A mai Károlyváros területe a 13. században épített Dobóc várának uradalmához tartozott. A várat a 14. századbanNagy Lajos király a Czudar nemzetségnek adományozta. A vár aljában kifejlődött település mezővárosi ranggal bírt, a podgorjei főesperességhez tartozó dubovaci plébániatemplomát Szent Mihály tiszteletére szentelték, 1501-ben említették először.
A török betörések visszaverésére a dubovaci vár közelében 1579-ben várat kezdtek építeni, amelyet II. Károly főhercegről neveztek el. Az építés irányítója a neves építész, Martin Gambon volt. A várfalakon belüli térséget 24 szabályos térközre osztották. Geometriai középpontjában alakították ki a városmagot a főbb katonai és szakrális épületekkel. A reneszánsz főtéren még 1580-ban felépült a korai Szentháromság-plébániatemplom. A 16. és 17. században a katonai igazgatás során a város arculata fokról fokra alakult ki. Az egykori vár ma is a városközpont szerkezetének meghatározója, bár falait nagyrészt elbontották. A várost története során többször pusztította tűzvész, melyek közül a legnagyobb az 1594-es volt, melyben az egész város leégett. 1663. október 11-én a város határában verte meg Zrínyi Péter serege az Új-Zrínyivár ellen vonuló boszniai pasát. A török a várat összesen hétszer támadta, de elfoglalni sohasem tudta. Az utolsó török támadás 1672-ben volt.
A 18. század első évtizedeiben elkezdődött a városnak a falakon kívüli terjeszkedése. Megindult a falak és bástyák korszerűsítése, valamint a lakóházaknak a tűznek jobban ellenálló anyagból történő építése. A hatszögű csillag alakú, füles bástyákkal erősített vár kora várépítészetének egyik remeke volt.
A város 1693-ban korlátozott önrendelkezést kapott. 1763-ban megválasztották a város első magisztrátusát. Két évvel később megalapították a gimnáziumot. A török veszély elmúltával a katonai jelleget mindinkább a kereskedelmi váltotta fel, bár a szigorú katonai előírások fékezték a gazdasági fejlődést és lehetetlenné tették a szabad kereskedelem és ipar kifejlődését. A katonai korlátokkal való elégedetlenség arra késztette a város lakóit, hogy Mária Teréziától szabad királyi városi jogokat, egyúttal a katonai közigazgatás megszüntetését és a Horvátországhoz való visszacsatolást kérelmezzék. A kérést 1770. február 25-én megtartott ülésén a horvát szábor is támogatta. Közben 1773-ban nagy pestisjárvány pusztított, melyben a lakosság fele veszett oda. Végül az uralkodó 1776-ban kiadott rendeletével Fiume városával és kikötőjével, valamint a Karolina út jobb oldalán található buccari kamarai birtokokkal együtt Károlyvárost is visszacsatolta Horvátországhoz. Az újonnan visszacsatolt részekből pedig megalapította a rövid életű Szerverin (helytelenül Szörény) vármegyét. A Mária Terézia által szabad királyi városi rangra emelt Károlyváros kiváltságait 1781-ben II. József címeres oklevéllel erősítette meg. Amikor 1786-ban II. József Szeverin vármegyét megszüntette, a Kulpán túli területekkel együtt a várost Zágráb vármegyéhez csatolta.
A 18. században a várost három fontos útvonal megépítésével kötötték össze a tengerparttal. A Károly-út (Carolina) Károlyváros és Fiume, a Jozefina út Károlyváros és Zengg, a Ludovika út pedig szintén Károlyváros és Fiume között épült meg. A 18. század végére a Kulpán folyó hajóközlekedés első, a 19. század közepén pedig másodvirágzását élte. A város jelentősége különösen 1873-tól a Budapest-Zágráb-Fiume vasútvonal kiépülésével nőtt meg. Ma is itt halad el a tengerpart irányába tartó vasútvonal és autópálya.
