Rudolf Kirchschläger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf Kirchschläger
Született1915. március 20.[1][2][3][4][5]
Niederkappel
Elhunyt2000. március 30. (85 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[5]
Állampolgársága
HázastársaHerma Kirchschläger
Gyermekeikét gyermek:
Walter Kirchschläger
Foglalkozása
Tisztsége
  • nagykövet (1967–1970)
  • Ausztria külügyminisztere (1970. április 21. – 1974. július 8.)
  • Szövetségi elnök (1974. július 8. – 1986. július 8.)
IskoláiBécsi Egyetem
Kitüntetései
  • Tomáš Garrigue Masaryk-rend
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Collar of the Order of Pope Pius IX
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry[7]
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (1977. március 4.)[8]
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1978)[9]
  • Collar of the Order of Charles III (1979)[10]
  • Bécs város díszpolgára (1986)
  • honorary doctor of the Maria Curie-Skłodowska University (1986)
Halál okaszív- és érrendszeri betegség
SírhelyeWiener Zentralfriedhof (Gruppe 14, Gruppe Erweiterung C, Nummer PRÄS)[11]

Rudolf Kirchschläger aláírása
Rudolf Kirchschläger aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Kirchschläger témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Rudolf Kirchschläger (Niederkappel, 1915. március 20.Bécs, 2000. március 30.) osztrák jogász, diplomata, politikus, 1970 és 1974 között Ausztria külügyminisztere, majd 1974-től 1986-ig szövetségi elnöke.

Élete[szerkesztés]

Rudolf Kirchschläger 1915-ben született a felső-ausztriai Niederkappelben. Középiskolai tanulmányait Steyrben és Hornban végezte, ahol 1935-ben kitűnő eredménnyel érettségizett.[12][13] Bécsben jogot hallgatott, tanulmányait ösztöndíjakból és részmunkaidős munkákból finanszírozta. Bár tagja volt a Dollfuß által alapított Hazafias Frontnak, az Anschluss után nem volt hajlandó belépni a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, ezért 1938-ban megvonták ösztöndíját, így be kellett fejeznie jogi tanulmányait. Banktisztviselőként dolgozott, majd a Wehrmacht katonájaként frontszolgálatot teljesített a második világháborúban, közben 1939 végén megszerezte a jogi doktorátust. A fronton többször megsebesült, ezért a háború vége felé a bécsi katonai akadémián tanított kapitányi rangban.

A második világháború utáni években jogászként dolgozott, majd 1954-ben az osztrák Külügyminisztérium jogi szakértője lett. 1955 májusában ő képviselte hazáját a köztársaság háború utáni helyzetét rögzítő tárgyalásokon, és kulcsszerepet játszott az osztrák államszerződés megkötésekor. 1956-ban a minisztérium nemzetközi jogi osztályának vezetője, majd 1962-ben főtitkár-helyettese lett.[14] 1967 és 1970 között Ausztria csehszlovákiai nagykövete volt. A prágai tavasz eltiprásakor Kurt Waldheim külügyminiszter utasításait figyelmen kívül hagyva mintegy 50 ezer vízumot adott ki a menekülni akarók számára.[15]

1970 és 1974 között Bruno Kreisky kancellár szociáldemokrata kormányában a külügyminiszteri posztot töltötte be. Külügyminiszterként elkötelezett volt Ausztria semlegessége mellett. Az 1974-es elnökválasztáson, miután Kreisky kancellár elutasította a jelölést, az SPÖ a párton kívüli, gyakorló katolikus Kirchschlägert jelölte, akit 51,7%-kal szövetségi elnökké választottak. Az 1980-as elnökválasztáson a népszerű államfőt rekordot jelentő 79,9%-kal újraválasztották, tisztségét így 1986-ig töltötte be. Államfőként szerénysége és közvetlensége tette népszerű politikussá. Elnöksége alatt egyik legnagyobb diplomáciai sikere a SALT-2 megállapodással záruló, 1979-es Brezsnyev-Carter-találkozó megszervezése volt Bécsben.

Elnöksége után, 1989 és 1993 között hívő katolikusként a Franz König bíboros által alapított Pro Oriente alapítvány elnöke volt, és fontos eredményeket ért el a katolikus és az ortodox egyházak közötti párbeszéd elősegítésében.

Felesége 1940-től Herma Kirchschläger (1916-2009) volt, két gyermekük született. Rudolf Kirchschläger 2000-ben hunyt el szívbetegségben egy bécsi kórházban.[16] Bécsben és számos más osztrák településen viselik közterületek a nevét.[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven)
  5. a b c Wer ist Wer
  6. Evidence zájmových osob StB
  7. http://www.ordens.presidencia.pt/?idc=154
  8. The orders of the White Rose of Finland and the Order of the Lion of Finland, 498
  9. BOE-A-1978-7636
  10. BOE-A-1979-24283
  11. Cemeteries in Vienna
  12. Archivált másolat. [2020. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 17.)
  13. schule.at: die digitale Bildungsplattform Österreichs (de-DE nyelven). Schule.at | Das Bildungsportal. (Hozzáférés: 2023. május 17.)
  14. Mayerhofer, Rainer: Rudolf Kirchschläger stand zwölf Jahre an der Spitze des Landes und galt als unumstrittene Autorität - Waisenknabe · Diplomat · Bundespräsident (német nyelven). Österreich Politik - Nachrichten - Wiener Zeitung Online, 2000. március 31. (Hozzáférés: 2023. május 17.)
  15. Operation Urgestein - Sensationelle Akten über den Prager Frühling ausgegraben (német nyelven). www.profil.at, 2008. június 28. (Hozzáférés: 2023. május 17.)
  16. Origo: Meghalt Rudolf Kirchschläger, volt osztrák államfő (magyar nyelven). www.origo.hu. (Hozzáférés: 2023. május 17.)
  17. Rudolf-Kirchschläger-Platz. www.geschichtewiki.wien.gv.at. (Hozzáférés: 2023. május 17.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rudolf Kirchschläger című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Elődje:
Bruno Kreisky
Az Osztrák Köztársaság (szövetségi) elnöke
1974. július 8.
1986. július 8.
Ausztria címere
Utódja:
Kurt Waldheim