A tanú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tanú
most éppen börtönben…
most éppen börtönben…
Rendező Bacsó Péter
Műfaj Filmszatíra
Forgatókönyvíró Bacsó Péter, Ujhelyi János
Főszerepben Kállai Ferenc
Őze Lajos
Both Béla
Zene Vukán György[1]
Operatőr Zsombolyai János
Vágó Boronkay Sándor
Hangmérnök Peller Károly
Gyártás
Gyártó Mafilm
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Időtartam 103 perc
Forgalmazás
Forgalmazó MOKÉP
Bemutató Magyarország 1977
USA 1981. szeptember 26. (New York Film Fesztivál)
Dánia 1982. június 22.
USA 1982. július 14. (limitált)
Finnország 1983. január 28.
NSZK 1983. szeptember 13.
Korhatár Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
Kronológia
Következő Megint tanú
Kapcsolódó film Te rongyos élet
További információk
[2] IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A tanú[3] Bacsó Péter által 1969-ben rendezett magyar filmszatíra. Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, mégis túl korainak tűnt – azonnal betiltották[4]. Tíz évig dobozban volt, és 1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott Filmek Fesztiváljára készültek. 1981-ben még a XXIV. cannes-i filmfesztiválon is szerepelt, de nem versenyfilmként.[5] A tanú évek alatt kultuszfilmmé érett. A hazai első legális vetítések egyike az 1977-es Bacsó-vígjátékszemle keretében zajlott, a József körút 63. szám alatti Bányász moziban. 1979. június 6-tól a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig, hónapokig.[6]

2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.

A folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel, de a kultuszfilmmé lett első rész sikerét ez már nem érte el.[forrás?]

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lebukás.
Középen: Iványi József[7]
Csetneky, a „kisnyilas”
Kátay Endre[8]

1950-et írunk. A főhős, Pelikán József, a jámbor dunai gátőr egyedül neveli gyerekeit (mióta neje megszökött egy román uszálykormányossal). A film elején Pelikán nem kap húst a boltban, hogy gyerekeinek enni adhasson, ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia” – vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat, ami akkor illegális, ún. feketevágásnak minősült. A tervet végrehajtják: a pincében az apa levágja Dezsőt, közben pedig a Pelikán-gyerekekből álló ad-hoc őrs énekpróbát tart (Ej-haj, száll az ének…), hogy hangjuk elnyomja a disznó visítását. Mire „állampolgári” beljelentés nyomán kiszáll a biciklis rendőrjárőr, rendben lezajlik a vágás.

Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egyik régi illegális kommunista elvtársával, Dániel Zoltánnal, aki most miniszter, és éppen horgászik. Dániel a vízbe pottyan, ám Pelikán kimenti, majd hazaviszi és ágyba dugja, nehogy megfázzon. Közben egy „komoly, névtelen, írógéppel írt feljelentés” miatt ismét megjelennek náluk a rendőrök. Dániel nagy hévvel magyarázza a közegeknek, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin segít, sose szegne törvényt; a háború alatt őt is bújtatta a nyilasok elől, majd – mielőtt Pelikán megakadályozhatná – elhúzza az asztalt és megmutatja nekik a lejárót a pincébe, ahol szépen tálba rakva sorakoznak a disznótoros finomságok. A feketevágás ezzel bizonyítást nyer, aminek láttán Dániel már nem tudja, de nem is akarja megmenteni Pelikánt, mert „– Kommunistákra tízszeresen-százszorosan vonatkozik a törvény!”, akit azonnal letartóztatnak és elvisznek, a bizonyítékul szolgáló húst pedig lelocsolják petróleummal, így Dezsőnek hiába kellett kimúlnia, a család éhen marad.

Pelikán börtönbe kerül. Itt találkozik az egykori rendőrségi verőember Gulyással, aki még ’44-ben kiverte a fogait. Már-már nekiront, hogy bosszút álljon rajta, amikor belép szobatársuk, egy katolikus püspök. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a beszélőn a lánya, aki megnyugtatja: múltjára való tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap, hacsak nem éppen vele akarnak példát statuálni, merthogy „szocialista jog, meg minden”. Lehet, hogy védőügyvédje (!) a legsúlyosabb ítéletet fogja kérni, mivel a statuálás a fontos (ezt Pelikán egyáltalán nem érti), de végül titokzatos módon hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű földijével is (aki már ’42-ben feljelentette) és jól megfenyegeti (nyilván ő a névtelen följelentő). Pelikán megpróbálja felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is emlékeznek Dánielre, s azt sem tudják, ki a miniszter.