A 20. század elejére Károlyváros a Horvát Királyság harmadik legfontosabb városává nőtte ki magát. Ipari központtá vált, mely főként a textil-, a bőripar, az építőanyag-gyártás és faipar, valamint a fémipar tekintetében lett jelentős. Ma itt van az ország legnagyobb sörgyára is. A szerb–horvát háborúban a város közelében harci cselekmények zajlottak, a frontvonal 1995-ben alig öt kilométerre húzódott és Károlyvárost súlyos támadások is érték. Különösen a város délkeleti része szenvedett komoly károkat. 1991. szeptember 21-én város Korana-hídjánál a horvátországi háború idején a Jugoszláv Néphadseregből ejtett 13 hadifoglyot öltek meg a horvát katonák. Négy másik ember túlélte a mészárlást, közülük ketten megsérültek.
Nagy Promenád térképes útmutatóA vár körüli 2,5 km hosszú sétány Európában is egyedülálló, legszebb része a Nagy Promenád. A sétány mellett hatalmas zöld területek húzódnak gesztenyefákkal.
Fő egyházi nevezetességei a Szentháromság-, a Szűz Mária-plébániatemplom és az ortodox Szent Miklós-templom.
A Szentháromság-plébániatemplom[2] a vár építésével egyidejűleg, 1580-ban épült kora barokk stílusban. A templomhoz csatlakozó ferences kolostort 1658-ban kezdték építeni és a legrégibb része 1669-ben készült el, majd az építkezés a nyugati szárnnyal 1676-ig folytatódott. A lorettói kápolnát 1660 körül építtette a vár parancsnoka, Herbard Auersperg generális. 1672 és 1674 között a plébániatemplomot is átépítették a ferences atyák. 1692 áprilisában egy tűzvészben az épületegyüttes legnagyobb része leégett, mely után szinte alapjaitól kellett újjáépíteni. Az építési munkálatok az egész 18. században tartottak. A templom legrégibb és legértékesebb része a fekete márvány főoltár 1698-ban készült, M. Cusse ljubljanai mester munkája. A főoltár képe 1796-ban készült, ez már a harmadik főoltárkép az idők során. A főoltár jobb oldalán Keresztelő Szent János, a bal oldalon Szent Ilona fehér márványszobra áll. A főoltárkép felett Assisi Szent Ferenc képe két angyal között látható. A templomnak még két mellékoltára van Jézus Szentséges Szíve és Mária Szíve tiszteletére szentelve. Mindkettő 1896-ban készült. A Lorettói kápolna egyedülálló oltárral rendelkezik, rajta a Fekete Madonna 1700 körül készült szobrával és az ezt övező 1775-ben készített gazdagon faragott barokk kerettel. A Szent Antal kápolna 1689-ben faragott oltára már 1742-ben állt a plébániatemplomban, majd a kápolna elkészülte után a 18. század közepén vitték át mai helyére. A kápolnát 1906-ban Alojzije Zoratti maribori mester festette ki. A Lourdes-i kápolna a lourdes-i barlanggal és a Szűzanya alakjával 1904-ben készült. A templomhoz csatlakozó ferences kolostorban 1987-ben egyházművészeti múzeum nyílt számos régi könyvritkasággal.
A Szent Miklós-templomot[3] 1784 és 1786 között építették J. Stiller tervei alapján. A templom a károlyvárosi Zvijezda főterén, a ferences kolostorral szemben található. A horvátországi háború idején megsemmisült, de a háborút követően rekonstrukcióként újjáépítették. Az épület egyhajós, kereszt alaprajzú, a szentély téglalap alakú, levágott sarkokkal. A hajót csehsüvegboltozattal boltozták. Az 1813-ban A. Teodorović műhelyében készült ikonosztáz ikonjait megmentették, míg a berendezés többi részét a honvédő háború pusztította el. Így ma a templomban az eredeti ikonosztáz látható.
A Kulpa folyó partján álló Havas Boldogasszony-templomot magában foglaló pálos kolostort metlikai Frangepán Katalin grófnő alapította 1404-ben. Az 1570-es török támadások alatt pusztult és sokáig elhagyatott volt. A 17., 18. és 19. század során felújították és kibővítették. Említésre méltó 17. és 18. század rendkívül értékes berendezése. 1760 körül a templomot és a kolostort Gabriel Taller pálos festőművész festette ki, akinek a sekrestyében volt a műhelye. A templom gótikus eredetű barokk épület, téglalap alaprajzzal, hosszúkás szentéllyel, a szentélytől északra levő sekrestyével és a homlokzattól északra emelkedő harangtoronnyal. A három épületszárnyból álló kolostort a templommal folyosóval kötötték össze.[4]
Dobóc várának keleti oldalán áll az 1683 és 1732 között épített Havas Boldogasszony-plébániatemplom.[5] Egyhajós, téglalap alaprajzú épület, hosszúkás, ötoldalas szentéllyel, a szentély melletti sekrestyével és a főhomlokzat előtti harangtoronnyal. Szentélye eredetileg önálló templomként funkcionált egy különálló harangtoronnyal melyet 1683-ig őrtoronyként használtak. Mai megjelenését 1828-ban kapta, amikor bővítették, valamint barokk berendezéssel, valamint biedermeier és szecessziós freskókkal ékesítették.
