„Cetcápa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
67. sor: 67. sor:
A cetcápa szaporodásáról majdnem semmit sem tudunk; eddig még nem sikerült megfigyelni sem a párosodását sem az ellését.
A cetcápa szaporodásáról majdnem semmit sem tudunk; eddig még nem sikerült megfigyelni sem a párosodását sem az ellését.


1996 júliusában kifogtak egy [[nőnem (biológia)|nőstény]] példányt, melyben 300 kis cetcápa volt; ez bizonyíték arra, hogy ez a cápa ál-elevenszülő, vagyis kölykei a méhében kelnek ki. Az eleven kölykök világra jöttükkor, körülbelül 40-60 centiméter hosszúak kell, hogy legyenek. A bizonyítékok szerint, a nőstény nem hozza világra egyszerre az összes kicsinyét, hanem hosszútávon keresztül - a testébe tárolt [[ondó]]val - időnként meg-megtermékenyít néhány petesejtet. Az ivarérettséget, körülbelül 30 évesen éri el; a feltételezett élettartama 70-100 év között lehet.
1996 júliusában kifogtak egy [[nőnem (biológia)|nőstény]] példányt, melyben 300 kis cetcápa volt; ez bizonyíték arra, hogy ez a cápa ál-elevenszülő, vagyis kölykei a méhében kelnek ki.<ref name="fishbase"/><ref>{{cite journal |last1=Joung |first1=Shoou-Jeng |display-authors=etal |date=July 1996 |title=The whale shark, ''Rhincodon typus'', is a livebearer: 300 embryos found in one 'megamamma' supreme |journal=Environ. Biol. Fish. |doi=10.1007/BF00004997 |volume=46 |issue=3 |pages=219–223 |url=http://www.springerlink.com/content/m21r2608u3pv5451/}}</ref><ref name="sharklady">{{cite web |last=Clark |first1=Eugenie |authorlink=Eugenie Clark |title=Frequently Asked Questions |url=http://www.sharklady.com/faq.html#A12 |accessdate=26 September 2006}}</ref> Az eleven kölykök világra jöttükkor, körülbelül 40-60 centiméter hosszúak kell, hogy legyenek. A bizonyítékok szerint, a nőstény nem hozza világra egyszerre az összes kicsinyét, hanem hosszútávon keresztül - a testébe tárolt [[ondó]]val - időnként meg-megtermékenyít néhány petesejtet.<ref>{{cite journal |last=Schmidt |first=Jennifer V. |last2=Chen |first2=Chien-Chi |last3=Sheikh |first3=Saad I. |last4=Meekan |first4=Mark G. |last5=Norman |first5=Bradley M. |last6=Joung |first6=Shoou-Jeng |date=4 August 2010 |title=Paternity analysis in a litter of whale shark embryos |journal=Endangered Species Research |doi=10.3354/esr00300 |volume=12 |number=2 |pages=117–124}}</ref> Az ivarérettséget, körülbelül 30 évesen éri el; a feltételezett élettartama 70<ref name="fishbase"/>-100 év között lehet.<ref>{{cite journal |date=May 2005 |title=Whale Shark (''Rhincodon typus'') Issues Paper |publisher=Department of the Environment and Heritage (Australian Government) |isbn=0-6425-5082-4 |url=http://www.environment.gov.au/biodiversity/threatened/publications/recovery/r-typus-issues/biology.html}}</ref>


