Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pécsi bazilika és székesegyház szócikkből átirányítva)
Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház
Pécs Cathedral - Hungary.jpg

Település Pécs
Vallás Kereszténység
Irányzat Római katolikus
Névadó Szent Péter, Szent Pál
Építési adatok
Stílus Neoromán
Rekonstrukciók évei 1703-1732
1807-1825
1882-1891
1962-1968
Alapadatok
Hosszúság 70 m
Magasság 22 m
Szélesség 22 m
Torony 4
Magassága 60 m
Építőanyag fehér mészkő (homlokzat)
budafai sárgás homokkő (tornyok)
Elhelyezkedése
Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház (Pécs)
Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház
Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház
Pozíció Pécs térképén
é. sz. 46° 04′ 43″, k. h. 18° 13′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 43″, k. h. 18° 13′ 24″
A Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház hivatalos honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház témájú médiaállományokat.

A pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház (pécsi dóm, bazilika vagy vártemplom) a Pécsi egyházmegye katedrálisa. A 11. századi alapokkal rendelkező székesegyház mai formáját a 19. század végén érte el. Basilica minor rangot 1990-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor kapott a templom.[1]

Története[szerkesztés]

Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja a székesegyház alapítását. A krónikaírók azonban a templom alapításával kapcsolatban tévednek. Biztosra vehető, hogy a 11. század első felében már volt temploma a pécsi püspökségnek. 1064. április 11-én, háborúskodásuk befejezéseként Géza és Salamon együtt ülték meg a városban a húsvéti ünnepeket és kibékülésüket. Géza herceg a maga kezével tette fel a koronát Salamon király fejére. Aznap éjjel tűzvész pusztította el a templomot és a palotát. Valószínűleg csak László király uralkodásának első éveiben kezdődött meg az újjáépítés.

A székesegyház építése, díszítése és berendezése hosszú időt vett igénybe, a kőszobrászati anyag alapján biztosra vehető, hogy a munkálatok közel egy évszázadon át folytak. Az építkezések a 11. század végén kezdődtek, és 1130-1140 körül fejeződtek be. Az összetoborzott páviai kőfaragók később szétszéledtek Európában, munkájuk nyomát éppúgy megtaláljuk Spanyolországban, mint német területen vagy Skandináviában.

A tatárjárás idején, majd 1299-ben ismét tűz pusztított, a dóm tetőzete ill. mennyezete megsemmisült. Végül a 14. század első harmadában beboltozták a mellékhajókat és két új kápolna is épült. Az egyik az északnyugati toronyhoz kapcsolt Fájdalmas Szűz kápolnája, a másik a délnyugati toronyhoz kapcsolódó Corpus Christi kápolna. Az újabb építkezések 1345-ben fejeződtek be, ekkor gótikus falképekkel borították a falakat.

Humanista püspökök, a 15. század végén Janus Pannonius és Hampó Zsigmond, majd a 16. század elején Szatmáry György, Bakócz Tamás bizalmasa, a reneszánsz kultúra fellegvárává formálták Pécset, ennek nyomai megfigyelhetők a püspöki templomon.

1543-ban a támadó török sereg könnyedén elfoglalta a várost. A közel másfélszázados török uralom alatt több dzsámi épült. A törökök a székesegyház nyugati részét is templomnak használták, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak. 1686-ban a felszabadító hadak gyorsan visszafoglalták Pécset, de az elhanyagolt épületeket megviselte a rövid ostrom. A török nem tűrte meg az emberábrázolást, ezért megcsonkította az Árpád-kori domborműveket, lemeszelte a freskókat és megrongálta a Szatmáry pasztofóriumot. 1703-ig nagyjából rendbe hozták a törökök és a beszállásolt német katonák pusztításait, de 1704-ben újabb csapás érte a várost. Először Vak Bottyán kurucai, majd a felbujtott rácok pusztítottak, ágyúgolyóiktól beszakadt a templom főhajójának boltozata.

Nesselrode püspök idején, 1703-1732 között javították ki a háborúk okozta sérüléseket. Ekkor lényeges átalakításokat is végeztek, például a déli homlokzat tengelyében díszes oromfalú, új bejáratot nyitottak. A század negyvenes éveitől kezdve új berendezést készítettek: a főoltár 1741-ben készült Krail János tervei szerint, a sekrestye rokokó szekrényeit 1756-ban helyezték el és 1762- ben már álltak a kanonoki stallumok.