A Szent Dorottya-templom a városon kívül, egy magaslaton található. Egyhajós épület, téglalap alaprajzú hajóval, valamivel keskenyebb, négyzet alakú szentéllyel és a homlokzat előtti harangtoronnyal. Barokk fa főoltára a 18. század elejéről származik. A kápolnát 1687-ben említik először a turanji uradalom oltalma alatt. A 18. század első felében, amikor a templom kegyura Perlas gróf volt, harangtornyot építettek hozzá, és a kápolnát is jelentősen átépítették és átalakították. Elrendezése és elhelyezkedése azt jelzi, hogy a kápolna egy régebbi épület alapjaira épült.[6]
A hrnetići Szent Márton-templom az egykor önálló falu temetőjében áll. Egyhajós épület, a hajó keleti fala mentén kialakított kápolnával. a hajónál keskenyebb, sokszög záródású szentély nyugati oldalán található a sekrestye, a harangtorony pedig a főhomlokzat tengelyében áll. A 19. és 20. század fordulóján a templom belsejét átalakították. Később a régi berendezés helyébe az 1881-ből származó neo stílusú főoltár és az 1925-ben készült a mellékoltár került. Ugyancsak 1925-ben a templom belsejét Martin Rutar festette ki. A templomot Patacsich grófok építtették 1741 és 1756 között egy régebbi szakrális épület helyén, ahonnan az oldalkápolna (egykori sekrestye) származik. A 19. század folyamán a homlokzatot klasszicista stílusban építették át.[7]
A város előtt, egy dombon az erdőben található a Szent Margit-kápolna. Egyhajós, téglalap alaprajzú épület, a hajó szélességének megfelelő, félköríves szentéllyel, a főhomlokzat felett harangtoronnyal és a hajótól északra található sekrestyével. A román alapokon álló kápolnát a 17. században építették újjá, majd az 1880-as földrengés után ismét helyreállították, amikor a régi harangtorony helyén új harangtornyot építettek. A 17. századi berendezés épségben megmaradt.[8]
A plébániatemplom homlokzata előtt, a téren áll az 1691-ben itáliai barokk stílusban emelt pestisoszlop a Madonna szobrával.
A főtér közepén 1869-ben épített, szobrokkal és terrakottával díszített kút áll.
A városi múzeum[9] épülete egykor a Zrínyiek palotája volt. Építtetője Frangepán Kristóf generális volt a 17. században. 1641-ben itt tartották Zrínyi Péter és Frangepán Katalin esküvőjét. Zrínyi Péter kivégzése után ezt is elvették a családtól. Ezt követően Herberstein generális, Patacsich báró, majd a Szluini ezred volt a tulajdonosa. 1952-ben teljesen megújították. Ma ez Károlyváros legrégibb polgári építésű épülete. Gazdag, mintegy 18 000 tárgyból álló természetrajzi, régészeti, kultúrtörténeti és néprajzi gyűjtemény található benne.
A főtér lakóházai közül említésre méltó a Draškovich grófok 1828-ban Felbinger zágrábi építész tervei szerint épített palotája.
A Gutterer-palota[10] az ún. „Zvijezda” területén elhelyezkedő egyemeletes, tetőteres, U alaprajzú saroképület. Az érett barokk stílusjegyeit hordja magán, eredetisége és építészeti értéke miatt a város legértékesebb történelmi épületállományába tartozik. Ivan Gutterer nagykereskedő és Károlyváros első polgármesterének háza 1780 körül épült az építtető és Josip Stillernek a városi kőműves céh tervezőjének tervei alapján. Földszintjébe két régebbi házat építettek be, amelyek közül az egyik a Piarista Alapítványé volt.