2009. március 7.-én a fülöp-szigeteki tengerbiológusok, megtalálták az eddig észrevett legkisebb cetcápa példányt. A fiatal cápa, csak 38 centiméteres volt. A kis állatot a sorsogoni Pilar mellett találták meg, ahol a farkától egy karóhoz volt kötözve; a kutatók szabadon engedték. E felfedezésnek köszönhetően, a halbiológusok szerint a Fülöp-szigetek térsége, többé nemcsak táplálkozóhelye e porcos halnak, hanem ellőhelye is. Az atlanti-óceáni Szent Ilona-sziget környékén, egyaránt észrevettek vemhes nőstényt és fiatal cetcápát is. E sziget köré, főleg nyáron számos cetcápa egyed gyűlik össze.
2009. március 7.-én a fülöp-szigeteki tengerbiológusok, megtalálták az eddig észrevett legkisebb cetcápa példányt. A fiatal cápa, csak 38 centiméteres volt. A kis állatot a sorsogoni Pilar mellett találták meg, ahol a farkától egy karóhoz volt kötözve; a kutatók szabadon engedték. E felfedezésnek köszönhetően, a halbiológusok szerint a Fülöp-szigetek térsége, többé nemcsak táplálkozóhelye e porcos halnak, hanem ellőhelye is. Az atlanti-óceáni Szent Ilona-sziget környékén, egyaránt észrevettek vemhes nőstényt és fiatal cetcápát is. E sziget köré, főleg nyáron számos cetcápa egyed gyűlik össze.<ref name="Sharkpup">{{cite web |last=Tan |first=Jose Ma. Lorenzo |title=Tiny Whale shark pup caught and released in the Philippines |publisher=Wildlife Extra News |url=http://www.wildlifeextra.com/go/news/whale-shark-pup.html#cr |accessdate=11 June 2010}}</ref><ref>{{cite web |date=14 November 2013 |title=St Helena whale sharks cause stir in Atlanta |publisher=South Atlantic Media Services |url=http://www.sams.sh/L3_news_131114_sthelena-whale-sharks-cause-stir-in-altanta-georgia-usa-elizabeth-clingham.html |accessdate=12 May 2016}}</ref>


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2016. szeptember 13., 15:14-kori változata

 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját!
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2016. szeptember 13.
Cetcápa
Evolúciós időszak: Paleocén - jelen, 60–0 Ma
Egy példány a georgiai tengeri akváriumban Atlantában
Egy példány a georgiai tengeri akváriumban Atlantában
Az emberhez viszonyított mérete
Az emberhez viszonyított mérete
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Rablócápa-alakúak (Orectolobiformes)
Család: Cetcápafélék (Rhincodontidae)
J. P. Müller & Henle, 1839
Nem: Rhincodon
A. Smith, 1829
Faj: R. typus
Tudományos név
Rhincodon typus
A. Smith, 1828
Szinonimák
  • Micristodus punctatus Gill, 1865
  • Rhicodon typus Smith, 1828
  • Rhineodon typus Smith, 1828
  • Rhiniodon typus (Smith, 1828)
  • Rhinodon pentalineatus Kishinouye, 1901
  • Rhinodon typicus Müller & Henle, 1839
  • Rhinodon typicus Smith, 1845
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cetcápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cetcápa témájú kategóriát.

A cetcápa (Rhincodon typus)[1] a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe, ezen belül a monogenerikus cetcápafélék (Rhincodontidae) családjába tartozó faj. Egyéb magyar elnevezései: érdescápa, rablócápa, érdes cetcápa vagy bálnacápa.

Ez a porcos hal, manapság a legnagyobb cápafaj. Óriás mérete ellenére lassan, nyugodtan mozog és táplálékul apró állatokat szűr ki a vízből. E faj hivatalosan megmért legnagyobb példánya 12,65 méter hosszú és körülbelül 21,5 tonna testtömegű volt.[2] Egyes beszámolók szerint 14 méternél hosszabb és 30 tonnánál nehezebb példányok is léteznének, azonban ezek az állítások hivatalosan, szakértők által nincsenek bebizonyítva. Amellett, hogy a legnagyobb cápafaj, a cetcápa a legnagyobb gerinces is, amely nem emlős. Az állat nemének, azaz a Rhincodonnak az egyetlen faja, továbbá az egyetlen életben maradt képviselője, az úgynevezett cetcápaféléknek (Rhincodontidae) (1984 előtt e két taxont Rhiniodon, illetve Rhinodontidae ként írták). A szóban forgó cápafaj, körülbelül 60 millió éve,[3] az úgynevezett paleocén korban jelent meg.[4]

A cetcápa a trópusi óceánok nyílt vizeit részesíti előnyben. Ritkán található meg 22 °C-osnál hűvösebb vízben. Egyes kutatás és becslés szerint, élettartama akár 70 év is lehet, azonban igen nehéz bebizonyítani ezt.[5] A szája nagyon nagy, és vízkiszűrés által táplálkozik. Manapság csak három vízkiszűrőcápáról van tudomásunk, a szóban forgó cetcápáról, az óriáscápáról (Cetorhinus maximus) és az óriásszájú cápáról (Megachasma pelagios). Ez a három cápafaj, majdnem kizárólag planktonnal táplálkozik, tehát ártalmatlan az ember számára.

