Elek Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elek Ilona
Elek Ilona portré.JPG
Elek Ilona
Személyes adatok
Becenév Csibi
Születési dátum 1907. május 17.
Születési hely Budapest, Magyarország
Halálozási dátum 1988. július 24. (81 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem tőr
Klub BBTE (–1933)
Detektív AC (1934–1936)
Újpesti TE
KASE (1937–1946)
Atlante SE (1947–1949)
Bp. Lokomotív (1950–1952)
Bp. Honvéd (1953–1956)
Edző Italo Santelli
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1936, Berlin
tőr egyéni
arany
1948, London
tőr egyéni
ezüst
1952, Helsinki
tőr egyéni
Világbajnokság
arany
1937, Párizs
tőr, csapat
ezüst
1937, Párizs
tőr, egyéni
ezüst
1948, Hága
tőr, csapat
arany
1951, Stockholm
tőr, egyéni
ezüst
1951, Stockholm
tőr, csapat
arany
1952, Koppenhága
tőr, csapat
arany
1953, Brüsszel
tőr, csapat
arany
1954, Luxembourg
tőr, csapat
ezüst
1954, Luxembourg
tőr, egyéni
arany
1955, Róma
tőr, csapat
bronz
1955, Róma
tőr, egyéni
bronz
1956, London
tőr, csapat
Európa-bajnokság
arany
1933, Budapest
tőr, csapat
arany
1934, Varsó
tőr, egyéni
arany
1934, Varsó
tőr, csapat
arany
1935, Lausanne
tőr, egyéni
arany
1935, Lausanne
tőr, csapat
ezüst
1936, Sanremo
tőr, csapat

Elek Ilona (asszonynevein: Schacherer Károlyné, majd Hepp Lászlóné; becenevén: Csibi) (Budapest, 1907. május 17. – Budapest, 1988. július 24.) kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok magyar tőrvívó; a magyar sport első női olimpiai aranyérmese. Testvére: Elek Margit világbajnok tőrvívó.

Kapcsolata a zenével[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zeneművészeti Főiskolán végzett. Eredetileg zongoraművész szeretett volna lenni, de a vívás érdekében erről lemondott. Nem szakadt el teljesen a muzsikától, sok táncdalnak volt a zeneszerzője. Ő írta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját, majd az úgynevezett labdarúgó-indulót.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az 1928-as olimpiai csapatban is számításba vették, mint tartalék. 1929-ben a magyar bajnokságon második, majd az Eb-n ötödik lett az egyéni versenyben.

1933-ban ismét második volt a magyar bajnokságon. A budapesti Eb-n csapatban első, egyéniben ötödik lett. Egy évvel később, már a DAC versenyzőjeként ismét ezüstérmes lett az ob-n, majd az Európa-bajnokságon csapatban és egyéniben is győzött. Ugyanezeket az eredményeket érte el 1935-ben is. 1936-ban San Remóban csapat-Európa-bajnok lett, majd megszerezte első magyar bajnoki címét is. Zsidó származása miatt a berlini olimpia előtt kizárták a Honvéd Tiszti Vívó Klubból, majd a MAC-ból is, de ennek ellenére részt vett a játékokon, és 21 mérkőzéséből csak hármat vesztett el, ami elegendő volt az első hely megszerzéséhez, ezzel a magyar sport első női olimpiai aranyérmese lett. A náci szervezőket különösen bosszantotta, hogy egy német vívó elől vitte el az elsőséget.

1937-ben megvédte magyar bajnoki címét, a párizsi vb-n csapatban első, egyéniben második lett. Az UTE versenyzőjeként 1938-ban hatodik lett az ob-n, 1940-ben csapatbajnoki ezüstérmes volt. A háborús évek alatt származása miatt nem versenyezhetett.

1946-ban, a KASE sportolójaként a csapatbajnokságban és egyéniben nyert aranyérmet. 1947-ben ismét egyéni bajnok lett. 1948-ban a hágai csapat vb-n ezüstérmes lett, a londoni olimpiai játékokon 12 év után megvédte bajnoki elsőségét. Ez vele együtt két sportolónak sikerült.[1]

1949-ben ismét két magyar bajnoki elsőséget szerzett, amit 1950-ben megismételt. 1952-ben szerezte pályafutása utolsó egyéni magyar bajnoki aranyát. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon az első helyen kialakult holtversenyt eldöntő találkozón szenvedett minimális vereséget, így ezüstérmes lett. 1951-től 1955-ig minden vb-n tagja volt a győztes csapatnak. Az 1956-os csapat vb-n bronzéremmel búcsúzott a világversenyektől, a Melbourne-i olimpiára már nem jutott ki.

1937 és 1956 között hat világbajnokságot (ebből öt csapataranyat), öt Európa-bajnoki elsőséget és tíz magyar bajnoki címet nyert. Mindezek mellett számtalan más érem birtokosa volt. Összesen 63 alkalommal volt magyar válogatott.

Sportpályafutásának befejezése után az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt. Testvérével együtt írt önéletrajzi műve Így vívtunk mi címen jelent meg 1968-ban.

Egyesületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elek Ilona sírja Budapesten. Farkasréti temető: 60/8-1-591.
  • Horthy Miklós emlékérem (1938)
  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951)[2]
  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[3]
  • Feyerick vándordíj (1951)
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[4]
  • Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (?)
  • NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozat (1983)
  • A Nemzetközi Vívó Szövetség hírességek csarnokának tagja (2013)[5]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://web.archive.org/web/20120503050414/http://www.london2012.com/athletes/famous-olympians/athlete=ilona-elek/
  2. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.
  3. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  4. Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. máj. 28.)
  5. Vívás: Kovács Pál a hírességek között, Kamuti is új tag. www.nemzetisport.hu (2014. nov. 22.) Hozzáférés: 2014. nov. 22.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elek Ilona témájú médiaállományokat.