Fehér cápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nagy fehércápa szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehér cápa
Evolúciós időszak: Miocén - jelen, 16–0 Ma
Fehér cápa a természetes élőhelyén
Fehér cápa a természetes élőhelyén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes)
Család: Heringcápafélék (Lamnidae)
Nem: Carcharodon
Smith, 1838
Faj: C. carcharias
Tudományos név
Carcharodon carcharias
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Squalus carcharias Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehér cápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér cápa témájú médiaállományokat és Fehér cápa témájú kategóriát.

A fehér cápa (Carcharodon carcharias) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó Carcharodon halnem egyetlen élő faja.[1]

A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik, legelső képviselői körülbelül tizenhatmillió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán északkeleti területén.[2] A nagy fehér cápa a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal, és a Földön őt tekintik az emberre nézve a legveszélyesebb cápafajnak.

Ez a cápafaj a Föld összes óceánjában megtalálható. A part menti részeket kedveli. Ez az állat, főleg a méretéről lett híres; angol neve, a great white shark „nagy fehér cápát” jelent. A fajon belül, a nemek között jelentős nemi kétalakúság van; a legnagyobbak egyes kifejlett nőstények, melyek elérhetik a 610 centiméteres hosszúságot és az 1950 kilogrammos testtömeget.[3][4][5] Azonban az átlagos fehér cápa ennél kisebb, a hímek esetében általában 335-396 centiméteres, míg a nőstények esetében 457-488 centiméteres.[6][5] Egy 2014-ben végzett kutatás szerint e cápa élettartama, körülbelül 70 év lehet;[7] ez jóval több, mint azt korábban gondolták. Ezzel az éltartammal a legidősebb kort megélő porcos hallá vált.[8] Ugyanebből a kutatásból megtudtuk, hogy a hím, körülbelül 26 évesen válik ivaréretté, míg a nőstény 33 évig vár míg ivarérett lesz.[9] Rövid távon, akár 56 km/órás sebességgel is tud úszni.[10]

A kardszárnyú delfinen (Orcinus orca) kívül a fehér cápának nincs más természetes ellensége.[11] Az eddigi ismeretek szerint, manapság a szóban forgó cápa a legnagyobb ragadozóhal és a tengeri emlősök egyik legfőbb természetes ellensége. A tengeri emlősökön kívül halakkal és tengeri madarakkal is táplálkozik. A Carcharodon nevű cápanem utolsó életben maradt képviselője. Emberi szempontból, a cápatámadásokért a fehér cápa a legtöbbször a felelős.[12][13] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) világszerte sebezhető fajnak minősíti ezt a cápát,[1] továbbá a Washingtoni egyezmény (CITES) 2. listájában, a veszélyeztetett fajokról szólón is rajta van.[14]

Peter BenchleyCápa(Jaws) című regényében, melyről aztán híres film is készült, Cápa (Jaws) Steven Spielberg rendezésében, ezt az állatot „vérszomjas emberevőként” mutatják be. Az ember nem a kedvelt táplálékforrása,[15] ettől eltérően a nem provokált cápatámadások többségéért a fehér cápa a felelős.[16]

Neve[szerkesztés]

A fehér cápát először 1758-ban Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le, illetve nevezte meg. Leírását a „Systema Naturae” című enciklopédiájába foglalta bele. A porcos halat Squalus carcharias-ként ismertette meg a nagyvilággal. Aztán 1833-ban Sir Andrew Smith skót sebész, felfedező és zoológus, megalkotta e cápafaj mai tudományos nemi szintű nevét, a Carcharodon-t; ezt 1873-ban megerősítették. A mai tudományos neve e két híres biológus taxonjainak összevonásából született meg. A Carcharodon, összetett szó, mely a görög nyelvből ered: karcharos = „éles” vagy „fűrészes”, míg odous = „fog”.[17]

Ősei és fosszíliái[szerkesztés]

