Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Bécs-Schwechati nemzetközi repülőtér szócikkből átirányítva)
Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér (Flughafen Wien-Schwechat)
2011-06-14 10-23-53 Austria Niederösterreich Fischamend Markt.jpg
IATA: VIE  ICAO: LOWW
Adatok
Elhelyezkedés Schwechat
Ausztria Ausztria
Megnyitás 1954
Üzemeltető Flughafen Wien AG
Tszf. magasság 183 méter
Utasforgalom 22 483 158 (2014)[1]
Teherforgalom 277 532 (2014) [1]
Gépmozgás 244 600 (2014) [2]
Futópályák
Irány Hosszúság Burkolat
16/34 3600 m aszfalt
11/29 3500 m aszfalt
Elhelyezkedése
Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér (Ausztria)
Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér
Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 48° 06′ 37″, k. h. 16° 34′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 37″, k. h. 16° 34′ 11″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér témájú médiaállományokat.
A régi és az új irányítótorony

A Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér (németül Flughafen Wien-Schwechat) Ausztria legnagyobb és legismertebb repülőtere. Az Austrian Airlines, a NIKI (Air Berlin leányvállalata) valamint a Tyrolean Airways (Austrian Airlines leányvállalata) bázisreptere és átszállóhelye. Elsősorban Kelet-Európa és a Közel-Kelet felé induló járatok csomópontja, és Ausztria keleti régiójának legnagyobb munkaadója. 2014-ben 70 légitársaság több mint 60 ország 180 úticéljával kötötte össze a repteret.[2] A reptér két 45 méter széles kifutópályával (11/29: 3500 m, 16/34: 3600 m) és 84 repülőgép beálló hellyel rendelkezik.[3]. 2014-ben a repülőtér 22 483 158 utast számlált.[1]A reptér alkalmas olyan széles törzsű gépek fogadására, mint a Boeing 747 és az Airbus A380. A reptér üzemeltetője a tőzsdén bejegyzett Flughafen Wien AG.

Fekvése és megközelítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécs központjától 16 km távolságra fekszik Alsó-Ausztriában Schwechat területén, Pozsonytól 49 km-re nyugatra, 183 m tengerszint feletti magasságban. Megközelíthető S-Bahnnal, City Airport Trainnel, valamint A4-es autópályán.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Luftwaffe katonai bázisrepterének épült, az első kapavágást Hermann Göring, a német légierő parancsnoka végezte 1938. május 14-én, egy hónappal az Anschluss után. Christoph Miller német mérnök építette[4] és Luftwaffenstützpunkt Schwechat – Ost/Heidfeld néven kezdett üzemelni. Itt működött az 5-ös vadászpilóta képző, de aktív repülőegységek (vadászrajok és harci repülők) bázisaként is szolgált.[5]

1942-ben a reptér egy részét megkapta Ernst Heinkel repülőgépgyártó üzeme és tervező irodája, itt gyártották a He 219 és He 162 típusú vadászgépeket. 1944. december 7-én a reptér egy részére telepítették a schwechati II. munkatábort, az internáltak az Henkel üzemben és a Liesing sörgyárban dolgoztak.

1945 őszén a megállapodás szerint a brit megszálló csapatok vették át, bár a reptér szovjet zónában helyezkedett el. A szovjetek vették birtokukba az asperni repteret, az amerikaiak pedig a langenlebarni repteret (Bécs egykori légikikötéje, ma katonai reptér). 1946-ban szállt le a BEA első polgári gépe, egy C–47 Dakota.[2] 1953-ban már hazai cég látta el az áru- és csomagkezelést. A Bécsi Reptérüzemeltető Társaság 1954. január 1-jén indította meg működését.

A kifutópályát 1954–1955-ben 2000 m-re hosszabbították. 1956. március 27-én a közlekedésügyi miniszter engedélyt adott az általános forgalmat lebonyolító reptér kialakítására és üzemeltetésére. 1959-ben a kifutópályát 3000 m-re hosszabbították meg. Az új légiáru kezelő épület, a mai 2-es terminál építése 1956-ban kezdődött, és 1960. június 17-én adták át a forgalomnak. A 40 m magas irányító torony is elkészült.

A légiforgalom várható növekedése miatt már 1962-ben megkezdődött a második kifutópálya tervezése (16/34). 1972-ben engedélyezte az építést a közlekedésügyi miniszter, 1977. október 6-án avatta fel Rudolf Kirchschläger szövetségi kancellár. 1977-ben üzembe helyezték a Polgári Repülési Központot (Civil Aviation Center), két évvel később pedig a VIP- és Business Center is megnyílt.

1988-ban adták át a keleti mólót nyolc utashíddal, akkoriban vékony híd kötötte össze a utaskezelővel. 1990-ben megnyitották a World Trade Centert, 1991-ben pedig a Vienna International Air Cargo Centert. A 2000 személygépkocsi befogadására alkalmas 3-as parkolóházat is üzembe helyezték.

1992-ben megnyílt az új 1-es terminál, majd egy évvel később a bevásárló terület a B, C és D kapuk tranzit területén. 1996-ban a nyugati mólóval, és újabb 12 utashíddal bővült a repülőtér. 2005-ban megkezdte működését a 109 méter magas irányítótorony, amely betekintést nyújt a repülőtér egész területére. A régi tornyot lebontották. 2004 óta működik az Iroda Park, három épületében több mint 69 000 m² bérelhető hely áll rendelkezésre. A VIP terminál és a hozzá tartozó előtér 2006-ban nyílt meg.

