Air Canada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Air Canada
Air Canada Logo.svg
Air Canada A220-300.jpg
Ország Kanada
Jogi forma részvénytársaság
IATA: AC  ICAO: ACA   Hívójel: Air Canada
Adatok
Alapítás 1937. április 10.
Leányvállalatok Air Canada Cargo
Air Canada Express
Air
Canada Foundation
Air Canada Jetz
Air Canada Rouge
Air Canada Vacations
Aeroplan
Tőzsde Toronto Stock Exchange
Szövetség Star Alliance
Bázisrepülőtér Calgary
Montréal–Trudeau
Toronto Pearson
Vancouver
Központok Halifax
Ottawa
Flotta mérete 160
Flotta repülőgép típusa
Úti célok 222[2]
Törzsutas klub Aeroplan

Székhely Montréal, Québec, Kanada
Vezető Michael Rousseau[1]
Légiszövetség Star Alliance
Az Air Canada weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Air Canada témájú médiaállományokat.

Az Air Canada (IATA-kódja: AC, ICAO-kódja: ACA, hívójele: Air Canada) Kanada nemzeti légitársasága, amely egyben a legnagyobb Kanadában a flottájának mérete és a menetrendszerűen szállított utasainak száma alapján. Az Air Canada székhelye a Québec tartományban lévő Montréalban található. Az 1937-ben alapított légitársaság 47 ország 222 célállomására indít menetrend szerinti utas- és teherszállító járatot. A Star Alliance alapító tagja.[3] Az Air Canada bázisrepülőterei a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtér, a Toronto Pearson nemzetközi repülőtér, a Calgary nemzetközi repülőtér és a Vancouver nemzetközi repülőtér.[4] A légitársaság regionális járatai az Air Canada Express neve alatt üzemelnek.

Kanada nemzeti légitársaságát a Trans-Canada Air Lines-t (TCA) a kanadai kormány hozta létre, és amely 1938-ban kezdte meg első transzkontinentális járatainak üzemeltetését. 1965-ben a kormány jóváhagyását követően a TCA-t átnevezték Air Canadára. A kanadai légiközlekedési piac 1980-as évekbeli liberalizációját követően a légitársaságot 1988-ban privatizálták. 200. január 4-én az Air Canada felvásárolta legnagyobb riválisát, a Canadian Airlines-t. 2003-ban a légitársaság csődvédelmet kérvényezett, majd a következő évben az ACE Aviation Holdings Inc. konszern keretében újraszerveződött. 2017-ben az Air Canada 80. évfordulójának évében, a légitársaság 48 millió utast szállított.[5]

Az Air Canada a hosszú távú útvonalakon Airbus A330-as, Boeing 777-es és Boeing 787 Dreamliner típusú széles törzsű repülőgépekkel repül, a rövid távú útvonalakon pedig az Airbus A320-as családba tartozó repülőgépeket (beleértve az A319-es, az A320-as és az A321-es változatokat), Boeing 737 MAX 8-as és Airbus A220-300-as repülőgépeket használ. A légitársaság leányvállalatai közé tartozik az Air Canada Cargo, az Air Canada Express, az Air Canada Jetz (magánrepülőgépes charter légitársaság) és az Air Canada Rouge (charter légitársaság). Az Air Canada Vacations több mint 90 célállomásra kínál üdülési csomagokat. A légitársaság a regionális partnereivel együtt átlagosan naponta több mint 1613 menetrend szerinti járatot üzemeltetnek.[6]

Története[szerkesztés]

Trans-Canada Air Lines (1937-1965)[szerkesztés]

A TCA egyik Lockheed Model 14 Super Electra típusú repülőgépe a maltoni repülőtéren 1939-ben

Az Air Canada elődjét, a Trans-Canada Air Lines-t (TCA) 1937. április 11-én egy szövetségi jogszabály értelmében hozták létre a Canadian National Railway (CNR) leányvállalataként.[7][8] C. D. Howe közlekedésügyi miniszter vezetésével újonnan létrehozott Közlekedési Minisztérium egy kormányzati irányítás alatt álló légitársaságot kívánt létrehozni, amely összekötné az Atlanti-óceán partján fekvő városokat a Csendes-óceán partján található városokkal. 5 millió dollárból két Lockheed Model 10 Electrát és egy Boeing Stearman kétfedelű repülőgépet vásároltak a Canadian Airways-től,[9] és tapasztalt légitársasági vezetőket hoztak a United Airlines-tól és az American Airlines-tól.

Az első utasszállító járatok 1937. szeptember 1-jén indultak, Vancouverből Seattle-be, oda vissza 14,20 dollárért. 1938. július 1-jén a TCA felvette az első légiutaskísérőiket.[10] Montréal és Vancouver között 1939. április 1-jén indultak el a transzkontinentális járatok 12 Lockheed Model 14 Super Electrával és hat Lockheed Model 18 Lodestarral. 1940 januárjára a légitársaságnak 579 munkavállalója volt.

A Canadian Pacific Airlines (CP Air) 1942-ben azt javasolta hogy egyesüljenek a TCA-val. Miniszterelnök William Lyon Mckanzie King elutasította a javaslatot, és törvényt hozott, amely a TCA-t határozta meg az egyetlen olyan légitársaságnak Kanadában, amely transzkontinentális járatokat üzemeltethet. A második világháború után a légi közlekedés növekedésével a CP Air egy transzkontinentális és néhány nemzetközi útvonalat kapott.

Eredetileg a légitársaságnak Winnipegben volt a székhelye, ahol a nemzeti repülőgépkarbantartó bázis is működött, de 1949-ben a kormány a TCA központját Montréalba helyezte át; később a repülőgépkarbantartó bázis is keletebbre költözött. A ReserVec 1953-as kifejlesztésével a TCA lett az első a világon, amely távoli terminálokkal ellátott számítógépes foglalási rendszert használt.[11][12]

Névváltoztatás és a korai évek (1965-1990)[szerkesztés]

1964-re a TCA Kanad nemzeti légitársaságává nőtte ki magát, és 1964-ben Jean Chrétien egy magánjellegű törvényjavaslatot nyújtott be, ami azt javasolta, hogy a légitársaság nevét Trans-Canada Air Lines-ról Air Canadára változtassák, amelyet a TCA sokáig a francia nyelvű elnevezéseként használt. Ez a törvényjavaslat elbukott, de később újra benyújtották és el is fogadták, ezzel a névváltoztatás 1965. január 1-jén lépett hatályba. II. Erzsébet brit királynő, Kanada uralkodó királynője az első olyan repülőgépen utazott, amely az Air Canada nevét és festését viselte, amikor 1964-es kanadai körútja végén az Egyesült Királyságba indult.[13]

Az 1970-es években a kormányzati szabályozások biztosították az Air Canada előnyét a belföldi légitársaságokkal és a rivális CP Airrel szemben.[14] A rövidtávú légitársaságokat az öt régió egyikére korlátozták, és nem versenyezhettek közvetlenül az Air Canadával és a CP Airrel. A CP Air az interkontinentális járatokon elérte a kapacitáskorlátját, a belföldi járatokon pedig korlátozva volt. Az Air Canada viteldíjait is a kormány szabályozta.

Az Air Canada Boeing 767-200-as repülőgépe az 1964-től 1992-ig tartó festésében

1976-ban, a CNR átszervezésével az Air Canada is egy független állami vállalat lett. Az 1978-as Air Canada Act biztosította, hogy az Air Canada egyenlőbb feltételek mellett versenyezzen a regionális légitársaságokkal és a CP Airrel, illetve a megszüntette a kormány közvetlen ellenőrzését az Air Canada útvonalai, viteldíjai és szolgáltatásai felett. A törvény a Canadian National Railway tulajdonjogát is átruházta a kormány egyik leányvállalatára. A kanadai légiközlekedési piac liberalizációja az 1987-es National Transport Act értelmében hivatalosan megnyitotta a kanadai légiközlekedési piacot az egyenlő verseny előtt.[15] A légitársaság a flottájának bővítése során Boeing 727-es, Boeing 747-es és Lockheed Tristar típusú repülőgépeket vásárolt. 1978-ban az Air Canada felvette Judy Cameron-t, így ő lett az első női pilóta akit felvettek egy nagyobb kanadai légitársasághoz.

Mivel az új flottára fordított kiadások meghaladták a bevételeket, az Air Canada vezetői jelezték, hogy a légitársaságnak további tőkére lesz szüksége a flotta modernizációjának finanszírozásához. 1985-re a kanadai kormány hajlandóságot mutatott a Canadian National Railway és az Air Canada privatizálására. 1988-ban az Air Canadát privatizálták, és a légitársaság részvényeinek 43%-át a nyilvános piacon értékesítették, a részvények első nyilvános kibocsátása még annak az évnek az októberében befejeződött. Ekkorra a rivális CP Airből Canadian Airlines International lett, miután a Pacific Western Airlines felvásárolta. 1987. december 7-én az Air Canada lett az első légitársaság a világon, amely az egész flottájára kiterjedő nemdohányzó szabályt vezetett be.[16] 1989-ben a légitársaságot teljes egészében privatizálták. A sikeres privatizációt Pierre J. Janniot vezérigazgató vezette. Az ehhez kapcsolódó kiterjedt kommunikációs tevékenységet Claude I. Taylor nem ügyvezető igazgató segítette.

Egy Air Canada Airbus A340-300-as a Star Alliance színeiben 1997-ben. Az Air Canada alapító tagja volt az 1997-ben létrehozott légiszövetségnek.

