint a magyar és finnugor nyelvtudomány, majd 1946-tól mint a magyar nyelvészet nyilvános rendes tanára. 1950-től 1955-ös nyugdíjazásáig az általa szervezett magyar nyelvészeti tanszék vezetését bízták rá. Az 1944/1945-ös tanévben a szegedi tanintézmény prodékáni feladatkörét is ellátta.

Munkássága

[szerkesztés]

Fő kutatási területe az összehasonlító finnugor nyelvészet volt, különös tekintettel az egyes nyelvek mondattani vonatkozásaira. A mordvin, a hanti és a manysi nyelv kiváló ismerője volt. Életének legnagyobb vállalkozása – a halála miatt befejezetlenül maradt – összehasonlító finnugor mondattani szintézis volt. Szintaktikai vizsgálatai során különösen nagy figyelmet szentelt a finnugor nyelvek tárgyas ragozási rendszerének, a létige mondatalakító szerepének és a tagadásnak. Emellett tanulmányozta a finnugor nyelvek hang- és alaktantörténetét is. Az első világháború idején Pannonhalmára gyűjtötte a foglyul ejtett mordvin katonákat, akiktől eredeti népi szövegeket jegyzett le, illetve vett hanglemezre a Bécsi Egyetem számára.

Finnugor mondattani kutatásai vezették el a magyar nyelv behatóbb mondatelméleti vizsgálatához. Ennek eredményeként háromkötetes munkájában (Magyar történeti mondattan, 1928–1942) közép- és újkori nyelvemlékek és egyéb források alapján vázolta fel a magyar szintaxis változásának történetét. Jelentősek a névtan és a szótan területén végzett munkái, emellett általános nyelvészettel és nyelvfilozófiával is foglalkozott. Eklektikus értelmezésében a nyelv pszichológiai-logikai-történeti produktum.

Társasági tagságai és elismerései

[szerkesztés]

Tudományos eredményei elismeréseként 1922-től a Szent István Akadémia rendes tagja volt, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1927-ben választotta levelező tagjai közé. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették, s levelező tagságát csak 1989-ben, posztumusz állították vissza. Több hazai és külföldi tudományos társaság munkájában részt vett: választmányi tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak, 1925-től a helsinki Finnugor Társaság (wd) tagja, 1938-tól az akkor alakult Észt Tudományos Akadémia (wd) levelező tagja volt.

Munkásságáért 1921-ben az MTA Sámuel-jutalmát, 1925-ben a Szent István Akadémia Fraknói-nagyjutalmát nyerte el.

Főbb művei

[szerkesztés]

Főbb publikációi a Magyar Tudományos Művek Tárában.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08078.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ Az Antal szerzetesi név felvételét követően 1945-ig kizárólag Klemm Antal néven, 1945 után szórványosan Klemm Imre vagy Klemm I. Antal néven is publikált, de az életrajzi lexikonok és az utókor az általa teljes formában nem használt Klemm Imre Antal – sőt, helyenként Klemm Antal Imre – neveken említik.
  4. ↑ a b c Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 404. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források

[szerkesztés]

További irodalom

[szerkesztés]
  • Klemm Antal. Pécsi Egyetemi Almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  • Rónai Béla: Klemm Imre Antal 1883–1963. Magyar Nyelvőr, LXXXVIII. évf. 1. sz. (1964) 82–83. o.
  • Péter László: Klemm Imre Antal munkássága: Bibliográfia. Szeged: Szegedi ny. 1965. = Nyelvészeti Dolgozatok, 58.  
  • Nyíri Antal: Klemm Imre Antal, a nyelvtudós. Néprajz és Nyelvtudomány, XXVII. évf. (1983) 7–10. o.
  • Károly Sándor: Gombocz szintaxisa és Klemm mondattana. Néprajz és Nyelvtudomány, XXVII. évf. (1983) 11–18. o.
  • Temesi Mihály: In memoriam Klemm Imre Antal. Magyar Nyelv, LXXX. évf. 3. sz. (1984) 259–271. o.
  • Nagy szegedi nyelvészek, egyéniségek. Szerk. Tóth Szergej, B. Székely Gábor, Galgóczi László. Szeged: Generalia. 2005. = A XII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus Kiadványai, 5.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Klemm_Antal&oldid=28126153”