Alvázas Ikarus 400-asok
Az „alvázas Ikarus 400-asok” az Ikarus gyár 400-as típuscsaládjának azon típusaira vonatkozó összefoglaló név, amelyeket a cég kifejezetten az Egyesült Királyság igényei szerint alakított ki és exportált. Négy ilyen járműtípust különböztetünk meg, amelyeket 1990-től egészen 2001-ig gyártottak a mátyásföldi üzemegységben.[1]
Előzmények[szerkesztés]
Az 1980-as évek közepén az Ikarusnak sikerült megvetnie a lábát az Egyesült Királyság útjain is, alapvetően az Ikarus 396-os távolsági buszokkal. Ezeket a járműveket a brit igényeknek megfelelően alvázas, jobbkormányos kivitelben készítették, 1-3 baloldali vészkijárattal. A 396-osokat egészen a kilencvenes évek végéig exportálták a szigetország részére.[2]
A nagy lehetőség azonban csak a nyolcvanas évek legvégén kínálkozott fel. Előállt ugyanis az a helyzet, hogy a megnövekedett elővárosi és helyközi autóbusz igényeket a brit ipar egész egyszerűen képtelen volt önmagában kielégíteni.[3]
Ikarus 480[szerkesztés]
A kínálkozó lehetőség önmagában még nem volt elég, az Ikarus, ha ki is akarta azt aknázni, kénytelen volt kifejleszteni egy vadi új autóbusztípust. A brit igények szerint jármű nem lehetett önhordó karosszériás, csak alvázas kialakítású. Emiatt az Ikarus végül a DAF-fal szerződött és az ő alvázait használva építette az Ikarus 480-asokat.[3]
Ikarus 481[szerkesztés]
1997-ben az Ikarus 480-as busztípusok gyártását leállították az utód, az Ikarus 481-es járműtípus kifejlesztése miatt.[4] Elődjéhez képest mind megjelenésében, mind műszaki tulajdonságaiban különbözött.[4] Mérnöki bravúr volt, hogy az Ikarus mérnökeinek sikerült az Ikarus 480-ason is használt DAF SB 220-as alváz alapkonstrukcióját úgy módosítaniuk, hogy az új busztípus alacsony belépésű legyen.[5] 1998–99 közötti sorozatgyártása során 30 példány készült belőle, azonban gyártásával az Ikarus 489 Polaris típus kifejlesztése után leálltak.[4]
Ikarus 489 Polaris[szerkesztés]
.jpg)
Az Ikarus 489 Polaris autóbusztípus egyike az utolsó, az Ikarus gyár mátyásföldi üzemegysége által tervezett járműveknek. Sem műszakilag, sem megjelenésében nem hasonlított a 400-as család tagjaira.[6] Elődjéhez (Ikarus 481) képest újabb DAF alvázat, SB 220 ULF típusút kapott, ami lehetővé tette az alacsony padló kialakítását is, viszont a megrendelő kérésére alacsony belépésűek lettek a buszok.[6] A Polarisa 400-as család tagjaihoz képest letisztultabb és kidolgozottabb volt, aminek következtében a többi nyugati gyártóval is fel tudta volna venni a versenyt, azonban az Ikarus rossz anyagi helyzete, illetve az Irisbus politikája miatt végül csak 11 példány készült belőle, mindegyike az Egyesült Királyságban állt forgalomba.[6][7] Az egyik darab mára a Közlekedési Múzeum állományát képzi.[7]
Ikarus 490[szerkesztés]
A kilencvenes évek folyamán szóba és a tervezőasztal közelébe került egy Ikarus 490 típusjelzésű jármű is, amely a 480-as csuklós változataként szolgált volna. A DAF-fal is történt egyeztetés az ügyben, akik az SBG 220-as típusú alvázukat ajánlották egy 17,5 méteres autóbusz tervezéséhez. Azonban a fejlesztés még annak megkezdése előtt abbamaradt, mivel az emeletes buszokon szocializálódott szigetország még nem volt kész a csuklós buszok megjelenésére.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az Ikarus évszázados története
- ↑ Az Ikarus évszázados története 228. oldal
- ↑ a b Az Ikarus évszázados története 244. oldal
- ↑ a b c Az Ikarus évszázados története 246. oldal
- ↑ Magyar vándorok – hazánkban kevésbé ismert Ikarus exporttípusok. magyarbusz.info. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
- ↑ a b c Az Ikarus évszázados története 294. oldal
- ↑ a b Megmentette a Közlekedési Múzeum az egyik utolsó Ikarust. omnibusz.blog.hu. (Hozzáférés: 2018. június 19.)
- ↑ Az Ikarus évszázados története 245. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Az Ikarus évszázados története: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853