Stratégiai változtatások (1990-es évek)[szerkesztés]

Az 1990-es évek elején az Air Canada pénzügyi nehézségekkel szembesült, amikor az Öbölháborút követően a légiközlekedési ágazat visszaesett. Válaszul a légitársaság átszervezte a vezetőségét, és a Delta Air Lines korábbi vezetőjét, Hollis L. Harrist vette fel a vezérigazgatójának. Harris átszervezte a légitársaság működését, csökkentette a vezetői pozíciók számát, a légitársaság székhelyét a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtérre költöztette, és 1992-ben eladta a légitársaság enRoute nevű kártyaüzletét a Diners Clubnak.[17] 1994-re az Air Canada újra nyereséges lett. Ugyanebben az évben a légitársaság elnyerte a lehetőséget hogy járatokat indíthasson Kanadából a japán Oszakában található új Kanszai nemzetközi repülőtérre.

1995-ben az Air Canada, kihasználva az új nyílt égbolt egyezményt az USA és Kanada között, a légitársaság 30 új, határokon átnyúló útvonallal bővítette kínálatát. 1997 májusában az Air Canada a Star Alliance alapító tagja lett, és a légitársaság a szövetség többi tagjával is code-share járatokat indított. Az 1990-es évek második felében a légitársaság folyamatosan nyereséges volt, az 1997 és 1999 közötti időszakban összesen 1 milliárd dollárt termelt.

1998. szeptember 2-án az Air Canada pilótái elkezdték a vállalat első sztrájkját, magasabb béreket követelve. 1999 végén a kanadai kormány enyhített néhány légiközlekedési szabályozáson, amelynek a célja a kanadai légiközlekedési ágazat megerősítése volt. Abban az évben az American Airlines a kanadai Onex Corp. pénzügyi vállalattal közösen egy felvásárlási ajánlatot tett a gyengélkedő riválisára, a Canadian Airlines-ra és az Air Canadára, ami arra ösztönözte az Air Canadát, hogy egy konkurens ajánlatot tegyen a legnagyobb riválisára.

Egy Boeing 737-275-ös, az Air Canada-Canadian Airlines hibrid festésében. Az utóbbi légitársaságot 2001-ben felvásárolta az Air Canada.

Összeolvadás és átszerveződés (2000-es évek)[szerkesztés]

2001 januárjában az Air Canada felvásárolta Kanada második legnagyobb légitársaságát, a Canadian Airlines-t, egyesítve a két légitársaság tevékenységét a 21. század első évtizedében. A létrejött légitársaság a világ tizenkettedik legnagyobb légitársaságává vált. Amikor az Air Canada hozzáférést szerzett korábbi riválisának pénzügyi adataihoz, az Air Canada vezetői rájöttek, hogy a Canadian Airlines rosszabb pénzügyi helyzetben van, mint azt korábban gondolták. Egy gyorsított egyesítési stratégiát követtek, de 2000 nyarán az egyesítési erőfeszítések járatkésésekhez, poggyászproblémákhoz és egyéb gondokhoz vezettek. A szolgáltatásaik azonban javultak, miután az Air Canada vezetői megígérték, hogy 2001 januárjára jobb lesz a helyzet. A légitársaságnak szembe kellett néznie a globális légiközlekedési piac visszaesésével és a megnövekedett piaci versennyel, így 2001-ben és 2002-ben is veszteségeket könyvelt el a légitársaság.

Csőd és átszerveződés[szerkesztés]

Az Air Canada Boeing 767-200-as repülőgépe

Mivel az Air Canada minden pénzét elhasználta arra, hogy megakadályozza a Canadian Airlines felvásárlását, szinte az összes beszállítójával kötött visszterhes szerződésekkel terhelte meg magát. Ennek eredményeképpen 2003. éprilis 1-jén az Air Canada a Companies' Creditor Arrangement Act alapján védelmet kért, amelyből 18 hónappal később, 2004. szeptember 30-án került ki. A csődvédelem ideje alatt a vállalatra két ajánlat is érkezett, az egyik a Cerberus Capital Managementtől a másik Victor Li részéről. A Cerberus ajánlatában Brian Mulroney volt kanadai miniszterelnök lett volna a vezérigazgató, akit a Cerberus nemzetközi tanácsató testületének elnöke, Dan Quayle, az Egyesült Államok volt alelnöke toborzott volna. A Cerberus ajánlatát azért utasították el, mert a cég hírhedt volt arról, hogy megváltoztatja a meglévő munkavállalói nyugdíjmegállapodásokat, amit a CAW határozottan ellenzett. Az Air Canada először Victor Li Trinity Time Investments vállalatát választotta, amely eredetileg vétójogot és a vezérigazgatói pozíciót kérte cserébe azért, hogy 650 millió dollárt fektessen bele a légitársaságba. Li, aki kanadai-hongkongi kettős állampolgársággal rendelkezik, később változtatásokat követelt a nyugdíjtervben (ami nem szerepelt az eredeti felvásárlási ajánlatában), de mivel a szakszervezetek nem voltak hajlandóak engedni ebből, ezért az ajánlatot visszavonták.[18]

Végül a Deutsche Bank egy 850 millió dolláros finanszírozási csomagot mutatott be az Air Canada számára, azzal a kitétellel hogy a szakszervezetek által 2003-ban elfogadott 1,1 milliár dolláron felül 200 millió dollárral csökkentik az éves költségeiket. Az ajánlatot azután fogadták el, hogy Robert Milton vezérigazgató és Buzz Hargrove, a CAW elnöke az utolsó pillanatban folytatott tárgyalásokon megszerezte a szakszervezeteknek szükséges engedményeket az ajánlat elfogadásához.[19]

Az ACE Aviation Holdings lett a légitársaság új anyavállalata, amely alá az átszervezett Air Canada tartozott.[20] Az ACE azonban 2012 novemberében eladta az Air Canada összes részvényét.

Az Air Canada Boeing 767-300-as gépe Torontóban. Ezt a gépet a CIT Holding vásárolta meg a brazil Varig légitársaságtól. A gép 2005-ben került az Air Canada tulajdonába. [21]

2004 októberében Céline Dion kanadai énekesnő lett az Air Canada új reklámarca, remélve, hogy 18 hónapnyi csődvédelem után újraindítja a légitársaságot és elkezdi vonzani a nemzetközi piacot.[22] Felvette a You and I című kislemezét, amely később több Air Canada reklámban is szerepelt.[23]

Az Air Canada Boeing 787-8-as repülőgépe a juharfalevél új változatával, a "Frosted Leaf"-vel a frankfurti repülőtéren. A légitársaság 2005-ben több Boeing 787-8-ast rendelt.

A flotta korszerűsítése[szerkesztés]

2004. október 31-én landolt Torontóban az Air Canada AC873-as járata Frankfurtból, a légitársaság utolsó járata a Boeing 747-es típussal. Ezzel véget ért a Boeing 747-esek 33 évig tartó szolgálata a légitársaságnál. A Boeing 747-es repülőgépeket Airbus A340-es repülőgépekre cserélték. 2004. október 19-én az Air Canada bemutatta a repülőgépeik új festését és a repülőgépek személyzetének új egyenruháját. Egy Boeing 767-300ER-t ezüst-kék színűre festettek, és a sötétzöld/majdnem fekete farokrészt a juharfalevél új változatára, a "Frosted Leaf"-re cserélték.

2005. november 9-én az Air Canada megállapodott, hogy 16 Boeing 777-es (10 db -300ER és 6 db -200LR) és 14 Boeing 787-8-as beszerzésével lecseréli a széles törzsű repülőgépeit. A légitársaság szerződést kötött további 18 Boeing 777-es és 46 Boeing 787-8-as és -9-es megvásárlására. A 777-esek kiszállítása 2007 márciusában, míg a 787-eseké 2014 májusában kezdődött.[24]

2007. április 24-én az Air Canada lehívta a Boeing 787 Dreamliner típusú repülőgépekre vonatkozó szerződés felét. A Dreamlinerekre leadott megrendelés akkor 37 darab repülőgépről szólt, és most további 23 darab repülőgépet rendeltek, ami így összesen 60 darab repülőgépet jelent. A légitársaság két Boeing 777F-re szóló megrendelését is visszamondta. 2007 novemberében az Air Canada további egy Boeing 777-300ER-t bérelt.[25][26]

A fedélzeti szórakoztató rendszer a turista osztályon 2008-ban. A szórakoztató rendszereket 2000-es évek közepén telepítették a légitársaság repülőgépeire a "Projekt XM" részeként

Projekt XM[szerkesztés]

A 2006 júliusában indult és azóta befejezett Projekt XM: Extreme Makeover, egy 300 millió dolláros projekt volt, ami a repülőgépek belsejének renoválására irányult, és amelynek keretében az összes repülőgép utasterét kicserélték. Az új repülőgépeket, mint például a Boeing 777-eseket gyárilag felszerelt új utasterekkel szállították le.

Az utastér újdonságai:[27][28][29][30]

  • Az Executive First osztályon új, vízszintes, teljesen ággyá alakítható Executive First lakosztályok (Boeing 767-es, Boeing 777-es és Airbus A330-as repülőgépeken).
  • Új utasterek minden osztályon az összes repülőgépen, új szórakozási lehetőségekkel
  • Személyes fedélzeti szórakoztató rendszer (230 mm-es LCD érintőképernyővel) a turistaosztályon (belföldön és külföldön is) és az Executive osztályon (belföldön).
  • Nagyobb fedélzeti szórakoztató rendszerek (300 mm-es LCD érintőképernyővel), zajszűrő Sennheiser fejhallgatóval felszerelve az Executive First lakosztályokban.
  • Interaktív játékok elérhetőek az Executive és a turistaosztály minden ülésének a fedélzeti szórakoztató rendszerén, és az XM Radio Canada minden ülésnél elérhető.
  • USB-csatlakozók az elektronikus eszközök töltéséhez és a játékvezérlőkhöz minden ülésen; a turistaosztályon két ülésre jut egy csatlakozó, három ülésre jut két csatlakozó és négy ülésre jut három csatlakozó. Az első osztályon/Executive osztályon mindenkire jut egy USB-csatlakozó.

