Dél-afrikai medvefóka

Dél-afrikai medvefóka
	Namíbia partján
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Öregcsalád:	Úszólábúak (Pinnipedia);
Család:	Fülesfókafélék (Otariidae);
Alcsalád:	Arctocephalinae;
Nem:	Arctocephalus; É. Geoffroy Saint-Hilaire & F. Cuvier in F. Cuvier, 1826
Faj:	A. pusillus;
Tudományos név
	Arctocephalus pusillus; (Schreber, 1775)
Szinonimák
	a faj szinonimája: Gypsophoca dorifera Schreber, 1775; az Arctocephalus pusillus doriferus alfaj szinonimája: Arctocephalus pusillus tasmanicus Scott & Lord, 1926; az Arctocephalus pusillus pusillus alfaj szinonimái: Arctocephalus pusillus antarctica (Thunberg, 1811); Arctocephalus pusillus compressa (Gray, 1874); Arctocephalus pusillus delalandii (Lesson, 1827); Arctocephalus pusillus nivosus (Gray, 1868); Arctocephalus pusillus parva (Boddaert, 1785); Arctocephalus pusillus peronii (Desmarest, 1817); Arctocephalus pusillus schist-hyperves (Turner, 1868);
Elterjedés
	Elterjedési területe, sötétkék kolóniák, világoskék kóborló egyedek
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Dél-afrikai medvefóka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-afrikai medvefóka témájú médiaállományokat és Dél-afrikai medvefóka témájú kategóriát.

Kövön pihenő példány

A dél-afrikai medvefóka (Arctocephalus pusillus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjába tartozó faj. Egyéb magyar nevei: fokföldi medvefóka, ausztráliai medvefóka.

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Afrika partvonalán és a partot szegélyező szigeteken él, Angola déli részétől Algoa Bay és Gqeberha magasságáig.

Alfaja az ausztrál medvefóka. Ennek szaporodó kolóniái kizárólag kilenc kisebb szigeten vannak a Bass-szorosban Dél-Ausztrália és Tasmania között. A szaporodási időszakon kívül Ausztrália partjai mentén és Tasmania körül is megtalálható.

Évente több tízezer 7-10 hónapos növendék fókát ölnek meg.

Alfajai[szerkesztés]

ausztráliai medvefóka (Arctocephalus pusillus doriferus) Wood Jones, 1925
dél-afrikai medvefóka (Arctocephalus pusillus pusillus) Schreber, 1775

Megjelenése[szerkesztés]

A hím hossza 230 centiméteres, a nőstény 180 centiméteres nagyságot érhet el. A hím akár 300 kilogrammos is lehet, a nőstény pedig meghaladhatja a 100 kilogrammot. Mindkét nem bundája tömött, az alsó, hőszigetelő réteg különösen gyapjas. A vedlés minden évben január és február között történik. A hímnek és a nősténynek egyaránt hosszú, merev szálú, fehér bajusza van. A hímet vastag szalonnaréteg védi a hideg ellen, ez egyben energiaforrásul is szolgál számára a párzási idő alatt. Szőrzete durva; színe szürkésbarnán árnyalt fekete; olykor a tarkóján rövid sörényt visel. A nőstény testtömege mindössze harmada a bikáénak; bundája barnásszürke vagy sárgásbarna. A borjú háromszor is vedlik, mielőtt felvenné a felnőtt egyedekre jellemző színezetet. Bundája fekete és prémes; az alszőrök színe a barnától az ezüstszürkéig terjed, a hegyük fehér.

Életmódja[szerkesztés]

A párzás és az utódnevelés nagy telepekben történik, de táplálékkeresésre külön indulnak az állatok. Tápláléka kisebb halak, tintahalak és rákok.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget a nőstény 3-4, a hím 4-5 évesen éri el, azonban a hímek csak ritkán szaporodnak a 9. életévük előtt. A párzási időszak november és december között van. A nőstény egyetlen fókaborjút ellik. A borjakat körülbelül egy évig szoptatják az anyjuk.

Képgaléria[szerkesztés]

A telep
A kölyök
Veszekedés közben
Szundikálva
Vakarozás közben
A vízalatt
Koponyája
és fogazata

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

További információk[szerkesztés]

Schreber, J. C. D. von, 1775. Die Säugethiere in Abbildungen nach der Natur, mit Bsechrebungen. Wolfgang Walther, Erlangen, 2(13): pl. 85[1775]; see also text, 3(17):314 [1776].
Képek az interneten a fajról

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap