Piricsizma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Piricsizma Pécs térképén

Piricsizma Pécs egyik belső városrésze Gyükés és Rigóder között.[1] Tengerszint feletti magassága 170-210 m.[1] Északi határa mentén külszíni bányaművelés nyomai láthatók.

Története[szerkesztés]

Piricsizma régi magyar neve Munkád volt, a középkorban itt állott településre utalva.[1] A 17. századi falu fölött állt a karinges ágostonok Szent Jakabról elnevezett kolostora. A török hódoltság alatt a terület elnéptelenedett a kolostorral együtt. Miután a török elhagyta az országot, a Munkád-hegyen a pécsiek szőlőműveléssel foglalkoztak.

Nevének eredete[szerkesztés]

A mai Piricsizma név népetimológiás névalakulat. A 19. század végén keletkezhetett, akkor, amikor a török csesme (kút, forrás) szó jelentése elfelejtődött.[1] Ezért értelmesítették a pécsiek a név második elemét csizma alakra. A névhasználat bizonytalanságát már egy 1865-ös adat is igazolja: „Piricsesma: szőlő igazabban Piricsesme, szláv (!) szó, melly magyarul: Péterkut…”[2]

Klemm Antal szerint „E név összetett szó, (s) ennek második tagja az oszmán-török češme (ejtése: csesme - kút, forrás) szóval függ össze… első tagjában Peri, Beri (pécsi?) basa neve rejlik, tehát az egész szó jelentése Peri, Piri basa kútja”.[3]

Minthogy az 1875-ből származó gyűjtésben együtt szerepel a Szamárkút és a Piricsizma név, feltételezhető, hogy az itt álló kútnak már 1875 előtt magyar nevet adtak a pécsiek. Egy ideig együtt élhetett a két név.

Szamárkút[szerkesztés]

A mai Szamárkút a Kispiricsizma nevű helyen ma is van forráskút. A kúthoz fűződő helyi mondák arról szólnak, hogy „márványból faragott szamár állt a kút fölött.[4] A szamár hasüregébe a menekülő törökök aranyat helyeztek el. Később visszajöttek és elvitték az ide rejtett kincset.”

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 134. o. ISBN 978-963-06-7920-6
  2. Baranya Megye Földrajzi Nevei I. 1982. 134/395.
  3. Klemm 1935. 366-67.p.
  4. Vargha 1960. 1970. 170-172.p.

Külső hivatkozások[szerkesztés]