A kövületek szerint, a fehér cápa mint önálló faj, a miocén kor közepén jelent meg, körülbelül ezelőtt 16 millió éve.[2] Ettől eltérően e cápa családfája még vitatott. Az eredeti elméletek szerint a fehér cápának és a ma már fosszilis állapotban lévő, óriásméretű Carcharodon megalodonnak közös őse volt. A C. megalodon fogai, első ránézésre nagyon hasonlítanak a fehér cápa fogaira; a különbséget a méret teszi. Habár a porcos csontváz nem kövesedik meg, a hatalmas fogakból ítélve a kihalt cápa jóval nagyobb volt, mint a modern fehér cápa; egyes becslések szerint 17 méteres és 59 413 kilogrammos lehetett.[18] A két cápafaj hatalmas mérete, valamint a fogak hasonlósága miatt, a kutatók sokáig úgy vélték, hogy közeli rokon fajokról van szó, emiatt a megalodon fajt a Carcharodon nembe helyezték. Azonban az újabb feltételezések szerint, e két cápa nem közeli rokona egymásnak, bár a fosszilis faj még mindig a heringcápafélék közé van sorolva. A fehér cápa inkább közelebbi rokonságban áll a makócápákkal, főleg a fosszilis Isurus hastalisszal. Ezt az elméletet alátámasztja egy 1988-ban felfedezett teljes állkapocs, melyen 222 fog ült, továbbá 45 darab csigolya; ezek a kövületek egy kihalt átmeneti fajhoz, az úgynevezett Carcharodon hubbellihez. A felfedezésről készült leírást, csak 2012. november 14.-én adták ki.[19] Az új elmélet szerint az óriás C. megalodon nem is Carcharodon-faj, hanem Carcharocles, porcos halnem mely magába foglalja a többi óriásfogú cápát is. A Carcharocles-cápaágnak az első képviselője, az Otodus obliquus lehetett.[20]

Előfordulása[szerkesztés]

A fehér cápa minden olyan part menti és partközeli vízben előfordul, melynek hőmérséklete 12-24 között van. A világállományának a legtöbb példánya a következő térségekben lelhető fel: az Amerikai Egyesült Államokbeli északkeleti partokon, Kaliforniánál, a Dél-afrikai Köztársaságnál, Japánnál, Óceániában, Chilénél és a Földközi-tengerben.[21] A fehér cápákban legsűrűbb terület a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Gansbaainál van; a fehér cápákon végzett kutatások többsége, ezen a helyen zajlik le.

Egy újabb kutatás azt mutatta, hogy a Kalifornia környékén élő fehér cápák, elvándorolnak a Kaliforniai-félsziget és Hawaii közti térségre, mely a „Fehér Cápa Kávézó” (White Shark Café) nevet kapta. A porcos halak legalább száz napot töltenek itt, mielőtt visszainduljanak az észak-amerikai partok felé. A vándorlás során a cápák lassan úsznak és akár 900 méter mélyre is lemerülnek. Amikor megérkeznek a „Kávézóba”, viselkedésük megváltozik; rövid, körülbelül tízperces merüléseket tesznek, körülbelül 300 méteres mélységbe. A Dél-afrikai Köztársaság vizeiben, jeladóval felszerelt példány egy év alatt elúszott Ausztrália déli partjáig és vissza Afrikába. Egy másik példány, melyet szintén a Dél-afrikai Köztársaság vizeiben látták el jeladóval, Ausztrália északnyugati partjáig úszott, aztán pedig vissza; ez az állat kevesebb, mint kilenc hónap alatt 20 ezer kilométert tett meg.[22] Ezek a megfigyelések megdöntötték azt a hagyományos véleményt, mely szerint a fehér cápa területvédő, part menti ragadozó és a különböző állományai között csak ritkák az érintkezések. Az újabb megfigyelések ellenére, még most sem tudjuk, hogy miért vándorolnak ezek a cápák és hogy a megérkezési helyeken miket csinálnak. Feltételezhető, hogy évszakos táplálkozásról vagy akár párkeresésről lehet szó.[23]

Megjelenése[szerkesztés]

