Boeing 777

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boeing 777
A Boeing 777-300 repülőgép az Emirates színeiben
A Boeing 777-300 repülőgép az Emirates színeiben

Funkció Utasszállító repülőgép
Gyártó Boeing
Gyártási darabszám 1204 db (2014 májusában)[1]
Ár 777-200: 178-195 millió USD
777-200ER: 190-212,5 millió USD
777-200LR: 219-243 millió USD
777-300: 210-234 millió USD
777-300ER: 237-264 millió USD
777-300F: 232,5-240 millió USD

Első felszállás 1994. június 12.
Szolgálatba állítás 1995. június 7. (United Airlines)
Méretek
Hossz 63,7-73,9 m
Fesztáv 60,9 m
Magasság 18,5 m
Hajtómű
Hajtómű 777-200: 2db Pratt & Whitney 4077 (4090-ER) -vagy- Rolls-Royce Trent 877 (895-ER) -vagy- General Electric GE90-77B (94B-ER) kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
777-300: 2db Pratt & Whitney 4098 -vagy- Rolls-Royce Trent 892 (GE90-115B -ER)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 777 témájú médiaállományokat.

A Boeing 777 (angol nyelvterületen elterjedt neve Triple Seven, azaz „Tripla hetes”, típusszáma miatt) amerikai fejlesztésű szélestörzsű kéthajtóműves utasszállító repülőgép. A világ legnagyobb kéthajtóműves utasszállító repülőgépe. Ez az első repülőgép amit teljes egészében 3D szoftverekkel terveztek, az összeépítést is számítógépen modellezték. A program 1990-ben kezdődött a 777-200-as, rövid verzió tervezésével. 1994-ben adták át az elsőt, majd 1995-ben indult a hosszabb törzsű, 777-300-as változat. Turistaváltozatban 440 utas befogadására képes, de modulokkal két- és háromosztályosra is berendezhető. A hosszútávú változat akár 18 órát a levegőben maradhat, ami több mint 17000 km-es hatótávot jelent. A leghosszabb utasszállító repülés rekordját is ez a gép tartja, 22 óra 42 perccel, és több mint 21000 km megtételével. A 777-300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, melyek 115000 font tolóerőre képesek - ez több mint 50 tonna hajtóművenként. Mindkét főfutóján 6 kerék található, ezekből a leghátsó kerékpárok kormányozhatóak. A legnagyobb változat maximális felszállótömege 351 tonna. A Boeing először alkalmazott polgári gépen fly-by-wire vezérlést, azonban az ő rendszerük lényegesen különbözik az Airbus által alkalmazott megoldástól. Ez az első repülőgép, amelyben a pilóták már nem használnak papírokat, az ellenőrző listák, térképek, az összes dokumentáció színes kijelzőkön jelenik meg.

Legfőbb üzemeltetője, az Emirates 131 ilyen repülőgépet használ. Ebből 3 db 777-200ER, 10 db 777-200LR 12 db 777-300, 96 db 777-300ER és 10 db 777F típusváltozatú. 2007 augusztusáig 50 vevő 1003 db 777-est rendelt meg.

Fejlesztés[szerkesztés]

Tervezés[szerkesztés]

A 777-es fejlesztése eltért a Boeing hagyományos módszereitől. A történelemben először nyolc nagy légitársaság, név szerint az All Nippon Airways, az American Airlines, a British Airways, a Cathay Pacific, a Delta Air Lines, a Japan Airlines, a Qantas és a United Airlines, jelentős szerepet játszott a tervezésben, korábban a légi fuvarozóknak minimális beleszólásuk volt a fejlesztés folyamatába. Az első csoporttalálkozón, 1990 januárjában, a légitársaságok egy 23 oldalas kérdőivet kaptak kézhez, amelyben az új repülőgéphez támasztott igényeikről kérdezték őket. Két hónappal később a Boeing és társai előtt lassan kirajzolódtak az alapok: egy a 747-eséhez nagyon hasonló törzs, befogadóképesség 325 főig, fly-by-wire vezérlés, a pilótafülkében képernyőkkel helyettesített műszerek, az A330-asnál és a MD–11-esnél jobb gazdaságosság. A Boeing a repülőgép végső összeszerelési helyéül a Washington állambeli Everettet jelölte ki.

