Gábor Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gábor Tamás
Személyes adatok
Születési dátum 1932. április 24.
Születési hely Budapest, Magyarország
Halálozási dátum 2007. május 6. (75 évesen)
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem Párbajtőr
Klub Bp. Vasas (1948–1950)
Bp. Dózsa (1950–1956)
Bp. V. Meteor (1957–1967)
Edző Róna Ármin
Vass Imre
Szőcs Bertalan
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1964, Tokió
párbajtőr csapat
Világbajnokság
ezüst
1957, Párizs
Párbajtőr csapat
ezüst
1958, Philadelphia
Párbajtőr csapat
arany
1959, Budapest
Párbajtőr csapat
bronz
1961, Torinó
Párbajtőr egyéni
ezüst
1962, Buenos Aires
Párbajtőr egyéni
bronz
1963, Gdansk
Párbajtőr csapat
Fősikolás világbajnokság
arany
1954, Budapest
Párbajtőr csapat
Magyar bajnokság
arany
1957
Párbajtőr csapat
arany
1958
Párbajtőr csapat
arany
1959
Párbajtőr csapat
ezüst
1959
Párbajtőr egyéni
arany
1960
Párbajtőr egyéni
arany
1960
Párbajtőr csapat
arany
1961
Párbajtőr egyéni
bronz
1963
Párbajtőr egyéni
ezüst
1965
Párbajtőr egyéni

Gábor Tamás (Budapest, 1932. április 24.2007. május 6.) olimpiai bajnok vívó, sportvezető.

1948-tól a Budapesti Vasas, 1950-től a Budapesti Dózsa, majd 1957-től a Budapesti Vörös Meteor vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, de jelentős nemzetközi eredményeit párbajtőrvívásban érte el. 1953-tól 1967-ig szerepelt a magyar válogatottban. A magyar férfi párbajtőrvívás ebben az időszakban zárkózott fel a világ élvonalához. 1959-ben tagja volt a fegyvernem első magyar világbajnoki aranyérmét nyerő, Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Sákovics József összeállítású párbajtőrcsapatnak. Legjobb egyéni eredményét 1962-ben érte el, amikor a Buenos Aires-i világbajnokságon párbajtőrvívásban ezüstérmet nyert. Részt vett az 1960. évi római és az 1964. évi tokiói olimpián. 1964-ben a Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán összeállítású magyar párbajtőrcsapat tagjaként olimpiai bajnoki címet szerzett.

Az aktív sportolástól 1967-ben vonult vissza. Visszavonulása után Bay Béla szövetségi kapitány segítője, 1977-től 1980-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt.

1971-ben elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 1960-tól 1976-ig a Royal Szálloda munkatársa, 1982-tól 1991-ig a Stadion Szálloda igazgató-helyettese volt.

1972-től a Magyar Vívó Szövetség elnökségének tagja volt. (újraálasztva: 1989, 1992) Versenybíróként is tevékenykedett olimpián, vívó- és öttusa-világbajnokságokon. 1995-ben a Magyar Sportszövetség Szenior Bizottságának tagja lett. A Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumi tagja valamint az Olimpiai Bajnokok Klubjának főtitkára volt.

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • olimpiai bajnok (csapat: 1964)
  • olimpiai 4. helyezett (csapat: 1960)
  • világbajnok (csapat: 1959)
  • háromszoros világbajnoki 2. helyezett (egyéni: 1962 ; csapat: 1957, 1958)
  • kétszeres világbajnoki 3. helyezett (egyéni: 1961 ; csapat: 1963)
  • világbajnoki 5. helyezett (csapat: 1966)
  • főiskolai világbajnok (1954: csapat)
  • hatszoros magyar bajnok (egyéni: 1960, 1961; csapat: 1957–1960)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Esterházy Miksa emlékérem (1994)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]