Hiába építettek melléjük támasztékul kápolnákat, hiába próbálkoztak a 18. század folyamán többször teherhárító ívekkel, 1805-ben oly súlyossá vált a helyzet, hogy újabb megerősítést kellett végezni. Az 1831-ig tartó helyreállítás során a homlokzatok elé egységes, klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltek Pollack Mihály tervei alapján.

1877-ben Dulánszky Nándor püspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építész-restaurátort a székesegyház stílszerű megújításával. Célul tűzték ki, hogy a millenniumi ünnepségekre visszaállítják az Árpád-kori székesegyházat, megszabadítják a későbbi korok hozzáépítéseitől. 1882. június 9-én kezdték szétszedni és kiárusítani a barokk oltárokat, padokat és székeket. Olyan értékek pusztultak el, amelyek nem csupán a dóm története szempontjából voltak jelentősek, hanem a magyar művészet fejlődésének pótolhatatlan láncszemeit alkották.

Nagyjából a 19. század végi állapotot tükrözi a székesegyház mai képe. 1962-63 folyamán tatarozták az épületet, a déli homlokzaton elhelyezték Antal Károly modern megfogalmazású apostolszobrait. Az 1854-ben készült tizenkét eredeti és az 1891-ben készült második sorozatból megmaradt kettő szobor a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola udvarán található meg, erősen leromlott állapotban. 19651968 között restaurálták a falképeket, letisztították a faragványokat, megújították az aranyozásokat.

Orgonája[szerkesztés]

A székesegyház orgonáját az Angster József nevével fémjelzett Angster orgonagyárban készítették 1887-ben.[2][3] A régi orgonát 2008 elején újították fel, ezzel a hangszer műszaki és zenei értelemben is korszerű hangszerré vált, amihez elgördíthető digitális játszóasztal és vezérlő elektronika készült, így az orgonista akár a templom közepén is játszhat. Az átépítéssel nemzetközi viszonylatban is a legnagyobb mechanikus csúszkaládás templomi orgona született.[4]

Az orgona adatai:

  • Manuálklaviatúrák száma 4
  • Regiszterek száma 81
  • a sípok összes darabszáma 6101
  • Legnagyobb síp hossza 5 méter
  • Legkisebb síp hossza 5 milliméter
  • Legnagyobb síp tömege 140 kg
  • Legkisebb síp tömege 14 gramm
  • Az orgonaszekrény: szélesség 8,8 méter, mélység 4,3 méter, magasság 10 méter
  • Szélcsatornák hossza 120 méter

Harangjai[szerkesztés]

Harangjai a déli oldal tornyaiban vannak: a keleti toronyban a Mária, Pál és Ferenc harangok, a nyugatiban az 1819-ben öntött Péter, Magyarország nyolcadik legnagyobb harangja, amely csak a nagy egyházi ünnepeken szólal meg.[5] A Péter-harangot tartó fából készült szerkezetet 2008 októberében cserélték ki, mert a régi tartók már nem bírták a hatalmas súlyt.[6] A Péter harangot maximum 32 mp-ig lehet működtetni, ellenkező esetben a rezgés károsíthatja a tornyot.

Időkapszulák[szerkesztés]

2009 januárjában egy 1886-ban elhelyezett időkapszulát találtak a pécsi székesegyház egyik tornyának kereszt alatti gömbjében. Az üveghenger érméket és egy kézzel írott pergament tartalmazott. Minden darab kifogástalan állapotban került elő.[7][8] A második világháború alatt az időkapszulát tartalmazó gömb több golyótalálatot is kapott, ám az üveghenger sértetlen maradt.[9] A latinul írott pergamen részletesen lejegyzi a székesegyház 1882-ben kezdődött felújítását.

Az időkapszula legértékesebb darabja egy 1882-es osztrák gulden, a többi pénz magyar és osztrák ezüst és réz érme. Összesen egy papír forintos, 7 osztrák gulden és 7 magyar rézkrajcár.

Galéria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]