Pécsi pálos templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar Pálos Rend Szent Imre Kolostor
Hungary pecs palos.jpg
Vallás keresztény
Felekezet katolikus
Egyházmegye Pécsi egyházmegye
Egyházközség Pécs - Belváros
Védőszent Szent Imre
Építési adatok
Építése 1936-1937
Stílus modern
Tervezője Weichinger Károly
Felszentelés 1937
Felszentelő Zichy Gyula
Alapadatok
Hosszúság40 m
Magasság8 m
Szélesség15 m
Torony 1
Magassága26 m
Építőanyag terméskő
Elérhetőség
Település Pécs
Koordináták é. sz. 46° 05′ 11″, k. h. 18° 13′ 32″
Cím 7625 Pécs, Hunyadi u. 70.
Elhelyezkedése
Magyar Pálos Rend Szent Imre Kolostor (Magyarország)
Magyar Pálos Rend Szent Imre Kolostor
Magyar Pálos Rend Szent Imre Kolostor
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 05′ 11″, k. h. 18° 13′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 11″, k. h. 18° 13′ 32″
A Magyar Pálos Rend Szent Imre Kolostor weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Pálos Rend Szent Imre Kolostor témájú médiaállományokat.

A pécsi pálos templom a modern magyar építészet egyik legszebb alkotása. A templom látványa a Mecsek déli oldalán a Hunyadi utca hegyre emelkedő utolsó kanyarjától meghatározó. Tömegével és hozzá lazán kapcsolódó tornyával a környék, meghatározó szervezőerejévé vált. A sokat idézett, fényképezett templom a pálos szerzetesek számára épült a Mecsekoldal városrészben.

Története[szerkesztés]

1928-ban pályázatot írtak ki Pécs belvárosának szabályozására. Az I. díjas pályamű alkotói Dőre Endre, Weichinger Károly és Kőszeghy Gyula voltak. Pályázatukban kitértek a Széchenyi tér kialakítására, az egyetemi centrum elhelyezésére, a Balokány sporttelepeire, a Mecsek villaövezetére, a magaslati kilátó útvonal terveire, melynek várossal kapcsolódó főútvonalánál, a Hunyadi útnál templomot képzeltek el. A városrendezési tervpályázat után Weichinger Károlyt bízták meg a tervezéssel és Marsay (Márovits) Andort, az akkori idők legjobb építési vállalkozóját a kivitelezéssel. A Magyarországra 1934-ben érkező lengyel Zembrzuski Mihály atya és növendékei 1936-ban tették le az épület alapkövét. A jó ütemben folyó építkezés eredményeként 1937-ben Zichy Gyula kalocsai érsek, egykori pécsi püspök szentelte fel a templomot Szent Imre tiszteletére. Eredetileg négy harang függött itt, de a második világháború során két harangot elvittek. A nagy harangot 1938-ban Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára, egyszersmind a templom felszentelésének tiszteletére öntötték.

Jellemzői[szerkesztés]

Harangtorony

A templom hossza 40, szélessége 15 méter. A főhajó szélessége 8 méter. A templombelső terét a két oldalon elhelyezett árkádíves pillérsor három hajóra osztja. Az oldalfalak szépen fúgázott téglafalazatát harmonikusan egészíti ki a merőleges felületek vakolatának fehérsége. A hely adottságainak megfelelően a szentély északra néz, a bejárat délen van. Az épület leginkább hangsúlyos nézete a főhomlokzat. Széles lépcső vezet fel a templom főhomlokzatánál tágasabb előtérre, ahonnan az oldal irányok felé a templom oldalsó megközelítése is lehetővé válik. Keletre csupán egy, a párkány magasságát alig meghaladó méretű toronykezdemény van. Az egész templomra jellemző - a helyi dolomitos – terméskő burkolat szabálytalan hálómintázattal. A homlokzat síkját középen két, tengelyesen azonos szélességű nyílássor bontja meg. A bejáratként is szolgáló földszinti, keretezett árkádívek nagyobb magasságúak, mint a felettük elhelyezkedő négy félköríves ablak, amelyek a kórus és templomtér megvilágítását szolgálják. A tetősíkok találkozási pontjában, a homlokzat tengelyében található a kereszt. Nyugat felé három árkádíves nyílással egy irodai teremsort is magába foglaló csatlakozó épület köti össze a templom testét a toronnyal, amely huszonhat méterre magasodik a templom fölé.

A szépen fúgázott terméskőfalazatot mindkét oldalszárnyon négy-négy félköríves felülvilágító ablak bontja meg. A főhajó végén a szentély tere a főhajó szélességére szűkül le, magassága azonban meghaladja a főhajóét. A szentély megvilágításáról a déli irányba néző, felmagasított szentélytér ablakai gondoskodnak. A templombelső ugyan háromhajós, de a mellékhajók csak a hívek közlekedésére szolgálnak. A szentély főfalán, a fehérmárvány főoltár fölött és egy rusztikus barna fakereszt alatt van Ohmann Béla[1] 1938-ban készült nagyméretű domborműve, mely Szűz Máriának és a templom védőszentjének, Szent Imrének állít emléket.

A belső tér egységének meghatározó része az ugyancsak Ohmann Béla készítette henger alakú szószék, melynek bronz burkolata Boldog Özséb látomását örökíti meg. A bal oldali mellékhajó szentély melletti végződésében az egykori Lyceum templomból származó – ismeretlen festő által készített – Remete Szent Pált ábrázoló barokk festmény van. Más helyekről származnak a templom, belső terében elhelyezkedő szobrok. A kígyóra lépő imádkozó Mária, valamint a gyermek Jézust tartó Szent Antal szobra. A templom oldalfalán Faragó Piroska, magyaregregyi művésznő keresztúti képei lettek elhelyezve. A jobb oldali mellékhajó végén lévő kis kápolna bejárata mellett áll Szent Júdás Tádé szobra. Ugyanebből a hajóból nyíló kis kápolnában kapott helyett a czestochowai Fekete Madonna kegyképének a másolata, melyet az 1934-ben visszatelepülő pálosok hoztak magukkal Lengyelországból.

A templom előtti téren áll az 1948-ban felszentelt, Máriát mint a világ Királynőjét ábrázoló fehér kerámiaszobor, melyet a Zsolnay porcelángyár tervezője, Sinkó András[2] készített.

Lásd még[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
  2. SINKO ANDRÁS[halott link]

Külső hivatkozások[szerkesztés]