Kálvária-kápolna (Pécs)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kálvária-kápolna
192. sz. védett műemlék[1]
Hungary Pecs 2005 June 053.jpg
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Pécsi egyházmegye
Egyházközség Pécs-Székesegyház plébánia
Püspök(ök) Dr. Udvardy György veszprémi érsek-metropolita, pécsi apostoli kormányzó
Lelkész Dallos Tamás
Építési adatok
Építése 1814–1817
Stílus klasszicista
Felszentelés 1814
Védettség műemlék
Alapadatok
Torony 1
Kápolnák nincs
Elérhetőség
Település Pécs
Hely Kálvária u. 70.
Elhelyezkedése
Kálvária-kápolna (Pécs)
Kálvária-kápolna
Kálvária-kápolna
Pozíció Pécs térképén
é. sz. 46° 04′ 50″, k. h. 18° 13′ 39″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 50″, k. h. 18° 13′ 39″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálvária-kápolna témájú médiaállományokat.

A pécsi Kálvária-kápolna Magyarország egyik legkorábban épült klasszicista stílusú körtemploma. A belvárost övező városfalon kívül, a Kálvária-dombon álló egytornyos kápolnát 1814 és 1817 között építették. Kertjében 14 stációs keresztút és egy Szentsír-barlang is található.

Története[szerkesztés]

1763-as ábrázolás, melyen látható a kálváriadomb három keresztje is

A mai kápolna helyén már a középkorban is állt egy építmény. A török hódoltság idején elpusztult Corpus Christi-kápolnáról már 1270-ből írásos emlék maradt fenn. Ekkor Széchy Pál püspök úgy rendelkezik, hogy Úrnapján a Bertalan templom plébánosának vezetésével körmenetben vonuljanak fel a Bertalan „hegyre”. Petrovich Ede püspöki levéltáros, egyháztörténész szerint a Bertalan hegy azonos a kálvária-dombbal. A Pécsre települt jezsuiták 1701-ben telekcsere útján hozzájutottak a Bertalan dombhoz, és 171213-ban már hét stációt és három keresztet emeltek a dombtetőn. A városfalon kívül magasodó Kálváriadombot egy 1763-ban készült metszet is megörökítette. [2][3]

A 18. század végén homokkőből faragott stációk épültek, erre utal az első stáció hátoldalára bevésett FS. J. 1779. monogram és évszám is. A késő barokk stílusú kerítéskapu a 18. század végén épült. 181217 között már 12, festett kődomborművekkel díszített stáció készült, és ekkor épült a Szentsír-barlang, illetve a klasszicista stílusú kerek kápolna is. A kápolnát 1814-ben szentelték fel, és berendezése 1817-re készült el. Az építkezés költségeit Pécs polgárai, iparos céhek és egyesületek tagjai fedezték. A gyűjtés fő szorgalmazója Ábel József pécsi takácsmester volt, aki saját vagyonából fedezte a többletköltségeket. Ábel Józsefet halála után a kálvárián temették el, egyszerű kőlappal fedett sírja a kertben, a Szentsír fölötti részen található. A kápolna falán elhelyezett, de azóta már eltűnt emléktáblán az alábbi sírvers volt olvasható: [2][3]

Rom vala itt hajdan, s kik e szent helyet újra díszítek,

Ábel József volt főbbikük, Áldja az ég. Nyolcvanhét esztendő, koszorúzá pályafutását Most már lelke amott, hamvai nyugszanak itt. Pécs, 1842. december 22.

A kápolna építőmesterének neve nem ismert, de elképzelhető, hogy Piatsek József, a pécsi klasszicizmus neves építésze volt a tervező és kivitelező is. Az előtérrel szemközti oldalon egy földszintes sekrestye csatlakozott a kápolnához. Ezt belülről az oltár mögötti ajtón át lehetett megközelíteni. A sekrestye valószínűleg későbbi toldalék lehetett, és az 1960-as évek közepén lebontották.[3]

