Kálvária-kápolna (Pécs)
Kálvária-kápolna | |
192. sz. védett műemlék[1] | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | római katolikus |
Egyházmegye | Pécsi egyházmegye |
Egyházközség | Pécs-Székesegyház plébánia |
Püspök(ök) | Dr. Udvardy György veszprémi érsek-metropolita, pécsi apostoli kormányzó |
Lelkész | Dallos Tamás |
Építési adatok | |
Építése | 1814–1817 |
Stílus | klasszicista |
Felszentelés | 1814 |
Védettség | műemlék |
Alapadatok | |
Torony | 1 |
Kápolnák | nincs |
Elérhetőség | |
Település | Pécs |
Hely | Kálvária u. 70. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 04′ 50″, k. h. 18° 13′ 39″46.080556°N 18.227500°EKoordináták: é. sz. 46° 04′ 50″, k. h. 18° 13′ 39″46.080556°N 18.227500°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kálvária-kápolna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A pécsi Kálvária-kápolna Magyarország egyik legkorábban épült klasszicista stílusú körtemploma. A belvárost övező városfalon kívül, a Kálvária-dombon álló egytornyos kápolnát 1814 és 1817 között építették. Kertjében 14 stációs keresztút és egy Szentsír-barlang is található.
Története
[szerkesztés]A mai kápolna helyén már a középkorban is állt egy építmény. A török hódoltság idején elpusztult Corpus Christi-kápolnáról már 1270-ből írásos emlék maradt fenn. Ekkor Széchy Pál püspök úgy rendelkezik, hogy Úrnapján a Bertalan templom plébánosának vezetésével körmenetben vonuljanak fel a Bertalan „hegyre”. Petrovich Ede püspöki levéltáros, egyháztörténész szerint a Bertalan hegy azonos a kálvária-dombbal. A Pécsre települt jezsuiták 1701-ben telekcsere útján hozzájutottak a Bertalan dombhoz, és 1712–13-ban már hét stációt és három keresztet emeltek a dombtetőn. A városfalon kívül magasodó Kálváriadombot egy 1763-ban készült metszet is megörökítette. [2][3]
A 18. század végén homokkőből faragott stációk épültek, erre utal az első stáció hátoldalára bevésett FS. J. 1779. monogram és évszám is. A késő barokk stílusú kerítéskapu a 18. század végén épült. 1812–17 között már 12, festett kődomborművekkel díszített stáció készült, és ekkor épült a Szentsír-barlang, illetve a klasszicista stílusú kerek kápolna is. A kápolnát 1814-ben szentelték fel, és berendezése 1817-re készült el. Az építkezés költségeit Pécs polgárai, iparos céhek és egyesületek tagjai fedezték. A gyűjtés fő szorgalmazója Ábel József pécsi takácsmester volt, aki saját vagyonából fedezte a többletköltségeket. Ábel Józsefet halála után a kálvárián temették el, egyszerű kőlappal fedett sírja a kertben, a Szentsír fölötti részen található. A kápolna falán elhelyezett, de azóta már eltűnt emléktáblán az alábbi sírvers volt olvasható: [2][3]
Rom vala itt hajdan, s kik e szent helyet újra díszítek,Ábel József volt főbbikük, Áldja az ég. Nyolcvanhét esztendő, koszorúzá pályafutását Most már lelke amott, hamvai nyugszanak itt.
Pécs, 1842. december 22.