Egyik este érte jön a „nagy fekete autó”, és elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb Virág elvtárshoz, aki megvendégeli őt és tájékoztatja arról, hogy „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „az osztályharc élesedik” és „az élet nem (egy) habostorta”. Sajátos konspiratív modorában elmagyarázza Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra, minél több társadalmi poszton – hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérni fogunk magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.

Másnap Pelikán fagylaltozni viszi a gyerekeit. Amikor hazatérnek, már várja őket a látogatóba érkezett Virág elvtárs és az ő két „fia”. A krumplivacsora közben eldurrantott zacskó (Pelikán kisfiának csínye) ürügyén Virág testőrei szétlövik a ház szegényes bútorzatát és a szekrény tetején sorakozó befőtteket.

Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor odaér, hatalmas sort lát a Fedett bejáratánál. Kérdi a jegyszedőtől, miért nem engedi be az embereket, mire az bizalmasan a fülébe súgja, hogy odabent úsznak. Pelikán erre bemegy tájékozódni. Mivel „fürdőgatyában” nem ismeri fel Bástya elvtársat, a legfőbb hadügyért, utasítja a jegyszedőt, hogy mindenkit engedjen be, hiszen van jegyük. A tömeg betódul és felszabadultan a medencébe ugrál, de ezzel veszélyeztetik Bástya elvtárs biztonságát, gorillái ruhástul a vízbe ugranak és kimentik a forgatagból. Pelikán pedig ismét börtönbe kerül.

Ott újra találkozik a püspökkel és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a nagy fekete autó Virág elvtárshoz, aki elmondja neki, hogy Bástya elvtárs már megbocsátott, mivel minden a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). (Virág közben lehordja élemedett korú titkárnőjét annak térdig érő „kurta” szoknyája miatt: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”.) Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta meg a kérdést… Angolpark! Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába?! Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!” – helyesel lelkesen Virág.

Pelikán átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút, hanem helyette a SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő proletárokkal. Bástya elvtárs elsőként utazik végig az átideologizált szellemvasúton, de a saját képét kísérő sikolytól elájul. Pelikán ismét dutyiba kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza ki.

Bástya elvtárs beleharap a „magyar narancsba”

Új munkaköre a Narancskutató Intézet vezetése lesz. Bástya elvtárs az intézetbe látogat, ám az erre az alkalomra szervezett ünnepség előtt Pelikán gyerekei megeszik a termést, az egyetlen érett narancsot. Virág ekkor egy citromot vesz elő a zsebéből és csúsztat Pelikán kezébe, hogy azt szolgálják fel Bástya elvtársnak. „Mi ez?!” – kérdi a citromba harapó Bástya fancsali, dühös képpel. Pelikán Virág elvtárs unszolására megismétli: „Narancs! Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a mienk.” Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt, Rátonyi Róbert szereplésével.

Virág elvtárs pedig végre kér valamit: megmondja Pelikánnak, akit minyonnal kínál, hogy ő lesz a koronatanú a kémkedéssel vádolt Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben. „Dániel mindent bevallott” – mondja Virág. „Mindent?” – kérdi a megszeppent, értetlen Pelikán. „Mindent” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikán teljesen összezavarodik, elveszti a valóságérzékét, gépiesen ismételgeti az ávós szlogent, miszerint „az a gyanús, ami nem gyanús.” Végül a párt szava győzedelmeskedik benne.

Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton esik át, lúdtalpbetétet kap, beszédtechnikai órákon vesz részt, betanítják a szerepre, felöltöztetik – vagyis tudományos alapossággal formálják a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár képére. Akkor is a betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra készülése miatt felügyelet nélkül maradt gát átszakad, és mindent elönt a Duna. A házukból kiöntött falubelijei számára sincs más mondanivalója, mint a Virág elvtárstól tanult bölcsességek: „Ja, elvtársak, az élet nem egy habostorta!” – ami nem teszi éppen népszerűvé. „Itt valami tényleg nem stimmel” – eszmél fel.

