A nyugati császárok listája

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. május 24.) ezen a változaton alapul.

Az alábbiakban azon uralkodók névsorát láthatjuk, akik a Frank Birodalom vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Német Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak vagy az Itáliai Királyságnak uralkodói voltak, és e mellé sikerült elnyerniük a császári címet is.

A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban mondatta le Odoaker, aki magát akkortól királynak neveztette, lényegében létrehozva ezzel az Itáliai Királyságot. A nyugati császári címet Nagy Károly újította fel 800-ban, amit a bizánci császárral is sikerült elismertetnie. 962-től kizárólag a Német Királyság – a Keleti Frank Királyság utódállama – királyát koronázta a pápa (római) császárrá. Hamarosan feltétellé vált az itáliai királyi – később római királyinak nevezett – cím előzetes elnyerése is. A császárt a pápának Rómában kellett megkoronáznia. A pápai jóváhagyás mellett sokkal fontosabbá vált a 7 választófejedelem szerepe, akik tanácsülésükön megválasztották a következő német királyt. 1506-tól kezdve azután el is tekintettek a pápai megerősítéstől és koronázástól, és a német királyt megválasztásától kezdve választott római császárnak nevezték.

1806 májusában I. Napóleon francia császár – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének – követelésére a Német-római Birodalom és a német-római császári cím megszűnt, utódállamainak egy részéből megalakult a franciák által dominált Rajnai Szövetség.

A császárok listája

A listán azok az évszámok szerepelnek, amíg a császári címet az illető király ténylegesen viselte. Néha hosszabb idő is eltelt, amíg az új jelöltnek sikerült megkoronáztatnia magát. Az uralkodók számozása alapvetően királyi címükből ered; de van eltérés is.^{[* 1]}