A 2000-es évek végi pénzügyi nehézségek[szerkesztés]

A magas üzemanyagárak és a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság jelentős pénzügyi nehézségeket okozott az Air Canada számára a 2000-es évek végén. Ezért 2008 júniusában a légitársaság bejelentette, hogy 2009 első negyedévére több mint 2000 alkalmazottat fog elbocsátani, és 7 százalékkal fogja csökkenti kapacitását.[31] Montie Brewer vezérigazgató bízott abban, hogy a légitársaság átvészeli a gazdasági visszaesést.[32]

Brewer 2009. március 30-án lemondott, és helyére április 1-jén Calin Rovinescu lépett.[33] Rovinescu lett a légitársaság első kanadai vezérigazgatója Claude Taylor 1992-es elnöksége óta. Rovinescu, akinek a média a "végrehajtó" becenevet adta, az Air Canada 2003-as csődje idején az Air Canada átszervezési vezetője volt; de még abban az évben lemondott, miután a szakszervezetek elutasították követeléseit.[34]

Jim Flaherty pénzügyminiszter James Farley (az Air Canada 2003-as csődeljárásának elnöke volt) nyugalmazott bírót nevezte ki arra, hogy közvetítsen a vállalat, és az alkalmazottakat, illetve a nyugdíjba vonult alkalmazottakat képviselő szakszervezetek közötti nyugdíjkérdésekben. A négy szakszervezettel kötött megállapodások szintén ez idő tájt jártak le. A légitársaság az első negyedéves jelentésében azt közölte, hogy a 2,85 milliárd dolláros nyugdíjhiány (amely a 2007-es 1,2 milliárd dollárról nőtt meg) "likviditási kockázatot" jelent, és új finanszírozókra és nyugdíjkedvezményre van szüksége ahhoz, hogy meglegyen a működéshez szükséges pénz 2010-ben. A vállalat 650 millió dollárt volt köteles befizetni a nyugdíjalapba, de 2009 első negyedévében 400 millió dolláros veszteséget könyvelt el, ezért 2009-ben moratóriumot kért a nyugdíjak kifizetésére. A szakszervezetek pénzügyi garanciát követeltek a megállapodás megkötése előtt.[35]

2009 júliusában az Air Canada 1 milliárd dollárnyi pénzügyi támogatást kért és kapott egy konzorciumtól, amiben többek között a kanadai kormány, az ACE és a légitársaság társvállalata az Aeroplan is megtalálható volt. A Centre for Aviation jelentése szerint valójában csak 600 millió dollárnyit adtak kölcsön az Air Canadának; a pénz maradéka az eladások és a visszlízingek elszámolásából, illetve további megtakarításokból voltak.[36]

2010-es évek[szerkesztés]

2010 decemberében az ACE 44 millió Air Canada részvényt adott el, majd 2012 novemberében a maradék 31 millió részvényt is eladta a Cormark Securities Inc. részére.[37]

2014 novemberében az Air Canada pilótái 84%-os többséggel megszavazták azt a 10 évre szóló szerződést, amely lehetővé teszi számukra, hogy az ország legnagyobb légitársasága választottbírósági vagy közvetítői eljárást alkalmazzon a vitáik rendezésére.[38] Egy évvel később Michel Cournoyer, a CUPE Air Canada részlegének vezetője szerint a légiutaskísérők is jóváhagytak egy 10 évre szóló megállapodást, elméletileg kis (nem közölt) többséggel, amely béremelést, nagyobb munkahelyi biztonságot és a munkakörülmények javítását tartalmazta.[39]

Az Air Canada repülőgépeinek új festése, amelyet 2017 februárjában mutattak be a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtéren.

Az új arculat és flotta[szerkesztés]

2017. február 9-én az Air Canada 80. évfordulója és Kanada létrejöttének 150. évfordulója alkalmából egy új, retró piros-fekete színű festést vezettek be. Az új festés tartalmazza az 1964 és 1992 között használt festés dizájnelemeit, az általános fehér színösszeállítással, fekete aljjal, vörös juharleveles rondellával ellátott farokkal, fekete "Air Canada" felirattal, alatta vörös juharleveles rondellával, valamint a pilótafülke ablakait körülvevő fekete "maszkkal".[40] 2013 decemberében az Air Canada 61 Boeing 737 MAX egyfolyosós, keskeny törzsű repülőgépet rendelt a meglévő Airbus A320-as típusú repülőgépekből álló flotta leváltására. Az első Boeing 737 MAX 8-as repülőgépet 2017. november 2-án szállították le.[41][42] Néhány Airbus A319-es repülőgépet átadtak az Air Canada Rouge leányvállalatnak, a fennmaradó repülőgépeket pedig kivonták a forgalomból. Az megállapodás részeként a Boeing 25 Embraer E190-es repülőgépet vásárolt az Air Canadától, amelyeket 2016-ban nyugdíjaztak. Ugyanebben az évben az Air Canada szerződést írt alá a Bombardier Aerospace-szel arról, hogy az E190-eseket 2019-től Airbus A220-as repülőgépekkel váltják le.[43]

2017 júliusában az Air Canada újra bevezette a prémium turistaosztályt az észak-amerikai széles törzsű járatain.[44]

2018 áprilisában az Air Canada átnevezte a nemzetközi business osztályát Air Canada Signature osztályra.[45] Az utasok egy továbbfejlesztett étlapra számíthatnak, beleértve az új Air Canada Signature koktélt, továbbá új ajándékcsomagokra, sofőrszolgálatra (BMW autókkal) a csomópontokon a belföldi és nemzetközi csatlakozások során, valamint az Air Canada Signature Suite-hoz való hozzáférésre a Toronto Pearson nemzetközi repülőtéren. Egyes észak-amerikai útvonalakon az Air Canada Signature szolgáltatás széles törzsű repülőgépeken is elérhető.

2018 májusában az Air Canada Tajvant Kína részeként tüntette fel, hogy megfeleljen a kínai polgári légiközlekedési hatóság követelményének.[46] 2018. június 6-án az Air Canada és az Air China egy közös vállalatot létrehozásáról írt alá, amely az első közös vállalat egy észak-amerikai és egy kínai légitársaság között.[47]

A Transat A.T. tervezett felvásárlása[szerkesztés]

Az Air Canada B787-9-es repülőgépe leszállás közben a torontói Pearson nemzetközi repülőtéren

2019. május 16-án az Air Canada bejelentette, hogy szűkkörű tárgyalásokat folytat az Air Transatot tulajdonló Transat A.T. megvásárlásáról 520 millió dollárért. 2019. június 27-én a Transat A.T. megállapodott abban, hogy az Air Canada részvényenként 13 dollárért megvásárolja a céget. Az ügylet még a részvényesek és a szabályozó hatóságok jóváhagyásától függött. 2019. augusztus 11-én az Air Canada részvényenként 18 dollárra emelte a Transat A.T. vételárát. Az vásárlás teljes értéke így 720 millió dollár volt. 2019. augusztus 23-án a Transat A.T. részvényeseinek 95%-a jóváhagyta az Air Canada általi felvásárlást. A CBC News szerint a terv "várhatóan a versenyhivatal és más szabályozó hatóságok intenzív vizsgálatával fog szembenézni, többek között Európában is".[48] A megállapodást 2020 októberében lefelé, részvényenként 5 dollárra módosították, tükrözve a Covid-19 pandémia által a légiközlekedési ágazat elé állított kihívásokat. Az üzletet 2021 áprilisában ejtették, miután nem sikerült megszerezni az Európai Bizottság jóváhagyását.[49]

2020-as évek[szerkesztés]

Covid-19[szerkesztés]

A Covid-19 pandémia okozta utazási korlátozások miatt az Air Canada kénytelen volt jelentősen korlátozni a járatait. A légitársaság 2020. március 18-án bejelentette, hogy március 31-ig felfüggeszti a járatainak többségét.[50] A járatok május 22-én kezdtek visszatérni a rendes menetrendbe, és a nyár folyamán már újabb városokba indítottak járatokat.[51] Az Air Canada első negyedéves pénzügyi jelentésében bejelentette, hogy 1,05 milliárd dollárnyi veszteséget könyvelt el, és csak 345 millió dollárnyi nyereséget ért el. A légitársaság hasonlóan szenvedett a harmadik negyedévben, 685 millió kanadai dollárnyi veszteséget jelentett. Közölte, hogy a 2020-as pénzügyi év negyedik negyedévében a légitársaság kapacitása 75 százalékkal alacsonyabb lesz az előző évinél.[52]

2021 áprilisában bejelentették, hogy a kanadai kormány 5,9 milliárd dolláros hitelcsomagot nyújt a légitársaságnak.[53]

A vállalat működése[szerkesztés]

Tulajdonosi szerkezet[szerkesztés]

Az Air Canada 1989-ben privatizálódott teljesen,[54] és különböző szavazati jogú részvényeivel a torontói értéktőzsdén, valamint 2016. július 29. óta az amerikai OTCQX International Premier tőzsdén "ACDVF" jelölés alatt van bejegyezve.