1990. október 14-én a United Airlines lett a típus legelső megrendelője, amikor 34 Pratt & Whitney hajtóművekkel felszerelt 777-est rendelt, további 34 gépre opcióval. A 777-es üzembe állításának ideje egybeesett a United terveivel a kiöregedő DC–10-eseinek cseréjére. A United igénye szerint a repülőgépnek három útvonalon kellett helytállnia: Chicagoból és Dallasból Hawaiira valamint Chicagóból Európába. A ETOPS normák teljesítése is követelmény volt. 1993 januárjában a tervezésbe bekapcsolódtak a United fejlesztői is. 240 csapatba osztották őket, amelyek mindegyike legfeljebb 40 tagot számlált. Minden csapat a repülőgép más-más részén dolgozott. A Cathay Pacific kérésére a törzset tovább szélesítették, az alapváltozatot meghosszabbították az All Nippon Airwaysnek, a British Airwaysnek óhajára pedig a belső tér átalakíthatóságát megnövelték.

A 777-es volt az első utasszállító repülőgép, amelyet teljes egészében számítógéppel terveztek. Minden tervrajz egy CATIA nevű CAD szoftverrel készült, amelyet a Dassault Systemes és az IBM biztosított. Ennek segítségével létrejött egy virtuális repülőgép, amelyen a szimulációk során több hibát is korrigálni lehetett, valamint ellenőrizni azt, hogy az egyes részek pontosan illenek-e egymáshoz. A Boeingot először nem győzte meg a program, ezért készítettek egy makettet az orr-részről. Az ezzel végzett kísérletek olyannyira sikeresek lettek, hogy több makett megépítésére már nem volt sem szükség, sem igény.

Gyártás[szerkesztés]

A repülőgép gyártásába számos nemzetközi vállalatot vontak be, többet, mint korábban bármikor (ezt később csak a 787-esnél szárnyalták túl). Olyan cégek működtek közre, mint a Mitsubishi Heavy Industries és a Kawasaki Heavy Industries (törzs), a Fuji Heavy Industries (középső szárnyrész), a Hawker de Havilland (magassági kormány) és az Aerospace Technologies of Australia (oldalkormány). A Boeing és a japán légügyi vállalatokat képviselő Japan Aircraft Development Corporation megegyezése alapján az utóbbi 20%-os részesedést szerzett az egész fejlesztési programból. Hogy a légitársaságok válasszák ki a számukra legkedvezőbbet, az eredeti 777-200-as változatot három különböző hajtóművel dobták piacra, amelyeket a General Electric, a Pratt & Whitney és a Rolls-Royce biztosított. A világ legnagyobb kéthajtóműves repülőgépének meghajtására mindegyik cég saját, 340 kN-os vagy annál nagyobb tolóerejű hajtóművet fejlesztett ki.

Tekintettel a 777-esre, a Boeing megkétszerezte everetti szerelőcsarnokának méretét, amelyben két új gyártósor kapott helyet. Az első repülőgép összeszerelése 1993. január 4-én kezdődött, ekkora a 777-esre már 118 rendelés és 95 opció érkezett tíz különböző légitársaságtól. A fejlesztés összköltségét a Boeing több mint 4 milliárd dollárra becsülte, míg a beszállítók költségei elérték a 2 milliárd dollárt.

