Pécs ostroma (1541)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pécs ostroma (1541)
Habsburg–török háború (1540–47)
Dátum 1541. szeptember dereka
Helyszín Pécs, Baranya vármegye
Eredmény A szultáni seregek elvonulnak a vár alól
Harcoló felek
Ottoman flag.svg Oszmán Birodalom
Military flag of the Crimean Tatars.svg Krími Tatár Kánság
Armoiries Hongrie ancien.svg Magyar Királyság
Parancsnokok
I. Szulejmán oszmán szultánAthinai Simon deák
Haderők
50 000 főIsmeretlen

Pécs ostroma 1541. szeptember hónapjának közepén zajlott le, a pontos idejét források hiányában nehéz meghatározni. A törökök első ízben ostromolták Pécset az 1540-47. évi háborúban, de elfoglalni csak második ízben tudták (1543). Pécset azaz Athinai Simon deák védte az ellenségtől, aki a magyar belháborúban még Szapolyai János oldalán vitézkedett, kinek szövetségese az Oszmán Birodalom volt.

Pécs ostromát illetően sokan győzelemről beszélnek, valójában a törökök nem szándékozták még elfoglalni a várat.

Előzmények[szerkesztés]

A pécsi püspök Ezeki János, 1541. elején meghalt, s emberei I. Ferdinánd király hűségén maradtak. Fráter György azonban fontosnak ítélte Pécs városát, ami leendő menedékként szolgálhatna Izabella királynénak és a csecsemő János Zsigmondnak, ha a Habsburg-sereg netán elfoglalná Budát. Izabella megfogadva György barát tanácsát, Athinayt küldte 300 katonával a vár elfoglalására. Kákonyi János várnagy azzal a feltétellel lett volna hajlandó átadni Pécset, ha Athinay kifizeti a várkatonák hónapok óta elmaradt zsoldját, de erre a deáknak nem volt pénze. Az egyik pécsi kanonok, aki Szapolyai pártján állt, cselt eszelt ki. Mivel fegyveres kísérettel jártak állandóan még misékre is. Ezt kihasználva próbálta a kanonok hatalmába keríteni a várat, de a csel végrehajtása utólag elmaradt, mert Athinay száz aranyforinttal megvesztegette a kapuőrség parancsnokát, Szucsina Ambrust, aki megnyitotta a déli kaput és azon betódultak Athinay emberei. Kákonyi épp misét hallgatott a Szűz Mária Székesegyházban, mikor meghallotta a zajt. Gyorsan odasietett, remélve, hogy még ellenállásra rendezheti a katonáit, de hiába. Athinay azonban tisztességesen bánt vele és a pécsieknek sem lett bántódásuk.

Az ostrom[szerkesztés]

A helyzet néhány hónapon belül gyökeresen megváltozott. Augusztus végén a Buda felmentésére érkezett török sereg maga tűzte ki a zászlót a vár ormára és néhány hét múlva I. Szulejmán ötvenezer fős, a tatárok segédhadaitól is támogatott serege érkezett Pécs alá, amely írásos parancsot hozott Izabella királynétól, amely szerint Athinaynak át kell adni a várat I. Szulejmánnak. De Athinay nem nyitott kaput és az ellenállást választotta. Állítólag a város német bírája Wolfgang Schreiber vette rá Athinayt, hogy szálljon szembe a törökökkel.

Az oszmánok ágyúval lőtték a várost, mire az őrség és a felfegyverzett lakosság a falakhoz vonult. Egy német nyelvű röpirat a „Ware New Zeitung von Türcken” szerint a pécsiek végi harcoltak a törökök ellen, de nem lehetett komoly ostromról szó, s az ellenség rövidesen elvonult a vár alól.

További események[szerkesztés]

Athinay arra a belátásra jutott, hogy Pécset inkább átadja az osztrákoknak. Tettét nem csupán a török támadás, hanem állítólag személyes okok is motiválták, mert amikor Budáról el akarta hozni a feleségét és gyerekeit. Azonban György barát egyik rokona, Benkovics Mihály, aki mellesleg Ferdinánd-párti volt, elfogta az asszonyt és Székesfehérvárra vitte. Ekkor Athinay Váraljai Szaniszló prépostnak küldött üzenetet a főherceghez, ha kiszabadítja a feleségét, átadja neki Pécset.

Miután az asszony kiszabadult októberben, Ferdinánd király katonái birtokba vették Pécset, s a püspöki székbe Váraljait helyezte.

1543-ban a szultán magyarországi hadjáratakor Pécs elesett.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]