Berczelly Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berczelly Tibor
Személyes adatok
Becenév Suta
Születési dátum 1912. január 3.
Születési hely Rákospalota, Magyarország
Halálozási dátum 1990. október 15. (78 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem Kard, tőr
Klub Honvéd Tiszti VK (1930–?)
Toldi Miklós SC (1945–1946)
Csepeli MTK (1946–1954)
Bp. Vörös Meteor (1954–?)
Edző Borsody László
Santelli Italo
Edzői adatok
Klub Bp. Vörös Meteor (1972–)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1936, Berlin
kard csapat
arany
1948, London
kard csapat
arany
1952, Helsinki
kard csapat
bronz
1952, Helsinki
kard egyéni
bronz
1952, Helsinki
tőr csapat
Világbajnokság
arany
1937, Párizs
kard csapat
ezüst
1937, Párizs
kard egyéni
arany
1951, Stockholm
kard csapat
arany
1953, Brüsszel
kard csapat
arany
1954, Luxembourg
kard csapat
bronz
1954, Luxembourg
kard egyéni

Berczelly Tibor, Berczeller (Rákospalota (ma Budapest része), 1912. január 3. – Budapest, 1990. október 15.) háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, tőrvívó, sportlövő, mesteredző.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1929 és 1932 között a Ludovika Akadémia hallgatója.[1] 1930-tól a Honvéd Tiszti Vívó Klub vívója. Vívóként valamennyi fegyvernemben versenyzett. 1930-tól a honvédség tisztje, 1944-ben őrnagyi rangban leszerelt. 1934-től a magyar kardvívó válogatott tagja. 1940-ben vívómesteri oklevelet szerzett. 1945-től a Toldi Miklós SC vívója és sportlövője, 1946-tól a Csepeli MTK, 1954-töl a Budapesti Vörös Meteor vívója. 1945-ben Csepelen segédmunkás lett, majd három év múlva az MNB főfelügyelője lett.[1] 1947-től 1950-ig a magyar tőrvívó válogatott tagja. 1947-ben bekerült a magyar sportlövő válogatottba is.

1935 és 1957 között összesen huszonnyolc magyar bajnoki címet szerzett. Ő a legtöbb egyéni magyar bajnoki címet szerzett vívó. Kardvívóként negyvenhétszeres, tőrvívóként háromszoros magyar válogatottságot ért el.

„Emlékszem, egyszer elmenünk a Nemzeti Lovardába. Lent vívtak, mi pedig, két piccolo, ott ültünk a karzaton, az első sorban, a maestro [ Italo Santelli ] két oldalán. Egyszer csak szólítják a következő párt: Garay-Terstyánszki. Nézem Terstyánszkit, olyan kicsi, alacsony ember volt, valahogy nem stimmelt sehogyse nekem. Rájöttem hirtelen, hogy hiszen ez fordítva áll, ez… ez… balkezes. És mondom a maestronak: maestro, kis ember lenni balkéz, mert lassan mi is úgy beszéltünk, mint ő. »Kérem piccoló, ez lenni vívás előny.« Mondom, kerem maestro, én lenni született balkéz. »Hiii!… Lenni nagy marha, miért nem mondani előbb?!« A bal kézről ragadt rám a Suta becenév.”

1955-től a Magyar Vívószövetség edzője, jelentős szerepe volt a magyar korosztályos versenyek elindításában. 1964-től vívó mesteredzői oklevelet szerzett. 1972-től a Budapesti Vörös Meteor vívószakosztályának edzője.

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • vívásban
    • háromszoros kardcsapat olimpiai bajnok (1936, 1948, 1952)
    • kard egyéni olimpiai 3. helyezett (1952)
    • tőr csapat olimpiai 3. helyezett (1952)
    • négyszeres kardcsapat világbajnok (1937, 1951, 1953, 1954)
    • kard egyéni világbajnoki 2. helyezett (1937)
    • kard egyéni világbajnoki 3. helyezett (1954)
    • kardcsapat Európa-bajnok (1935)
    • tőrcsapat főiskolai világbajnok (1935)
    • nyolcszoros kard egyéni magyar bajnok (1939, 1941, 1943, 1944, 1949, 1950, 1951, 1952)
    • tizenegyszeres kardcsapat magyar bajnok (1935, 1938, 1941, 1943, 1944, 1946, 1948, 1949, 1952, 1954, 1957)
    • nyolcszoros tőrcsapat magyar bajnok (1940, 1941, 1942, 1944, 1947, 1949, 1950, 1954)
    • egyszeres párbajtőrcsapat magyar bajnok (1946)
  • sportlövészetben
    • csapatbajnok a nagyöbű sportpisztoly 60 lövéses versenyében (1942)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[2]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 101. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  3. Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. ápr. 29.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az 1952-es nyári olimpia kard egyéni versenyének eredményhirdetése. Berczelly Tibor a dobogó harmadik fokán.
  • Berczelly Tibor adatlapja a MOB honlapján
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
  • Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.
  • Ki kicsoda a magyar sportéletben? Írta és szerk. Kozák Péter. Szekszárd, Babits, 1994. (A századvég magyarsága 3. A Révai új nagylexikona segédkönyvei I. sorozat.)
  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon. [Bp.], Szerző, 2000.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Sportlexikon. Főszerk. Nádori László. Bp., Sport, 1985-1986.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]