Gyarmati Dezső (vízilabdázó)

Gyarmati Dezső
Gyarmati Dezső (2012)
Személyes adatok
Születési dátum	1927. október 23.
Születési hely	Miskolc, Magyarország
Halálozási dátum	2013. augusztus 18. (85 évesen)
Halálozási hely	Budapest, Magyarország
Sírhely	Farkasréti temető
Szülei	Gyarmati Béla
Házastársa	Bara Margit Székely Éva
Gyermekei	Gyarmati Andrea (1954) Gyarmati Eszter (1968)
Állampolgárság	magyar
Magasság	186 cm
Testtömeg	83 kg
Becenév	Suta
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1941–1944 Gamma 1945–1947 Csepeli MTK 1947–1956 Újpesti TE 1960–1966 Ferencváros
Válogatottság
–1964 Magyarország 108
Edzőség
Év Liga Csapat 1966–1969   Ferencváros 1970–1971   Kolumbia 1971–1972   Bp. Vasas 1972   Magyarország edző 1973–1980   Magyarország 1981–1988   BVSC 1985–1988   Magyarország 1988–1989   Bp. Vasas
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyarmati Dezső témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok ezüst 1948, London Vízilabda arany 1952, Helsinki Vízilabda arany 1956, Melbourne Vízilabda bronz 1960, Róma Vízilabda arany 1964, Tokió Vízilabda Európa-bajnokság arany 1954, Torino arany 1962, Lipcse Főiskolás világbajnokság arany 1947, Párizs arany 1951, Berlin Magyar bajnokság arany 1948 arany 1950 arany 1951 arany 1952 ezüst 1954 arany 1955 ezüst 1961 arany 1962 arany 1963 ezüst 1964 arany 1965 ezüst 1966

Gyarmati Dezső (Miskolc, 1927. október 23. – Budapest, 2013. augusztus 18.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar vízilabdázó, szakedző, országgyűlési képviselő.

Sportolóként

Fiatalon Miskolcon kezdett el sportolni ökölvívóként és kézilabdázóként. Vízilabdázóként először a Gamma játékosa lett 1940-ben. Az első osztályban 1944-ben jutott játéklehetőséghez, kezdetben kapusként. 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi TC pólósa. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, ahol a 36 magyar gólból 28-at ő szerzett; 1948-ban a londoni olimpián pedig ezüstérmes.

1951-ben, Berlinben a főiskolai világbajnokságot nyert csapat tagja. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon az első helyezett csapat tagja. 1956-ban Melbourne-ben az olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja volt. 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalom után az Amerikai Egyesült Államokban élt, majd Európában trénerkedett. 1958-ban hazatért, de az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott. Ebben az időszakban segédmunkásként dolgozott. Ezután a Ferencvárosi Torna Club játékosaként 1960-ban a római olimpián bronzérmes, 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon a győztes csapat tagja. 1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1964-ig 108-szoros válogatott.

Sportvezetőként

1963-tól a Központi Sportiskola (KSI), 1966-tól a Ferencvárosi Torna Club edzője volt. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1970-től Kolumbiában szövetségi kapitány. 1971-től a Vasas SC edzője. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya. 1981-től a Budapesti Vasutas SC (BVSC-Zugló), 1985-től 1988-ig ismét a válogatott vezetőedzője volt. 1988 februárjában, a bajnokság közben távozott a BVSC-től és a Vasashoz szerződött, de szeptemberben lemondott az edzői posztról. 1988-ban Németországban, 1989-ben Bolognában egy alacsonyabb osztályú csapatnál volt szaktanácsadó. 1989 júliusában hazatért, és 1990-ig az Orvosegyetem SC (OSC) szaktanácsadója volt.

Irányítása alatt a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.

1992-től a Magyar Vízilabda-szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt. 1998-ban lemondott elnökségi tagságáról, majd később újra betöltötte ezt a posztot. 1994-től 2005-ig a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (Halhatatlanok Klubja) elnöke volt. 1996-tól a Ferencvárosi TC vízilabda-szakosztályának társelnöke majd 1998-tól szaktanácsadója is lett. 2004-ben a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének választották, valamint az Újpesti TE vízilabda-szakosztályának szaktanácsadójaként dolgozott. 2005-ben a Nemzet Sportolóinak képviseletében a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett. Ugyanettől az évtől a kecskeméti vízilabdaélet fellendítésében is részt vett.

