Szent János-keresztelőkápolna
|
A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Szent János-keresztelőkápolna | |
 | |
| A Battistero a Paradicsomi kapu felől nézve | |
 | |
| Település | Firenze |
| Ország |  Olaszország |
| Vallás | római katolikus |
| Egyházmegye | Firenzei főegyházmegye |
| Névadó | Keresztelő Szent János |
| Építési adatok | |
| Típus | kápolna |
| Stílus | román építészet |
| Építés kezdete | ismeretlen |
| Építés befejezése | 1150 |
| Építtető | ismeretlen |
| Alapadatok | |
| Szélesség | kb. 26 m |
| Elhelyezkedése | |
 Szent János-keresztelőkápolna
Pozíció Firenze térképén
| |
 é. sz. 43° 46′ 23″, k. h. 11° 15′ 18″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 23″, k. h. 11° 15′ 18″ | |
| A Szent János-keresztelőkápolna hivatalos honlapja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent János-keresztelőkápolna témájú médiaállományokat. | |
A Szent János-keresztelőkápolna (olaszul Battistero di san Giovanni Battista, röviden: Battistero) Firenze védőszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak fölajánlott, nyolcszögletű keresztelőkápolna Firenze történelmi központjában. A dómmal szemközt, a Dóm téren áll. A kápolna egyike Firenze legrégibb épületeinek, római alapokra építették, építését 1150-ben fejezték be. Látványosságai közé számítanak az 1330 és 1452 között készült aranyozott bronzkapuk, melyek Andrea Pisano és Lorenzo Ghiberti munkái, és a kupolát belülről borító mozaikok. Ebben a kápolnában keresztelték meg 1265-ben Dantét is, és a firenzeiek a 19. század utolsó évtizedeiig kizárólag itt keresztelkedtek.[1]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A középkorban az épület mellett állt a püspökség, a tér nyugati oldalán. A 16. században új püspöki palotát építettek, amit a 19. században áthelyeztek úgy, hogy a teret kiszélesítették, és a palotát hátrébb (a Battistero mögött, a dómmal ellentétes oldalon) építették fel, eredeti formájában. A kápolnáról így elmondható, hogy korábban inkább a püspöki palotához kapcsolódott, mint a dómhoz, illetve annak elődjéhez, a Santa Reparata-templomhoz, különösen, hogy a kápolna és a korábbi templom között egy keskeny épület is állt, ami ispotályként szolgált, és amit 1292-ben, Dante tanácsára lebontottak.[2]
Hatása[szerkesztés]
A mai dóm elkészülte előtt a Santa Reparata-templomot és a kápolnát felváltva hívták dómnak a korabeli dokumentumokban,[2] de az utóbbi számított a középkori város centrumának.[2] Maga Dante is "mio bel San Giovanninak" („az én szép Szent Jánosom") nevezte az épületet.[2]
A kápolna stílusa Firenze egészére hatott, ami utána, a reneszánszban keletkezett a városban, szellemében és eredetében ebben az épületben összpontosul.[2] A Battistero protoreneszánsz alkotás, és nagyobb hatással volt a helyi építészet alakulására, mint a vele egyidőben, az Arno túlsó partján megépült San Miniato al Monte-templom.[2]
Építése[szerkesztés]
Az épület pontos korát nem lehet megállapítani. Az eredeti kápolnát, melyet már 897-ben említenek az oklevelek[3] valószínűleg római kori alapokra emelték, az egykori római város szélén. A legenda szerint egy Augustus-kori[1] Mars-szentély képezi az alapját, melyet azonban egyes legendák Julius Caesarnak tulajdonítanak, aki a Fiesole mellette római győzelem emlékére emeltette volna[4], más források szerint az első században prétorok háza állt itt, ásatások pedig a kápolna alatt egy római fürdő vendégfogadóját tárták fel.[5] Végül az 5. században alakítottak ki egy ókeresztény kápolnát, ebből a korból származó pénzérméket is találtak. Ezt a korai épületet 1000 körül újították fel, újbóli felszentelését II. Miklós pápa végezte 1059-ben.[5][3] Erre a korra utalnak a belső oszloppárok és a kupola alatti karzatok.
