Varga Zoltán (labdarúgó, 1945)

Varga Zoltán
1973-ban
Személyes adatok
Születési dátum	1945. január 1.
Születési hely	Vál, Magyarország
Halálozási dátum	2010. április 9. (65 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Magasság	185 cm
Poszt	csatár
Junior klubok
Időszak Klub 1959–1963 Ferencvárosi TC
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1961–1968 Ferencvárosi TC 135 (53) 1968–1969 Standard Liège 1970–1972 Hertha BSC 036 0(9) 1972–1973 Aberdeen FC 031 (15) 1973–1974 AFC Ajax 012 0(2) 1974–1977 Borussia Dortmund 051 (10) 1977 Augsburg 008 0(1) 1977 KAA Gent
Válogatottság
1964–1968 Magyarország 012 0(2)
Edzőség
Időszak Klub 1978–1980 BV Brambauer 1981 Preußen Münster 1983 MTV Ingolstadt 1991–1993 MSV München 1996–1997 Ferencvárosi TC 1997 Kispest Honvéd 1998–1999 Dunaferr SE 2000 Diósgyőr FC 2001–2002 Győri ETO FC 2003 Győri ETO FC, szakmai igazgató
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Varga Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Labdarúgás Európa-bajnokság bronz 1964, Spanyolország Olimpiai játékok arany 1964, Tokió labdarúgás

Varga Zoltán (Vál, 1945. január 1. – Budapest, 2010. április 9.) magyar olimpiai bajnok labdarúgó, csatár, labdarúgóedző, a Ferencvárosi TC örökös bajnoka. A Győri ETO FC szakmai igazgatója volt. 1977-ben elvégezte a kölni labdarúgó edzőképző főiskolát. Valamint Aszódon edző és bajnok 2004-2005 idényben

Játékos-pályafutása

A Ferencvárosban

A Ferencvárosban kezdte profi karrierjét. A nagycsapatban 1961-1968 között játszott, amely időszak a klub második világháború utáni történelmében az egyik legsikeresebb volt. Varga 135 mérkőzésen lépett pályára, 53 gólt lőve. A klub bajnok lett az 1962-63-as, 1964-es, 1967-es és 1968-as NB I-es idényben is.

Ezekben az években a Fradi, mint Európa egyik legjobb klubcsapata, sorozatban bejutott a Vásárvárosok kupája nevű, nagy európai klubcsapatoknak rendezett nemzetközi tornára is. Mai utódja az Európa-liga.

Az 1962-63-as idényben az elődöntőig jutottak Vargával a sorban, majd két évre rá, 1964-65-ben megnyerték azt. A siker nem szakadt meg, 1967-68-ban a másodikok lettek. Mivel a mexikói olimpián Varga elhagyta az országot, így lezárult sikeres korszaka a Ferencvárosnál. Többé játékosként magyar klubban nem játszott.

A Herthában

Disszidálását követően a nemzetközi futballszövetség automatikusan két év eltiltással sújtotta, mely idő alatt előbb a belga Standard Liège (1968-1969), majd később az akkor német elsőosztályú Hertha BSC keretével edzett, utóbbi csapat színeiben tért vissza a pályára is 1970-ben. Első aktívan végigfutballozott idényében meghatározó tagja volt csapatának, a berliniek a harmadik helyig jutottak végül. Az utolsó meccsen már "tét nélkül" léptek pályára a bundabotrányban főszerepet játszó, több másik meccset is megvásároló Arminia Bielefeld ellen, akik megpróbálták megvesztegetni a Hertha több játékosát is.

Vargát a csapat több másik tagjához hasonlóan emiatt az 1-0 arányban elveszített meccs miatt tiltották el fél évvel később 1974. június 20-ig. A Német Futballszövetség 1972 nyarán engedélyezte számára – és hozzá hasonlóan több másik eltiltott játékos számára – a külföldre igazolást. Varga a skót FC Aberdeenben folytatta pályafutását. Herthás korszakában akadt össze először későbbi edzőjével, Otto Rehhagellel, aki akkoriban a Kaiserslautern hátvédje volt. Rehhagel több ízben is mind verbálisan, mind durva szabálytalanságokkal provokálta Vargát, Varga Bocsák Miklós 1997-es könyvében olvasható elbeszélése szerint amikor emiatt utólag kérdőre vonta Rehhagelt, az Lóránt Gyulára, a Kaiserslautern akkori magyar edzőjére, az Aranycsapat korábbi tagjára hivatkozott, aki erre a viselkedésre biztatta, mondván Varga gyenge idegzetű karakter, és biztosan sikerült tönkretenni a játékát, ha ilyen nyomás alá helyezik.

Az Aberdeen FC-ben

1972-1973

31 meccsen 15 gólt szerzett.