Emlékét róla elnevezett egészég-megőrzést biztosító kültéri sportolási lehetőségeket biztosító óbudai park őrzi.

Politikusként

1990 és 1994 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) listán bejutott országgyűlési képviselője volt. Az országgyűlési választásokon 1994-ben az MDF listáján 39., 1998-ban 20. volt, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozata sportszekciójának elnökévé választották. 1999-ben az 56-os Magyarok Világtanácsának elnökségi tagja lett.

Magánélet

Első felesége Székely Éva olimpiai bajnok (1952, Helsinki) úszónő. Lányuk, Gyarmati Andrea a magyar úszósport egyik meghatározó egyénisége lett. 1964-ben Gyarmati Dezső feleségül vette Bara Margit színésznőt, akitől 4 évvel később lánya született, Terézia Eszter. Unokái Hesz Máté vízilabdázó és Szilágyi Liliána válogatott úszó.

2013. augusztus 18-án hunyt el Budapesten. Szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A szertartáson több százan vettek részt, köztük Orbán Viktor miniszterelnök is.

Könyvei

Szerzőként

• Aranykor – A magyar vízilabdázás története (Herodotosz, 2002, ISBN 9630068281)
• Csurka Gergely–Gyarmati Dezső: 1956 – ahol mi győztünk. 1956. december 6. Magyarország – Szovjetunió 4:0. A "melbourne-i vérfürdő" igaz története; Aréna 2000, Bp., 2006, ISBN 9799637046932)

Róla

• Lepies György: Gyarmati Dezső kapitányságának története; Népszava, Bp., 1985, ISBN 9633221560)
• Peterdi Pál: Gyarmati sors – avagy egy bal kéz története (Históriás, 1996, ISBN 9637908714)
• Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések – Athén előtt (Geo-Sport, 2003, ISBN 9632127684)
• Peterdi Pál: Gyarmati sors avagy Egy bal kéz története; 4. bőv. kiad.; Antológia, Lakitelek, 2007
• Szilágyi Sándor, Papp Lajos: Elárvult szabadság – A diktatúrát követő két évtized, hatvan magyar kiválóság szemével (Kecskeméti Lapok, 2008, ISBN 9789637813900)
• Alexander Brody: Barátaim könyve (Kalligram, 2010, ISBN 9788081013331)
• Szigorúan bizalmas? Gyarmati Dezső titkosszolgálati anyagaiból; szerk. Kozma Huba; Antológia, Lakitelek, 2013

Díjai, elismerései

Az 1956-os melbourne-i olimpia aranyérmes vízilabdacsapatának 2004-ben még élő tagjai a Magyar Örökség díj átvételekor: Jeney László, Markovits Kálmán, Kárpáti György, Bolvári Antal, Gyarmati Dezső

• A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)
• A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)
• A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1962)
• Mesteredző (1973)
• Az úszósport hírességeinek csarnoka (1976)
• NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1993)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
• Az aranydiplomája (1997)
• Az évszázad magyar vízilabda szövetségi kapitánya (2000)
• Magyar Örökség díj (2002)
• Bay Béla-díj (2002)
• MOB érdemérem (2002)
• A Nemzet Sportolója (2004)
• MOB-médiadíj (2007)
• Magyar fair play díj (életmű) (2008)
• Budapest díszpolgára (2008)
• Prima díj (2008)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2010)
• II. kerület díszpolgára (2011)
• Pesti Srác díj (2012)

Kapcsolódó szócikkek

• Melbourne-i vérfürdő

Források

• ujpestlexikon.hu: Újpest lexikon. [2008. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 414. o. ISBN 963-495-008-6  
• Adatok
• Adatok

További információk

• Újpest lexikon
• Magyar Testnevelési és Sportmúzeum

Kapcsolódó szócikkek

• Többszörös olimpiai aranyérmesek listája

A magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya
Előző kapitány: Rajki Béla	Gyarmati Dezső 1973–1980	Következő kapitány: Mayer Mihály

Előző kapitány: Rusorán Péter

1986

Következő kapitány: Kásás Zoltán