Rajniss Ferenc

	Rajniss Ferenc
	A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első
	Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
	Hivatali idő; 1944. október 16. – 1945. március 7.
Előd	Rakovszky Iván
Utód	Szálasi Ferenc
Született	1893. július 24.; Bártfa
Elhunyt	1946. március 12. (52 évesen); Budapest
Párt	Magyar Élet Pártja; Magyar Megújulás Pártja;
Házastársa	Fényes Anna
Foglalkozás	újságíró; közgazdász; politikus;
Iskolái	Londoni Egyetem (–1928, közgazdaság-tudomány)
Vallás	latin rítusú katolikus egyház
	A Wikimédia Commons tartalmaz Rajniss Ferenc témájú médiaállományokat.

Rajniss Ferenc Jakab (Bártfa, 1893. július 24. – Budapest, 1946. március 12.)^[1] szélsőjobboldali magyar újságíró, lapszerkesztő, politikus, az Új Magyarság és a Magyar Futár című hetilap főszerkesztője, a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. A Népbíróság ítélete alapján kivégezték.

Életrajza[szerkesztés]

Római katolikus családban született, apja Rajniss János, anyja Blaskovits Mária volt. Nagyváradon tanítóképzőt végzett, és az első világháborúig Bukarestben, a helyi magyarok képzésére fenntartott Szent László Intézetben tanított. A háborúban előbb a szerb, majd az orosz frontra került, ahol 1915-ben fogságba esett. 1919-ben megszökött Szibériából, de a finn határon elfogták, és halálra ítélték. Végül Petrográdban és Moszkvában tartották börtönben 1922-ben, amikor magyarországi kommunista foglyokért magyar rabokat engedtek haza.

Magyarországon szociális intézményeknél dolgozott, majd 1926-tól kezdve két évig New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanult. Hazatérve megalapította a Vöröskeresztnek alárendelt első szociális iskolát, majd pénzügyi-közgazdasági tanulmányait Londonban fejezte be 1928-ban. Ugyanebben az évben az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) titkára, a következő évben pedig aligazgatója lett. Az OTI szanálásakor lemondott, 1931-ben közgazdasági doktorátust szerzett Budapesten. Közben beutazta Európát, és szociálpolitikai témakörben angolul, németül és franciául is publikált.

1935-ben pártonkívüliként képviselővé választották Dombóváron a Gömbös Gyula támogatásával létrejött úgynevezett Reformnemzedék színeiben, ám ez a mozgalom rövidesen elenyészett. 1936-ban megnősült, elvette Fényes Annát, Fényes Endre és Abonyi Ilona lányát.^[4] 1937-ben a nemzetiszocialista Nemzeti Front tagja lett, a parlamentben is őket képviselte. A belső ellentétek hatására,1939 januárjában elhagyta a pártot. 1939-ben a Magyar Élet Pártja képviselője lett (ismét Dombóváron jutott mandátumhoz), majd átlépett az Imrédy Béla alapította Magyar Megújulás Pártjába. Az Új Magyarság, később a Magyar Futár szerkesztője volt. Az országgyűlésben hatásos szónoklatokat tartott. 1944. október 16. és 1945. március 7. között^[5] látta el a Szálasi-kormányban a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendőket. A Népbíróság a második világháború után háborús bűnösként halálra ítélte, kivégezték.

Főbb művei[szerkesztés]

A szociális nevelés értéke és anyaga; Pesti Könyvny., Bp., 1929
A jobb magyar életért. Rajniss Ferenc cikkeiből. Megjelentek az Új Magyarságban; Kertész Ny., Bp., 1935
Nyílt levél gróf Teleki Pál m. kir. miniszterelnök úrhoz dr. Kacsoh Bálint v. árkormánybiztos, kereskedelemügyi államtitkár ügyében; Centrum Ny., Bp., 1941
Szálasi minisztere voltam. Rajniss Ferenc naplója; szerk., tan., dokumentumtár, jegyz. Sipos Péter; Palatinus, Bp., 2001 (Korok és dokumentumok) ISBN 963-9259-71-3

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b Halálesete bejegyezve Bp. V. ker. polgári halotti anyakönyv 175/1946. folyószáma alatt.
↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ HU BFL - VII.171.a - 1944 - 0873.
↑ A házasságkötés bejegyezve Bp. IV. ker. polgári házassági anyakönyv 107/1936. folyószáma alatt.
↑ Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium

Források[szerkesztés]

Rajniss Ferenc. In Országgyűlési almanach: Az 1935-1939. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 349–350. o.
Rajniss Ferenc. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 290–291. o.

[ha-1] Halálesete bejegyezve Bp. V. ker. polgári halotti anyakönyv 175/1946. folyószáma alatt.