Az első 777-es, amely a WA001-es sorozatszámot viselte, 1994. április 9-én gurult ki a szerelőcsarnokból. Az első felszállására június 12-én került sor, ezzel pedig kezdetét vette a tizenegy hónapon át tartó széleskörű tesztelés. Kilenc, a három gyártó hajtóműveivel felszerelt repülőgépet vizsgáltak különböző helyszíneken, a sivatagos Kaliforniától a jeges Alaszkáig. Az ETOPS normák teljesítésére nyolc, egyenként három órás, egyhajtóműves tesztrepülést is végrehajtottak. Az első legyártott 777-est a Boeing 1994 és 1996 között további tesztelésre használta, és fontos adatokat szolgáltatott a későbbi -200ER és a -300 típusok tervezésénél. A tesztsorozat sikeres volt, így 1995. április 19-én a 777-es egyidőben megkapta az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) és az európai Közös Légügyi Hatóság (JAA) tanúsítványát.

Szolgálatban[szerkesztés]

Az első kereskedelmi forgalomba állított 777-200-as, a United Airlines N777UA lajstromjelű gépe

A Boeing az első 777-est a United Airlinesnak szállította le 1995. május 15-én. Az FAA május 30-án ETOPS-180-as engedélyt adott a Pratt & Whitney PW4084-es hajtóművel felszerelt repülőgépnek (a repülőgép 180 perc repülési távolságra távolodhat el repülőterektől), októberben ezt egy ETOPS-207-es igazolvány követte. A United repülőgépe június 7-én állt kereskedelmi forgalomba a londoni Heathrow-i repülőtér és a Washington D.C. melletti Dulles nemzetközi repülőtér közötti járaton.

1995. november 12-én a British Airways megkapta az első 777-est General Electric GE90-77B hajtóművekkel. A repülőgép öt nappal később már szolgálatba is állt. Csapágymeghibásodás miatt a British Airways 1997-ben azonban ideiglenesen kivonta a 777-eseket a transzatlanti járatokról, ám a probléma orvosolása után, még ugyanabban az évben, visszavonták a tilalmat.

Az első Rolls-Royce Trent 877-es által hajtott 777-est a Thai Airways International kapta kézhez 1996. március 31-én. Szolgálatba állásuk óta mindhárom gyártó hajtóművel felszerelt 777-esek megkapták az ETOS-180 tanúsítványt. 1997 júniusára a repülőgépre leadott megrendelések száma már meghaladta a 300-at, az első vásárlók pedig további gépeket akartak beszerezni. A repülési tapasztalatok alapján a repülőgép alkalmasnak bizonyult hosszú távú, óceánon átívelő járatok lebonyolítására, ez pedig további eladásokhoz vezetett. 1998-as adatok alapján a 777-esek 99,96%-a tudott elindulni technikai meghibásodások nélkül, a repült órák száma pedig lassan közelített a 900 000-hez.

Műszaki adatok[szerkesztés]

Boeing 777-200 Boeing 777-200 ER Boeing 777-200 LR Boeing 777-300 Boeing 777-300 ER Boeing 777-8X Boeing 777-9X
Személyzet 2 pilóta+utaskísérők
Férőhely 314 fő (3 osztályos)

400 fő (2 osztályos)
440 fő (maximum)

386 fő (3 osztályos)

451 fő (2 osztályos)
550 fő (maximum)

353 fő (3 osztályos) 427 fő (3 osztályos)
Hossz 63.7 m 73.9 m 69.5 m 76.5 m
Szárnyfesztávolság 60.9 m 64.8 m 60.9 m 64.8 m 64.8 m-71.8 m
Magasság 18.5 m 18.6 m 18.5 m 19.7 m
Szerkezeti súly 134,800 kg 138,100 kg 145,150 kg 160,500 kg 167,800 kg - 188,241 kg
Maximális

felszállósúly

247,200 kg 297,550 kg 347,500 kg 299,370 kg 351,500 kg
Maximális

leszállósúly

201,840 kg 213,180 kg 223,168 kg 237,680 kg 251,290 kg - 252,651 kg
Utazósebesség Mach 0.84 (560 mph, 905 km/h, 490 knots) 35,000 ft-on - -
Maximális

