Lorenzo Ghiberti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lorenzo Ghiberti
Ghiberti.png
Született 1378[1][2][3][4][5][6][7]
Firenze
Elhunyt 1455. december 15. (76-77 évesen)
Firenze[8]
Állampolgársága Firenzei Köztársaság
Foglalkozása
Sírhely Santa Croce templom
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lorenzo Ghiberti témájú médiaállományokat.
Önarckép. Részlet a Porta del Paradisóról
A Porta del Paradiso (1425-1452)

Lorenzo Ghiberti (Firenze, 13781455. december 1.) a korai reneszánsz egyik leghíresebb szobrásza és ötvösművésze. Munkásságának kiemelkedő alkotása a firenzei Battistero kapuja, a Porta del Paradiso.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Már fiatalon mostohaapja, Bartoluccio di Michele műhelyében tanulta az ötvösmesterséget. Giorgio Vasari írja életrajzában, hogy gyorsan haladt tanulmányaiban, emellett a szobrászat és a rajzolás is érdekelte. 1400-ban a pestis elől Pesaróba menekül, s ott Carlo Malatesta szolgálatába áll, mint festő. 1401-ben azonban visszatér Firenzébe, ahol fontos pályázatot hirdettek meg: a kereskedőcéh monumentális bronzkaput akart készíttetni a keresztelőkápolna számára. Ettől a pályázattól számítják a reneszánsz kezdetét. Egy bronzkapu már emelte az épület szépségét, Andrea Pisano gótikus stílusú kapuja, mely korában egyedülálló jelentőségű volt, s ez volt a mintakép az új pályázók számára.

Ghiberti mostohaapja segítségével egy év alatt elkészítette pályaművét, az Ábrahám áldozatát, s olyan mesterek előtt nyerte meg a pályázatot, mint Filippo Brunelleschi, a későbbi híres építész. Ghiberti és műhelye 1403-tól 1424-ig dolgozott a bronzkapun, melyet később északi kapunak neveztek. Szigorú szerződésben rögzítették a munka minden mozzanatát, és ő hűségesen tartotta magát ehhez. A domborművek témája Krisztus élete volt, s jól megfigyelhető a mester stílusának változása. A kezdeti zárt csoportos kompozíciót felváltja a nemzetközi gótika hatása, majd megjelenik a szabad mozgású alakok harmonikus kompozíciója és az egyre több antik elem. A domborműveken a jelenetek két síkban játszódnak le: az előtérben álló alakok a szobrok plaszticitásával rendelkeznek, míg a háttérben a táj csak jelzés a perspektíva törvényeinek figyelembevétele nélkül.

Ábrahám áldozata. Ghiberti pályaműve (1401-1402)
Jelenet a Porta del Paradisóról

Közben a kereskedőcéh további munkákkal látja el, köztük a technikai bravúrt igénylő Keresztelő Szent János szobor elkészítésével. Firenzében még sohasem készült életnagyságúnál nagyobb bronzszobor, így Ghiberti nagy kockázatot vállalt, de a kísérlet fényesen sikerült. Következő munkája a Szent Mátét ábrázoló szobor volt, amely az álló emberi alak ábrázolásának tökéletes reneszánsz megoldása. E két szobor és Szent István vértanú szobra az Orsanmichele számára készült. Művészetének fejlődésvonala nem egyenes, sokféle módon kísérletezik az új stílus, a reneszánsz határain belül.

Fő munkáját, a Battistero keleti kapuját 1425-től 1452-ig készítette, s ez lett minden idők egyik legjelentősebb művészeti alkotása. Michelangelo nevezte el Porta del Paradisonak, a Paradicsom kapujának. Amikor elkészült, csak úgy állíthatták méltó helyére, a székesegyházzal szembe, hogy Andrea Pisano kapuját áthelyezték. Eredetileg huszonnyolc jelenetet terveztek a kapura, de Ghiberti kérésére a szám tízre csökkent, s egy domborművön belül több jelenetet ábrázolt. A téma az Ószövetség volt. Ennél a nagy munkánál elsősorban fiai voltak segítségére.

A gótikus domborműveken szinte teljesen hiányzó térábrázolás helyett perspektivikus eszközökkel próbálja megoldani a tér ábrázolásának problémáját. A tájképi háttereknél a relief-technikát használja: a dombormű alsó széle erősen kiáll, s az előtérben álló alakok magas reliefben vannak ábrázolva, s minél távolabbi a részlet, annál laposabb a domborúság. A jelenetek eleinte egyenrangúak egy domborművön belül, később egy jelenet veszi át a vezető szerepet. Az antik művészet számos vonását lehet felfedezni a kapun, ismert hellenisztikus dombormű vagy antik szobrok lobogó ruhája ismerhető fel egy-egy részleten.

Közben más munkákat is készített, például a firenzei dóm számára egy ereklyetartót, amely Szent Zenóbiusz életének jeleneteit ábrázolja. De élete folyamán nem csak szobrászattal és ötvösművészettel foglalkozott. Készített vázlatokat, modelleket más mesterek számára is, valószínűleg az ő modellje nyomán készült a Szépművészeti Múzeum Ülő Madonnája. Foglalkozott festészettel és építészettel is, színes üvegablak-terveket készített a firenzei dóm számára. Tudunk ötvösremekeiről is, amelyek az idők folyamán elpusztultak. Életének utolsó éveiben írja meg I Commentarii című művét, amelyben művészeti törekvéseinek magyarázatát adja. Az első kötet főleg az antik művészetről szól, de a második kötet a művészetírás klasszikusai közé emeli: saját művészetének gyökereit kutatva biztos ízléssel és ítélettel ír koráról, életéről.

Források[szerkesztés]

Egyéb információk[szerkesztés]

  1. 2017. augusztus 23., https://rkd.nl/explore/artists/129486
  2. Lorenzo Ghiberti
  3. Lorenzo Ghiberti
  4. Lorenzo Ghiberti
  5. Lorenzo Ghiberti
  6. RKDartists, 129486, Lorenzo Ghiberti, 2017. október 9.
  7. SNAC, 2017. október 9., w61d0p67, Lorenzo Ghiberti
  8. Integrált katalógustár, 2014. december 31.