Mivel Gulyás is fontos tanú a tárgyaláson, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem tesz terhelő vallomást Dániel ellen, összeszólalkozik viszont Gulyással, akit a szembesítéskor nyilas pribéknek nevez. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, s Pelikánt is összeesküvőnek nevezi. Pelikán ezért újra rács mögé kerül, immár mint halálraítélt. Mire eljön a kivégzés napja, hirtelen változás áll be a politikában (minden bizonnyal a Sztálin halála utáni néhány könnyebb hónapra való utalás), és sem a hóhér, sem a helyettese, sem annak a helyettese nem jelenik meg a bitófánál, hiába vár rá a smasszer és Pelikán. Együtt, kiáltozva hívogatják a börtönudvaron az állami ítélet-végrehajtót: „– Doktor Kotász! Doktor Kotász!” Ezzel felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki pizsamában lejön, belenéz az irataiba, és közli a jó hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” Mire az együgyű Pelikán: „– Inkább tessék akasztani!”, majd a smasszer legnagyobb dühére – „A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap... Egy brancs maguk, ne is tagadja!” – szabadon engedik.

Pár év múlva a tömött pesti villamoson Pelikán újra találkozik az azóta senkivé zsugorodott, mellőzött, rosszkedvű Virág elvtárssal, aki rezignáltan kijelenti: „Nem baj... Nem baj, visszasírnak még maguk engem!” Mire Pelikán válasza: „Hát, erre azér’ nem mernék megesküdni.”

A film záró idézete:

„Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg multjától.”
– Marx[9]

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bacsó Péter – Kállai Ferencen és Őze Lajoson kívül – kiváló, de kevésbé ismert színészekkel és amatőr szereplőkkel dolgozott. Négy évtized elteltével egyes szereplők pontos azonosítása problémát jelent. A stáblista nem nyújt megfelelő segítséget, mivel a közreműködők neve szerep nélküli felsorolásban jelenik meg. Több művész – többek között Kátay Endre és Velenczey István – neve hiányzik a listáról.

Színészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fábri Zoltán filmrendező iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

„31. hétre prolongálva”
Ennyi reklám lehetett

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött. Bicskey Károly „száműzetésének”[12] aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden, Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket) Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, akkor a győri társulat tagja volt.