A kápolna építőmesterének neve nem ismert, de elképzelhető, hogy Piatsek József, a pécsi klasszicizmus neves építésze volt a tervező és kivitelező is. Az előtérrel szemközti oldalon egy földszintes sekrestye csatlakozott a kápolnához. Ezt belülről az oltár mögötti ajtón át lehetett megközelíteni. A sekrestye valószínűleg későbbi toldalék lehetett, és az 1960-as évek közepén lebontották.[3]
A kápolnabelső dísze a Szent Keresztnek szentelt oltár, amelyet egy nagyméretű festett, kálvária jelenetet ábrázoló, homokkő dombormű ékesít. Az oltár két oldalán életnagyságú Mária-, illetve Szent János-szobor áll. A két szobor közötti átjárókon keresztül lehetett megközelíteni a sekrestyét. Az átjárók felett kis szószék és orgona is volt. 1877-ben Bartalits Mihály pécsi kőfaragó elkészítette a Szentsír Krisztus-korpuszát és Mária Magdolna szobrát. A Mária Magdolna-szobor a 20. század második felében eltűnt. A megromlott állapotban levő stációk kő-domborműveit a 19. század végére öntöttvasra cserélték, ezek a mai napig is láthatók. Ekkor a kápolna falán két domborművet is elhelyeztek, így a stációk száma 14-re nőtt. A plébánia Historia Domusa megjegyzi, hogy az öntöttvas domborműveket Würzburgból rendelték, és azokat a Dunán hajóval szállították Mohácsra, ahonnan szekérrel jutottak el Pécsre. [2][3] Az új stációképeket 1895-ben szentelték fel. Egyedülálló érdekesség, hogy itt a stációk sorrendje eltért a megszokott rendtől: nem alulról felfelé, átlósan követik egymást a stációk, hanem a domb nyugat felőli részétől haladnak felfelé a kápolnáig, majd onnan keleti oldalon lefelé.[3][4]
A kápolnakert kapujától egyenes lépcsősor vezetett az utcáig, keleti oldalán a Kálváriára felügyelő harangozó pici, földszintes háza állt. 1897 áprilisában Bélik István, a Kálvária gondnoka építési engedélyt kapott, hogy a Kálvária u. 33. számú telekre egy földszintes házat építsen. Ezt 1980-ban bontották le, amikor megszűnt a telek. A Kálvária mai képe az 1930-as évek elejére alakult ki, amikor új, kétkarú lépcsőt és terméskő támfalakat építettek a kertkapu elé. A lépcső alján egy K. Nagy Mihály pirogránit korpuszával készült kőkereszt van, melyet az egykori gondnok állíttatott 1933-ban. Ugyanekkor készültek el a kertkapu és a kápolna homlokzati falképei, melyek Gebauer Ernő alkotásai. Valószínűleg ebből az időszakból származik a kupola belső festése is.[3]
A második világháborút követően sor került az egyházi javak államosítására, így az egyház nem tudott gondoskodni a kálvária fenntartásáról, és a város sem foglalkozott a műemlékegyüttes védelmével, amelynek állapota fokozatosan romlani kezdett. 1964-ben kisebb javítások történtek, amikor a Műemléki Felügyelőség bizonyos mértékig helyreállította a már rossz állapotban lévő kápolnát. Ennek ellenére a harangozó-gondnok hivatalának megszűnése, illetve házának lebontása miatt a terület felügyelet nélkül maradt, és gyakran vandalizmus áldozatává vált. Közben a keresztúti ájtatosságok is elmaradtak.[3] 1990-ben létrejött a Pécsi Kálvária Alapítvány, amely a hely megmentésén kezdett el dolgozni.[4] 1994 őszén újraszentelték, miután lakosság összefogásával, a belvárosi plébániatemplom, a városvédők, a Műemlékvédelmi Felügyelőség, magánszemélyek és a testvérváros, Graz/Herrengasse-i, valamint a bajorországi Neubeuern egyházközségének adományából összejött 16 millió forintból helyreállították a stációkat és a kápolna berendezését.[2]
2012-ben a Kálvária-dombot felújították, kialakítottak egy sétányt és egy kilátóteraszt is.[5] A Nyolc Boldogság kilátó-terasz ábrázolásai Jézus boldogmondásait elevenítik fel, melyek Saint-Omer-i Lambert 1120 körül írott, A virágok könyve (Liber Floridus) című munkája alapján készültek. A könyvben a nyolc boldogságot nyolc fa jeleníti meg (cédrus, ciprus, pálmafa, rózsa, olajfa, platán, terebint, szőlő).[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Védett ingatlanok. Országos Építésügyi Nyilvántartás. (Hozzáférés: 2020. július 21.)[halott link]
- ↑ a b c d Lantosné Imre Mária (1996). „Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei”. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, Pécs (40), 139-158.. o. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
- ↑ a b c d e f g A pécsi Kálvária krónikája. Régi Pécs, 2016. június 17. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
- ↑ a b Cseri László: A pécsi Kálvária-domb. Jelenkor Online. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
- ↑ Kálvária sétány: ajándék a városnak. BAMA, 2012. június 14. [2021. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
- ↑ Miserend. Székesegyházi Plébánia. [2020. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 21.)
Források
[szerkesztés]- Lantosné Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében II. Kálváriák és a passió emlékei. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40. 1996, 139–158.
- Dercsényi Balázs (szerk.): Pécs - Kálvária. TKM Egyesület, Budapest, 1995.
- Sonkoly Károly: A pécsi Kálvária krónikája. In: Kalendárium az 1987. évre. Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs, 1987.
További információk
[szerkesztés]- A Székesegyházi Plébánia honlapja Archiválva 2020. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A műemlékegyüttes adatlapja a muemlekem.hu oldalon
- A stációk (Köztérkép)
- Pécs kálvária (Csendhegyek)