Mai formáját a 11. században kezdték el kialakítani. Piramis-szerű tetőzete 1128-ban készült el, az oszlopos lanterna 1150-ben, a négyszögletes szószék (a „zseb") 1202-ben épült meg egy korábbi félköríves apszis helyén.[6] A nyolcszögű tetőzet alatt kupola helyezkedik el.[3] A kápolnát kívülről zöld-fehér színű, félkörívekkel, négyszögekkel és derékszögekkel díszített márványlapok borítják, ami eltér a korban szokásos díszítésektől. Ennek Firenze invesztitúraharc során tanúsított magatartása az oka,[7] amikor is a város megpróbálta megőrizni a függetlenségét, ami abban is megmutatkozott, hogy az északi román stílus helyett tudatosan a déli, római mintákat követték. Arnolfo di Cambio 1296-ban fekete-fehér sávosra festette a sarokpilléreket, amivel a kápolna külső megjelenését a szemközti dóméhoz kívánta igazítani.[3]
Az átépítések és hozzáépítések ellenére az épületet sokáig antiknak tartották, többek közt Dante és Filippo Brunelleschi is. Ennek az lehet az oka, hogy a kápolna ismeretlen építőmestere sok elemet az antik építészetből vett át, például az oszlopok és a pillérek szintenkénti rendjét, vagy a boltívek szabályos félkörívét és a felső szint attikaablakait.[3] Ezekkel az antik hatású építészeti elemekkel szemben azonban újszerű a márványinkrusztáció, ami hangsúlyozza a falfelület tagolását.[3] Háromdimenziós díszítményeket helyeztek el síkban, amik úgy hatnak, mintha falra vetített dekorációk lennének, ugyanakkor mivel az íveket kissé eltolták, azok vakárkádsor hatását keltik.[3] Az épület körüli járószintet is megemelték.[1]
-
A Battistero alaprajza -
Totila keleti gót király lerombolja Firenze falait (krónikájából) -
Ghiberti nyertes pályaműve az északi kapu megépítésére kiírt pályázaton, 1401-ben
Restaurálás[szerkesztés]
Az 1966-os firenzei árvíz ebben az épületben is károkat okozott: megrongálódtak a kapuk és néhány, a kápolnában kiállított műtárgy. Ezeket restaurálásuk után vagy visszahelyezték eredeti helyükre, vagy múzeumba kerültek, s a helyükre másolatukat állították ki.
A kápolna külsejét 2014 februárjától 2015 októberéig restaurálták.[8][9] Ezt megelőző legutolsó átfogó renoválása a második világháborút követően volt.[8]
Leírása[szerkesztés]
A kápolna külseje[szerkesztés]
Az épület elrendezése a kora keresztény, nyolcszögletes alaprajzú központos tértípust követi[10], így a ravennai és a római keresztelőkápolnák ötvözete.[3] Számos részletében klasszikus római és bizánci építészeti hatást mutat,[1] például az oszlopfők, a kannelúrás vájatolt pilaszterek és az ablakok foglalata, ugyanakkor a már újszerűnek számító díszítések is megjelennek, a falfelületeket ritmikusan tagoló márványborítás, az inkrusztáció.[1] A falat körös-körül 5 cm vastag zöld és fehér színű márványlapok borítják, amik geometriai formákat rajzolnak a falra, melyek különféle optikai és arányossággal kapcsolatos szabályokat követnek.[1]
A kápolnának sátorteteje van, ami tompaszögeket bezáró csúcsba fut össze. Az így képződött kupola közel 26 méter átmérőjű teret fed be.[10] Az épület magassága alig nagyobb a szélességénél,[10] összhatásában a jól áttekinthető centrális terek közeli rokona.[10] A sarkok pillérrendszere erőteljesebb, míg a falsíkok könnyedebbek. A fény tompításában, irányításában és a dekoráció jellegében kora középkori hatások is érvényesülnek.