Főiskolások, amatőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főiskolásokat a későbbi kecskeméti, Madách Színházi színész, majd rádióbemondó Korbuly Péter, valamint Monori Lili és Sipeki Tibor képviselte. Főiskolás nemzedékek tanára, mentora volt Versényi Ida. Kétméteres magassága miatt ritkán kapott-vállalt szerepet. A statiszta Metzradt Georgette beszédtanárként Bacsó más filmjeiben is szerepet kapott. Pecsenyke József grafikusként kereste kenyerét. A pukkantó kisfiút, ifj. Németh Istvánt a rendező a bérházukban találta, s vitte magával a filmgyárba.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy kivágott jelenetben Pelikán súlyos kételyei miatt meglátogatta Dániel Zoltánt a börtönben, azonban Dánielt addigra már megtörték.
  • Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem a forgatókönyv része volt, csak véletlenül forgatás közben megsérült.
  • Bástya elvtárs figurája a személyi kultusszal övezett második idol, a korabeli honvédelmi miniszter, Farkas Mihály hadseregtábornok alakja, Both Béla első filmszerepe.
  • Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs, a szabóból ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője.
  • A visszatérő szlogen, mely szerint „Az élet nem egy habostorta”, nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye: eredetileg Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el.
  • Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is. A modell azonban a Horthy, Rákosi és Kádár idejében is bebörtönzött Ujhelyi Szilárd – a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke – volt.
  • Az állami ítélet-végrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.
  • A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert[13] bízták meg ideológiai-konzultánsi feladattal. Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky, a kis-nyilas szerepe. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más, ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült túlságosan.
  • Az Elvtárs a csákányt jó mélyre vágd című „álcázó” kánon az ötvenes évek egyik legnépszerűbb indulója volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy Makk Károllyal közösen készített főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH zsákba tette és elvitte, csak néhány standfotó maradt meg belőle.
  • Azért a Csárdáskirálynő c. operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi kedvence. A rendező szerette volna Rátonyi mellett Honthy Hannát is szerepeltetni. A művésznő azonban, a kis költségvetésű produkcióhoz képest megfizethetetlen gázsit kért. (Lehet, hogy tapasztalt személy lévén, így akart kimaradni ebből a kétes jövőjű vállalkozásból.) Így maradt a lemezfelvétel, amely után akkor még nem kellett jogdíjat fizetni.[forrás?]
  • Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
  • A film egyik humoros jelenete a Budapesti Vidám Parkban játszódott, ahol az igazgatóvá avanzsált Pelikán túlzott ügybuzgalomból a „Szocialista Szellem Vasútjává” építtette át az addigi Szellemvasutat. A jelenetet a Vidám Park Viharvasútjában forgatták.
  • Ugyancsak a vidámparkos jelenetnél látható a főbejárat feletti „Angolpark” felirat, amit az államosítás utáni Vidámpark szövegű, vastraverzekre szerelt fénycsőfeliratot eltakarva drótoztak föl, nagy meglepetést keltve a forgatásról mit sem sejtő járókelőkben. (A filmen aztán az elé kötötték fel a hevenyészett, betűnként más színű Vidám feliratot.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Több forrásban a film zeneszerzőjeként jelölik meg Fényes Szabolcsot is. A film főcímlistájában azonban nincs megemlítve.
  2. Az ismert adatbázisok adatait egyes esetekben – forrás-alátámasztással – módosítottuk, több esetben kiegészítettük.
  3. A főcím, csupa nagybetűkkel és ékezet nélkül

    A film kezdő képkockáin rövid U-val és csupa nagybetűkkel szerepel a cím, „A TANU” alakban. A helyesírás azonban hosszú ú-s írásmódot ír elő (AkH. 23.). Az alkotók nyilatkozataiból kitűnik, hogy az eltérés mögött nem áll szándékosság, és a szövegkritikai gyakorlat sem támasztja alá, hogy a kiírt formához ragaszkodjunk.

  4. Ehhez képest a készülő filmnek kitűnő sajtópropagandája volt, lásd a Film-Színház-Muzsika elismerő hangú, terjedelmes előzeteseit a forgatáson készült remek standfotókkal (FSzM 1969/18. és 35.)
  5. Nagy sikert aratott a fesztiválon, azonnal megvásárolta harminckét ország.
  6. Sokan úgy figyeltek fel a filmre, hogy a Pesti Műsort lapozgatva észrevették a prolongált hetek feltűnően nagy számát.
  7. A szereplők azonosítása utólag sok gondot okoz. A vitatott képek a vitalapra is folyamatosan felkerülnek. Az azonosítások története ott olvasható.
  8. A felvétel helyszíne: Leányfalu, Határcsárda
  9. Az eredeti marxi idézet: „Jó, ha az emberiség nevetve szabadul meg a múltjától.”
  10. Bacsó a DVD-kommentárban tévesen állította, hogy a művész a forgatás befejezése előtt meghalt. Az utószinkront valóban Madaras Józseffel készítették el, ennek oka a művész halála nem lehetett. A vidéki színházak népszerű, vezető művésze, 1979. december 15-én hunyt el. 1979 szeptemberében még szerepelt Szolnokon, a legendás, Ljubimov által rendezett Csere című előadásban. Bővebben lásd: a vitalapon
  11. Több forrás az igazgatót dr. Kotászként jelöli meg. Ez azonban az ítélet-végrehajtó – hóhér – neve (– Őrnagy elvtárs! Nem kivégzés lesz, csak borotválás. – Milyen jól be van ágyazva ez a csigolyácska!)
  12. 1956-ban Szegeden ő szavalta el a Nemzeti dalt. Örökös eltiltást kapott, később enyhítették büntetését.
  13. Rényi Péter (1920-2002) a Szabad Nép kulturális rovatának vezetője, később a Népszabadság főszerkesztő-helyettese; Aczél György bizalmasa, támasza volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]