Ennek a porcos halnak nagy, tömzsi és kúp alakú orra van. A farokúszójának a felső és az alsó nyúlványa majdnem ugyanolyan méretű; ez pedig jellemző a többi heringcápafélére is. Egyértelműen felismerhető arányos testéről, magas hátúszójáról és nagy, holdsarló alakú farokúszójáról. Háti része sötétebb árnyalatú, általában barnás vagy kékes árnyalatú, míg alsó, hasi része fehér, innen kapta nevét. Ezek a tónusok kiválóan segítik a cápát, hogy mind a víz felszíne felől, mind a fenék felől bele tudjon olvadni környezetébe. Az akár 6,4 centiméter hosszúra megnövő, háromszögletű fogai szegélye csipkézett, ezért rendkívül jól meg tudják ragadni és feldarabolni a zsákmányt.[24] Mint mindegyik cápaféle, a fehér cápa is képes pótolni elvesztett vagy letört fogait, amelyek a szalagfűrész elve szerint képződnek és helyezkednek el az állkapocsban, amíg szükség nem lesz rájuk a pótláshoz (ez az úgynevezett revolverfogsor). Amikor a cápa elveszíti egy fogát, újabb jelenik meg helyette. Mikor ráharap valamire, akkor a fejével oldalmozgásokat végez, így kivág zsákmányából egy darabot.[25]

Mérete[szerkesztés]

Testmérete változó; a faj nőstényei nagyobbra nőnek a hímeknél - a hím általában 335-396 centiméter közötti, míg a nőstény átlagos hossza 457-488 centiméter között van.[6] A kifejlett példány átlagos testtömege 522-771 kilogramm közötti,[26] bár egyes nőstény elérheti 680, vagy akár az 1110 kilogrammot is.[5] A legnagyobb lemért nőstény 610 centiméteres és 1950,[5][3][4] vagy talán 2268 kilogrammos lehetett.[27] A faj maximális mérete, még manapság is vitatárgya, mivel egyes beszámolók nyers becsléseken és megkérdőjelezhető spekulációkon alapszanak.[28] A ma élő porcos halak közül, a fehér cápánál csak a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és az atlanti ördögrája (Manta birostris) nagyobbak és nehezebbek - ebben a sorrendben. Ez a három óriás, békés és nyugodt természetű, mindegyikük apró élőlények vízből való kiszűrésével táplálkozik.[26] Emiatt a negyedik legnagyobb porcos hal, azaz a szóban forgó cápa Földünk a legnagyobb húsevő hala. Születésekor ez a cápa 120 centiméter hosszú és évente körülbelül 25 centimétert nő.[29]

J. E. Randall szerint a legnagyobb, pontosan megmért fehér cápa 6 méter hosszú volt; ezt a példányt a nyugat-ausztráliai Ledge Pointnál fogták ki, 1987-ben.[30] Egy másik hasonló méretű nőstényt a kanadai cápakutatási központ (Canadian Shark Research Center) dolgozói jegyezték fel; ezt a nőstényt 1988 augusztusában, a Prince Edward-szigeten lévő Alberton közelében, a Szent Lőrinc-öbölből David McKendrick fogta ki. Ez a példány 610 centiméteres volt.[5] Azonban korábbi beszámolók szerint, melyeket egyes kutatók valós vélnek, ezeknél nagyobb fehér cápák is éltek. 1945-ben, Kuba vizeiből[24][31] egy 6,4 méter hosszú és 3324 kilogramm testtömegű példány került elő.[24][32][31][33] Azonban későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy ez a példány csak 490 centiméteres volt, mint egy átlagos nagytestű fehér cápa.[5]

A legnagyobb fehér cápa, melyet az International Game Fish Association (IGFA) elfogad, 1959-ben fogódott ki Ausztrália déli partja mentén; a halász Alf Dean volt. A mérések szerint ez az egyed 1208 kilogrammot nyomott.[28] Az évek során több, és ennél nagyobb példány is emberkézre került, azonban az IGFA nem fogadja el a feljegyzéseibe, mivel szabálytalan lettek kifogva.