2012. június 5-én megnyílt az új Austrian Star Alliance Skylink terminál (3-as terminál), amely évente több mint 30 millió utas kiszolgálását teszi lehetővé. Az építkezés 2004-ben kezdődött, a projekt költségeinek emelkedése miatt 2009-ben félbeszakadt, de 2010-ben folytatták. Az új épület a déli mólóval és a 17 új utashíddal lehetővé teszi az évi 30 millió utas kiszolgálását, és ezzel a fejlesztéssel képes fogadni az Airbus A380 repülőgépet.

Terminálok és kapuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terminálok és utaskapuk

1. terminál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2013 januárja óta főleg az Air Berlin és a NIKI utaskezelője, de a British Airways, az Air France és a Turkish Airlines is itt kezelik utasaikat.

1A. terminál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1-es terminállal szemben helyezkedik el. 2005 augusztusában építették a növekvő utasforgalom kiszolgálására átmeneti jelleggel. A 22 check-in ablaknál ma már csak a Charter és Diszkont légitársaságok (többek között az easyJet, a Norwegian Air Shuttle) kezelik utasaikat.

2. terminál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-ban átadott terminál volt a reptér egyedüli utasfogadó épülete az 1-es terminál megépítése előtt. Kezdetben itt kezelték az érkező és induló utasokat, később már csak az indulókat. Utaskezelést ma már nem végeznek ezen a terminálon. 2012-ben a British Airways és az Aeroflot is elhagyták végleg, és más terminálon kaptak helyet. 2013-ban minden tevékenység megszűnt, ma csupán átjáróként szolgál a B, C és D utaskapukhoz és itt működik az újonnan létesített keleti beszállókártya ellenőrző.

3. terminál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012. június 5-én nyílt meg az eredetileg Skylink projektnéven felépített terminál. Az Austrian Airlines Group, az Emirates, az Qatar Airways és a Star Alliance tagtársaságai használják.

A B, C és D utaskapuk az 1-es és 2-es terminálokhoz kapcsolódnak, a közös tranzit területhez a 2-es terminálon keresztül lehet eljutni. A D utaskapu a keleti mólón található. Az északi mólón az F és G kapuk a 3-as terminálon keresztül érhetők el.

Utasforgalmi adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utasforgalom alakulása 2003 óta

A közvetlen járattal elérhető európai, közel-keleti és tengerentúli városok utasforgalma:

Legforgalmasabb úticélok 2012-ben[6]
Helyezés Úticél Utasok Helyezés Úticél Utasok
Európa és Törökország 16 Brüsszel 399.083
1 Frankfurt 1.181.301 17 Róma 378.973
2 London 929.276 18 Milánó 343.266
3 Zürich 919.906 19 Stuttgart 341.577
4 Párizs 835.104 20 Hannover 304.197
5 Düsseldorf 779.653 Interkontinentális
6 Berlin 733.090 1 Dubaj 450.619
7 Moszkva 627.192 2 Tel-Aviv 328.251
8 München 562.001 3 Bangkok 262.639
9 Hamburg 557.530 4 New York 171.892
10 Isztambul 550.871 5 Lárnaka 165.621
11 Amszterdam 498.549 6 Tokió 155.148
12 Bukarest 493.478 7 Washington 129.032
13 Barcelona 439.150 8 Toronto 120.982
14 Szófia 420.476 9 Delhi 116.134
15 Koppenhága 420.136 10 Kairó 111.425

A reptérhez fűződő különleges események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1945. november 17-én a rossz látási viszonyok miatt a Royal Canadian Air Force Douglas C-47A Dakota III gépének szárnya érintette a földet, és a gép lecsapódott. Mindenki túlélte a balesetet.[7]
  • 1955. október 10-én a JAT jugoszláv légitársaság Convair CV–340 gépe a pilóta hibájából (CFIT baleset) a döblingi Leopoldsbergre zuhant. A 29 utas közül heten életüket vesztették.[8]
  • 1958. december 24-én 21 óra előtt az Air France Lockheed L-749A 28 utast szállító gépe leszálláshoz készülőben, 2220 m-re a leszállópályától lezuhant és kigyulladt. A karácsonyi csodának nevezett balesetben csak a kapitány és a repülőgép technikusa sérültek meg.[9][10]
  • 1969. november 20-án a Lot Wrocław és Varsó között közlekedő 18 utast szállító gépét két lengyel állampolgár eltérítette és Schwechatra irányította. Politikai menedékjogot kértek.[11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Presseaussendungen (német nyelven). Vienna International Airport, 2015-01-20. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  2. ^ a b c Fotoreportage 60 Jahre Flughafen Wien Schwechat (német nyelven). Austrian Wings, 2014-01-01. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  3. Flughafen Schwechat (német nyelven). Wien Konkret, 2014-10-13. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  4. LOWW Wien Schwechat (német nyelven). x-plane.at. (Hozzáférés: 2015. március 21.)
  5. Luftwaffe Airfields 1935-45, Austria (1937 Borders) Hozzáférés: 2014. március 21.
  6. S. 59. (PDF; 5 MB)
  7. Accident (német nyelven). Aviation Safety Network, 1945. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
  8. Accident (német nyelven). Aviation Safety Network, 1955. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
  9. Accident (német nyelven). Aviation Safety Network, 1958. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
  10. Zwischen Absturz und Explosion – alle gerettet (német nyelven). Arbeiter-Zeitung, 1958. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
  11. Polnisches Flugzeug nach Wien entführt (német nyelven). Arbeiter-Zeitung, 1969. (Hozzáférés: 2015. március 24.)
  12. Terroranschlag am Flughafen Schwechat 1985 (német nyelven). apa historisch, zeitgeschen online, 1985. (Hozzáférés: 2015. március 24.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Flughafen Wien-Schwechat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]