Jelenleg az Air Canada Public Participation Act (ACPPA) a nem kanadai állampolgárságú személyek szavazati részesedését maximum 25%-ra korlátozza a vállalatban. A Canada Transportation Act (CTA) ráadásul azt írja elő, hogy minden kanadai légitársaságban a szavazati jogok 75%-át kanadai állampolgárságú személyeknek kell ellenőrizniük és birtokolniuk. Ennek megfelelően az Air Canada alapszabálya korlátozásokat tartalmaz annak biztosítására, hogy a CTA meghatározása szerint a vállalat "kanadai" maradjon.

Vezérigazgatók[szerkesztés]

1976 előtt az Air Canada a Canadian National Railway (CNR) egyik leányvállalata volt, így akkor a légitársaság vezérigazgatója közvetlenül a CNR elnökének jelentett. 1976 óta a következő személyek töltötték be a vezérigazgatói pozíciót:

  • 1976–1984: Claude Taylor (könyvelő; korábban az Air Canada foglalási ügynöke és egyik vezetője)
  • 1984–1990: Pierre Jeanniot (korábban az Air Canada egyik vezetője)
  • 1990–1992: Claude Taylor
  • 1992–1996: Hollis L. Harris (A World Airways vezérigazgatója volt 2001-től 2004-ig, továbbá a Continental, illetve 1990–től 1992-ig a Delta vezérigazgatója is volt)

Éves trendek[szerkesztés]

Az Air Canada több éven át veszteséges volt, de 2012 óta már profitot termel.[55] Az Air Canada csoport éves gazdasági trendjeit a cégcsoport pénzügyi jelentései alapján a következő táblázat foglalja össze:

2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020
Pénzforgalom (millió dollárban) 11 082 9739 10 786 11 612 12 114 12 382 13 272 13 868 14 467 16 252 18 065 19 131 5833
Nettó nyereség (millió dollárban) -1025 -24 -24 -249 131 10 105 308 876 2038 167 1476 -4647
Munkavállalók száma (fő) 24 200 22 900 23 200 23 700 24 000 24 500 24 400 24 900 26 100 27 800 29 900 32 900 21 100
Utasok száma (millió fő) 33+ 30+ 32+ 33,9 34,9 35,8 38,5 41,1 44,8 48,1 50,9 51,5 13,8
Járatok kihasználtsága (%) 81,4 80,7 81,7 81,6 82,7 82,8 83,4 83,5 82,5 82,3 83,3 83,4 61,6
Repülőgépek száma (db) 333 332 328 331 351 352 364 370 381 395 400 403 344
Források [56] [57] [57][58] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] [67]
Az Air Canada székháza a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtéren található.
Egy Embraer E175-ös az Air Canada Express festésében. Az Air Canada Express az Air Canada leányvállalata, amely regionális járatokat üzemeltet.

Székhelye[szerkesztés]

A törvény (Air Canada Public Participation Act) értelmében az Air Canada köteles Montréalban tartani a központját.[68][69] A légitársaság központja az Air Canada Centre[70] (franciául: Centre Air Canada[70]), más néven La Rondelle egy hét emeletes épület, amely a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtéren található.

1975-ben az Air Canada székhelye a montreáli Place Ville Marie 1. szám alatt volt. 1990-ben a légitársaság a költségeik csökkentésének érdekében a repülőtérre költöztette a központját.

Leányvállalatok[szerkesztés]

Air Canada Cargo[szerkesztés]

Az Air Canada Cargo a légitársaság Torontóban található teherszállító leányvállalata, amely több mint 150 célállomást szolgál ki, az Air Canada hálózatán, logisztikáján és partnerein keresztül.[71] Útvonalhálózata kelet-kanadai repülőtereken keresztül európai célállomásokra összpontosít., valamint Vancouverből és Calgaryből közvetlen járatokat indít Frankfurtba, Londonba, Párizsba és Zürichbe.

Torontóban 2002 elején elkészült egy új teherforgalmi terminál, amely korszerűsített raktár- és szállítórendszerekkel rendelkezik.[72] További teherforgalmi terminálok találhatóak Vancouverben és Montréalban is.

Air Canada Express[szerkesztés]

Az Air Canada Express az Air Canada regionális légitársaságának a neve, amelyet több független légitársaság, köztük a Jazz Aviation és az Exploits Valley Air Services (EVAS) üzemeltet.[73][74]

Air Canada Jetz[szerkesztés]

A 2002-ben indult Air Canada Jetz egy charterszolgáltató, amely sportcsapatokat, profi előadóművészeket és vállalatokat céloz meg. Az Air Canada Jetz három Airbus A319-es repülőgépből áll, amelyek mindegyikén csak business osztályú ülések találhatóak.[75] 2014 februárjában az Air Canada úgy döntött, hogy kiszáll a sport charter üzletágból.[76] 2015. március 17-én azonban az Air canada bejelentette, hogy a 2015-2016-os NHL-szezontól kezdve hat éven át az Air Canada Jetz charterjáratokat biztosít több NHL csapatnak.[77]

Air Canada Rouge[szerkesztés]

Az Air Canada Rouge egy fapados légitársaság, az Air Canada leányvállalata.

A 2012 decemberében indított Air Canada Rouge az Air Canada fapados leányvállalata. Az Air Canada Rouge elsősorban európai, karibi, dél- és közép-amerikai, mexikói és egyesült államokbeli[78] szabadidős célállomásokat szolgál ki Airbus A319-es, Airbus A320-as, Airbus A321-es és korábban Boeing 767-300ER típusú repülőgépekkel.[79]

Air Canada Vacations[szerkesztés]

Az Air Canada Vacations az Air Canada utazásszervezője. Minden csomag tartalmazza a szállást, az ajándék Aeroplan Mérföldeket és az oda-vissza repülőjegyet az Air Canada és/vagy a Star Alliance partnerei járatán.

Az Air Canada Vacations Executive osztályú szolgáltatást kínál bizonyos járatokon, nonstop járatokat a főbb kanadai városokból és napi járatokat számos célállomásra.[80][81]

Aeroplan[szerkesztés]

Az Aeroplan az Air Canada hűségprogramja, amelyet az Air Canadából 2005-ben kivált Groupe Aeroplan Inc. működtetett.[82] Az Air Canada azonban 2018. november 26-án egy végleges megállapodást írt alá az Aeroplan visszavásárlásáról az Aimia Inc-szel.[83] Az Air Canada 2019 januárjában fejezte be a vállalat átvételét.[84]

Az Air Canada Jazz egy korábbi leányvállalata volt az Air Canadának, amely regionális légitársaságként működött. A leányvállalat 2006-ban kivált a légitársaságból, de 2011-ig továbbra is az Air Canada nevét használták.

Korábbi leányvállalatok[szerkesztés]

Air Canada Jazz[szerkesztés]

2001-ben az Air Canada a szászszázalékos tulajdonában lévő légitársaságokat, az Air BC-t, az Air Novát, az Air Ontariót és a Canadian Regional Airlines-t egyesítette az Air Canada Regional Inc. név alatt. E légi fuvarozók közül több korábban az Air Canada járatait kötötte össze kisebb településekkel. 2002-ben a légitársaságok egyesítése az Air Canada Jazz létrehozásával befejeződött. Az Air Canada Jazz 2006 novemberében kivált a légitársaságból. Az ACE Aviation Holdings már nem részvényese a Jazz Aviation LP-nek, így a légitársaság egy független vállalat. Az Air Canada Jazz volt az Air Canada fő regionális légitársaságának neve 2002 és 2011 között. 2011 júniusától az Air Canada Jazz márkanevet már nem használták, mivel az összes légitársaság amit egyesítettek az Air Canada Express nevet vette át. A Jazz Aviation volt a legnagyobb leányvállalata a légitársaságnak, amely közel 125 repülőgépet üzemeltetett az Air Canada nevében.[85]

Air Canada Tango[szerkesztés]

2001. november 1-jén az Air Canada elindította az Air Canada Tango légitársaságot, amelynek a célja az volt, hogy 13 darab külön erre a célra kialakított 159 ülőhelyes Airbus A320-asokkal olcsóbb szolgáltatást és alacsonyabb viteldíjakat kínáljon. Kanadában Torontóból indított járatokat Vancouverbe, Calgarybe, Edmontonba, Winnipegbe, Reginába, Saskatoonba, Thunder Bayba, Ottawába, Montréalba, Halifaxba, Ganderbe és St. John's-ba. Emellett non-stop járatokat üzemeltetett Torontóból Fort Lauderdale-be, Orlandóba és Tampába, valamint non-stop járatokat üzemeltetett Montréal és Fort Lauderdale, illetve Orlando között.[86] A légitársaságot a Canada 3000 konkurenciájának szánták. Az Air Canada Tangót 2004-ben megszüntették. Az Air Canada azóta "Tangónak" nevezi a legolcsóbb osztályát.[87] Azonban 2018-tól az Air Canada átnevezte a Tango osztályát Standard osztállyá.[88]

Zip[szerkesztés]

2002-ben az Air Canada egy fapados légitársaságot indított, hogy közvetlenül a WestJettel versenyezzen a nyugat-kanadai útvonalakon. A Zip egy külön légitársaságként üzemelt, saját személyzettel és élénk festésű volt Canadian Airlines International Boeing 737-200-asokat üzemeltetett. A légitársaságot 2004-ben megszüntették.