A Kulpa folyó kanyarulatában, a „Kaštel” nevű birtokon épült az a főúri épületegyüttes, amelyet a Zrínyiek, majd Orsich és Patacsich családok tulajdonában említenek. A 18. században épült, majd miután 1825-ben Laval Nugent gróf megvásárolta felújították és átépítették. A komplexumból az egykori kastély maradt fenn a melléképülettel. A tágas parkot az 1920-as években pusztították el, amikor a gazdasági épületek helyén megépítették az Isis gyárat (a mai Plivát). A kastély egyemeletes, téglalap alaprajzú ház, a földszinten csehsüvegboltozattal és jellegzetes, klasszicista stílusú homlokzatokkal. A melléképület egyemeletes, téglalap alaprajzú ház a földszinten dongaboltozattal.[11]
A Vraniczany család palotája[12] a Zrínyi Péter tér 7. szám alatt áll. Az u alaprajzú, egyemeletes épület egyike a város legreprezentatívabb palotáinak. Főhomlokzata a térre, udvara pedig a Zvijezda sétányára néz. A palotát két régebbi lakóház helyén 1869-ben építtette Vranyczany Miklós báró kora historizáló stílusban. Fennmaradt minőségi eredeti berendezése.
Az egykori károlyvárosi erőd közepén, a város főterén található az egykori nagykaszárnya négy épületszárnyú, különálló kétemeletes épülete. A téglalap alaprajzú, amelynek hosszabbik oldala a tér felé néz, egy árkádos belső udvart zár be. A korabarokk, monumentális épületet 1752-ben a károlyvárosi helyőrség gyalogsági laktanyájának céljára építették az erőd főmérnöke, Antun Bendl tervei szerint és felügyelete alatt. 1883-tól gyalogezred állomásozott a laktanyában, az első világháború után pedig a Zrínyi laktanya működött benne. A laktanya rendeltetése az idők során nem változott, de kisebb átalakítások ellenére az eredeti belső és külső kialakítás megmaradt.[13]
Dobóc váraA város határában áll Dobóc (Dubovac) középkori vára[14] (Stari Grad Dubovac). A vár a 14. században a Czudar családé, 1442-től a Frangepánoké volt. 1544-ben a Frangepán István és Zrínyi Miklós közötti szerződés értelmében a Zrínyieké lett. 1582-ben Zrínyi Györgytől a király vásárolta meg és a károlyvárosi vár parancsnokának irányítása alá került. A 19. században már csak lőporraktárként szolgált. 1896-ban Károlyváros megvásárolta és nagyrészt felújíttatta. Ma helytörténeti múzeum és szálloda működik benne. A múzeumot az egykori lakótoronyban rendezték be. Az első emelet románkori, a második emelet gótikus, a harmadik emelet a barokk kor jellegzetességei szerint van berendezve, míg a legfelső szinten kilátó található.
Vjetoslav Karas galériáját 1952-ben alapították, a 19. és 20. század helyi festőinek műveiből látható itt kiállítás.
A Korana folyó partja népszerű szabad strand. Az öreg fahidat is érdemes megtekinteni. A raklapszerű elemekből álló építményen kizárólag gyalogos forgalom engedélyezett.
