Zolta magyar fejedelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zolta fejedelem szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zolta
Moritz von Schwind festménye Josef Kriehuber litográfiája nyomán
Moritz von Schwind festménye Josef Kriehuber litográfiája nyomán

Magyar nagyfejedelem
Uralkodási ideje
907. július eleje 947
Elődje Árpád
Utódja Falicsi (?)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 896
nem ismert
Elhunyt 949 (53 évesen)
Édesapja Árpád
Édesanyja (?)
Testvérei
Házastársa Mén-Marót lánya (vitatott)
Gyermekei Taksony (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zolta témájú médiaállományokat.

Zolta vagy Solt, Zsolt (896949) Árpád legkisebb fia volt azok közül, akiknek nevét a krónikák megőrizték. A későbbi krónikák szerint nagyfejedelemként ő volt Árpád utóda, azonban ezt többen vitatják. Kristó Gyula megállapítása szerint Anonymus találta ki, hogy Zolta volt a következő magyar nagyfejedelem Árpád után, mivel azt hitte hogy már ekkor is érvényesült a primogeritúra, mely szerint a szülők tulajdonát, birtokait vagy rangját az elsőszülött fiúgyermek örökli.

Györffy György történész megvizsgálta a fejedelmi partvonalakat, és a helynevek vizsgálatával derült ki, hogy Zolta földterülete meg sem közelítette egy nagyfejedelmét, így Szabolcs (Árpád fejedelem oldalági rokona) lehetett a következő magyar nagyfejedelem.

Zolta 949-ben halt meg, az ő fia volt Taksony aki 955 körül lett magyar fejedelem. Zolta közvetlen leszármazottja volt az összes őt követő Árpád-házi fejedelem.

Nevének etimológiája[szerkesztés]

A név nem keverendő a Zoltánnal, ami a szultánból eredeztetett. Zolta ugyanis főleg Zsolt alakjából érezhetően a "sárga" jelentésű orosz szóval lehet összefüggésben. Ezt támasztja alá az orosz "Zoloto", ami aranyat jelent, ami leginkább sárga színnel írható le. Ráadásul oroszul a nap írva "Szolnce", ugye azonos a latin Sol-lal. Egyértelmű, hogy az arany és a nap a nyelvalkotók számára fogalmilag szorosan összetartoznak. Tehát Zolta eredete a nap/arany fogalomkörből fakad. A "szláv" kapcsolat teljesen logikusan adódik, hiszen a Turul ház szoros kapcsolatban állt a Kijevi russzal a "honfoglalás előtt".[forrás?]

Czuczor Gergely és Fogarasi János a következő magyarázatot fűzi a Zsolt névhez.[1]

„… a névtelen jegyzőnél Zolta, a Budai kronikában Zoltan, Árpád fia, és Taksony atyja (Arpad genuit Zoltan, Zoltan genuit Taxun. Chronicon Budense). Mongol nyelven zoltai v. dzoltai v. Bálinti szerént az ai ikerhang a kiejtésben á-vá olvadván össze, zoltá am. szerencsés, zol v. dzol szótól, mely am. szerencse s jakut nyelven is eléjön.”

Ilyenformán a Zoltánok, Zsoltok – nem különben Solt város – neve Szerencsés jelentésű.

Élete[szerkesztés]

A hódítás után a Kárpát-medencét szétosztották az egyes törzsek vezetői között. Zolta is kapott a terület, Dél-Magyarországon a Duna és a Dráva torkolatánál, mint „trónörökös”.  Négy idősebb testvére apja halála előtt meghalt († 907). Az örökség ezért Zoltára esett, akinek apja még kikorában életét vesztette.

Anonymus a Zolta nevet használja krónikájában, és örökségéről a következőket írja:


ZOLTA VEZÉR ÖRÖKSÉGE

Örökébe lépett a fia, Zolta; apjához hasonló Erkölcsére, azonban elütõ természetére nézve. Zolta vezér keveset selyp és fehér bõrû volt, puha és szõke hajú, középmetmet, harcias vezér, bátor szívû, ám alattvalói iránt kegyes, nyájas beszédû, de has akalomra magsyodarõzózózóet cátoramettózózózózózózózózózózózózózózótózó, bátor szív. Bizonyos idõelt eltével, mikor Zolta vezér tizenhárom esztendõs volt, országának fõemberei valamennyien egyértelemmel és közakarattal egyeseket országbírákul rendelet a vezér alá ... "

Anonymus - Gesta Hungarorum


Solt lett a trón utódja 907-ben. 40 éves uralkodása nyugtalanságokkal és háborús cselekedetekkel volt teli.  A központi kormányzat teljesen elesett, és kitört a harc a hét magyar törzs és a hozzájuk tartozó kazár csoprtok között. A magyarok sok rajtaütést hajtottak végre, egészen a Francia Királyságig és Itáliáig, a Balkánig és a Kelet-Frank Birodalomig jutottak. 933-ban tapasztaltak először súlyos vereséget a merselburgi csatában.

