„Belgium világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
232. sor: 232. sor:


== Források ==
== Források ==
⚫
{{hivatkozások}}
*{{cite book|first= |last |title=Világörökségek enciklopédiája |publisher=Kossuth Kiadó |year=2011 |id= ISBN 963-09-6595-8 |}}
*{{cite book|first= |last |title=Világörökségek enciklopédiája |publisher=Kossuth Kiadó |year=2011 |id= ISBN 963-09-6595-8 |}}
*{{cite book|first= |last=UNESCO |title=Világörökség |publisher=Partvonal Kiadó |year=2010 |id= ISBN 963-991-049-2 |}}
*{{cite book|first= |last=UNESCO |title=Világörökség |publisher=Partvonal Kiadó |year=2010 |id= ISBN 963-991-049-2 |}}
*[http://whc.unesco.org/en/statesparties/be Belgium az UNESCO Világörökség oldalán] {{en}}
*[http://whc.unesco.org/en/statesparties/be Belgium az UNESCO Világörökség oldalán] {{en}}
*[http://whc.unesco.org/en/tentativelists/state=be Belgium javaslati listája az UNESCO honlapján] {{en}}
*[http://whc.unesco.org/en/tentativelists/state=be Belgium javaslati listája az UNESCO honlapján] {{en}}
⚫
{{hivatkozások}}
{{Belgium világörökségi helyszínei}}
{{Belgium világörökségi helyszínei}}
{{Világörökségi helyszínek országok szerint}}
{{Világörökségi helyszínek országok szerint}}

A lap 2020. augusztus 28., 20:34-kori változata

Belgium területéről eddig 13 helyszín került fel a világörökségi listára, tizennyolc helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