A kert kapuja

A kápolnabelső dísze a Szent Keresztnek szentelt oltár, amelyet egy nagyméretű festett, kálvária jelenetet ábrázoló, homokkő dombormű ékesít. Az oltár két oldalán életnagyságú Mária-, illetve Szent János-szobor áll. A két szobor közötti átjárókon keresztül lehetett megközelíteni a sekrestyét. Az átjárók felett kis szószék és orgona is volt. 1877-ben Bartalits Mihály pécsi kőfaragó elkészítette a Szentsír Krisztus-korpuszát és Mária Magdolna szobrát. A Mária Magdolna-szobor a 20. század második felében eltűnt. A megromlott állapotban levő stációk kő-domborműveit a 19. század végére öntöttvasra cserélték, ezek a mai napig is láthatók. Ekkor a kápolna falán két domborművet is elhelyeztek, így a stációk száma 14-re nőtt. A plébánia Historia Domusa megjegyzi, hogy az öntöttvas domborműveket Würzburgból rendelték, és azokat a Dunán hajóval szállították Mohácsra, ahonnan szekérrel jutottak el Pécsre. [2][3] Az új stációképeket 1895-ben szentelték fel. Egyedülálló érdekesség, hogy itt a stációk sorrendje eltért a megszokott rendtől: nem alulról felfelé, átlósan követik egymást a stációk, hanem a domb nyugat felőli részétől haladnak felfelé a kápolnáig, majd onnan keleti oldalon lefelé.[3][4]

A kápolnakert kapujától egyenes lépcsősor vezetett az utcáig, keleti oldalán a Kálváriára felügyelő harangozó pici, földszintes háza állt. 1897 áprilisában Bélik István, a Kálvária gondnoka építési engedélyt kapott, hogy a Kálvária u. 33. számú telekre egy földszintes házat építsen. Ezt 1980-ban bontották le, amikor megszűnt a telek. A Kálvária mai képe az 1930-as évek elejére alakult ki, amikor új, kétkarú lépcsőt és terméskő támfalakat építettek a kertkapu elé. A lépcső alján egy K. Nagy Mihály pirogránit korpuszával készült kőkereszt van, melyet az egykori gondnok állíttatott 1933-ban. Ugyanekkor készültek el a kertkapu és a kápolna homlokzati falképei, melyek Gebauer Ernő alkotásai. Valószínűleg ebből az időszakból származik a kupola belső festése is.[3]

A kápolna és a stációk
A Kálvária-kápolna légi felvételen

A második világháborút követően sor került az egyházi javak államosítására, így az egyház nem tudott gondoskodni a kálvária fenntartásáról, és a város sem foglalkozott a műemlékegyüttes védelmével, amelynek állapota fokozatosan romlani kezdett. 1964-ben kisebb javítások történtek, amikor a Műemléki Felügyelőség bizonyos mértékig helyreállította a már rossz állapotban lévő kápolnát. Ennek ellenére a harangozó-gondnok hivatalának megszűnése, illetve házának lebontása miatt a terület felügyelet nélkül maradt, és gyakran vandalizmus áldozatává vált. Közben a keresztúti ájtatosságok is elmaradtak.[3] 1990-ben létrejött a Pécsi Kálvária Alapítvány, amely a hely megmentésén kezdett el dolgozni.[4] 1994 őszén újraszentelték, miután lakosság összefogásával, a belvárosi plébániatemplom, a városvédők, a Műemlékvédelmi Felügyelőség, magánszemélyek és a testvérváros, Graz/Herrengasse-i, valamint a bajorországi Neubeuern egyházközségének adományából összejött 16 millió forintból helyreállították a stációkat és a kápolna berendezését.[2]

2012-ben a Kálvária-dombot felújították, kialakítottak egy sétányt és egy kilátóteraszt is.[5] A Nyolc Boldogság kilátó-terasz ábrázolásai Jézus boldogmondásait elevenítik fel, melyek Saint-Omer-i Lambert 1120 körül írott, A virágok könyve (Liber Floridus) című munkája alapján készültek. A könyvben a nyolc boldogságot nyolc fa jeleníti meg (cédrus, ciprus, pálmafa, rózsa, olajfa, platán, terebint, szőlő).[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Védett ingatlanok. Országos Építésügyi Nyilvántartás. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
  2. a b c d Lantosné Imre Mária (1996). „Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei”. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs (40), 139-158.. o. (Hozzáférés ideje: 2020. július 21.)  
  3. a b c d e f g A pécsi Kálvária krónikája. Régi Pécs, 2016. június 17. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
  4. a b Cseri László: A pécsi Kálvária-domb. Jelenkor Online. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
  5. Kálvária sétány: ajándék a városnak. BAMA, 2012. június 14. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
  6. Miserend. Székesegyházi Plébánia. (Hozzáférés: 2020. július 21.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]