Név	Császár	Megjegyzés
A Karoling-ház korai császárai^{[* 2]}
I. Nagy Károly	800–814	Frank király, III. Leó pápa mint a Római Birodalom örökösét, római császárrá koronázta, felújítva a nyugati császári címet, amit Bizánccal is sikerült elismertetni.
I. Jámbor Lajos	814–840	Frank király, római császár, Nagy Károly fia, 829-830 trónfosztva.
I. Lothár	817–855	Középső frank király, Jámbor Lajos fia, római (társ)császár, majd 829-830 és 840-től senior.
II. Lajos	850–875	Itália királya, római császár, I. Lothár fia.
II. Kopasz Károly	875–877	Nyugati frank király, római császár, Jámbor Lajos fia.
III. Kövér Károly	881–887	Alemannia királya, itáliai király, nyugati frank király, római császár, a Frank Birodalom utolsó egyesítője, Német Lajos harmadik fia, trónfosztották.^{[* 3]}
A Spoletói-ház császárai
Spoletói Vid	891–894	Itáliai király, római császár.
Spoletói Lambert	892–898	Itáliai király, római (társ)császár, Vid fia.
A Karoling-ház késői császárai
Karintiai Arnulf	896–899	Keleti frank király, Itália királya, római császár, Karlmann bajor király törvénytelen fia, Német Lajos unokája.
III. Vak Lajos	901–905	Alsó-Burgundia (Provence) és Itália királya, római császár.^{[* 4]}
A Friauli-ház császára
I. Friauli Berengár	915–924	Itáliai király, római császár.
*A Liudolf (Szász)-ház császárai*
I. Nagy Ottó	962–973	Német király 936-973, I. Madarász Henrik király fia, ettől kezdve csak német királyból lett császár.^{[* 5]}
II. Vörös Ottó	967–983	Német király 961-983, I. Nagy Ottó fia.
III. Ottó	996–1002	Német király 983-1002, II. Ottó fia, önállóan uralkodik 994-től.
II. Szent Henrik	1014–1024	Német király 1002-től, itáliai király 1004-től, Civakodó Henrik fia, I. Madarász Henrik dédunokája.
A Száli-ház császárai
II. Konrád	1027–1039	Német király 1024-től, itáliai király 1026-tól.
III. Fekete Henrik	1046–1056	Német király 1028-tól, Burgundia királya 1038-tól, II. Konrád fia.
IV. Henrik	1084–1105	Német király 1054-től, önállóan uralkodott 1065-től, III. Henrik fia. Uralkodása során a pápák ellen vívott invesztitúraharc jelentősen meggyengítette hatalmát (Canossa-járás).
V. Henrik	1111–1125	Német király 1099-től, IV. Henrik kisebbik fia, utód nélkül halt meg.
A Hohenstauf-, a Supplinburg- és a Welf-házak császárai
III. Szász Lothár	1133–1137	Német király 1125-től. Gyakran II. Lothárként említik, ami attól függ, hogy II. Lotaringiai Lothárt († 869) figyelembe veszik-e a sorszámoknál.
I. Rőtszakállú Frigyes	1155–1190	Német király 1152-től, itáliai király 1155-től, burgundiai király 1178-tól, III. Konrád német király (aki nem lett császár) unokaöccse.
VI. Henrik	1191–1197	Német király 1169-től, I. Frigyes fia.
IV. Braunschweigi Ottó	1209–1218	Német király 1198-tól, újraválasztva 1208-tól, Oroszlán Henrik fia.
II. Frigyes	1220–1250	Német király 1212-től, újraválasztva 1215-től, Szicília királya 1197-től, VI. Henrik fia.
A Luxemburgi- és a Wittelsbach-házak császárai
VII. Luxemburgi Henrik	1312–1313	Német király 1308-tól, itáliai király 1311-től.
IV. Bajor Lajos	1328–1347	Német király 1314-től, itáliai király 1327-től.
IV. Károly	1355–1378	Német király 1346-tól, itáliai király 1355-től, burgundiai király 1365-től.
Zsigmond	1433–1437	Német király 1410-től, itáliai király 1431-től, IV. Károly császár kisebbik fia.
A Habsburg-ház császárai
III. Frigyes	1452–1493	Német király 1440-től, itáliai király 1452-től.
I. Miksa	1508–1519	Német király 1486-tól, uralkodott 1493-tól, császár korona nélkül 1508-tól, III. Frigyes fia.
V. Károly	1520–1556	Német király 1519-től, választott római császár 1520-tól, itáliai király 1530 február 22-től, az utolsó koronázott császár 1530 február 24-től, I. Miksa unokája.
I. Ferdinánd	1558–1564	Római király 1531-től, 1526-tól a Habsburgok magyar királyok is, V. Károly öccse.
II. Miksa	1564–1576	Római király 1562-től, I. Ferdinánd fia.
II. Rudolf	1576–1612	Római király 1575-től, II. Miksa császár fia.
Mátyás	1612–1619	II. Rudolf öccse.
II. Ferdinánd	1619–1637	I. Ferdinánd unokája.
III. Ferdinánd	1637–1657	Római király 1636-tól, II. Ferdinánd fia.
I. Lipót	1658–1705	III. Ferdinánd fia.
I. József	1705–1711	Római király 1690-től, I. Lipót fia.
VI. Károly	1711–1740	I. Lipót fia, I. József öccse.
A Wittelsbach-ház császára
VII. Bajor Károly	1742–1745	Károly Albert bajor választófejedelem.
A Habsburg–Lotaringiai-ház császárai
I. (Lotaringiai) Ferenc	1745–1765	Lotaringiai Ferenc István herceg, Habsburg Mária Terézia főhercegnő férje.
II. József	1765–1790	Római király 1764-től, I. (Lotaringiai) Ferenc és Mária Terézia fia.
II. Lipót	1790–1792	II. József öccse.
II. Ferenc	1792–1806	II. Lipót fia. 1806-ban a napóleoni háborúk idején lemondott német-római császári címről, ezzel formálisan is megszűnt a Német-római Császárság. 1804-től kezdve I. Ferenc néven osztrák császári címet viselt (I. Ferenc néven magyar király).