A környezetéhez való alkalmazkodása[szerkesztés]

A fehér cápának, épp úgy mint az összes többi cápának is, van egy különleges érzéke, melyet a Lorenzini-ampullák segítségével érzékel. A Lorenzini-ampullák olyan érzékszervek, melyek segítségével egyes halak, főleg a cápák és ráják más élőlények által kibocsátott elektromos mezőket érzékelik.[34][35] A szóban forgó cápa annyira érzékeny erre, hogy egy voltnak a félmilliárdotnyi változását is észreveszi. Ez a tulajdonság megengedi a fehér cápának, hogy a közelében levő, azonban mozdulatlan zsákmányának a szívverését is észrevegye. Másféle halaknál is vannak ilyen érzékszervek, azonban azoknál kevésbé ilyen érzékenyek és inkább az oldalvonal mentén helyezkednek el.[36]

Mint családjának többi tagja, a fehér cápa is képes testmeleget előállítani. A vörös izmok anyagcseréje által létrehozott meleget speciális véredény rendszer tározza el. Ezt a véredény rendszert, az úgynevezett „csodálatos hálót” - latinul: retia mirabilia-nak (egyes számban: rete mirabile) nevezzük. Ez a véredény rendszer igen jól hasznosítja a testmeleget. A fehér cápának több ilyen rete mirabile rendszere van: az egyik a fejében, amely az agyát és a szemeit látja el, a másik az oldalain található, ez az úszóizmokat táplálja, és a harmadik rendszer a belső szerveket, beleértve a veséket is melegíti.[37] E porcos halnak ez a tulajdonsága a testhőmérsékletét - főleg a gyomrát - akár 14°C-kal is magasabban tartja, mint a környező víz hőmérsékletét.[38] Azonban a szívnek és kopoltyúinak a hőmérséklete megegyezik a környező vízével. A fehér cápa ennek a tulajdonságának - mely a hatalmas méretéből is ered - köszönhetően ál-melegvérűnek számít; azaz a melegvérűsége nem olyan, mint az emlősöknél és madaraknál - állandó -, hanem ezt a hőt maga a cápa állítja elő.[25] Mivel a környező víznél magasabbra tudja emelni a testhőmérsékletét, gyorsabb és ügyesebb mozgásokra képes amikor olyan fürge zsákmányra vadászik, mint az oroszlánfóka. Amikor az egyik táplálkozó helyről a másikra vándorol, akkor a cápa a májában levő zsírok és olajok fogyasztására hagyatkozik. A két táplálkozó hely között, meglehet, hogy semmivel sem fog táplálkozni.[39] A Stanford University és a Monterey Bay Aquarium közös kutatása szerint, melyet 2013. július 17.-én adtak ki, azt mutatta, hogy a különböző példányok vándorlási szokásait a májukban levő zsírok és olajok feldolgozásának üteme folyásólja be; vagyis mivel nincs úszóhólyagja a fehér cápa lebegő képességét a mája oldja meg; ha pedig az adott cápa hamarább fogyassza el a májában tárolt zsírokat, hamarább és többször merülhet a mélybe, míg a lassabb ütemben zsírt-fogyasztó példány vándorlásának nagyobb részét tölti a felszín közelében.[40]

Látása a kutatások szerint igen jó. Ezzel magyarázzák, hogy a fehér cápa az egyetlen cápafaj, mely gyakran teljes egészében kidugja fejét a vízből, hogy szétkémleljen a felszínen. Kopoltyúfedővel nem rendelkezik, emiatt más, nyílt vízi cápafajhoz hasonlóan állandóan úsznia kell, hogy az oxigénáramoltatást kopoltyúin keresztül biztosítsa.

Harapásának erőssége[szerkesztés]

2007-ben, az ausztráliai Sydney székhelyű Új-Dél-Wales Egyetem (University of New South Wales) kutatói, komputertomográfia alá vetettek egy fehér cápa koponyát és számítógépes programok és modellek segítségével megpróbálták határozni a szóban forgó porcos hal maximális harapásának erősségét. Ez a kutatás több olyan elméletet is megoldott, mely e cápa táplálkozási viselkedéséről, harapáserősségéről és a koponya működéséről - e tevékenységek során - született.[41] 2008-ban, egy tudós csapat Stephen Wroe vezetésével, olyan kutatást végzett melyből kitudott, hogy egy 3324 kilogrammos példánynak - a legnagyobb feltételezett fehér cápának -, körülbelül 18 216 newtonerősségű a harapása.[31]

Életmódja[szerkesztés]

Ez a cápafaj idejének legnagyobb részét a legfelső vízrétegben tölti, általában zsákmányállatainak közelében, melyek lehetnek: oroszlánfókák, medvefókák, cetek, más cápák és nagyobb csontos halak. A nyílt óceánban, akár 1200 méteres mélységben is észrevették.[42] Az ilyen megfigyelések megkérdőjelezik a fehér cápa partlakó mivoltát.[42] Az állat magányos és állandóan mozgásban van.