A tudomány legelőször 1828 áprilisában szerzett tudomást erről a porcos halról, amikor is a dél-afrikai Table-öbölben (Table Bay) megszigonyoztak egy 4,6 méteres példányt. Andrew Smith, skót katonai sebész, aki akkortájt Fokvárosban szolgált az ottani brit hadsereggel együtt, a következő évben leírta az újonnan felfedezett állatot.[6] A cápa nevében a „cet”, egyenest az állat méreteire akar utalni; hiszen van akkora mint jó néhány cetfaj; tovább ugyanúgy táplálkozik mint a cetek egy bizonyos csoportja, az úgynevezett sziláscetek.[7]

Előfordulása

Ez a porcos hal a Föld összes trópusi és mérsékelt övi melegebb vizű tengerében fellelhető. Elsősorban nyílt vízi halfaj, amely nemigen úszik túl mélyre, bár néha megfigyelték 1800 méteres mélységben is.[8] Táplálkozási célokból, évszakonkénti összegyűlései vannak; ilyenkor partközelben is megfigyelhető. Az ilyen helyek a következők: Dél-Afrika déli és keleti partjai, az Atlanti-óceánban levő Szent Ilona-sziget, a Dzsibuti melletti Tadjoura-öböl, a belizei Gladden Spit, a nyugat-ausztráliai Ningaloo zátony, az indiai Laksadíva, Kutch-öböl, Saurashtra és Gudzsarát,[9] a hondurasi Útila, a fülöp-szigeteki Déli-Leyte, Donsol, Pasacao és Batangas, a yucatáni Isla Mujeres és Isla Holbox, a kaliforniai-félszigeti Bahía de los Ángeles, az indonéziai Ujung Kulon Nemzeti Park, a Pápua Új-Guinea-i Cenderawasih Bay Nemzeti Park, a madagaszkári Nosy Be, a mozambiki Off Tofo zátony Inhambane mellett, a tanzániai Mafia-, Pemba-, Zanzibár-szigetek, az ománi-öböli Ad Dimaniyat-szigetek, az arab-tengeri Al Hallaniyat-szigetek, és nagyon ritkán az izraeli Eilatnál és a jordániai Akabánál. Habár általában a nyílt vizeken tartózkodik, időnként a cetcápa megfigyelhető a partok közelében, a lagúnákban, az atolloknál és a folyótorkolatok közelében. Az előfordulási területe általában a 30° szélességi körök közé korlátozódik. Az átlagos mélység, melyre leúszik, 1286 méter.[10] Vándorló életmódot folytat.[5] 2012. február 7.-én a pakisztáni Karacsitól 150 kilométerre, egy 11-12 méteres és 15 tonnásra becsült példányt figyeltek meg.[11]

2011-ben, a Yucatán partjainál több mint 400 cetcápa gyűlt össze; eddig ez volt a legnagyobb megfigyelt cetcápa csoportba tömörülés.[12] Ezen a helyen a legrendszeresebbek az évszakonkénti összegyűlések. Az ilyen események főleg május és szeptember között zajlanak le. Az ehhez kapcsolódó ökoturiztikai tevékenységek hamarosan túlnőtték az ottani fenntartható lehetőségeket, szinteket.[13]

Megjelenése

A szájának szélessége 1,5 méter; ebben 300-350 sornyi apró fogacska és 10 szűrőlap ül.[14] Öt pár, nagyméretű kopoltyúja van. A feje széles és lapított. A kisméretű szemei kissé oldalt ülnek, azonban előre tud nézni. A háti részének alapszíne szürke, a hasi részéjé fehér. A háti részen világossárga foltok és csíkozások láthatók, melyek egyedenként változóak. E cápa mindkét oldalán három-három jól látszó oldalkiemelkedés vehető észre. A bőre akár 10 centiméter vastag is lehet. Két hátúszója és két melluszonya van. A fiatal példány esetében, a farokúszó felső nyúlványa jóval nagyobb mint az alsó nyúlvány, míg a felnőttnél a két nyúlvány majdnem egyenlővé válik, félholdalakot, úgynevezett holdsarlót kölcsönözve a farokúszónak. A cetcápánál a szaglónyílások mindjárt a szemek mögött találhatók.