Megjegyzések

↑ A Henrik, a Konrád, a Lothár és a Rudolf keresztnevű császárok számozása valóban a királyi címük számozását követi. - A Károly keresztnevű császárok számozása a császári cím szerinti számozást követi, lásd lejjebb, a III. Károly császár kapcsán tett megjegyzést is. - A Lajos keresztnevű császárok számozása is a császári cím szerinti számozást követi. IV. Lajos császár előtt három Lajos keresztnevű császár, de négy Lajos keresztnevű király uralkodott. A császárokat e szócikk felsorolja, míg a Lajos keresztnevű frank, illetve keleti frank királyok a következők voltak: I. Jámbor Lajos, II. Német Lajos, III. Ifjabb Lajos és IV. Gyermek Lajos, akik közül csak I. (Jámbor) Lajos frank király volt római császár. - Érdekes a Frigyes keresztnevű császárok számozása is: A számozás a császári cím szerinti számozást követi, azonban vannak forrásmunkák, amelyek III. Frigyes osztrák herceget is beszámozzák mint III. Frigyes német királyt, és vannak forrásmunkák, amelyek őt - számozás nélkül - Szép Frigyes ellenkirályként említik.
↑ „Frank császár” cím nem volt; frank királyok és – frank származású – római császárok voltak. (A császári cím – nyilvánvalóan – magasabb cím volt, mint a királyi.) „Hivatalosan” a Szent Római Birodalom császárairól, majd – I. Ottó császártól kezdődően – a „mindennapi nyelvben” a Német Nemzet Szent Római Birodalmának császárairól, azaz, a német-római császárokról beszélünk. (Lásd még a szócikk vitalapján is a császári címmel kapcsolatos észrevételt.)
↑ III. Károly császár az apja, Német Lajos halálakor (876) először Alemannia királya lett; később Itália királya, majd nyugati frank király. 881-ben koronázták császárrá, de ténylegesen csak 882-ben lett valamennyi keleti frank területnek az ura, amikor a bátyja, III. Ifjabb Lajos keleti frank király meghalt. A források többsége ezért III. Károly császárt – a császári címtől való megfosztása ellenére – nem jelöli II. Károly keleti frank királyként; csak III. Károly néven szerepel a forrásokban, hiszen előbb lett császár, mint a keleti frankok egyeduralkodója; II. Károlyként kizárólag II. Kopasz Károly császárt említik. - Kövér (avagy Vastag) Károlyt, mint nyugati frank királyt, vannak olyan források, amelyek számozás nélkül említik, de vannak olyan források, amelyek III. Károly néven említik, és ezekben két III. Károly nyugati frank király szerepel, III. Károly császár és III. (Együgyű) Károly francia király. Lásd: Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az első birodalom. Császárok, királyok, választófejedelmek. Unicus Műhely, 2019.; továbbá: -- https://de.wikipedia.org/wiki/Karolinger#K%C3%B6nige_des_Westfrankenreichs - hozzáférés: 2021. május 24.
↑ III. Lajos császár anyai ágon a Karoling-házból, míg apai ágon a Bosonida-házból származott; vitatott az, hogy a Bosonida-ház a Karoling-házból eredt-e.^[1]
↑ I. Ottó császár és az őt követő császárok vonatkozásában szerepel a köztudatban a „német-római császár” kifejezés.

Jegyzetek

↑ Christian Settipani: La préhistoire des Capétiens. 1993. 359ff. o.

Források

Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. 5. bőv. kiad. Budapest: Officina Nova. 1994. ISBN 963-8185-76-7
Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963-547-849-6
↑ Weiszhár: Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Maecenas Könyvek. 1998. ISBN 963-9025-66-6
Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az első birodalom. Császárok, királyok, választófejedelmek. Unicus Műhely, 2019.
↑ Morby: John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig [ford.: Hideg János] (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9 , 172–175. oldal
Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország 950–1918. Budapest: Athenaeum 2000. 2001. ISBN 963-9261-16-5

További információk

Bokor József (szerk.). Karolingok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. február 28.
Généalogie des Carolingiens (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
Généalogie des Boson ou Bosonides (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)
XXII. fejezet – Nagy Károly és öröksége. In Nagy képes világtörténet, IV. kötet. Szerk. Marczali Henrik. Budapest: Franklin Társulat; Révai testvérek. Hozzáférés: 2017. február 28.
Römische-Deutsche Kaiser und Könige (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. február 28.)