Oldalain fapillérek vannak, amik három részre osztják azokat. Fölöttük kiugró párkányok és kerek boltívek vannak, ablakokkal. A külsőt díszítő vakívek, féloszlopok plasztikus hatást kölcsönöznek az épületnek, míg a későbbi attika-ráépítésnek grafikus hatása van.
A pillérek rendszere és az íves-oszlopos tagolás enyhe relieffel fekszik a falfelületre. A sarokpillérek 1296-ban készült fekete-fehér vízszintes sávozása némi ellentétet mutat az eredeti homlokzatok rendszerével és légiesnek ható kiképzésével. A homlokzatsíkok vízszintesen és függőlegesen is 3-3 részre vannak osztva. Ez a hármas tagolás sok helyen visszatér, a részletekben vagy a márványinkrusztáció rajzában, de megfigyelhető az is, hogy magából a nyolcszög alapú épületből egy időben csak 3 homlokzata látható.[10] Kellő távolságból figyelve a hármas tagolás szerinti látvány középpontjában jelentős szerepet kapnak a Battistero kapui.
A kapuk[szerkesztés]
A Battisterónak három kapuja van, amelyek a reneszánsz kor kezdeteitől az újabb kor művészete felé is utat nyitnak. Jelentőségük azért is nagy, mert a Dóm tér együttesében és annak városképi hatásában is fontos szerepet játszanak.[11] Mindhárom bronzból készült, részben aranyozva.[3] A déli kaput Andrea Pisano, az északi és a keleti kaput Lorenzo Ghiberti készítette a 14-15. században. A Ghiberti-féle újabb kapuknak vallási szerepük is volt, a Firenzébe rendszeresen megérkező pestisjárványokat szerették volna velük - mint kegyes adományokkal - megfékezni.[4]
-
A déli-kapu részlete -
Ghiberti arcmása a Paradicsomi kapuról
Déli kapu[szerkesztés]
A kápolna bejáratául szolgáló déli kapu, Andrea Pisano műve, 1330 és 1336 között készült el, a kápolna legrégibb kapuja. A képmezők domborműveinek mérete 53×40 cm.[1] A kapu az Arte di Calimala céh megbízásából készült.[1] Eredetileg a keleti oldalon állt, de Ghiberti második kapujának kedvéért a déli oldalra helyezték át.[11] Pisano 1330-ra készült el a domborművek viaszba mintázásával, ezután velencei mesterek öntötték bronzba a mintákat.[1] A kapu a favázas ajtó formáit ültette át bronzba.
28 képmezője van, amiből húszat a kápolna névadójának, Keresztelő Szent Jánosnak szentelt; az ő élete eseményeit mutatja be. Az alsó 8 mező pedig az erény allegóriáit ábrázolja. Sorrendben:[1]
1: Az angyal hírül adja János születését
2: Zakariás elhagyja a templomot
3: Mária és Erzsébet találkozása
4: János születése
5: Zakariás táblára írja fia nevét: János
6: Szent János a pusztában
7: Szent János prédikál
8: Szent János Jézusra mutat
9: Szent János megkereszteli az embereket
10: Jézus megkeresztelése
11: János megvádolja Heródest
12: Szent János bebörtönzése
13: A tanítványok látogatása
14: Jézus prédikál és gyógyít
15: Szalóme tánca
16: Szent János vértanúsága
17: Szent János fejét tálcán nyújtják Szalóménak
18: Szalóme átadja anyjának, Heródiásnak Szent János fejét
19: A tanítványok Szent János holttestével
20: Szent János sírba tétele
A–B–C–D: Remény, hit, jótékonyság, alázatosság
E–F–G–H: Lelkierő, mértékletesség, igazságosság, körültekintés
A domborművek bronzból készültek, ívekből és négyszögekből kialakított, négykaréjos, gótikus keretbe foglalva. Az alakok többnyire csoportokba vannak rendezve, egyes jelenetek pedig kiemelkednek a kapu síkjából.[1] A kapu évszázados hatást gyakorolt a firenzei szobrászatra.[12] Amikor a kápolnát patronáló posztósok céhe 1401-ben pályázatot írt ki újabb bronzkapu építésére, mintául Pisano művét állították.