sebesség

Mach 0.87 (590 mph, 950 km/h, 512 knots) 35,000 ft-on - -
Hatótáv 9,700 km 14,310 km 17,395 km 11,120 km 14,490 km 17,224 km 15,186 km
Maximális repülési

magasság

43,100 ft (13,140 m)
Hajtómű (2x) PW 4077

RR 877
GE90-77B

PW 4090

RR 895
GE90-94B

GE90-110B1

GE90-115B1

PW 4098

RR 892
GE90-92B/-94B

GE90-115B1 GE9X
Tolóerő (2x) PW: 342 kN

RR: 338 kN
GE: 342 kN

PW: 400 kN

RR: 415 kN
GE: 417 kN

GE −110B: 490 kN

GE −115B: 512 kN

PW: 436 kN

RR: 415 kN
GE: 409 kN/418 kN

512 kN 470 kN

Balesetek[szerkesztés]

2014. januárjáig a 777-esek kilenc balesetet szenvedtek, repülőgép ebből háromszor semmisült meg. Az első halálos baleset, amely egy 777-eshez köthető, a Denveri nemzetközi repülőtéren történt 2001. szeptember 5-én, amikor az üzemanyag újratöltése közben tűz keletkezett, a földi személyzet egyik dolgozója pedig halálos égési sérüléseket szenvedett. A British Airways tulajdonában lévő repülőgép szárnya megperzselődött, a javítás után azonban ismét szolgálatba állították.

Az első 777-es, amely balesetben összetört, a British Airways 38-as járata volt 2008. január 17-én. A gép a londoni Heathrow repülőtéren a leszállópálya előtt 300 méterrel ért földet, mert a hajtóművek nem fejtettek ki megfelelő tolóerőt. A gépen tartózkodók közül 47-en sérültek meg. A vizsgálat szerint a balesetet az üzemanyagcsövekben képződött jég okozta.[2]

2011. július 29-én kigyulladt az EgyptAir 777-200-as gépének a pilótafülkéje Kairói repülőtéren. A repülőgépet leselejtezték.[forrás?]

2013. július 6-án az Asiana Airlines 777-200ER repülőgépe a San Franciscó-i nemzetközi repülőtéren a kifutópálya előtt ért földet. A balesetben két ember vesztette életét, egyet pedig a balesethez érkező tűzoltó autó gázolt halálra.[3]

2014. március 8-án a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó 370-es járata, amely egy 777-200ER típusú repülőgép, helyi idő szerint hajnalban eltűnt a Thai-öböl felett. A gépen 227 utas és 12 főnyi személyzet tartózkodott.[4][5]

2014. július 17-én a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó menetrend szerinti járatát lelőtték az orosz–ukrán határ közelében. A fedélzeten tartózkodó 283 utas és 15 főnyi személyzet életét vesztette.[6]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Boeing 777 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 777 témájú médiaállományokat.
  1. "777 Model Orders and Deliveries summary". Boeing
  2. AAIB Interim Report 2: Accident to Boeing 777-236ER, G-YMMM at London Heathrow Airport on 17 January 2008 (pdf). Air Accidents Investigation Branch, 2009. március 12. (Hozzáférés: 2010. július 18.)
  3. Meghalt a Boeing zuhanását túlélő lány. index.hu, 2013. július 13. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
  4. Sok a kérdőjel a rejtélyes maláj gép körül. index.hu. (Hozzáférés: 2014. március 10.)
  5. Mitől tűnhetett el a malajziai gép?. origo.hu. (Hozzáférés: 2014. március 10.)
  6. Lelőttek egy malajziai utasszállítót Ukrajnában, az orosz határ közelében. Index, 2014. július 17. (Hozzáférés: 2014. július 17.)