A cetcápa a legnagyobb jelenleg élő halfaj, továbbá a legnagyobb állat, amely nem cetféle. Átlagosan mintegy 9,7 méter hosszú és 9 tonna tömegű,[2] de előfordulnak ennél nagyobb példányok is. A tudományos hitelességgel megmért legnagyobb cetcápa 12,65 méter hosszú, 21,5 tonna tömegű és a test legnagyobb kerületénél 7 méter volt; ezt a példányt 1947. november 11.-én Pakisztánban fogtak a Karacsihoz tartozó Baba-sziget közelében.[2] Beszámoltak már 18 méter hosszú és 45,5 tonnás példányokról is, de ezeknek a beszámolóknak a hitelessége megkérdőjelezhető.[15] 1868-ban, Edward Percival Wright ír természettudós szert tett néhány kisebb cetcápa példányra, melyeket a Seychelle-szigeteknél fogtak ki; azonban Wright azt állítja, hogy 15, illetve 21 méteres példányokat is megfigyelt.

Egy 1925. évi kiadványban, Hugh McCormick Smith amerikai halbiológus egy óriás halat ír le, melyet 1919-ben Thaiföldön egy bambuszból készült halcsapda segítségével fogtak ki. A cápa túl nehéz volt ahhoz, hogy a partra vonszolják, azonban Smith 17 méteresre és körülbelül 37 tonnásra becsülte. Az utóbbi években ezeket az adatokat tovább túlozták, így a hal 17,98 méteres és 43 tonnás lett. 1994-ben, a Kínai Köztársaság déli részén levő Tajnan-megye tengervízéből, állítólag egy 35,8 tonnás cetcápát fogtak ki.[16] Nem hiteles beszámolók szerint 23 méteres és 100 tonnás cetcápák is kerültek már halászhálókba. Állítólag 1934-ben, a Dél-Csendes-óceánban egy Maurguani nevű hajó nekiütközött egy cetcápának; az állat ráragadt a hajóorra, úgy hogy az egyik felén 4,6 méter, míg a másik felén 12,2 méter volt a cápa testhosszából.[17] Az efféle „halászmesék” hitelessége megkérdőjelezhetők.

Táplálkozása

A legnagyobb testű hal, de mérete ellenére mégsem húsevő: a vízből szűri ki az állati planktont. Ez a planktoni táplálék evezőlábú rákokból (Copepoda), krillből (Euphausiacea), halikrából, vörös rákok (Gecarcoidea natalis), valamint medúzák (Medusozoa) lárváiból[18] és rajokba tömörülő, kisméretű kalmárokból (Teuthida), illetve csontos halakból (Osteichthyes) (szardíniák, szardellák, makrélák és kis tonhalak) tevődik össze. Évszakonként felkeresi azokat a helyeket, ahol a csontos halak és korallok (Anthozoa) tömegesen ívnak.[4] Az a sok maradvány fogsora nem játszik semmiféle szerepet táplálkozás közben. Maga a táplálkozási folyamat kétféle lehet; az egyikben a cápa úszik neki a „táplálék masszának”, míg a másikban addig szívja és szűri a vizet, amíg a táplálék hozzá nem sodródik. Az állat kitátja a száját, amelyen keresztül befolyik a víz, tele milliónyi apró élőlénnyel. A plankton a szájában marad, a víz pedig a kopoltyúnyílásain keresztül távozik. A planktont a fentebb említett szűrőlapok fogják ki. Ezek a fekete színű, szitaszerű képződmények, valószínűleg a porcos hal egyes kopoltyúszálaiból fejlődtek ki. A cetcápa az úgynevezett kereszt-átfolyásos módszerrel szűri át a vizet; vagyis a beszívott víz majdnem párhuzamosan halad a szűrőlapok felszínével, nem pedig merőlegesen; ilyenformán a szerves részek nem gyűlnek fel e képződményeken, hanem a torok felé haladnak.[19] Ez egy nagyon gazdaságos szűrési módszer, ami megakadályozza azt, hogy egy nagy darab táplálék megsértse a szűrőlapokat. Ha a szűrőlapokra mégis felgyülemlik a táplálék, akkor a cetcápa egyszerűen „kiköhögi” azt, mint amint azt már megfigyelték a kutatók. Táplálkozási és szaporodási okok miatt, a cetcápa hosszú vándorutakat tesz meg.[5][20][21]