Úti célok[szerkesztés]

Az Air Canada utasfelvételi pultja a hongkongi nemzetközi repülőtéren

Az Air Canada 64 belföldi és 158 nemzetközi célállomást szolgál ki Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Európában és Óceániában. Regionális partnereivel együtt a légitársaság több mint 222 célállomást szolgál ki 47 országban, a világ hat kontinensén.

Az Air Canada számos járatot üzemeltet az ötödik szabadságjog alapján (két nem kanadai célállomás közötti utas- és teherszállítási jogok). A korábbi ötödik szabadságjog alapján üzemeltetett járatok közé tartoztak a következők: Párizs-Genf, Párizs-München, Párizs-Berlin, Frankfurt-Zürich, Zürich-Zágráb, Zürich-Bécs, Zürich-Delhi, Manchester-Brüsszel, Lisszabon-Madrid, Brüsszel-Prága, London-Heathrow-Delhi, London-Heathrow-Nizza, London-Heathrow-Mumbai-Szingapúr, Montego Bay-Kingston és Santiago-Buenos Aires. Ezeket azonban nonstop útvonalakkal helyettesítették: Vancouver-Sydney, Toronto-München, Toronto-Brüsszel, Toronto-Zürich, Vancouver-Zürich, Toronto-Bécs, Toronto-Delhi, Vancouver-Delhi, Toronto-Madrid és Toronto-Mumbai.[89]

Codeshare megállapodások[szerkesztés]

Az Air Canada a következő légitársaságokkal kötött codeshare-megállapodást:[90]

Vonalközi megállapodások[szerkesztés]

Az Air Canada a következő légitársaságokkal kötött vonalközi megállapodást:[93]

Flotta[szerkesztés]

A jelenlegi flotta[szerkesztés]

2021 augusztusában az Air Canada a következő repülőgépeket üzemelteti, amelyek mindegyike Airbus vagy Boeing:[94][95]

Az Air Canada flottája
Típus Összes[96] Rendelés Férőhely[97] Megjegyzés
Business Prémium turista Turista Összes
Airbus A220-300 24 9 12 125 137 Eredetileg 45 darabos rendelés még további harmincra opcióval.

2020-ban 12 repülőgép megrendelését törölték.[98]

Airbus A320-200 18 14 132 146 Boeing 737 MAX 8-ra cserélik őket
Airbus A321-200 15 16 174 190
Airbus A330-300 16 32 24 241 297 Mindegyik repülőgép utasterét felújítják az új Boeing 787-esek utastere alapján.

Néhány repülőgépet korábban a Singapore Airlines üzemeltetett.[99][100]

27 21 244 292
Boeing 737 MAX 8 24 16[101] 16 153 169 Az eredeti rendelés tartalma: 33 MAX 8-as és 28 MAX 9-es további 18-ra opcióval és 30-ra vételi joggal.[102]

2017-ben 50 MAX 8-ra and 11 MAX 9-re változtatták.[103][104]

2020 első negyedévében törölték az összes megrendelést a MAX-9-esre.[105]

További 10 MAX 8-asokra szóló rendelést töröltek 2020 novemberében.[98]

2023-ig szállítják ki a repülőgépeket.

Az Airbus A320-as családot cseréli le.[106]

Boeing 777-200LR 6 40 24 236 300
Boeing 777-300ER 19 40 24 336 400
28 398 450
Boeing 787-8 8 20 21 214 255
Boeing 787-9 29 30 21 247 298
Összesen 159 25

Szolgáltatások[szerkesztés]

Az Air Canada három osztállyal rendelkezik: a business/Signature osztállyal, a prémium turistaosztállyal és a sima turistaosztállyal. A legtöbb szélestörzsű repülőgéppel üzemeltetett rövid távú útvonalakon és a nemzetközi hosszú távú útvonalakon a Signature osztály, a prémium turistaosztály és a turistaosztály érhető el, a maradék rövid távú útvonalakon és a belföldi útvonalakon a business osztály és a turistaosztály érhető el csak. Az Air Canada összes ülése fedélzeti szórakoztató rendszerrel és hangulatvilágítással rendelkezik. Az Air Canada Express Bombardier CRJ900-as és Embraer E175-ös repülőgépein a business osztály és a turistaosztály érhető el, míg a többi Air Canada Express járaton csak a turistaosztály érhető el. Az összes keskenytörzsű Air Canada repülőgépen, valamint az Air Canada Express Bombardier CRJ900-as és Embraer E175-ös típusú repülőgépein van fedélzeti Wi-Fi, amely szintúgy megtalálható az összes széles törzsű repülőgépen.

1987 tavaszán az Air Canada teszt jelleggel dohányzásmentes járatokat indított Kanada és New York között. Miután a felmérés szerint az utasok 96%-a támogatta a dohányzási tilalmat, az Air Canada kiterjesztette a tilalmat más járataira is.

Törzsutas-program[szerkesztés]

Az Aeroplan az Air Canada törzsutas-programja, amely lehetővé teszi a pontgyűjtést és a pontköltést, valamint az Air Canada ügyfélként való státuszt és jutalmakat. Miután az Air Canada és az Aeroplan megváltoztatta a pontgyűjtés és a pontok beváltásának felosztását, az Air Canada bevezetett egy új törzsutas-programot, az Altitude-ot. A két program együtt működik.

2017. május 11-én az Air Canada bejelentette, hogy 2020-ban új törzsutas-programot tervez indítani hogy lecserélje az Aeroplan-t és az Altitude-ot.[107] 2019. január 10-én az Air Canada visszavásárolta az Aeroplan-t az Aiama-tól.[108][109] 2020-ban az Altitude és az Aeroplan egyesült az Aeroplan neve alatt.[110]

Air Canada Altitude[szerkesztés]

2012. szeptember 20-án az Air Canada bemutatta új, "Air Canada Altitude" nevezetű törzsutas-programját, amely kiegészíti az Aeroplan-t. Az Aeroplan továbbra is a törzsutasok pontgyűjtő programja marad, míg a státuszszintet az Altitude határozza meg.

Az Air Canada Altitude programjában öt tagsági szint létezik:

  • Basic
  • Prestige 25K
  • Elite 35K
  • Elite 50K
  • Elite 75K
  • Super Elite 100K

Az utóbbi három tagsági szint olyan utazási előnyökkel jár, mint például a lounge-be való belépés, az elsőbbségi szolgáltatások (pl: check-in, poggyászkezelés), valamint további bónuszok az utazások során gyűjtött mérföldekért. Ahhoz, hogy a tagok jogosultak legyenek ezekre a szintekre, bizonyos számú mérföldet vagy bizonyos számú szegmenst kell gyűjteniük repülési tevékenységükkel, és bizonyos összegű pénzt kell elkölteniük. Az Altitude ezeket Altitude Minősítő Mérföldeknek (AQM), Szegmenseknek (AQS) és Dollároknak (AQD) nevezi.

A Prestige és az Altitude Elite 35K tagok Star Alliance Silver státuszt, míg az Elite 50K, Elite 75K és Super Elite 100K tagok Star Alliance Gold státuszt kapnak.

Az Air Canada Státuszmérföldeket évente számítják ki a következő üzleti évre (március 1. és február 28. között) vonatkozó Altitude tagsági státusz meghatározásához. Az Elite 35K és a magasabb szinteken az adott státuszszint elérése esetén az azokkal járó előnyöket az adott év hátralévő részére, valamint a következő évre is megadják.

Az Air Canada Altitude programmal be lehet menni bármilyen Star Alliance Lounge-ba (csak Star Alliance Gold státusznak megfelelő státusszal) és kedvezményeket lehet kapni más Star Alliance tag járataira.

2020. november 8-án az Air Canada átnevezte az Altitude-ot Aeroplan Elite Status-ra. Az Altitude Minősítő Mérföldek (AQM), Szegmensek (AQS) és Dollárok (AQD) helyébe a Státuszra Jogosító Mérföldek (SQM), Szegmensek (SQS) és Dollárok (SQD) léptek.[111]

Státuszkövetelmények[szerkesztés]

2016. január 1-jétől a 2017-es státuszévre az Air Canada minden egyes szinthez egy bizonyos minimális költési szintet, Altitude Qualifying Dollars-t követel meg. Az Altitude programot 2021-ben felváltotta az Aeroplan program. A 2021-re vonatkozó követelmények jelenleg a következők:

  • Aeroplan 25K: 25,000 SQM vagy 25 SQS és $3,000 SQD
  • Aeroplan 35K: 35,000 SQM vagy 35 SQS és $4,000 SQD
  • Aeroplan 50K: 50,000 SQM vagy 50 SQS és $6,000 SQD
  • Aeroplan 75K: 75,000 SQM vagy 75 SQS és $9,000 SQD
  • Aeroplan Super Elite: 100,000 SQM vagy 95 SQS és $20,000 SQD

Adatvédelmi aggályok[szerkesztés]

2019 februárjában a TechCrunch arról számolt be, hogy az Air Canada mobilalkalmazása az App Store-ban tartalmazza a Glassbox izraeli cég munkamenet-visszajátszó szoftverét. Ez a szoftver a felhasználók beleegyezése nélkül rögzítette a felhasználók tevékenységeit, és az adataikat, beleértve hitelkártyadatokat és útlevélszámokat, amiket továbbítottak távoli szerverekre. Ez veszélyeztette a felhasználók adatvédelmét és sértette az App Store szabályait.[112][113]

Balesetek[szerkesztés]