A kapu ajtókeretén figurális és növényi motívumok láthatók, amiket Vittorio Ghiberti, Lorenzo Ghiberti fia készített 1452 és 1462 között. A kapu fölötti Keresztelő János lefejezése című háromalakos szoborcsoportot Vincenzo Danti készítette, 1571-ben.
Északi kapu[szerkesztés]
A pályázat[szerkesztés]
Az északi kapu elkészítésére 1401-1402 telén írtak ki pályázatot, melyre 7 pályamű érkezett, olyan szerzőktől mint Lorenzo Ghiberti, Filippo Brunelleschi, és Jacopo della Quercia.[1] A pályázóknak egy év állt rendelkezésére, hogy elkészítsék pályaműveiket, melynek Izsák feláldozását kellett ábrázolni, a pályamű formájának pedig Pisano kapuját kellett követnie.[1] A pályamű elkészítéséhez a pályázók 4-4, összesen 75 font súlyú bronztáblát is kaptak, amikre 17 hüvelyk magasságú és 13 hüvelyk szélességű képeket kellett elkészíteniük.[4] A zsűribe 34 embert választottak be, köztük Giovanni di Bicci de’ Medici bankárt, aki akkor a város leggazdagabb embere volt.[4]
A zsűri tetszését Ghiberti és Brunelleschi pályázata nyerte el, végül az ekkor 23 éves Ghiberti művét választották.[1] Wirtz szerint[1] a döntésben valószínűleg nem kis szerepe volt annak, hogy Ghiberti költségkímélő eljárással, egy munkafázisban öntötte ki a domborművet, ami az egész kapu összköltségét tekintve jelentős megtakarítást eredményezett a megrendelők számára. Csak az első két pályamű maradt fenn, a Bargellóban őrzik őket.
A kapu leírása[szerkesztés]
A végleges kapun, ami 1424-re készült el, - a pályázat témájával ellentétben - nem ótestamentumi jelenetek láthatóak. Magassága 450 cm a kerettel együtt, a kazetták mindegyike 39×39 cm-es.[13] A délihez hasonlóan 28 dombormű díszíti, azaz követi Pisano kompozícióját, de a domborművek már gazdagabb felfogása és a váz díszítésének lágyabb ritmusa már stílusbeli változást jeleznek[14]. Már megfigyelhető az emberi test és az arckifejezések természethű mintázása.[1] A képeken már épület- és tájrészletek is láthatóak, az akkoriban felfedezett perspektivikus látásmóddal ábrázolva őket.[1] A 28 kép közül 20 foglalkozik Jézus életével. Az alsó 8 képen négy evangelista és négy egyházatya látható. Itáliában szokatlan módon, észak-alpesi hagyományokat követ[1] a Jézus életét az angyali üdvözlettől a pünkösdi csodáig bemutató képsor, mivel azt balról jobbra, de alulról felfelé kell "olvasni".[1] A képek sorrendje:[1]
1: Angyali üdvözlet
2: Jézus születése
3: A háromkirályok imádása
4: Krisztus az írástudók között
5: Jézus megkeresztelése
6: Jézus megkísértése
7: A templom megtisztítása
8: Jézus vízen jár
9: Krisztus színeváltozása
10: Lázár feltámasztása
11: Jézus bevonulása Jeruzsálembe
12: Utolsó vacsora
13: Az Olajfák hegyén
14: Jézus elfogatása
15: Jézus megkorbácsolása
16: Krisztus Pilátus előtt
17: Jézus keresztútja
18: Keresztre feszítés
19: Feltámadás
20: Pünkösd
A–B–C–D: János, Máté, Lukács, Márk
E–F–G–H: Szent Ambrus, Szent Jeromos, Szent György, Szent Ágoston
Ahol a kazetták találkoznak, apró portréfejek láthatóak, melyek közül az egyikben Ghiberti saját magát mintázta meg.[13] Naturalista hatású részletek figyelhetőek meg az ajtókereteken is, látható béka, gyík, csiga és egyéb állatok.[13] A kapu fölötti, Keresztelő János prédikál című háromalakos szoborcsoportot Giovan Francesco Rustici készítette 1506 és 1511 között.