Anonymus a következőket írja Zolta házasságáról a Gesta Hungarorumban :

"Árpád vezér pedig nemeseivel tanácsot tartva, Mén-Marót üzenetét szívesen fogadta és helyeselte; majd mikor hallotta, hogy Mén-Marót leánya már egykorú az õ fiával, Mén-Marót kérelméneztáté njesítával, Mén-Marót kérelmének njesítáténezt érelátáneztel országgal egyetemben".


Charles Bowles történész szerint a feltételezett Solt 904-ben feleségül vett egy morva fejedelmi lányt, 906-ban pedig meglétesült az első magyar kormányzó Morvaországban (miután összeomlott a Nagymorva Birodalom) később pedig 933 és 947 között, Magyarország uralkodó nagyhercege lett. Ez a feltevés azonban a legtöbb történész számára valószínűtlennek tűnik. A trón utódja (943 és 947 között) Fajsz lehetett, Árpád unokája és Jutas fia.

Nagyfejedelem volt-e Zolta?[szerkesztés]

Az újabb kutatások (Kristó Gyula) szerint Zolta fejedelemsége csak Anonymus találmánya, és Árpádot egy másik fia követte az uralkodásban. Kristó szerint a tévedés arra vezethető vissza, hogy mivel Zolta fia fejedelem lett, Anonymus a primogenitúra szabálya szerint feltételezte, hogy apjának, Zoltának is fejedelemnek kellett lennie.

Hasonlót állít Györffy György is, de szerinte Árpád utóda a nagyfejedelmi méltóságban nem egy fia, hanem Szabolcs, egy oldalági rokona volt. De a fejedelmi partvonalak vizsgálata a helynevek alapján azt mutatja, hogy Zolta nem birtokolt akkora partvonalat, amekkorát egy fejedelem.[2]

Szállásterülete[szerkesztés]

Györffy György a magyar helynevek vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy Árpád életében, Pannónia elfoglalása (900[3]) után, Zolta szállásterülete a Duna bal partja volt, a mai Solttól délre a későbbi Bodrog vármegye területéig. Ő azt feltételezi, hogy ekkor a négy, még élő Árpád-fi nyári szállásai a Duna két partján, KalocsaTolna környékén voltak, Zoltáé a mai Solton. Zolta téli szállása pedig délen, a mai Vajdaság területén.[2]

Utódai[szerkesztés]

Zolta fia a későbbi Taksony fejedelem volt, akinek fia volt Géza nagyfejedelem, az ő fia pedig Vajk, a későbbi I. István király. Mivel István 997 körül lépett érett ifjúkorba, Györffy György szerint – aki 28 évet számol egy generációra – Géza 969 körül, Taksony 941 körül, Zolta pedig 913. körül lehetett érett ifjú, ezután házasodhattak meg, majd születhetett az első utóduk.[2]

Taksony valószínűleg 955, az augsburgi csata után került a fejedelmi székbe, s ezután valamennyi Árpád-házi fejedelem és király az ő utóda volt.[2]

Erdőelvi Zoltán[szerkesztés]

Ákos mester krónikájában Zoltát összetévesztette Erdőelvi Zoltánnal, akit I. István 1003-ban ültetett az erdélyi vajda székébe a megdöntött Gyula helyett. Ákos mester ezért Erdőelvi Zoltánról, mint István ősapjáról beszél, így viszont Zoltának ekkor már el kellett volna múlnia százévesnek, ami ebben a korban az adott életmód mellett teljesen valószínűtlen, és az is, hogy ekkor aktív vajdai tevékenységet tudott volna folytatni. Az erdélyi Zoltán és az alföldi Zolta helynevek is mutatják, hogy két különböző személyről van szó.[2]

Források[szerkesztés]

  1. A Solt, Zsolt, Zolta nevet nem szabad összetéveszteni a "Zoltán" -al , amely a "Sultan" -ból származik. A "Solt ..." név szláv eredetű: "жёлтый" ( orosz ), és valójában "sárgát" jelent. Ez végső soron nem meglepő, hiszen a régi magyarok is kapcsolatot tartottak az óorosz törzsekkel a régi hazájukból, az Etelközből való vándorlásuk során .
  2. ↑ Solt uralkodása nincs egyértelműen dokumentálva. Más források szerint Szabolcs, aki Árpád után a hierarchia hét katonai vezetője közül a második volt , 910 -ben nagyhercegként vette át a hatalmat. (Lit .: Magyarország története , 1/2. Kötet, 1493. o.)
  3. Magyarország Története, Akadémiai Kiadó Budapest, 1984, 1. kötet, 624 o.
  4. ↑ Dümmerth; P. 121
  5. Ugorj utána:a b Szöveg a Gesta Hungarorumból
  6. ↑ Samuel Klein: Kézikönyv ... 35. o
  7. ↑ szintén Klein Sámuelben: Handbuch ..., 17. o
  8. ↑ Ménmarót fejedelem volt, és Bihar uraként ismert . (Kicsi: kézi ..., 17. o.)
  9. Magyarország története, 1/2. Kötet, 1497. o

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Czuczor Gergely és Fogarasi János (1874): A magyar nyelv szótára. Hatodik kötet. Budapest. (Zsolt (1) szócikk). [2018. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 16.)
  2. a b c d e Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963 281 221 2  
  3. Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5 
Előző
Árpád
Magyar fejedelem
907 – 947
Következő
Falicsi (?)