Az Air Canada baleseteinek listája
Időpont Járatszám Információ
1938. november 18. AC1 Egy Lockheed 14H-2-es Winnipegből tartott Vancouverbe postai küldeményekkel. A Reginában történt megálló után a repülőgép a felszállás után lezuhant és mindkét pilóta az életét vesztette.
1941. február 6. Egy Lockheed 14H-2-es az éjszaka folyamán leszállás közben lezuhant egy mérfölddel a repülőtér előtt, Armstrongban. Összesen kilenc utas és három személyzeti tag vesztette életét.
1943. november 4. Egy Lockheed 18 Lodestar mindkét hajtóművéből elment a teljesítmény felszállás közben a Toronto-Malton repülőtérről, és egy mezőn landolt. Sérülés nem történt, de a repülőgépet leselejtezték.
1944. december 28/29. Egy Avro Lancastrian az Azori-szigeteknél éjszaka lezuhant. Nem voltak túlélők.
1945. feburár 27. Egy Lockheed 14H-2-est leselejteztek Monctonban.
1945. július 1. Egy Avro Lancaster lezuhant és elégett a Montréal–Trudeau nemzetközi repülőtéren egy kiképzési repülés után.
1946. szeptember 2. Egy Lockheed 14H-2-es lezuhant Monctonban, kiképzés közben, két pilóta halálát okozva.
1947. január 23. Egy Lockheed 14H-2-es lezuhant Winnipeg közelében, két pilóta halálát okozva.
1947. április 28. 3 Egy Lockheed 18 Lodestar eltűnt Brit Columbia délnyugati részén 15 emberrel a fedélzetén. A fedélzeten lévők közül senki se élte túl. A repülőgép roncsait 47 évvel később, 1994 szeptemberében fedezték fel a Mount Elsay oldalában.[114]
1948. augusztus 12. Egy Canadair DC-4m-1 North Star típusú repülőgép lángok közepette zuhant le Sydney repülőterének kifutópályájának közelében. Mind a 11 utas és a személyzet megmenekült.
1954. április 8. 9 Egy Harvard Mark II. típusú gyakorló harci repülőgép összeütközött egy Canadair C-4 North Star típusú repülőgéppel Moose Jaw felett. 36 ember a levegőben, egy ember pedig a földön vesztette életét.
1954. december 17. Egy Lockheed 1049E Super Constellation a Bramptonból való felszállás után lezuhant, de mint a 16 utas és a hétfős személyzet életben maradt. A járat kapitánya később, egy másik balesetben halt meg 1957-ben.
1956. július 9. 304 Egy Vickers Viscount légcsavarja levált a repülőgép egyik turbólégcsavaros hajtóművéből és kettévágta az utastér falát, megölve egy utast Flat Rock felett.
1956. december 9. 810 Egy Canadair DC-4M-2-es lezuhant Chilliwack közelében, miután súlyos jegesedést és turbulenciát észleltek. A fedélzeten tartózkodó 62 ember közül senki sem élte túl.
1958. november 10. Egy John F. Kennedy nemzetközi repülőtéren parkoló Vickers Viscount, várakozás közben elégett, miután a Seaboard & Western Airlines Lockheed 1049D Super Constellation típusú repülőgépe felszállás közben lezuhant a repülőgépre. A Lockheed Constellation fedélzetén tartózkodó két személyzeti tag túlélte a balesetet.[115]
1959. november 3. Egy Vickers Viscount a Toronto-Malton repülőtér kifutópályájának aszfaltja előtt ért földet, ezért később leselejtezték a repülőgépet. A fedélzeten tartózkodó mind a 40 fő túlélte.[116]
1962. október 10. 455 Egy Vickers Viscount ütközött a Kanadai Királyi Légierő CF-101 Voodoo típusú vadászgépével, a légierő Bagotville-i bázisán. A vadászgép még azelőtt kapott felszállási engedélyt, mint hogy a Viscount elhagyta volna a kifutópályát. A vadászrepülőgép összeütközött a Vickers Viscount farával, megölve egy légiutaskísérőt és egy utast. A CF-101 Voodoo személyzete katapultált, mivel a repülőgép az ütközés következtében kigyulladt. A Viscount jelentősen megrongálódott, de megjavították és újra szolgálatba állították.[117]
1963. november 6. 861 Egy Douglas DC-8-as a London-Heathrow-i repülőtér 28L kifutópályájáról szállt fel Montréalba tartó útjának elején, hét főnyi fedélzettel és 90 utassal a fedélzetén. Amikor a repülőgép elérte a 132 csomós felszállási sebességet, a kapitány maga felé húzta a vezérlőoszlopot. Tévesen azt hitte, hogy a magassági kormány nem reagál, ezért megszakította a felszállást. Ennek következtében a repülőgép túlfutott a kifutópálya végénél és 800 méterrel a kifutópálya vége után, egy káposztamezőn állt meg. A fedélzeten tartózkodó összes utas és személyzet túlélte a balesetet, a repülőgépet pedig megjavították és újra szolgálatba állították.[118]
1963. november 29. 831 Egy Douglas DC-8-54F röviddel a Montréal-Dorval nemzetközi repülőtérről való felszállás után lezuhant és a fedélzeten tartózkodó 118 ember közül senki sem élte túl.
1964. június 13. 3277 A CF-THT lajstromjelű Vickers Viscount túl nagy mértékben rongálódott meg, miután a Toronto-Pearson nemzetközi repülőtéren kényszerleszállást hajtott végre, mivel két hajtóműve meghibásodott a repülőtér megközelítése közben.[119]
1967. május 19. A CF-TJM lastromjelű McDonnell Douglas DC-8-54F egy három hajtóműves leszállás közben lezuhant és elégett Ottawában. A személyzet mind a három tagja életét vesztette. A járaton nem voltak utasok.[120]
1968. szeptember 11. Egy Vickers Viscount típusú repülőgépet eltérített egy kubai utas.[121]
1969. április 7. A CF-THK lajstromjelű Vickers Viscount a Sept-Îles repülőtérről történő felszállás közben kigyulladt és helyreállíthatatlanul megrongálódott. A repülőgép sikeresen visszatért a repülőtérre, de a tűzben egy utas az életét vesztette.[122]
1970. március 1. 106 A CF-THY lajstromjelű Vickers Viscount a levegőben összeütközött a CF-SHN lajstromjelű Ercoupe 415 típusú repülőgéppel a Vancouver nemzetközi repülőtér megközelítése közben. Az Ercoupe pilótája az életét vesztette.[123]
1970. július 5. 621 A CF-TIW lajstromjelű McDonnell Douglas DC-8-63-as repülőgép a második leszállási probálkozása közben felrobbant, miután a repülőgép első leszállása közben a 4-es hajtómű a kifutópályának csapódott Torontóban és megrepedt az üzemanyagvezeték. A fedélzeten tartózkodó 109 személy közül mindenki életét vesztette.[124]
1971. december 26. 932 Egy McDonnell Douglas DC-9-32-es elindult az Ontario állambeli Thunder Bayből Torontóba. 20 perccel a leszállás előtt a gépeltérítő Patric Dolan Critton egy üzenetet adott át a pilótáknak, amelyen ez állt: "Gondolkodjon. Vannak repeszgránátjaink és egy 38-as kaliberű revolverünk. Vigyen a kapitányhoz. Havannába megyünk. Ez nem vicc." A gépeltérítő megengedte a fedélzeten lévő 82 utasnak, hogy elhagyja a gépet, miután a repülőgép folytatta volna útját Kubába. Miután a gépeltérítő eljutott Havannába, az Air Canada repülőgépe biztonságban visszakerült a légitársasághoz. A gépeltérítőt 2001-ben más vádakkal letartóztatták New Yorkban, és miután ott letöltötte a büntetését, kiadták Kanadának, ahol emberrablással vádolták. 1971-ben a kanadai büntető törvénykönyvben még nem szerepelt az eltérítés bűncselekménye. Végül öt év börtönbüntetésre ítélték, de két év letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték.[125][126]
1973. június 21. 890 A CF-TIJ lajstromjelű McDonnell Douglas DC-8-53-as repülőgép üzemanyag-utántöltés közben kigyulladt és kiégett a Toronto-Pearson nemzetközi repülőtér 2-es termináljának a közelében; halálos áldozatok nem voltak.[127]
1978. június 26. 189 A CF-TLV lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es túlfutott a kifutópályán Torontóban, miután a repülőgép egyik kereke kidurrant és a felszállást megszakították. A fedélzeten tartózkodó 107 ember közül ketten meghaltak.[128]
1979. szeptember 17. 680 A C-FTLU lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es a bostoni Logan nemzetközi repülőtérről a kanadai Yarmouthba tartott. Körülbelül 14 perccel a felszállás után a repülőgépe teljes hátsórésze leszakadt 7600 méteres magasságban, ami egy gyors dekompresszióhoz vezetett és egy nagy lyukat hagyott a repülőgép törzsének hátsó részén. Az Atlanti-óceán felett a repülőgépből kirepült egy italkocsi és más, a kabinban lévő tárgyak, de halálos áldozatok vagy súlyosan sérültek nem voltak. A repülőgép végül biztonságosan visszatért Bostonba. Megállapították, hogy fáradási repedések voltak a baleset okai. Ugyanez a repülőgép majdnem négy évvel később, 1983. június 2-án az Air Canada 797-es járataként tűzvészben megsemmisült.[129]
1982. június 2. A C-FTLY lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es repülőgép karbantartás közben felrobbant Montréalban; halálos áldozatok nem voltak.[130]
1983. június 2. 797 A C-FTLU lajstromjelű McDonnell Douglas DC-9-32-es hátsó mosdójában repülős közben egy elektromos tűz keletkezett, ami miatt kényszerleszállást hajtottak végre a Cincinnati Northern Kentucy nemzetközi repülőtéren. A vészkiürítés során a hirtelen beáramló oxigén egy flashover-t hozott létre, ami miatt a 41 utasból 23 elhunyt, köztük Stan Rogers kanadai népdalénekes. A személyzet mind az öt tagja életben maradt. A kapitány volt az utolsó személy, aki elhagyta a repülőgépet.[131] Ez a szerencsétlenség a Légikatasztrófák című kanadai televíziós sorozat 4. évadának 3. epizódjában a "Fiery Landing" című epizódjaként is szerepelt. Ez az Air Canada legutóbbi halálos balesete.
1983. július 23. 143 A C-GUAN lajstromjelű Boeing 767-200-as kényszerleszállást hajtott végre Gimli repülőterén, miután 12 300 méteres magasságban kifogyott a repülőgépből az üzemanyag Red Lake felett. Néhányan kisebb sérüléseket szenvedtek a kimenekítés során a repülőgép hátsó részén lévő menekülőcsúszdák meredek szöge miatt, amelyet az orrfutómű összeomlása okozott. Erről az esetről készült a Falling from the Sky: Flight 174 című tévéfilm és William Hoffer Freefall című könyve.[132] Ez a szerencsétlenség a National Geographic Channel és a Discovery Channel Légikatasztrófák című sorozatának 5. évadának 6. epizódjában a "Gimli Glider" című epizódjaként is szerepelt.
1997. december 16. 646 Az Air Canada 646-os járata amerikai keleti parti idő szerint 21:24-kor indult az Ontario tartománybeli Toronto-Pearson nemzetközi repülőtérről a Új-Brunswick tartománybeli Frederictonba. Leszálláskor a Bombardier CRJ100-as típusú repülőgép rossz látási viszonyok között stabilizálatlanul közeledett a kifutópálya felé, és egy késői átstartolási kísérlet közben átesett a repülőgép. A repülőgép a földet érési ponttól 640 méteren keresztül csúszott és végül egy fának ütközött. Egy evakuálást hajtottak végre, azonban 42 fedélzeten tartózkodók közül kilencen súlyosan megsérültek, a többiek pedig könnyebb sérüléseket szereztek vagy nem sérültek meg. A baleset atlanti idő szerint 23:48-kor történt.[133] Az Air Canadát heves bírálatok érték a médiában amiatt, hogy alkalmazottai állítólag a hatóságok engedélye nélkül bementek a baleset helyszínére, és eltávolították a repülőgép üzemeltetőjét azonosító matricákat.