A cetcápa aktív „vadász”. A kis hal- és egyéb állatrajokat felkeresi és nekik úszik, közben állandóan nyitja-csukja a száját; ezzel ellentétben a másik nagy szűrő cápa, az óriáscápa mindig nyitva tartja a száját, a táplálékának mindig neki úszik. A cetcápa egy helyben is képes táplálkozni, magához szivattyúzva táplálékát.[5][20] Ez utóbbi módszert, főleg akkor alkalmazza amikor a tápláléka nem ül rajokban, hanem nagyobb területen szét van szóródva.[22]

Becslések szerint, egy fiatal egyed naponta 21 kilogrammnyi planktont fogyaszt.[23]

A BBC nevű brit közszolgálati műsorszolgáltató, egyik dokumentumfilmjében, a „Bolygónk, a Föld” (Planet Earth) címűben, lefilmeztek a cetcápát amint egy halrajra támad. Ugyanabban a dokumentumfilmben, egy cetcápa pontosan akkor érkezik meg egy helyre, ahol éppen egy csomó csontos hal ívik, így a hatalmas porcos hal a nagy ivarsejtfelhőben úszva táplálkozik.[4]

Szaporodása

A cetcápa szaporodásáról majdnem semmit sem tudunk; eddig még nem sikerült megfigyelni sem a párosodását sem az ellését.

1996 júliusában kifogtak egy nőstény példányt, melyben 300 kis cetcápa volt; ez bizonyíték arra, hogy ez a cápa ál-elevenszülő, vagyis kölykei a méhében kelnek ki.[5][24][25] Az eleven kölykök világra jöttükkor, körülbelül 40-60 centiméter hosszúak kell, hogy legyenek. A bizonyítékok szerint, a nőstény nem hozza világra egyszerre az összes kicsinyét, hanem hosszútávon keresztül - a testébe tárolt ondóval - időnként meg-megtermékenyít néhány petesejtet.[26] Az ivarérettséget, körülbelül 30 évesen éri el; a feltételezett élettartama 70[5]-100 év között lehet.[27]

2009. március 7.-én a fülöp-szigeteki tengerbiológusok, megtalálták az eddig észrevett legkisebb cetcápa példányt. A fiatal cápa, csak 38 centiméteres volt. A kis állatot a sorsogoni Pilar mellett találták meg, ahol a farkától egy karóhoz volt kötözve; a kutatók szabadon engedték. E felfedezésnek köszönhetően, a halbiológusok szerint a Fülöp-szigetek térsége, többé nemcsak táplálkozóhelye e porcos halnak, hanem ellőhelye is. Az atlanti-óceáni Szent Ilona-sziget környékén, egyaránt észrevettek vemhes nőstényt és fiatal cetcápát is. E sziget köré, főleg nyáron számos cetcápa egyed gyűlik össze.[28][29]