A zsidó temetőt 1816-ban alapították, mai képét a ravatalozó 1892-es építése után kapta. A sírok a terep lejtését követve sűrű sorokban vannak elrendezve. Az askenázi síroknál a fekete gránitból készült magas, piramis alakú sírkövek dominálnak, míg a többi sír általában fehér márványból készült lekerekített háromszög alakú, a kisebb síroknál az egyszerű, függőleges oldalú monolitok dominálnak. A síremlékeket koruk legmagasabb színvonalú kőfaragó műhelyei készítették Zágráb, Károlyváros, Bécs, Graz, Ljubljana és Budapest területéről.[15]
A város katolikus temetőjének műemléki védelem alatt álló síremléke a neves horvát szobrászművész, Ivo Kerdić „Nyugvó géniusz” című alkotása, mely dr. Ivan Banjavčić (1843.-1913.) ügyvédnek, a város egykori polgármesterének a sírján található. Egy fehér márvány posztamensen elhelyezett, torz helyzetben fekvő bronz férfi akt, melyet 1915-ben avattak fel.[16] Ugyancsak a temetőben állnak a Hoffmann,[17] a Vraniczany,[18] a Türk[19] és Turković családok mauzóleumai, valamint a Mindenszentek-kápolna. A katolikus temető északi részén található klasszicista sírkő Mihajlo Stipić gazdag károlyvárosi hajózási nagykereskedő tiszteletére készült 1808-ban. A katolikus temető legrégebbi emlékműve.[20]
A honvédő háborúban Károlyváros védelmében elesett hősök emlékműve a város új részén található. Az emlékmű négy párhuzamos, azonos méretű és irányú, rozsdamentes acélcsíkból áll, szimbolizálva a város négy folyóját. A acél csíkok tér felszínén futnak, és hullámként emelkednek fel, falat képezve délkeletre, ahonnan a háború alatt veszély érkezett. A 2009-ben emelt emlékmű Alem Korkut akadémiai szobrászművész elképzelése alapján Damir és Judita Ljutić építészek tervei szerint készült el.[21]
A város határában, a Lujzijana út mentén található Borlin-forráson bécsi Flegel, Karl & Stark vállalat és károlyvárosi mérnök munkatársuk, Rieszner tervei alapján 1914-ben vízkutakat építettek. A kutak, a tározók és a gépházak rendkívül dekoratív homlokzatai eklektikus kialakításúak, szecessziós elemekkel. A mérnökök lakásaival is rendelkező üzemi épület, eredetileg a 19. század közepén épült és Sladović földbirtokos, nagykereskedő kastélya volt, egy olyan komplexum része, amelyet eredeti formájában a mai napig teljes egészében megőriztek.[22]
Banija – a város legnagyobb negyede a Kulpától a Gaza városrészig húzódik.
Borlin – a Karlovačka sörgyár, az ország legnagyobb sörgyára a borlini forrás tiszta vizét használja.
Drežnik-Hrnetić
Dubovac – a legősibb városnegyed, Dubovac középkori vára körül alakult ki.
Gaza – a Kulpa és a Korana között fekszik. Nagy töltése a Korana zuhatagáról a Banijai hídig húzódik. A honvédő háború idején itt húzódott a frontvonal, az ellenséges vonalaktól csak a mekušani mező és a Korana választotta el.
Grabrik
Logorište
Luščić-Jamadol
Mostanje
Novi Centar – a legjelentősebb objektumai az új városi piac, a városi könyvtár és a Jézus Szíve plébániatemplom.
Orlovac
Rakovac
Švarča
Turanj – a város déli részén fekszik. Ez a városnegyed szenvedte el a legnagyobb károkat a honvédő háború során.
Zvijezda – magyarul csillag, ugyanis az egykori károlyvárosi erőd hatágú csillag alakját formázza. Itt van a város központja a Szentháromság templommal.
Károlyvároson keresztül halad a Zágráb–Fiume-vasútvonal. A Zágráb–Károlyváros-vasútvonalat 1863–1865 között építették, majd 1869–1873 között készült el a Károlyváros–Fiume-vonal. A ma is álló vasútállomást 1903–1905 között építették Pfaff Ferenc tervei alapján. Műemléki védettséget élvez.[23]
Károlyváros büszkélkedhet az ország legrégebbi zeneiskolájával, az első énekkarával: a Zorával, és az elsők között volt a városban horvát nyelvű olvasókör.
A városi színházban, a Zorin-házban számos dráma- és zenei előadást tartanak egész éven át. A városi múzeumban a vidék kulturális, természeti, történelmi kiállításait láthatjuk. A következő részlegek tartoznak a múzeumhoz: természettudományi, archeológiai, néprajzi, kulturális-történelmi, történelmi és a Vjekoslav Karas Galéria. A múzeum épülete a Strossmayer tér 7. alatt van, a galéria pedig a Šestićev utcában. A Ribar család szülőhelye Vukmanićban van. A nyár végén sörfesztivált rendeznek.
A városban van a Felsőkarlováci eparchiátus központja, amely szerb ortodox felekezetű. Itt található a horvátországi szlovének nemzeti irodalmi központja.
Horvátország
é. sz. 45° 29′ 35″, k. h. 15° 33′ 21″45.493056°N 15.555833°EKoordináták: é. sz. 45° 29′ 35″, k. h. 15° 33′ 21″45.493056°N 15.555833°E
.jpg)
Kansas City, USA, 2004
