Fuchs Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fuchs Jenő
1912 Jenő Fuchs.JPG
Fuchs Jenő a 1912. évi nyári olimpiai játékokon
Személyes adatok
Születési dátum 1882. október 29.
Születési hely Budapest, Magyarország
Halálozási dátum 1955. március 14. (72 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Állampolgárság magyar
Versenyzői adatok
Fegyvernem Kard
Klub Egyesületen kivüli
Edző Rákossy Gyula
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1908, London
kard egyéni
arany
1908, London
kard csapat
arany
1912, Stockholm
kard egyéni
arany
1912, Stockholm
kard csapat
Fuchs Jenő sírja Budapesten. Új köztemető: 23-1-109/110.

Fuchs Jenő (Budapest, 1882. október 29. – Budapest, 1955. március 14.) négyszeres olimpiai bajnok kardvívó.

Apja nyomdász volt, a Pallas nyomda főgépmestere, aki mind a két fiának meg tudta teremteni az egyetemi tanulás lehetőségét. Fuchs jogászként végzett, 1911-ben a budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel nem tartozott a korabeli vívótársadalmat alkotó gazdag családból származó vagy katonai pályát befutó vívók közé, Rákossy Gyula tanítványaként Magyarországon nagy versenyt sosem nyert, sokáig egyesületen kívül versenyző volt, de később sportolt az MTK és az NVC színeiben is. 1908 elején első lett a rendkívül erős jogászversenyen amely a bajnokságban szerzett nyolcadik helyével együtt elegendőnek bizonyult, hogy az 1908-as londoni olimpiára nevezzék.

A londoni olimpián rendkívül jól alkalmazkodott a szokatlan körülményekhez (a mérkőzéseket salakon rendezték) és bejutott a nyolcas döntőbe, ahol Zulawszky Bélával holtversenyben végzett az első helyen, akit végül az egy tusra menő döntőben legyőzött. A csapatversenyben újabb aranyérmet szerzett

1908 és 1912 között nem indult versenyen. Az 1912-es stockholmi, olimpiára címvédőként került ki, ahol megismételte négy évvel ezelőtti sikereit. Ezután újra csak a vívótermekben lehetett vele találkozni, versenyeken nem. 1924-ben ismét jelentkezett, hogy bekerüljön az olimpiai csapatba. Ennek feltétele az volt, hogy versenyeken bizonyítsa be, hogy helye van a legjobbak között. Később az olimpiai indulók létszámát négy főben korlátozták, ennek hatására Fuchs visszalépett válogatótól.

1928-ban újra jelentkezett a válogatóversenyekre az olimpiai indulás reményében. A hír lázba hozta a hazai sportvilágot, hiszen a négyszeres olimpiai bajnok 20 éve, 1908 tavasza óta nem szerepelt magyar versenyen. De ekkor már nem volt a régi formájában. Fáradtsága, versenyhiánya rányomta a bélyegét a szereplésére és a legendás nyugalma is elhagyta, így nem tudott a döntőbe kerülni. Ezután végleg felhagyott a versenysporttal.

Összesen hét alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A víváson kívül versenyszerűen sportolt evezésben és szánkózásban is. Visszavonulása után ügyvédi irodát nyitott, majd tőzsdei titkárként tevékenykedett.

A második világháborúban önkéntesnek jelentkezett, de a szabályok szerint csak munkaszolgálatos lehetett. Ő ezt is vállalta. Rajparancsnokként aknaszedő feladatokat látott el a 323. német gyaloghadosztály sávja előtt. Helytállásáért – Hofmann százados és Friedrich Trompeter ezredes[1] előterjesztette II. osztályú német Vaskereszt kitüntetésre. A 2. magyar hadsereg parancsnoka Jány Gusztáv az előterjesztésről így nyilatkozott:"Nincs módom felülbírálni a németeket, én csak hőst ismerek!"[2], és ennek megfelelően Fuchs Jenőt és raját a további szolgálat alól felmentette és hazaküldte.

A kitüntetést Berlinben vette át [3] . A háborút követően 1945-ben háborús kitüntetése miatt letartóztatták, fogságát a Pest-vidéki Fogházban töltötte, többek között Szepessy Géza főhadnagy társaságában.

1958. május 18-án Klell Kálmán így emlékezett rá egy hazai emlékversenyen: „Az alacsony, zömök termetű Fuchs vívóállása nem volt iskolaszerű. Rendesen nagy távolságban állt fel ellenfelétől. Idegekre menő, óvatos vívómodorában a pengejáték közben elvonta küzdőtársa figyelmét, s ezalatt szinte belopta magát ellenfele közelébe. Ilyenkor aztán ballesztrával [ugrással] vagy villámgyors egyenes vágással lepte meg ellenfelét.

1981-ben a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • kétszeres olimpiai bajnok egyéni kardvívásban (1908, 1912)
  • kétszeres olimpiai bajnok csapat kardvívásban (1908, 1912)


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 323. német gyaloghadosztály
  2. Szepessy Géza honvédfőhadnagy
  3. Az Eugen Fuchs nevére kiállított dokumentumok másolatát Szilágyi György megszerezte Németországból

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus. 2000. ISBN 963 00 5577 5
  • Kutassi László: Erwin Niedermann: A magyar és az osztrák olimpiai mozgalom története 1918 előtt – A Magyar Olimpiai Akadémia kiadványa, Budapest, 1990 – (ISBN szám nélkül)
  • Lukács László: Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
  • Kahlich Endre: Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963-253-526-X
  • Keresztényi József: Kis olimpiatörténet – Budapest, 1988 – ISBN 963-282-024-X
  • Kő András: Pengevilág - Szekszárd, 2004 - ISBN 963-214-137-7
  • (1955. március 22.) Fuchs Jenő sírhalmára. Képes Sport 2 (12), 2. o. Hozzáférés ideje: 2009. október 23.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]