Kapcsolódó szócikkek

Német királyok listája

Németország-portál
Középkorportál

[1] A Henrik, a Konrád, a Lothár és a Rudolf keresztnevű császárok számozása valóban a királyi címük számozását követi. - A Károly keresztnevű császárok számozása a császári cím szerinti számozást követi, lásd lejjebb, a III. Károly császár kapcsán tett megjegyzést is. - A Lajos keresztnevű császárok számozása is a császári cím szerinti számozást követi. IV. Lajos császár előtt három Lajos keresztnevű császár, de négy Lajos keresztnevű király uralkodott. A császárokat e szócikk felsorolja, míg a Lajos keresztnevű frank, illetve keleti frank királyok a következők voltak: I. Jámbor Lajos, II. Német Lajos, III. Ifjabb Lajos és IV. Gyermek Lajos, akik közül csak I. (Jámbor) Lajos frank király volt római császár. - Érdekes a Frigyes keresztnevű császárok számozása is: A számozás a császári cím szerinti számozást követi, azonban vannak forrásmunkák, amelyek III. Frigyes osztrák herceget is beszámozzák mint III. Frigyes német királyt, és vannak forrásmunkák, amelyek őt - számozás nélkül - Szép Frigyes ellenkirályként említik.

[2] „Frank császár” cím nem volt; frank királyok és – frank származású – római császárok voltak. (A császári cím – nyilvánvalóan – magasabb cím volt, mint a királyi.) „Hivatalosan” a Szent Római Birodalom császárairól, majd – I. Ottó császártól kezdődően – a „mindennapi nyelvben” a Német Nemzet Szent Római Birodalmának császárairól, azaz, a német-római császárokról beszélünk. (Lásd még a szócikk vitalapján is a császári címmel kapcsolatos észrevételt.)

[3] III. Károly császár az apja, Német Lajos halálakor (876) először Alemannia királya lett; később Itália királya, majd nyugati frank király. 881-ben koronázták császárrá, de ténylegesen csak 882-ben lett valamennyi keleti frank területnek az ura, amikor a bátyja, III. Ifjabb Lajos keleti frank király meghalt. A források többsége ezért III. Károly császárt – a császári címtől való megfosztása ellenére – nem jelöli II. Károly keleti frank királyként; csak III. Károly néven szerepel a forrásokban, hiszen előbb lett császár, mint a keleti frankok egyeduralkodója; II. Károlyként kizárólag II. Kopasz Károly császárt említik. - Kövér (avagy Vastag) Károlyt, mint nyugati frank királyt, vannak olyan források, amelyek számozás nélkül említik, de vannak olyan források, amelyek III. Károly néven említik, és ezekben két III. Károly nyugati frank király szerepel, III. Károly császár és III. (Együgyű) Károly francia király. Lásd: Weiszhár Attila - Weiszhár Balázs: Az első birodalom. Császárok, királyok, választófejedelmek. Unicus Műhely, 2019.; továbbá: -- https://de.wikipedia.org/wiki/Karolinger#K%C3%B6nige_des_Westfrankenreichs - hozzáférés: 2021. május 24.

[5] III. Lajos császár anyai ágon a Karoling-házból, míg apai ágon a Bosonida-házból származott; vitatott az, hogy a Bosonida-ház a Karoling-házból eredt-e.^[1]

[6] I. Ottó császár és az őt követő császárok vonatkozásában szerepel a köztudatban a „német-római császár” kifejezés.

[4] Christian Settipani: La préhistoire des Capétiens. 1993. 359ff. o.

[* 1]

[* 2]

[* 3]

[* 4]

[* 5]

[1]