Támadás közben a fehér cápa megemeli az orrhegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak az áldozat felett. Ezt követően a cápa a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, kitép egy darab húst az áldozatából. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab akár 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyeli le. Úgy tudják, a faj egyedei sokáig bírják táplálék nélkül, és egy-egy kiadós lakoma után akár hónapokig képesek koplalni. A fehér cápa főleg nappal aktív, ennek ellenére a nap bármely szakában táplálkozik, ha zsákmányszerzésre nyílik alkalma. A tigriscápával (Galeocerdo cuvier) együtt az egyik legveszedelmesebb ragadozó az emberre nézve.

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodásáról nagyon keveset tudunk. Úgy tartják, hogy a nőstény elevenszülő, és csak egyetlen utódot hoz a világra. A legújabb kutatások szerint a Földközi tenger medencéjében szaporodik, az utódok 2-3 méteres korukig nem is hagyják el a térséget. A hímek, mint a legtöbb cápafaj, két nemi szervvel rendelkeznek, de csak egyet tudnak használni egy időben.

Támadásai[szerkesztés]

A világon a legtöbb embert ért cápatámadásért a fehér cápa felel, de alig fordul elő halálos eset. Ennek ellenére a fehér cápa híre sokkal rosszabb, mint például a második legveszedelmesebb cápafajé, a tigriscápáé, holott ez utóbbi egyedei is sok támadásért felelősek, és a támadásaik között nagyobb arányban fordulnak elő halálosak. Filmbéli ábrázolásai felelősek valószínűleg nagyobbrészt azért, hogy a közvélemény a fehér cápát véli a legveszedelmesebb és ezért legfélelmetesebb cápafajnak, mert a valóságos viselkedésüknél jóval vadabbnak mutatja be a fajt számos alkotás.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Fergusson, I., Compagno, L.; Marks, M.: 'Carcharodon carcharias in IUCN 2012. IUCN Red List of Threatened Species, Vers. 2009.1. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, 2000. (Hozzáférés: 2009. október 28.) (Database entry includes justification for why this species is vulnerable)
  2. ^ a b Gottfried, M. D. (2001.). „An associated specimen of Carcharodon angustidens (Chondrichthyes, Lamnidae) from the Late Oligocene of New Zealand, with comments on Carcharodon interrelationships”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (4), 730–739. o. DOI:[0730:AASOCA2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2001)021[0730:AASOCA]2.0.CO;2].  
  3. ^ a b Great white sharks: 10 myths debunked. The Guardian. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  4. ^ a b Carpenter, K.: Carcharodon carcharias. FishBase.org. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  5. ^ a b c d e f Viegas, Jennifer: Largest Great White Shark Don't Outweigh Whales, but They Hold Their Own. Discovery Channel. (Hozzáférés: 2010. január 19.)
  6. ^ a b Parrish, M.: How Big are Great White Sharks?. Smithsonian National Museum of Natural History Ocean Portal. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  7. Carcharodon carcharias. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  8. New study finds extreme longevity in white sharks”, Science Daily, 2014. január 9. 
  9. Great White Sharks Are Late Bloomers. LiveScience.com
  10. Alaska's Great White Sharks, by Bruce A. Wright, 2007, page 27
  11. Currents of Contrast: Life in Southern Africa's Two Oceans. Struik, 31–. o (2005). ISBN 978-1-77007-086-8 
  12. Knickle, Craig: Tiger Shark. Florida Museum of Natural History Ichthyology Department. [2013. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  13. ISAF Statistics on Attacking Species of Shark. Florida Museum of Natural History University of Florida. [2012. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 4.)
  14. Carcharodon carcharias. UNEP-WCMC Species Database: CITES-Listed Species On the World Wide Web. [2013. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
  15. Hile, Jennifer: Great White Shark Attacks: Defanging the Myths. Marine Biology. National Geographic, 2004. január 23. [2009. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