[7b32d631f4511b23b14475db09214e21c688bed6-2] SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[3] HU BFL - VII.171.a - 1944 - 0873.

[4] A házasságkötés bejegyezve Bp. IV. ker. polgári házassági anyakönyv 107/1936. folyószáma alatt.

[5] Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium

[2]

[1]

[3]

[4]

[5]

Rajniss Ferenc

A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1944. október 16. – 1945. március 7.
Előd	Rakovszky Iván
Utód	Szálasi Ferenc

Született	1893. július 24.^[2] Bártfa
Elhunyt	1946. március 12.^[1] (52 évesen) Budapest
Párt	Magyar Élet Pártja Magyar Megújulás Pártja

Házastársa	Fényes Anna^[3]
Foglalkozás	újságíró közgazdász politikus
Iskolái	Londoni Egyetem (–1928, közgazdaság-tudomány)
Vallás	latin rítusú katolikus egyház

A Wikimédia Commons tartalmaz Rajniss Ferenc témájú médiaállományokat.

m v sz Magyarország oktatásügyi miniszterei
Nevelésügyi miniszterek, vallás- és közoktatási miniszterek	Eötvös József (1848) Batthyány Lajos (1848) Szász Károly (1848–1849) Horváth Mihály (1849)
Vallás- és közoktatásügyi miniszterek	Eötvös József (1867–1871) Szlávy József (1871) Pauler Tivadar (1871–1872) Trefort Ágoston (1872–1888) Baross Gábor (1888) Csáky Albin (1888–1894) Eötvös Loránd (1894–1895) Wlassics Gyula (1895–1903) Berzeviczy Albert (1903–1905) Lukács György (1905–1906) Tost Gyula (1906) Apponyi Albert (1906–1910) Székely Ferenc (1910) Zichy János (1910–1913) Jankovich Béla (1913–1917) Apponyi Albert (1917–1918) Zichy János (1918) Lovászy Márton (1918) Juhász Nagy Sándor (1918–1919)
Vallásügyi miniszter	Vass János (1919)
Közoktatásügyi miniszter	Kunfi Zsigmond (1919)
A Magyar Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosai	Lukács György (1919) Pogány József (1919)
Vallás- és közoktatásügyi miniszterek	Teleki Pál (1919) Garbai Sándor (1919) Imre Sándor (1919) Huszár Károly (1919) Haller István (1919–1920) Vass József (1920–1922) Klebelsberg Kuno (1922–1931) Ernszt Sándor (1931) Karafiáth Jenő (1931–1932) Hóman Bálint (1932–1938) Teleki Pál (1938–1939) Hóman Bálint (1939–1942) Szinyei Merse Jenő (1942–1944) Antal István (1944) Rakovszky Iván (1944) Rajniss Ferenc (1944–1945) Szálasi Ferenc (1945) Teleki Géza (1944–1945) Keresztury Dezső (1945–1947) Ortutay Gyula (1947–1949)
Népművelési, vallás- és (köz)oktatásügyi miniszter	Ortutay Gyula (1949–1950)
Népművelési miniszterek	Révai József (1950–1951) Darvas József (1950–1951)
Közoktatási miniszter	Darvas József (1951–1953)
Felsőoktatási miniszter	Erdey-Grúz Tibor (1952–1953)
Oktatásügyi miniszterek	Erdey-Grúz Tibor (1952–1953) Darvas József (1953–1956) Kónya Albert (1956) Lukács György (1956)
Oktatás- és művelődésügyi miniszter	Kónya Albert (1956–1957)
Művelődésügyi miniszterek	Kállai Gyula (1957–1958) Benke Valéria (1958–1961) Ilku Pál (1961–1973) Nagy Miklós (1973–1974) Polinszky Károly (1974–1980) Orbán László (1974–1976) Pozsgay Imre (1976–1982) Köpeczi Béla (1982–1988) Czibere Tibor (1988–1989) Glatz Ferenc (1989–1990)
Oktatási és kulturális miniszterek	Andrásfalvy Bertalan (1990–1993) Mádl Ferenc (1993–1994) Fodor Gábor (1994–1995) Magyar Bálint (1996–1998) Pokorni Zoltán (1998–2001)
Nemzeti kulturális örökség miniszterei	Hámori József (1998–1999) Rockenbauer Zoltán (2000–2002) Görgey Gábor (2002–2003) Hiller István (2003–2005) Bozóki András (2005–2006)
Oktatási miniszterek	Pálinkás József (2001–2002) Magyar Bálint (2002–2006)
Oktatási és kulturális miniszter	Hiller István (2006–2010)
Nemzeti erőforrás minisztere	Réthelyi Miklós (2010–2012)
Emberi erőforrások miniszterei	Balog Zoltán (2012–2018) Kásler Miklós (2018–2022)
Belügyminiszter	Pintér Sándor (2022–)