Az Ajaxban

Varga Zoltánnak pechje volt, hogy az Ajaxban egy olyan csapathoz került, amelyben 13 válogatott játékos volt, akik készültek az 1974-es világbajnokságra. Az Ajaxban mindössze 12 meccsen szerepelt, 2 gólt rúgott, ennek ellenére a holland vezetők nagyon elégedettek voltak vele. Vargát lenyűgözte az akkori holland közeg, amit mi sem igazol jobban, hogy Johnny Rep és még sokan mások amiben tudtak, segítettek Vargának, hogy be tudjon illeszkedni a csapatba. Többek közt ezért is sajnálta végül, hogy Németországba távozott.

A Borussia Dortmundban

Varga az 1971-es bundabotrányhoz kapcsolódó eltiltása után 1974-ben térhetett vissza Nyugat-Németországba, ahol a 9 évvel korábban még KEK-győztes, ám 1972 óta csak a másodosztályban szereplő Borussia Dortmund szerződtette. Első dortmundi idényében 25 bajnoki mérkőzésén négy gólt szerzett, a csapat pedig a hatodik helyen végzett. Egy évvel később már sikerült a feljutás, a csapat a második helyen zárta az idényt, és osztályozóval visszakerült a Bundesligába. Varga ebben az idényben 26 mérkőzésen hatszor volt eredményes, és játszott a Nürnberg ellen sikerrel megvívott osztályozó második, 3-2-re megnyert mérkőzésén is.

Mindeközben azonban folyamatosak voltak a nézeteltérések a csapat és edzői között, elsőosztályú működését így új szakvezető, Otto Rehhagel irányításával kezdte meg a csapat, aki nem adott lehetőséget Vargának, egyrészt a korábbi edzők elmozdításában játszott szerepe, másfelől Varga játékstílusáról alkotott véleménye miatt. Varga maradni szeretett volna, de lehetőséget egyszer sem kapott, így fél év múltán az FC Augsburg másodosztályú együtteséhez távozott. Dortmundi időszakának emlékezetes pillanata volt a "Zoltán galambfogásaként" az utókorra maradt esemény, mikor is egy a pályán repkedő galambot Varga puszta kézzel fogott meg, és vitt ki a pályáról.

A KAA Gentben

1977

A válogatottban

1964 és 1968 között 12 alkalommal szerepelt a válogatottban és 2 gólt szerzett. Az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerző csapat tagjaként debütált a válogatottban. 1966-ban részt vett az angliai világbajnokságon, de sérülése miatt nem léphetett pályára.

1964-ben a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapat tagja. Négyszeres olimpiai válogatott. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián is a keret tagja volt, de a mérkőzések megkezdése előtt elhagyta az olimpiai tábort és nem tért vissza Magyarországra.

Varga Zoltán és a labda (1974)

„	Sokan mondták nekem, hogy hiányzik belőlem a kompromisszumra való hajlandóság. Én belátom, hogy bennem nincs elég kompromisszumkészség, pedig kellene. De amikor ezen gondolkodom, mindig eszembe jut, hogy nem is lesz. Gyerekkoromban elromlott bennem valami. Van egy részem, ami nem működik, és ez vesztemre van. Soha nem tudtam hazudni. Nem tennék olyat, amivel nem értek egyet, mert nem tudnék aludni: egy perc nyugalmam nem lenne azután. Én a rosszra soha nem fogom azt mondani, hogy jó. És azt sem hiszem, hogy a távolabbi célokhoz hazugságokon és jellemtelenségen keresztül vezetne az út. Én ezért maradtam fiatal, ahogyan sokan mondják: olyan, mint egy kisgyerek. Ez egyfajta naivitással is együtt jár. Életem során sokan becsaptak emiatt, de nem bántam meg semmit. Lehetett volna könnyebb az életem, de ha tükörbe nézek, azt látom: az én szemem mindig nevet...	”
– Bartus László: Varga Zoli disszidál: volt egyszer egy Ferencváros

Edzői pályafutása

• 1978-1980 BV Brambauer (játékos-edző)
• 1981 Preußen Münster
• 1983 MTV Ingolstadt
• 1991-1993 MSV München
• 1996-1997 Ferencváros
• 1997 Kispest-Honvéd
• 1998-1999 Dunaferr (NB II)
• 2000 Diósgyőr FC
• 2001-2002 Győr
• 2003 Szakmai igazgató (Győri ETO)
• Rövid ideig Aszód FC

Halála

Emléktáblája a XIV. kerületi Kövér Lajos utca 5. szám alatt (Danuvia-pálya)

2010. április 9-én este a Danuvia-pályán megrendezett öregfiúk-meccsen, játék közben esett össze. A mérkőzést az old boys-bajnokság másodosztályának keleti csoportjában játszották, Varga Zoltán a Merkapt SE labdarúgócsapatában futballozott. Rosszulléte miatt megszakadt a mérkőzés, és a helyszínre kiérkező mentők már nem tudtak rajta segíteni.

