Pósta Sándor

Pósta Sándor
Személyes adatok
Születési dátum	1888. szeptember 25.
Születési hely	Pánd, Magyarország
Halálozási dátum	1952. november 4. (64 évesen)
Állampolgárság	magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem	Kard
Klub	Műegyetemi AFC
Edző	Italo Santelli Gerentsér László

Szerzett érmek

Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany	1924, Párizs	kard egyéni
ezüst	1924, Párizs	kard csapat
bronz	1924, Párizs	tőr csapat
Magyar bajnokság
arany	1922	kard egyéni
ezüst	1923	kard egyéni
arany	1924	kard egyéni

Dr. Pósta Sándor (Pánd, 1888. szeptember 25. – Budapest^{[m 1]}, 1952. november 4.) magyar olimpiai bajnok vívó, emellett katona, fogorvos, újságíró.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Sportpályafutása
- 2.1 A párizsi olimpia
3 Jelleme
4 Sokoldalú élete a sport után
5 Emlékezete
6 Megjegyzések
7 Jegyzetek
8 További információk
9 Kapcsolódó szócikkek

Élete[szerkesztés]

Bajai család gyermekeként született, a Bajai Gimnázium kitűnő tanulója volt.^[1] Ezután Kolozsvárra járt orvosi egyetemre, ahol már számon tartották mint tehetséges kardvívót.^[2] Fényesnek induló sportkarrierjét azonban megszakította az első világháború. A lövészárokból súlyos csípősérüléssel tért haza, ám Bécsben megoperálták, majd onnan visszatérve gyógytornázni kezdett, és ez lehetővé tette, hogy ismét vívni kezdjen.

Sportpályafutása[szerkesztés]

Javulásán felbátorodva felkereste Italo Santelli vívótermét, ahol Santelli mester és Gerentsér László tanítványa lett. Belépett a Műegyetemi AFC-be, és ennek színeiben kétszer is (1922^[3] és 1924^[4]) megnyerte a magyar kardvívó bajnokságot. Utána nagy versenykörutat és tanulmányutat tett Olaszországban.^[2] Öt alkalommal volt tőr-, négy alkalommal kardvívó válogatott.

A párizsi olimpia[szerkesztés]

Az 1924-ben rendezett párizsi olimpiára kiküldetése pénzügyi gondok miatt kétségessé vált, végül Baja városa vállalta annak minden költségét.^[5]

A Berty László, Garay János, Pósta Sándor, Rády József, Schenker Zoltán, Széchy László, Tersztyánszky Ödön, Uhlyarik Jenő felállásban szereplő kardcsapat az ezüstérmet szerezte meg az olimpián, miután a döntőben 8:8-ra végzett az olaszokkal, azonban 46:49-es tusarányban alulmaradt. Ennek a döntőnek Pósta volt a negatív hőse, ő vesztette el az utolsó előtti csörtét.

Öt nappal később aztán az egyéniben Pósta javított. A nyolcas fináléban hárman holtversenyben végeztek az élen 5 győzelemmel, ezután körmérkőzés döntött a győztesről, és Pósta itt már simán nyert: 4:0 arányban a később ezüstérmes francia Roger Ducret, 4:1 arányban pedig a bronzérmes Garay János ellen.

Pósta ezenkívül tagja volt a Berty László, Lichteneckert István, Pósta Sándor, Schenker Zoltán, Tersztyánszky Ödön összeállítású tőrcsapatnak is, amely harmadik helyezett lett, ezzel mindhárom éremből gyűjtött egyet-egyet Párizsban.

Jelleme[szerkesztés]

Pósta egyszerűen félt a szerepléstől: a legenda szerint nem maradt fel vívásáról egyetlen hiteles fénykép sem, mert mindig udvariasan megkérte a kattintgatni vágyó fotósokat, hogy "uraim, inkább a másik versenyzőre fókuszáljanak".^[5] Roppant babonás volt, sem a versenyek előtt, sem azok után nem adott interjút, nem állt szóba senkivel. Ha a csapatot fényképezték, elbújt. Amikor egy újságíró Párizsban nyilatkozatért kopogtatott be szállodai szobájába, kiküldte a névjegyét, és a neve alá odaírta: "Megnyertem az olimpiai bajnokságot! Ez az én nyilatkozatom!"^[2]

Sokoldalú élete a sport után[szerkesztés]

Az egyetemet szájsebész-fogorvosként fejezte be. Orvosi hivatása mellett sportújságírással, sportkarikatúra rajzolással, festéssel, zeneszerzéssel is foglalkozott. Több nyelven kifogástalanul beszélt, ezért tolmácskodott is. Emellett különböző színdarabokban is szerepelt.^[2] Egy ideig a Magyar Köztársaság Egészségügyi népbiztos helyettese volt.^[1]