Bikacápa
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kifejlett bikacápa a Fidzsi-szigeteknél
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Carcharhinus leucas (J. P. Müller & Henle, 1839) | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 A bikacápa elterjedése
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bikacápa témájú kategóriát. |
A bikacápa (Carcharhinus leucas) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó Carcharhinus halnem egyik faja. Az agresszív fajokhoz tartozik, meglehetősen veszélyes emberre nézve is. A nevével ellentétben nem a bikafejűcápa-félék (Heterodontidae) családjába tartozik. Egyéb nevei: édesvízi szirtcápa vagy zambézi cápa.
Előfordulása[szerkesztés]
A bikacápa kifejezetten sekély vízi faj, a melegebb vizeket kedveli. Előszeretettel tartózkodik a csupán néhány méter mély partközeli vizekben. Különösen kedveli a folyótorkolatok zavaros, kevésbé sós vizeit. A cápák világán belül szinte egyedülálló tulajdonsága, hogy képes elviselni a legszélsőségesebb sótartalom-ingadozást is. És bár nem édesvízi cápa, mint a folyami cápa (Glyphis glyphis), alkalmazkodik az édesvízhez, és mélyen felhatol a tengerbe ömlő folyókon. A Dél-Afrikában lévő Zambézi folyóban is gyakran látták, innen kapta az egyik nevét. A föld legbővizűbb folyójában, a Brazíliában található Amazonasban több mint 4000 km-re az óceántól is fogtak már ki bikacápát.[1]
Megjelenése[szerkesztés]
A bikacápa hossza átlagosan 160-320 centiméter, a hímek testhossza átlagosan 160-220 centiméter, míg a nőstényeké 180-320 centiméter; A hímek testtömege elérheti a 91 kilogrammot míg a nőstények akár a 318 kilogrammot is. A legnagyobb ismert bikacápa, a közelmúltban a Dél-afrikai Köztársaságban kifogott példány testhossza meghaladta a 4 métert, tömegét 400-500 kilogrammra becsülik.[2] A bikacápa testalkata robusztus, torpedó formájú. Az orr, azaz a rosztrum rövid, lekerekített, a hát magas, a faroknyél rövid. Az első hátúszó jól fejlett, háromszög alakú és hegyes csúcsban végződik. A második hátúszó jóval kisebb, a páros hasúszók alacsony háromszög formájúak. A mellúszók viszonylag hosszúak, sarló alakúak. A farokúszó erőteljes, aszimmetrikus. A felső lebeny közel háromszor hosszabb az alsó lebenynél. A hát szürke, illetve szürkésbarna színű, és éles átmenet nélkül megy át a has világosabb szürkésfehér színezetébe. A bikacápa szeme kicsi, a retina sárgás színű. A száj széles. A felső állcsontban lévő fogak koronája jóval keskenyebb az állkapocs széles, hajlított háromszög alakú és finoman fűrészes szélű fogainál. A bikacápának az összes kékcápaféléhez hasonlóan fejlett pislogóhártyája van.
Életmódja[szerkesztés]
Ez a cápa megeszi a halakat, lábasfejűeket és akár a nála kisebb cápákat is. A folyókban megtámadja a csukákat, harcsákat és más ott élő halakat. A 4 méterre növő bikacápák elejtik a kisebb kajmánokat is.
Szaporodása[szerkesztés]
Az ivarérett nőstények 11 hónapos vemhességi idő után 1-13 ivadékot hoznak világra. A bikacápa elevenszülő (viviparus) cápafaj. Az ivadékok születéskori testhossza 56-81 centiméter körüli. A fajnál jól ismert a kannibalizmus, ami miatt az ivadékok nincsenek biztonságban a felnőtt egyedektől. Az újszülött bikacápák ezért életük első szakaszát a rendkívül sekély vizű mangrove mocsarakban illetve a lagúnák biztonságos vizeiben töltik.
Veszélyességi fokozata[szerkesztés]
A cápatámadási statisztikák szerint az emberre a harmadik legveszedelmesebb cápafaj. (A másik kettő a fehér cápa és a tigriscápa.) Elsősorban a sekély vízben úszkáló fürdőzők vannak legjobban kitéve a bikacápa támadásának. Légzőkészülékes búvárok ellen eddig csak egyetlen halálos kimenetelű bikacápatámadást ismerünk. (A végzetes incidens 2008. február 24-én a Bahama-szigeteken történt, egy szervezett, etetéses merülésen részt vevő osztrák búvár esett a támadás áldozatául.)[3][4] Jó látótávolság mellett és etetési szituáción kívül a bikacápa közömbösen viselkedik a légzőkészülékes búvárokkal szemben.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bull sharks take to Louisiana swamp. [2010. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 22.)
- ↑ World’s Biggest Bull Shark Caught way Inland. [2009. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
- ↑ Bahamas Shark Attack Info: The Facts. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
- ↑ Bahamas: Österreicher bei Haiköderung getötet. [2008. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 1.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
- Divecenter.hu - Cápaenciklopédia: a bikacápa cikk
- Mindenkilapja.hu - bikacápa Archiválva 2021. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Carcharhinus leucas (Müller & Henle, 1839) FishBase
- Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 - Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.