Keleti kapu[szerkesztés]
.jpg)
Ghiberti az északi kapu elkészítése után már pályázat nélkül kapott megbízást a keleti (Dómmal szembeni) kapu elkészítésére.[14] A keleti kapu, más néven Paradicsomi kapu (olaszul Porta del Paradiso), Ghiberti főműve, amin 1425-től 1452-ig 27 éven át dolgozott, a Kereskedők Céhének megbízásából. A kaput azért nevezik Paradicsomi kapunak is, mert Michelangelo azt mondta róla, hogy „méltó lenne arra, hogy a Paradicsom kapuja legyen".[15] Vasari szerint pedig ez a kapu „a földkerekség legszebb és legtökéletesebb műve”.[1] Ghiberti Kommentárok címen írt, művészeti írásokat tartalmazó művében maga is sokat foglalkozik a kapuval, így leírja, hogy a kapu megalkotásánál szabad kezet kapott.[1] A mű annyira elnyerte a megbízók tetszését, hogy eredeti elképzelésükkel ellentétben nem a déli oldalra helyezték, hanem a dómmal szemközti keleti oldalra, ahonnan Pisano kapuját áthelyezték a déli oldalra.[1]
A kapu 521×321 cm, a domborművek mérete egyenként 80×80 cm.[15] Ez a kapu már nem 28 részre osztott, és Ghiberti szakított a Pisano-féle gótikus keretezéssel is, egyszerű négyzettel vannak keretezve a képek, amiket aranyozott kettős reliefsor övez. A másik két kapu tábláihoz képest a Paradicsomi kapuéi nagyobbak, ezért csak 10 kép fért el rajta. Eltűntek a másodlagos keretezések is, de megjelent a perspektíva korai ábrázolása.[16] Mivel Ghiberti a lapos relieftől a magas domborműig többféle technikát alkalmazott,[17] ezért a 10 relief tulajdonképpen plasztikus alakokkal gazdagon benépesített tájkép[14], ahol az előtérben szereplő figurák kerekségükben vannak megmintázva, majd a dombormű egyre laposabbá válik, hogy a leghátsó elemek szinte már csak rárajzoltnak tűnjenek.[18] Jellemzője az is, hogy egy-egy mezőben ugyanannak a történetnek több epizódját is ábrázolta a művész.[17]
A kereten növényi motívumok láthatóak, köztük 48 kicsi fülkeszobor és medalionban elhelyezett fej.[15] Köztük a bal oldal közepén Ghiberti saját arcmását örökítette meg, a többin szibillák, próféták és más bibliai alakok fedezhetőek fel.[15]
A domborművek, amiknek a témáját Leonardo Bruni humanista válogatta ki,[15][19] sorban a következő ótestamentumi jeleneteket ábrázolják[12]:
1: Ádám és Éva teremtése; kiűzetés a Paradicsomból
2: Ádám a földet műveli; Káin testvérgyilkossága
3: Az özönvíz; Noé bárkája; Noé áldozata és részegsége
4: Ábrahám a három angyallal; Sára a sátorban; Hágár a pusztában; Izsák feláldozása
5: Ézsau és Jákob története: Ézsau Izsákhoz megy; Ráhel és Jákob; Izsák megáldja Jákobot
6: József és testvérei Egyiptomban; Benjámin zsákjában megtalálják az aranypoharat; a testvérek visszatérése Kánaánba
7: Mózes átveszi a törvénytáblákat
8: Jerikó falai leomlanak; Józsua átkel a Jordánon
9: Dávid harca a filiszteusokkal; Góliát legyőzése
10: Salamon fogadja Sába királynőjét
A jelenetekbe belerejtették magát a várost, Firenzét, mint az antik Róma örökösét. Az egyik táblán Jeruzsálemet Firenze helyettesíti, míg a legutolsó táblán, melyen Salamon király fogadja Sába királynőjét, a dóm belseje látható.[19]
Giorgio Vasari szerint „Ghibertinek ez az alkotása részleteiben és egészében is tanúsítja, hogy mit érhet el a szobrász tehetségével és erejének megfeszítésével a szinte kerek szobornyi figurák, a közepes, a lapos és az igen lapos domborművek megformálása terén, miként élhet az alakok ötletes elrendezésének, a különleges mozdulatok, a nők, a férfiak, a különféle épületek ábrázolásának, a távlat alkalmazásának lehetőségeivel, és az az egész művön megfigyelhető dicséretes módszerrel, hogy a nemeket sajátosan kecses vonásaikkal, az öregeket komolyságukkal, a fiatalokat könnyedségükkel és bájukkal jellemzi.”[19]
A kapu fölötti háromalakos Krisztus megkeresztelése című szoborcsoportot 1502-ben készítette Andrea Sansovino, a bal oldali angyal Innocenzo Spinazzi műve, 1792-ből.