  16. ISAF Statistics on Attacking Species of Shark
  17. The Great White Shark. The Enviro Facts Project. [2009. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 9.)
  18. Portell, R. W., Hubbell, G., Donovan, S. K., Green, J. L., Harper, D. A., & Pickerill, R. (2008). Miocene sharks in the Kendeace and Grand Bay formations of Carriacou, The Grenadines, Lesser Antilles. Caribbean Journal of Science, 44(3), 279-286.
  19. New Ancient Shark Species Gives Insight Into Origin of Great White. University of Florida, 2012. november 14.
  20. (2006.) „[Archive copy a Wayback Machine-on Tracing the ancestry of the great white shark]” (PDF). (Hozzáférés ideje: 2007. december 25.)  
  21. Areal Distribution of the White Shark. National Capital Freenet. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
  22. South Africa – Australia – South Africa. "White Shark Trust"
  23. Thomas, Pete. „The Great White Way”, "Los Angeles Times", 2006. szeptember 29. (Hozzáférés ideje: 2006. október 1.) 
  24. ^ a b c Tricas, T. C. (1984. július 12.). „Predatory behaviour of the white shark (Carcharodon carcharias), with notes on its biology”. Proceedings of the California Academy of Sciences 43 (14), 221–238. o, Kiadó: California Academy of Sciences. (Hozzáférés ideje: 2013. január 22.)  
  25. ^ a b Great White Sharks, Carcharodon carcharias at MarineBio.org. Marine Bio. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
  26. ^ a b Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  27. Just the Facts Please. GreatWhite.org. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  28. ^ a b Richard Ellis (biologist)|Ellis, Richard and John E. McCosker. 1995. Great White Shark. Stanford University Press, ISBN 0-8047-2529-2
  29. ADW: Carcharodon carcharias: INFORMATION. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
  30. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) SAWP nevű ref-eknek
  31. ^ a b c Wroe, S. (2008.). „Three-dimensional computer analysis of white shark jaw mechanics: how hard can a great white bite?”. Journal of Zoology 276 (4), 336–342. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00494.x.  
  32. Taylor, Leighton R.. Sharks of Hawaii: Their Biology and Cultural Significance. University of Hawaii Press, 65. o (1993. január 1.). ISBN 978-0-8248-1562-2 
  33. Great White Shark. National Geographic. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  34. Murray RW (1960.). „The Response of the Ampullae of Lorenzini of Elasmobranchs to Mechanical Stimulation”. J Exp Biol 37, 417–424. o.  
  35. Murray RW (1960.). „Electrical sensitivity of the ampullae of Lorenzini”. Nature 187 (4741), 957. o. DOI:10.1038/187957a0.  
  36. The physiology of the ampullae of Lorenzini in sharks. Biology Dept., Davidson College. Biology @ Davidson. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
  37. Carlson, J.K., K.J. Goldman and C.G. Lowe (2004). "Metabolism, Energetic Demand, and Endothermy" in Carrier, J.C., J.A. Musick and M.R. Heithaus. Biology of Sharks and Their Relatives. CRC Press. pp. 203–224. ISBN 0-8493-1514-X.
  38. Martin, R. Aidan: Body Temperature of the Great white and Other Lamnoid Sharks. ReefQuest Centre for Shark research. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
  39. Barber, Elizabeth. „Great white shark packs its lunch in its liver before a big trip”, The Christian Science Monitor, 2013. július 18.. [2013. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  40. Jordan, Rob: Great White Sharks' Fuel for Oceanic Voyages: Liver Oil. Stanford University, 2013. július 17.
  41. Medina, Samantha. „Measuring the great white's bite”, 2007. július 27. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 1.) 
  42. ^ a b Thomas, Pete. „Great white shark amazes scientists with 4000-foot dive into abyss”, GrindTV, 2010. április 5.. [2012. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva] 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 235.

Hírek és internetes oldalak a témáról[szerkesztés]

Fényképek és jeladóval ellátott példányok[szerkesztés]

Videók[szerkesztés]