Varsói csata (1939)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A varsói csata
II. világháború
Defenders of Warsaw (1939).jpg
Varsót védő lengyel katonák egy csoportja
Dátum 1939. szeptember 15.szeptember 27.
Helyszín Varsó
Eredmény Döntő tengelyhatalmi és szovjet győzelem
Harcoló felek
Flag of German Reich (1935–1945).svg Németország Flag of Poland 2.svg Lengyelország
Parancsnokok
Flag of German Reich (1935–1945).svg Johannes Blaskowitz
Flag of German Reich (1935–1945).svg Georg von Küchler
Flag of German Reich (1935–1945).svg Walter Petzel
Flag of German Reich (1935–1945).svg Werner von Fritsch 
Flag of Poland.svg Walerian Czuma
Flag of Poland.svg Juliusz Zulauf
Flag of Poland.svg Juliusz Rómmel
Flag of Poland.svg Marian Porwit

Varsó 1939-es ostroma a második világháború első szakaszának, a lengyelországi hadjáratnak része, ami szeptember 15-től szeptember 27-ig tartott, amikor a város katonai parancsnoka a megadás mellett döntött, de csak október 6-ig szűnt meg az összes ellenállás.

A német hadsereg nem kockáztatta meg az utcai harcokat, ami sok emberáldozattal járt volna, ezért először ágyúzásnak és bombázásnak vetette alá Varsót. Elsősorban a közművek elpusztítása volt a célja a hadseregnek.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitler első terve szerint 1939. augusztus 26-a lesz Lengyelország megtámadásának napja, de ez a 25-én aláírt brit–lengyel egyezmény és Benito Mussolini bejelentése miatt, ami azt tartalmazta, hogy még nem készült fel Olaszország a háborúra, el kellett halasztani a támadást. A második, végleges terv szerint a támadás szeptember 1-jén hajnalban fog történni.

Az invázió a második terv szerint, hajnali négy óra 45 perckor megindult. Először az SMS Schleswig-Holstein csatahajó kezdte el ágyúzni a Danzig közelében levő Westerplatte-félsziget lengyel helyőrségét. Utána pár perccel a német légierő elindult főként a lengyel repülőterek felé. Később a páncélosok és a tüzérség is átlépte a határt. A lengyeleknek nem volt sok esélyük a német villámháborús taktikával szemben. Szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak, amely bátorítást adott a lengyeleknek. Rövid idő alatt a német haderő szétbombázta az üzemanyag-tárolókat, lebombázta a főbb lengyel repülőtereket és gyorsan előrenyomult, széttörve a lengyel védelmi vonalat több városon keresztül, ez egyre jobban fenyegette Varsót.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német csapatok már szeptember 8-án támadtak Varsó külvárosaira, de a város igazi ostroma csak szeptember 15-én kezdődött.[1] A lengyel főváros nem kapitulált, így a németek kíméletlen bombázásnak és ágyúzásnak vetették alá. A csata közben elsősorban a városi közművek elpusztítása volt a cél.

Az ostrom idején a lengyelek kitartottak, mivel azt remélték, hogy a nyugati szövetségesek megindítják a támadást Németország felé. A franciák el is indultak, de nem mentek tovább a Maginot-vonal ágyúinak lőtávolságán túl, az angolok pedig nem voltak abban a helyzetben, hogy bármit is tegyenek. A lengyel haderő addig harcolt, amíg volt szabad területe.

Kelet felől szeptember 17-én megindult a szovjet támadás is, mivel Sztálin aggódott attól, hogy a németek egész Lengyelországot elfoglalják és megtelepednek a szovjet határnál. A lengyelek maradék hadereje már tehetetlen volt a két irányból támadó hatalmas hadseregekkel szemben, a szovjet és a német csapatok 19-én már találkoztak egymással Brześć nad Bugiemnél, a Nyugati-Bug folyó mentén. A fogság elől menekülő lengyelek a semleges Románia és Magyarország felé kezdtek visszavonulni. Ekkor már csak Varsó és a modlini erőd tartott ki. A németeknek sikerült a közművek tönkretétele, így Varsó lakosságának szenvedése egyre jobban nőtt. Végül a város katonai parancsnoka 1939. szeptember 27-én megadta Varsó városát, Modlin pedig egy nappal később, 28-án esett el. Lengyelországon belül október 6-ra minden védekező ellenállás megszűnt.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelország ostroma után két részre oszlott az ország. Szovjetunió kapta meg a keleti határtól a Nyugati-Bug folyóig fekvő területeket, az ettől nyugatra eső országrész pedig német terület lett. A győzelem után a német csapatokat nyugatra irányították a Hollandia és Franciaország elleni támadás miatt.

A szovjetek az ostrom után Finnország felé nyomultak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lengyelország veszte. freedom.com. (Hozzáférés: 2014. január 9.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Willmott, H. P., Robin Cross, Charles Messenger.szerk.: Simonits Mária: A második világháború, magyar nyelvre fordította: Kállai Tibor, 43-45. o. IBSN 9639635561 [2004]. Hozzáférés ideje: 2014. január 8.