Az 1966-os firenzei árvíz ezt a kaput is megrongálta, 5 dombormű levált az ajtószárnyakról. Restaurálás után visszahelyezték őket. 1990-ben elkészítették a kapu másolatát, jelenleg ez látható a kápolnán, az eredetit pedig a Dóm Múzeumban őrzik. 2007-ben 3 eredeti domborművet bemutattak Atlantában, Chicagóban és a New York-i Metropolitan Múzeumban.[20]
A kápolnát 7-8 méter távolságból nézve becsülhető meg leginkább a kapu művészi értéke[21], mivel innen már minden részlet látható.
A kápolna belseje[szerkesztés]
A kápolna körüli tér járószintjét már a 12-13. században is többször megemelték, aminek következtében az épület külső arányai eltorzultak.[1] Leonardo da Vinci kidolgozott egy módszert, hogyan lehetne az egész Battisterót megemelni, de a tervet nem valósították meg, így ma is meg kell tenni néhány lépcsőfokot lefelé, hogy a kápolna belsejébe jussunk.[1]
A belső tér függőlegesen két részre osztott. Az alsóban a kandellúrás pilaszterek gránitból készült, aranyozott korinthoszi oszloppárokkal vannak díszítve, köztük a külső homlokzat geometrikus mintája látható. E megoldás miatt az oszloprend és a köztük lévő fülkék is a római Pantheonra emlékeztetnek.[22] A felső részen árkádos galéria fut körbe, a rajta lévő ikerablakok szabályos közönként ismétlődnek[22]. A szószék fülkéjét és a három kaput teljes falmagasságig kettős pilaszterek és félkörívek díszítik. A kupola alatt közvetlenül négyszögletes képmezőkben attika-sor látható.
A Pisano-féle déli kapun belépve, jobbra található a keresztelőkút. Ez a pisai iskola munkája a 14. század második feléből. Fölötte látható a Krisztus megkeresztelését ábrázoló festmény, Alessandro Alloritól, 1591-ből.
Az északi kapu és az apszis között látható Baldassare Coscia, azaz XXIII. János ellenpápa síremléke, amit 1425 és 1427 között készített Donatello és Michelozzo. Az ellenpápa alakja Donatello, a talpazaton lévő három nőalak, a Hit, Remény és Szeretet allegóriája Michelozzo művei. Ez az első reneszánsz stílusú baldachinos síremlék.[22]
A kápolna műkincsei közé tartozik még két római szarkofág és Ranieri püspök kőkoporsója.
A téglalap alakú szentélyt a 13. század első éveiben építették a kápolnához, a következő évszázadban készült el Agostino di Jacopo műhelyében a mozaikdíszítés és az előtérben lévő gyertyatartó angyal. A főoltártól balra Mária Magdolna faszobra állt, amit Donatello készített, 1460-ban. Az 1966-os árvíz alatt súlyosan megrongálódott, restaurálás után visszahelyezték, de később átvitték a Dóm múzeumba.
A kápolna padlóján is a 13. században készült mozaikszerű berakás látható, amin az állatövet ábrázolták, a közepén visszafelé is olvasható latin szöveggel.