2015. március 29. 624 A C-FTJP lajstromú Airbus A320-as, a Toronto-Pearson nemzetközi repülőtér és a halifaxi Stanfield nemzetközi repülőtér között közlekedett. Miután a repülőgép 15 percig körözött a levegőben egy súlyos téli vihar és a rossz látási viszonyok miatt, a repülőgép a kifutópálya megközelítése közben villanyvezetékeknek és a kifutópálya megközelítési fényeinek ütközött, ami miatt a repülőtéren megszűnt az áramellátás és a kommunikáció. Ezután a futópálya előtt 335 méterrel a földnek csapódott, majd továbbhaladva a helymeghatározó antennarendszerbe csapódott és leszakadt a futóműve. A repülőgép ezután másodszor is a földnek ütközött, majd a kifutópályán végigcsúszott és elvesztette az egyik hajtóművét. Mind a 133 utas és az ötfős személyzet túlélte a balesetet. 23 embert nem életveszélyes sérülésekkel a kórházba szállítottak.[134][135][136] A repülőgépet leselejtezték.
2017. július 7. 759 Az Air Canada 759-es járata a Torontóból San Fransiscóba tartó útjának végén majdnem egy olyan gurulóútra szállt le, amelyen már négy teljesen megrakott és üzemanyaggal feltöltött repülőgép várakozott a felszállásra. Egy nyugdíjas pilóta szerint a majdnem bekövetkezett baleset "valószínűleg közel állt a történelem legnagyobb légi katasztrófájához", mivel öt repülőgép és több mint 1000 utas volt közvetlen veszélyben.[137][138]
2020. február 3. 837 A Toronto és Madrid-Barajasi repülőtér közlekedő Air Canada 873-as járatának a hátsó kereke, a madridi repülőtéren felszállás közben defektet kapott, aminek következtében a Boeing 767-300-as baloldali hajtóműve kigyulladt. A pilótáknak sikerült eloltaniuk a tüzet a hajtómű leállításával, de mivel a 767-300-asokat nem tervezték arra hogy kiürítsék az üzemanyag tárolójukat, ezért több mint 4 órán át egy egyhajtóműves várakozási pályán kellett köröznie, hogy elégesse az üzemanyagot és elérje a maximális leszállósúlyt, miközben egy SAF vadászrepülőgép minimális sérülést jelentett a futóművön. A repülőgép biztonságosan leszállt, és senki sem sérült meg.[139]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Air Canada című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://web.archive.org/web/20150904124905/http://micro.newswire.ca/release.cgi?rkey=1703305739&view=13213-0&Start=0
  2. https://www.aircanada.com/ca/en/aco/home/about/corporate-profile.html
  3. Star Alliance Member Airline – Air Canada (angol nyelven). [2009. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  4. Air Canada - Investor Relations (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  5. Revenue passengers carried (angol nyelven). Air Canada Reports 2017 Annual Results. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  6. Air Canada Corporate Profile (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  7. Air Canada History”, CBC News, 2004. május 14.. [2009. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. április 4.) (angol nyelvű) 
  8. Timeline – Air Canada's 80th Anniversary (angol nyelven). moments.aircanada.com. [2018. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  9. Indepth: Air Canada Timeline (angol nyelven). CBC News, 2005. április 4. [2006. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 20.)
  10. Arquivo.pt. arquivo.pt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  11. John, Vardalas: From DATAR to the FP-6000 (angol nyelven). IEEE Annals of the History of Computing, 1994. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  12. Air Canada: Celebrating 70 Years of Leadership. web.archive.org, 2010. január 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  13. Canada, National Film Board of. „The Queen in Canada, 1964” (angol nyelven).  
  14. History of Air Canada – FundingUniverse. www.fundinguniverse.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  15. Canadian airline industry (89-2E). publications.gc.ca. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  16. Air Canada - Innovations (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  17. Reuters. „COMPANY NEWS; Air Canada Sells Credit Card Unit”, The New York Times, 1992. március 27. (Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  18. Air Canada unions dig in, rescue deal seen at risk”, USA Today, 2004. április 5. (Hozzáférés ideje: 2011. február 21.) (angol nyelvű) 
  19. Air Canada faces deadline on Deutsche Bank deal”, CBC, 2004. május 14. (Hozzáférés ideje: 2008. október 20.) (angol nyelvű) 
  20. ACE Aviation. www.aceaviation.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  21. N287AV Avolon Boeing 767-300 (angol nyelven). www.planespotters.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  22. Air Canada unveils New Look and Leading Edge In-Flight Enhancements, Canadian Superstar Celine Dion joins Employees to Launch New era for Nation's Flag Carrier (angol nyelven), 2004. október 19. (Hozzáférés: 2014. május 23.)
  23. Renée Alexander. „WestJet Airlines – High Times”, Businessweek.com, 2006. május 10. (Hozzáférés ideje: 2011. február 21.) (angol nyelvű) 
  24. Boeing Delivers Air Canada's First 787 Dreamliner. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  25. Boeing: Boeing, Air Canada Announce 23 Additional 787 Dreamliners. web.archive.org, 2010. január 19. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  26. Air Canada - Our Fleet (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  27. Air Canada Economy Class (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  28. Air Canada International Economy Class (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  29. Air Canada - North America Business Class (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  30. Air Canada Signature Service (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  31. Air Canada cutting 2,000 jobs, trimming capacity”, CBC News, 2008. június 17. (Hozzáférés ideje: 2020. december 1.) (angol nyelvű) 
  32. Preview unavailable - ProQuest (magyar nyelven). www.proquest.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  33. Brewer resigns as Air Canada chief” (Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 21.) 
  34. globeandmail.com: Streetwise - Air Canada drafts an enforcer. web.archive.org, 2009. április 3. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  35. Flaherty appoints ex-judge to mediate Air Canada pension issues. web.archive.org, 2009. június 7. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  36. Air Canada bailout buys time - but Canada Inc sells out to forces of protectionism (angol nyelven). CAPA - Centre for Aviation. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  37. ACE Aviation. web.archive.org, 2015. szeptember 4. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  38. Air Canada pilots vote overwhelmingly for 10-year contract (amerikai angol nyelven). Market Business News, 2014. november 1. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  39. Air Canada flight attendants ratify 10-year deal”, CBC News, 2015. november 18. (Hozzáférés ideje: 2015. november 19.) (angol nyelvű) 
  40. Our Nation's Carrier (angol nyelven). Air Canada, 2017. (Hozzáférés: 2017. november 5.)
  41. Air Canada orders 61 Boeing 737 MAX jets (angol nyelven), 2013. december 11. (Hozzáférés: 2020. május 15.)
  42. Air Canada takes its first Boeing 737 MAX (amerikai angol nyelven). Skies Mag. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  43. Air Canada to Purchase Bombardier C Series as Part of its Fleet Renewal Program (angol nyelven). News Release Archive. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  44. Air Canada Travel News and Updates (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  45. Air Canada Signature Service (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  46. Air Canada move to list Taiwan as part of China sees backlash, threat of boycott (angol nyelven). thestar.com, 2018. május 18. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  47. Air Canada, Air China sign agreement to boost co-operation on Canada-China flights - National | Globalnews.ca (amerikai angol nyelven). Global News. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  48. Transat shareholders approve Air Canada takeover, deal now in regulators' hands”, 2019. augusztus 23. (angol nyelvű) 
  49. Bloomberg - Are you a robot?. www.bloomberg.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  50. Air Canada to gradually suspend most U.S., international flights by March 31” (Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 22.) 
  51. Air Canada Announces New Schedule Offering Customers Wide Choice of Destinations for Safe Travel this Summer and Expands Goodwill Policy (angol nyelven). News Release Archive. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  52. Air Canada reports $685M loss in third quarter amid COVID-19 pandemic | Globalnews.ca (amerikai angol nyelven). Global News. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  53. Will the $5.9 Billion Bailout Save Air Canada (TSX:AC) From COVID-19? (kanadai angol nyelven). ca.finance.yahoo.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  54. Airline competition finally taking off in Canada, but barriers keep passengers' options limited (kanadai angol nyelven). financialpost. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  55. Annual Report 2012 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
  56. Annual Report 2009 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2013. május 25.)
  57. a b Annual Report 2010 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2013. május 25.)
  58. a b Annual Report 2011 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
  59. Annual Report 2012 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
  60. "News Release Q4 2013 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2014. március 9.)
  61. Annual Report 2014 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2015. április 12.)
  62. Annual Report 2015 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  63. Annual Report 2016 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  64. Annual Report 2017 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  65. Annual Report 2018 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  66. Annual Report 2019 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2020. május 12.)
  67. Annual Report 2020 (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2021. július 12.)
