Rajki Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Rajki Béla (szül. Reich Béla, Budapest, 1909. február 2. – Budapest, 2000. július 20.) magyar úszó, vízilabdázó, mesteredző, sportvezető.

Sportpályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1925-ben kezdett úszni a Nemzeti SC csapatánál, majd áttért a vízilabdára. Később a BSZKRT SE vízilabdázója volt, ahol 1929-ben már edzőként is dolgozott. 1936-ben a BSZKRT SE (ma: BKV Előre) vezetőedzőjévé nevezték ki, majd szakosztályvezetővé és uszodaigazgatóvá is. 1945-ben a klub ügyvezető alelnöki tisztét töltötte be, majd 1946-ban a magyar úszóválogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. 1948-ban a Nemzeti Sportuszoda igazgatójává, 1950-ben a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányává is kinevezték. Vezetésével nyerte meg a vízilabda-válogatott az 1952-es helsinki olimpiai tornát. 1954-ben mindhárom helyéről távozott. Két évvel később újra a vízilabda-válogatottat edzette, a csapattal sikeresen megvédte olimpiai címét a melbourne-i tornán. 1958-ban tanítványa, Lemhényi Dezső váltotta a poszton. Hosszabb szünet után 1969-ben vette át újból a csapatot, amivel Münchenben ezüstérmet szerzett. Segítői két korábbi tanítványa, Gyarmati Dezső és Kárpáti György voltak. A müncheni olimpia után fejezte be edzői pályafutását. Edzősége alatt két Európa-bajnokságot is nyert a válogatottal.

Sportvezetői pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Sportuszoda igazgatóságán túl több hazai és nemzetközi sportszervezetben vállalt szerepet. 1954-ben az Európai Úszó Liga (LEN) alelnökévé, majd 1958-ban annak elnökévé választották, mely posztját 1962-ig töltött be. 1958-ban[1] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.[2] Emellett 1960-ben a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) alelnökévé választották, 1961-ben pedig a FINA vízilabda-szabályalkotó testületének elnöke is lett. Hároméves tevékenysége során megalapozta a modern vízilabdasport versenyszabályait. Vezetői tevékenységén kívül több úszással és vízilabdával kapcsolatos oktatófilmet és szakkönyvet készített.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A versenyúszás technikája (1955)
  • Vízilabdajáték (1958)
  • Úszástanítás, úszástanulás (1978)
  • Korszerű vízilabdázás (Gallov Rezsővel, 1985)
  • A vízilabda-szabályok anatómiája (1985)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)[3]
  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[4]
  • Sport Érdemérem arany fokozat (1955)[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségét és tagjait. Népsport, XIV. évf. 21. sz. (1958. jan. 30.) 1. o.
  2. A Magyar testnevelési és Sport Tanács kinevezései. Népsport, (1960. feb. 11.)
  3. "Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szept. 26.) 1., 3. o.
  4. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.
  5. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. jan. 27.) 2. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]