Flamand beginaudvarok: Brugge, Leuven, Lier, Gent, Hoogstraten
1998
Kulturális (II)(III)(IV)
Védett terület: 59,95 ha, hivatkozás: 855
A flamand beginaudvarok vagy más néven beginázsok a Németalföldre jellemző vallásos közösségek, a beginák lakhelyei voltak a középkorban. Az apácáktól vagy más szerzetesrendektől eltérően a beginák nem éltek a világtól elzárt közösségekben, hanem egy városon belül építették fel szállásaikat. Idővel mégis saját városrészeket alakítottak ki maguknak, ahol jellegzetes lakóházaik, boltjaik vagy műhelyeik, kórházaik és templomaik épültek fel.[1]
Le Canal du Centre négy hajóemelője
1998
Kulturális (III)(IV)
Védett terület: 67,34 ha, puffer zóna: 538,81 ha, hivatkozás: 856
A Le Canal du Centre négy hajóemelője a belga Hainaut tartományban, La Louvière és Le Rœulx környékén találhatók. A régi Canal du Centre 7 km-es szakaszán található, amely a Meuse folyó völgyét a Schelde folyóval és az Északi-tengerrel köti össze. Ezen a szakaszon a két folyó között a szintkülönbség összesen 66,2 méter. Ennek áthidalására 4 hajóemelőt építettek a 19. század végén: a 15,4 m-es liftet Houdeng-Goegnies környékén 1888-ban adták át, a másik három hajóemelő, mindegyik 16,93 méter magas, 1917-ben nyílt meg.[2]
Grand-Place (Brüsszel)
1998
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 1,48 ha, puffer zóna: 20,93 ha, hivatkozás: 857
A Grand-Place a belgiumi Brüsszel városának főtere.A főtéren található a városháza épülete, amelyet a céhek épületei vesznek körbe, mint például a Broodhuis (holland, franciául: Maison du Roi), a kenyérsütők céhének épülete, ma a városi múzeum. A tér, Brüsszel egyik legfontosabb turisztikai látnivalója, az óváros középpontja[3]
Belgium és Franciaország középkori harangtornyai
 Belgium és  Franciaország közös világörökségi helszíne
1999, kiterjesztés: 2005
Kulturális (II)(IV)
Hivatkozás: 943
1999-ben Flandria és Vallónia 32 tornya került fel a listára, ezt követte 2005-ben Gembloux harangtornya a Vallon-régióból és a Franciaország északkeleti részében fekvő Nord-Pas-de-Calais és Picardie tartományok 23 harangtornya.[4]
Brugge történelmi óvárosa
2000
Kulturális (II)(IV)(VI)
Védett terület: 410 ha, puffer zóna: 168 ha, hivatkozás: 996
Az óvárost körülvevő régi erődítmények és malmok maradványai ezen csatornák mellett találhatóak. Brugge Európa kiemelkedő látványossága köszönhetően annak, hogy a városközpont a középkor óta alig változott.[5][6]
Neolitikus tűzkőbányák Spiennes-nél
2000
Kulturális (I)(III)(IV)
Védett terület: 172 ha, hivatkozás: 1006
A belgiumi Mons városától 6 km-re délkeletre lévő Spiennes közelében található Európa legnagyobb újkőkorszaki kovakőbányája, amely mintegy 100 hektár területre terjed ki, és leginkább a neolitikum közepe-vége felé (Kr. e. 4400-3000) volt használatban. A terület, amely Belgium Vallónia régiójában, Hainaut tartományban található, és teljes kiterjedése 172 hektár.[7]
Notre-Dame-székesegyház (Tournai)
2000
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 0,49 ha, puffer zóna: 20,22 ha, hivatkozás: 1009
A tournai-i Notre Dame-katedrális Belgium egyik műemlék temploma Tournai városában, a Schelde folyó déli partján helyezkedik el.[8]
Victor Horta épületei Brüsszelben
2000
Kulturális (I)(II)(IV)
Hivatkozás: 1005
Victor Horta épületei Brüsszelben mint a korai, 19. század végi szecesszió jelentős alkotásai kerültek fel a Világörökség listájára 2000-ben. 2013. decemberben a világörökségi helyszínt az UNESCO fokozottan védendő státuszba helyezte.[9]
Plantin–Moretus Múzeum
2005
Kulturális (I)(III)(IV)(VI)
Védett terület: 0,23 ha, puffer zóna: 184,1 ha, hivatkozás: 1185
Az antwerpeni Plantin–Moretus Múzeum a két híres nyomdász, Christoffel Plantin és Jan Moretus emlékét őrzi a hajdani Plantin-nyomda épületében. Ez az egyetlen fennmaradt nyomda a reneszánsz és barokk korból.[10]
Stoclet-ház
2009
Kulturális (I)(II)
Védett terület: 0,86 ha, puffer zóna: 25 ha, hivatkozás: 1298
A brüsszeli Stoclet-ház 1905 és 1911 között épült Josef Hoffmann osztrák építész tervei alapján. A ház tulajdonosa a gazdag bankár és műpártoló Adolphe Stoclet volt.[1] A ház külső és belső kialakításának harmóniája miatt ezt tartják Hoffman főművének.[11][12][13]
Vallónia főbb bányatelepei
2012
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 118,07 ha, puffer zóna: 344,7 ha, hivatkozás: 1344
Az örökség négy helyszínt foglal magába, melyek Belgium 19. és 20. századi szénbányászatának legjobban megőrzött helyszínei.[14]
Le Corbusier építészeti munkái
 Argentína,  Belgium,  Franciaország,  Németország,  India,  Japán és  Svájc közös világörökségi helyszíne
2016
Kulturális (I)(II)(VI)
Védett terület: 99 ha, puffer zóna: 1410 ha, hivatkozás: 1321
A világörökségi helyszínhez Le Corbusier 17 épülete tartozik, amelyek hét országban, Argentínában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Indiában, Japánban és Svájcban találhatók. A kiválasztott épületeket új elgondolások alapján emelték, komoly hatást gyakoroltak távolabbi környezetük építészetére is és globálisan terjesztették a modern mozgalom eszméit. Az 1910-es és az 1960-as évek között épültek, modernizálták az építési technikákat és alkalmazkodtak a 20. századi igényekhez. Néhány épület nem sokkal elkészülése után világhírnévre tett szert, köztük a Villa Savoye a mozgalom egyik jelképe, a Unité d’Habitation a modern lakóházak prototípusa, és a ronchampi Magasságos Miasszonyunk-kápolna az egyházi építészet forradalmi megközelítése miatt.
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei
 Albánia,  Ausztria,  Belgium,  Bulgária,  Horvátország,  Németország,  Olaszország,  Románia,  Szlovákia,  Szlovénia,  Spanyolország és  Ukrajna közös világörökségi helyszíne
2007, kiterjesztés: 2011, 2017 (belgiumi helyszínek)
Természeti (IX)
Védett terület: 92 023,24 ha, puffer zóna: 253 815,38 ha, hivatkozás: 1133
Ez a határokon átnyúló, többször kiterjesztett helyszín Európa legnagyobb kiterjedésű ősbükköse, jelenleg 12 ország közös világörökségi helyszíne és összesen 77 védett területből áll. Kezdetben az Északkeleti-Kárpátok déli lejtőin, Szlovákia keleti részén és Ukrajnábantalálható védett területhez összesen 10 természetvédelmi körzet tartozott, ezek közül hat Ukrajnában 4 pedig Szlovákiában található. Ezek a védett területek egy 185 kilométer hosszú tengelyen fekszenek, tengerszint feletti magasságuk 210 és 1700 méter között váltakozik. A teljes védett övezet eredetileg 300 négyzetkilométert foglalt el, majd 2011-ben a helyszínt öt újabb, Németországban található bükkerdővel egészítették ki. A következő kiterjesztés óta, 2017-től a helyszínhez tartoznak mediterrán területek, az Alpok, a Dinári-hegység és a Pireneusok ősbükkösei is. Az ősbükkösben találhatók a világ legmagasabb és legöregebb bükkfái, és megfigyelhető a bükkerdők fejlődésének valamennyi fázisa. A Kárpátokban őshonos bükkfa a Dinári-hegység mellett csak ezeken a területeken vészelte át a jégkorszakot, az őserdő a bükkfák felbecsülhetetlen értékű genetikai tárháza. A fák mellett itt található ökoszisztéma magán viseli a jégkorszak utáni élővilág valamennyi jellegzetességét. A gazdag növény és állatvilág több védett fajnak nyújt életteret, köztük a fekete gólyának amely kizárólag ilyen érintetlen erdei környezetben maradhat fenn.