Sikerei, díjai

Klubcsapatokkal

• Ferencváros:

• Magyar bajnok (4): 1962–1963, 1964, 1967, 1968
• Magyar bajnoki ezüstérmes (2): 1965, 1966
• Magyar bajnoki bronzérmes (2): 1961–1962, 1963 ősz
• Magyar Népköztársaság-kupa-döntős (1): 1966
• Vásárvárosok kupája-győztes (1): 1964–1965
• Vásárvárosok kupája-döntős (1): 1967–1968

• Hertha BSC:

• Német bajnoki bronzérmes (1): 1970–1971

• AFC Ajax:

• Holland bajnoki bronzérmes (1): 1973–1974

Válogatottal

• Magyarország:
  • Olimpiai bajnok (1): 1964
  • Európa-bajnoki-bronzérmes (1): 1964

Vezetőedzőként

• Magyar bajnoki bronzérmes: 1996–1997

• Budapest díszpolgára (2015) /posztumusz/

Statisztika

Mérkőzései a válogatottban

Magyarország
#	Dátum	Helyszín	Hazai	Eredmény	Vendég	Kiírás	Gólok	Esemény
1.	1964. június 20.	Barcelona, Camp Nou (ESP)	Magyarország	3 – 1	Dánia	NEK 3. helyért	-
	1964. október 11.	Tokió, Olimpiai stadion (JPN)	Magyarország	6 – 0	Marokkó	olimpiai B csoport	-
2.	1965. május 5.	London, Wembley Stadion	Anglia	1 – 0	Magyarország	barátságos	-
3.	1966. május 8.	Zágráb, Maksimir Stadion	Jugoszlávia	2 – 0	Magyarország	barátságos	-
4.	1966. szeptember 7.	Rotterdam, Feijenoord Stadion	Hollandia	2 – 2	Magyarország	Eb-selejtező	-
5.	1966. szeptember 21.	Budapest, Népstadion	Magyarország	6 – 0	Dánia	barátságos	1	83'
6.	1966. szeptember 28.	Budapest, Népstadion	Magyarország	4 – 2	Franciaország	barátságos	-
7.	1967. április 23.	Budapest, Népstadion	Magyarország	1 – 0	Jugoszlávia	barátságos	-
8.	1967. szeptember 6.	Bécs, Práter-stadion	Ausztria	1 – 3	Magyarország	barátságos	1	68'
9.	1967. szeptember 27.	Budapest, Népstadion	Magyarország	3 – 1	NDK	Eb-selejtező	-
10.	1967. október 29.	Lipcse, Zentralstadion	NDK	1 – 0	Magyarország	Eb-selejtező	-
11.	1968. május 4.	Budapest, Népstadion	Magyarország	2 – 0	Szovjetunió	Eb-selejtező	-
12.	1968. május 11.	Moszkva, Lenin-stadion	Szovjetunió	3 – 0	Magyarország	Eb-selejtező	-
	Összesen			12	mérkőzés		2	gól

Kötetei

• Valahogy mindig félúton; Apriori International, Bp., 2008
• Valahogy mindig félúton; szerk. Bugya István; Püski, Bp., 2008

Emlékezete

2013 októberében azt a sportpályát, ahol a halál érte, Varga Zoltán Sportpályának nevezték el.

Források

• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 276. o. ISBN 963-495-014-0  

További információk

• Varga Zoltán hivatalos honlapja (magyarul)
• Varga Zoltán adatlapja a FIFA.com-on (angolul)
• Profil a footballdatabase.eu-n (angolul)
• Pályafutása statisztikái a fussballdaten.de-n (németül)
• Profil a worldfootball.net-en (angolul)
• Varga Zoltán-emlékvideó Hunvista.net, 2010. április 10.
• Varga Zoltán Németországban
• NELA – Varga Zoltán [1]
• A labdarúgócsapat összetételét operatív úton irányítottuk, index.hu, 2017. május 2.
• Bocsák Miklós: A császár és utána a sötétség; Sport, Bp., 1984
• Koltay Gábor: A meztelen valóság. Mi történt a színfalak mögött? Varga Zoltán rehabilitálása; Szabad Tér, Bp., 1988
• Bocsák Miklós: Vargazoli; Paginarum, Bp., 1997
• Végh Antal: Miért nem szeretem Varga Zoltánt?; szerzői, Bp., 1997
• Bartus László: Varga Zoli disszidál. Volt egyszer egy Ferencváros; szerzői, Bp., 2000
• Lakat T. Károly: Requiem a nagy 8-asért. A fradisták vargazolija; Kossuth, Bp., 2010