Jegyzetek

  1. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) iucn nevű lábjegyzeteknek
  2. ↑ a b c Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats, 256. o. (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  3. ↑ Whale shark facts, <http://www.qatarwhalesharkproject.com/the-project/whale-shark-facts>. Hozzáférés ideje: 5 August 2016
  4. ↑ a b c Jurassic Shark (2000) documentary by Jacinth O'Donnell; broadcast on Discovery Channel, 5 August 2006
  5. ↑ a b c d e f Colman, J. G.: 'Rhincodon typus'. FishBase. (Hozzáférés: 2006. szeptember 17.)
  6. ↑ Martin, R. Aidan: Rhincodon or Rhiniodon? A Whale Shark by any Other Name. ReefQuest Centre for Shark Research
  7. ↑ (2009. február 3.) „Deep-diving behaviour of a whale shark Rhincodon typus during long-distance movement in the western Indian Ocean”. Journal of Fish Biology 74 (3), 706. o. DOI:10.1111/j.1095-8649.2008.02155.x. PMID 20735591.  
  8. ↑ Howard: Whale Sharks Move in Mysterious Ways: Watch Them Online. National Geographic Society, 2016. június 28. (Hozzáférés: 2016. augusztus 12.)
  9. ↑ Kaushik, Himanshu. „Whale sharks found off Gujarat coast no expats, they are Indian”, The Times of India, 2014. augusztus 30. (Hozzáférés: 2016. május 12.) 
  10. ↑ (2009. május 20.) „Deep-diving behaviour of a whale shark Rhincodon typus during long-distance movement in the western Indian Ocean”. Journal of Fish Biology 74 (3), 706–714. o. DOI:10.1111/j.1095-8649.2008.02155.x. PMID 20735591.  
  11. ↑ Hasan, Saad: Experts to cut up 40.1-foot long whale shark today. The Express Tribune, 2012. február 10.
  12. ↑ (2011. április 29.) „An Unprecedented Aggregation of Whale Sharks, Rhincodon typus, in Mexican Coastal Waters of the Caribbean Sea”. PLoS ONE 6 (4), e18994. o. DOI:10.1371/journal.pone.0018994.  
  13. ↑ Dove, Alistair (27 January 2015) Yucatan Whale Sharks Swimming in Troubled Waters. future500.org
  14. ↑ Compagno, L. J. V.: Species Fact Sheet, Rhincodon typus'. Food and Agriculture Organization of the United Nations. (Hozzáférés: 2006. szeptember 19.)
  15. ↑ McClain CR, Balk MA, Benfield MC, Branch TA, Chen C, Cosgrove J, Dove ADM, Gaskins LC, Helm RR, Hochberg FG, Lee FB, Marshall A, McMurray SE, Schanche C, Stone SN, Thaler AD. (2015) Sizing ocean giants: patterns of intraspecific size variation in marine megafauna. PeerJ 3:e715 doi:10.7717/peerj.715
  16. ↑ Mollet, H. F.: Summary of Large Whale Shark Rhincodon typus Smith, 1828, 2008 [2012. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva].. Home Page of Henry F. Mollet, Research Affiliate, Moss Landing Marine Laboratories.
  17. ↑ Maniguet, Xavier. The Jaws of Death: Shark as Predator, Man as Prey. HarperCollins Publishers Limited (1992. május 20.). ISBN 978-0-00-219960-5 
  18. ↑ Morelle, Rebecca. „Shark-cam captures ocean motion”, BBC News, 2008. november 17. (Hozzáférés: 2009. július 30.) 
  19. ↑ (2010. május 20.) „Feeding anatomy, filter-feeding rate, and diet of whale sharks Rhincodon typus during surface ram filter feeding off the Yucatan Peninsula, Mexico” (PDF). Zoology 113 (4), 199–212. o. DOI:10.1016/j.zool.2009.12.001. PMID 20817493.  
  20. ↑ a b Martin, R. Aidan.: Elasmo Research. ReefQuest. (Hozzáférés: 2006. szeptember 17.)
  21. ↑ Whale shark. Ichthyology at the Florida Museum of Natural History. (Hozzáférés: 2006. szeptember 17.)
  22. ↑ Rhincodon typus (whale shark). Animal Diversity Web . (Hozzáférés: 2016. szeptember 1.)
  23. ↑ Schmidt, Jennifer V.: Whale Sharks are BIG eaters!. The Shark Research Institute, 2010. december 4. (Hozzáférés: 2016. április 24.)
  24. ↑ (1996. július 1.) „The whale shark, Rhincodon typus, is a livebearer: 300 embryos found in one 'megamamma' supreme”. Environ. Biol. Fish. 46 (3), 219–223. o. DOI:10.1007/BF00004997.  
  25. ↑ Clark: Frequently Asked Questions. (Hozzáférés: 2006. szeptember 26.)
  26. ↑ Schmidt, Jennifer V. (2010. augusztus 4.). „Paternity analysis in a litter of whale shark embryos”. Endangered Species Research 12, 117–124. o. DOI:10.3354/esr00300.  
  27. ↑ (2005. május 1.) „Whale Shark (Rhincodon typus) Issues Paper”, Kiadó: Department of the Environment and Heritage (Australian Government).  
  28. ↑ Tan, Jose Ma. Lorenzo: Tiny Whale shark pup caught and released in the Philippines. Wildlife Extra News. (Hozzáférés: 2010. június 11.)
  29. ↑ St Helena whale sharks cause stir in Atlanta. South Atlantic Media Services, 2013. november 14. (Hozzáférés: 2016. május 12.)

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cetcápa&oldid=17933098”