  68. Bill C-29: An Act to amend the Air Canada Public Participation Act (LS-536E). web.archive.org, 2013. április 2. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  69. Branch, Legislative Services: Consolidated federal laws of canada, Air Canada Public Participation Act. laws-lois.justice.gc.ca, 2018. június 27. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  70. a b Air Canada - Investor Relations (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  71. Air Canada Cargo - Ship small parcels, packages or large cargo. www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  72. Wayback Machine. web.archive.org, 2010. szeptember 17. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  73. Evasair Charters: Air Canada Express. evasair.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  74. Say hello to the transformed Aeroplan program (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  75. Air Canada Jetz - About US (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  76. Senators look for a new ride to road games as Air Canada exits charte…. archive.ph, 2014. június 17. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  77. Air Canada to Carry Canada's Top Professional Hockey Teams (angol nyelven). News Release Archive. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  78. Neue Direktverbindung Berlin-Toronto ab Sommer 2017 | Deutsch-Kanadische Gesellschaft e.V.. web.archive.org, 2018. június 12. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  79. System, Government of Canada; Transport Canada; Civil Aviation; General Aviation; Aircraft Registration and Leasing; Canadian Civil Aircraft Register; General Aviation System; Civil Aviation: Canadian Civil Aircraft Register. wwwapps.tc.gc.ca, 2013. augusztus 28. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  80. Air Canada – Consolidated Financial Statements and Notes 2007 -subsidiaries p.7 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 5.)
  81. Air Canada Vacations | Making Your Dreams Travel®. vacations.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  82. ACE to spin off maintenance unit. web.archive.org, 2011. június 4. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  83. Reynolds, Christopher: Air Canada signs definitive deal to buy Aeroplan program for $450 million (angol nyelven). CTVNews, 2018. november 26. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  84. Air Canada Completes Acquisition of Aeroplan Loyalty Business (angol nyelven). News Release Archive. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  85. ACJ | History. web.archive.org, 2009. március 7. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  86. Air Canada Gets Costs Out With Tango; Reassigns Existing C... web.archive.org, 2011. május 22. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  87. aircanada.com - Flights - Low fares, 5 clear options. web.archive.org, 2010. május 27. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  88. Air Canada Flight Fare Options (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  89. The Montreal Gazette - Google News Archive Search. news.google.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  90. Air Canada Codeshare and Other Airline Partners (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  91. Cathay Pacific signs codeshare deal with Air Canada. Breaking Travel News. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  92. What Qatar Airways' New Air Canada Codeshare Means For Passengers (amerikai angol nyelven). Simple Flying, 2020. november 18. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  93. Interline Travel - Pakistan International Airlines - PIA. www.piac.com.pk. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  94. Air Canada Fleet Details and History. www.planespotters.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  95. Air Canada Fleet - Fleet FIN Number (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  96. Air Canada - Our Fleet (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  97. Air Canada Economy Class (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  98. a b Air Canada Cancels 12 Airbus A220 And 10 737 MAX Orders (amerikai angol nyelven). Simple Flying, 2020. november 9. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  99. News - ST Aerospace Secures Interior Reconfiguration Contract from Air Canada for its A330-300 Fleet (angol nyelven). www.stengg.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  100. Q4 2020 MDA (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  101. Q3 2020 MDA (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2020. november 9.)
  102. Boeing, Air Canada Finalize Order for 61 737 MAXs. MediaRoom. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  103. Q1 2017 MDA (angol nyelven). Air Canada, 2017. május 5. (Hozzáférés: 2020. december 24.)
  104. Q3 2017 MDA (angol nyelven). Air Canada, 2017. október 25. (Hozzáférés: 2020. december 24.)
  105. Q1 2020 MDA (angol nyelven). Air Canada. (Hozzáférés: 2020. december 24.)
  106. Air Canada Responds to Transport Canada’s Closure of Canadian Airspace to the Boeing 737 MAX Aircraft (kanadai angol nyelven). www.aircanada.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
  107. Galleries Aimia shares crash after Air Canada parts ways with Aeroplan loyalty program”, CBC News, 2017. május 11. (Hozzáférés ideje: 2017. május 12.) (angol nyelvű) 
  108. Hemmerdinger2019-01-10T16:25:59+00:00, Jon: Air Canada closes Aeroplan loyalty programme purchase (angol nyelven). Flight Global. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  109. Air Canada Completes Bringing Aeroplan Loyalty Program Into Its Fold (amerikai angol nyelven). Skift, 2019. január 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  110. Kate; 2021: Here Comes The New Aeroplan (amerikai angol nyelven). One Mile at a Time, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  111. Aeroplan Elite Status: Air Canada’s New Elite Program (kanadai angol nyelven). Prince of Travel, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  112. Many popular iPhone apps secretly record your screen without asking – TechCrunch. web.archive.org, 2019. február 6. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  113. Some Popular iPhone Apps Secretly Record Your Screen for Analytics Purposes - MacRumors. web.archive.org, 2019. február 6. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  114. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Lockheed 18-08A Lodestar CF-TDF Vancouver, BC. aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)
  115. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Vickers 724 Viscount CF-TGL New York-Idlewild International Airport, NY (IDL). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)
  116. Accident description: TCA Vickers Viscount, 3 November 1959. aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)
  117. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Vickers 757 Viscount CF-THA Bagotville Airport, QC (YBG). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)
  118. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Douglas DC-8-54F CF-TJM London Airport (LHR). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 24.)
  119. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Vickers 757 Viscount CF-THT Toronto International Airport, ON (YYZ). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  120. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Douglas DC-8-54F CF-TJM Ottawa International Airport, ON (YOW). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  121. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Vickers Viscount registration unknown Montreal-Dorval International Airport, QC (YUL). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  122. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Vickers 757 Viscount CF-THK Sept-Îles Airport, QC (YZV). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  123. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident Vickers 757 Viscount CF-THY Vancouver International Airport, BC (YVR). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  124. Accident Database: Accident Synopsis 07051970. web.archive.org, 2007. március 21. (Hozzáférés: 2021. augusztus 25.)
  125. Interesting Stories - Northwestern Ontario Aviation Heritage Centre. www.noahc.org. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  126. 1971: Canada's first successful plane hijacking”, cbc.ca, 2014. október 22. (Hozzáférés ideje: 2015. február 1.) (angol nyelvű) 
  127. Ranter, Harro: ASN Aircraft accident McDonnell Douglas DC-8-53 CF-TIJ Toronto International Airport, ON (YYZ). aviation-safety.net. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  128. Accident Database: Accident Synopsis 06261978. web.archive.org, 2007. március 19. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  129. Nation: Air Scares”, Time, 1979. október 1. (Hozzáférés ideje: 2021. augusztus 26.) (amerikai angol nyelvű) 
  130. Accident Database: Accident Synopsis 06021982. web.archive.org, 2007. március 21. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  131. Accident Database: Accident Synopsis 06021983. web.archive.org, 2009. június 11. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  132. Famous Gimli Glider retired from Air Canada service. web.archive.org, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  133. Government of Canada, Transportation Safety Board of Canada: Aviation Investigation Report A97H0011. www.bst-tsb.gc.ca, 1999. április 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  134. Air Canada AC624 touched down 335 metres short of runway, TSB says”, CBC News, 2015. március 29. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) (angol nyelvű) 
  135. Air Canada Provides Update #3 on AC624 (angol nyelven). News Release Archive. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  136. Air Canada Flight 624 crash investigators recover cockpit recorders”, CBC News, 2015. március 31. (Hozzáférés ideje: 2015. április 24.) (angol nyelvű) 
  137. Ostrower, By Eric Levenson, Stella Chan, Carma Hassan and Jon: Air Canada plane nearly lands on a crowded taxiway at San Francisco airport (angol nyelven). CNN, 2017. július 11. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  138. ‘Close to the greatest aviation disaster in history:’ Air Canada pilot almost lands on busy taxiway (angol nyelven). thestar.com, 2017. július 11. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  139. Air Canada flight forced to make emergency landing in Madrid” (hu-HU nyelven).  

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]