Elhelyezkedésük

Belgium világörökségi helyszínei (Belgium)
Flamand beginaudvarok
Flamand beginaudvarok
Le Canal du Centre
Le Canal du Centre
Brüsszeli Grand-Place
Brüsszeli Grand-Place
Harangtornyok
Harangtornyok
Neolitikus tűzkőbányák
Neolitikus tűzkőbányák
Brugge
Brugge
Tournai
Tournai
Victor Horta épületei Brüsszelben
Victor Horta épületei Brüsszelben
Plantin–Moretus Múzeum
Plantin–Moretus Múzeum
Stoclet-ház
Stoclet-ház
Vallónia főbb bányatelepei
Vallónia főbb bányatelepei
Le Corbusier épülete
Le Corbusier épülete
Ősbükkös
Ősbükkös


Javasolt világörökségi helyszínek

Bővebben: Belgium javasolt világörökségi helyszínei

Források

  1. ↑ Flemish Béguinages. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  2. ↑ The Four Lifts on the Canal du Centre and their Environs, La Louvière and Le Roeulx (Hainaut). UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  3. ↑ La Grand-Place, Brussels. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  4. ↑ Belfries of Belgium and France. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  5. ↑ Historic Centre of Brugge. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  6. ↑ Dunton, Larkin. The World and Its People. Silver, Burdett, 158. o. (1896) 
  7. ↑ Neolithic Flint Mines at Spiennes (Mons). UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  8. ↑ Notre-Dame Cathedral in Tournai. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  9. ↑ Major Town Houses of the Architect Victor Horta (Brussels). UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  10. ↑ Plantin-Moretus House-Workshops-Museum Complex. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  11. ↑ Sharp, Dennis. Twentieth Century Architecture. Mulgrave: Images Publishing Group (2002). ISBN 1-86470-085-8  pp.44
  12. ↑ Watkin, David. A History of Western Architecture. London: Laurence King Publishing (2005). ISBN 1-85669-459-3  pp.548
  13. ↑ Stoclet House. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
  14. ↑ Major Mining Sites of Wallonia. UNESCO. (Hozzáférés: 2016. augusztus 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Belgium_világörökségi_helyszínei&oldid=22991598”