A kupola mozaikja[szerkesztés]
A Battistero kupolájának mozaikját, ami a velencei Szent Márk-székesegyház mozaikjai nyomán készült,[22] 1225-ben[22] kezdték el készíteni. Később a munkát egy ferences szerzetes, Jacopo Torriti vezette,[22] és többen közreműködtek benne, így Coppo di Marcovaldo is, de a végső munkálatok a következő század elejéig elhúzódtak. A főoltár feletti részen a szivárványon trónoló Krisztus látható, amint az utolsó ítéletkor a jókat megjutalmazza, a rosszakat megbünteti. A mennyezet további, körbefutó részein látható mozaikdíszítés 5 részre oszlik, ahol ó- és újtestamentumi jelenetek láthatók: Keresztelő Szent János életének eseményei, történetek Krisztusról, József életének eseményei, képek a világ teremtéséből, Az égi hierarchiák Krisztussal és a szeráfokkal. A Krisztus fölötti képszalagon, ami egészen a lanternáig nyúlik, szőlőindák, pávák és szarvasok között a Teremtőt és a mennyei seregeket látni.
-
XXIII. János ellenpápa síremléke -
Szarkofág
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y Wirtz, 25-49. oldal
- ↑ a b c d e f Pogány 44. oldal
- ↑ a b c d e f g h i Toscana 162. oldal
- ↑ a b c d King
- ↑ a b Polyglott 19. oldal
- ↑ Pogány 41. oldal
- ↑ Polyglott 20. oldal
- ↑ a b Restaurálják a firenzei dóm keresztelőkápolnáját. mandiner.hu, 2014 [last update]. [2014. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
- ↑ Florence Baptistery restoration enters final phase. theflorentine.net, 2015 [last update]. [2018. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 24.)
- ↑ a b c d e Pogány 45. oldal
- ↑ a b Pogány 46. oldal
- ↑ a b Panoráma 54. oldal
- ↑ a b c Toscana 163. oldal
- ↑ a b c Pogány 48. oldal
- ↑ a b c d e Toscana 164. oldal
- ↑ Pogány 51. oldal
- ↑ a b Toscana 165. oldal
- ↑ Pogány 53. oldal
- ↑ a b c Műelemzés 199. oldal
- ↑ Vogel, Carol. „One of Florence’s Renaissance Prizes to Go on U.S. Tour”, New York Times , The New York Times Company, 2006. október 16.
- ↑ Pogány 54. oldal
- ↑ a b c d e f Toscana 166. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó (1996). ISBN 88 7009 956 3
- ↑ King: Ross King. Brunelleschi kupolája. A firenzei dóm építésének története. Budapest: Park könyvkiadó (2008). ISBN 978 963 530 834 7
- ↑ Műelemzés: Beke László. Műalkotások elemzése. Budapest: Tankönyvkiadó (1986). ISBN 963 17 8711 7
- ↑ Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7
- ↑ Pogány: Pogány Frigyes. Firenze. Budapest: Corvina kiadó. ISBN nélkül (1971)
- ↑ Polyglott: Firenze. Polyglott útikalauz. Budapest: Pegazus Rt. (1992). ISBN 963 7598 08 1
- ↑ Toscana: Anne Mueller von der Hagen, Ruth Strasser. Toscana – Művészeti kalauz. Budapest: Vince kiadó (2005). ISBN 978 963 9552 51 7
- ↑ Wirtz: Rolf C. Wirtz. Firenze – Művészeti kalauz. Budapest: Vince kiadó (2007). ISBN 978 963 9552 90 6
További információk[szerkesztés]
- Baptistry. museumflorence.com. [2019. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 9.) (angolul) (olaszul) A keresztelőkápolna a Dóm múzeum honlapján nyitvatartási és belépőjegy-információkkal
- Baptistery dedicated to St. John the Baptist. visitflorence.com. [2018. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 24.) (angolul)
- Lorenzo Ghiberti és a Porta del Paradiso. sulinet.hu. [2016. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 24.)
- Baptistery of Florence. italyguides.it. [2013. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 24.) (angolul)
- Baptistery of San Giovanni. museumsinflorence.com. (Hozzáférés: 2018. december 24.) (angolul)
