Bargello

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A Firenze történelmi központja
világörökségi helyszín része
Bargello
Bargello 1.JPG
Település Via del Proconsolo
Hely Firenze
Építési adatok
Építés éve 1255
Megnyitás 1865
Hasznosítása
Elhelyezkedése
Bargello (Firenze)
Bargello
Bargello
Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 13″, k. h. 11° 15′ 29″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 13″, k. h. 11° 15′ 29″
Bargello weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bargello témájú médiaállományokat.

A Bargello, más néven Palazzo del Podestà, egyike Firenze palotáinak. A duecento idején kezdték el építeni, 1255-ben. Eredetileg a Capitano del Popolo (A nép kapitánya), azaz a népi milícia, polgárőrség vezetőjének a lakhelye volt, de igen korán, 1271-ben a Podestà palotájává vált. A Podestà a városállam főbírája volt, aki a város törvényei szerint nem lehetett helyi lakos, így akarván elkerülni a részrehajlását. Személyét fél-egy évre választották. 1574-től a mai rendőrfőkapitánynak megfelelő Capitano di Giustizia székhelye lett, és ekkortól hívják a palotát Bargellonak. Az épület ma a Museo Nazionalénak (Nemzeti Múzeum) ad otthont.

Története[szerkesztés]

A palota legrégibb része a via del Proconsolo utca felé eső szárnya a toronnyal. Ezeket a részeket Sisto és Ristoro szerzetesek tervezték, akik a Santa Maria Novella építészei is voltak. Az építkezést 1255-ben kezdték el. A Bargello hátsó szárnyát 1332 és 1345 között építették hozzá Neri di Fioravante és Benci di Cione tervei szerint. Ekkor építették meg az árkádos udvart és a tanácstermet. A 16-18. században a Bargellót börtönként használták, 1786-ig hajtottak végre benne halálos ítéleteket[1]. 1857 és 1865 között restaurálták az épületet, és azóta ad helyet a Nemzeti Múzeumnak, mely ebben a minőségében az első volt Olaszországban.[1]

A múzeum[szerkesztés]

A Bargello múzeumában a közép- és reneszánszkori Itália szobrászati és iparművészeti gyűjteménye látható.

A földszinten található a Michelangelo-terem és a 16. századi firenzei szobrászat terme. Ezekben Michelangelo Bacchusa (1497), Brutusa (1540 körül) egy kis Dávid (1530 körül) valamint Sansovino, Cellini, Giambologna, Bernini, Ammannati és mások alkotásai láthatóak.

Az első emeleten elefántcsont-faragások, a kápolna intarziaberakásos szentélypulpitusa kapott helyett, valamint itt található a Donatello-terem, benne a Keresztelő Szent János és az 1450-ben[1] készült Dávid című szobrokkal, de itt vannak kiállítva Brunelleschinek és Ghibertinek a Szent János-keresztelőkápolna számára 1401-ben készített pályaművei is, Verrocchio Dávidja valamint Luca della Robbia és Desiderio da Settignano művei mellett.

A 2. emeleten látható Cellini több alkotása és a della Robbiák műhelyéből származó terrakották. Itt van a Verrocchio-terem, ahol a névadó művein kívül Antonio Rosellino, Mino da Fiesole, Benedetto da Maiano és Antonio Pollaiuolo alkotásai láthatóak.

Lásd még[szerkesztés]

Firenze palotáinak listája

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Zsebútitárs 11. oldal

Források[szerkesztés]

  • Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7 
  • Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó (1996). ISBN 88 7009 956 3 
  • Polyglott: Firenze. Polyglott útikalauz. Budapest: Pegazus Rt. (1992). ISBN 963 7598 08 1 
  • Zsebútitárs: Firenze – térképes útikalauz. Budapest: Panemex Kft. (2009). ISBN 978 963 9825 41 3