Orsanmichele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 A Firenze történelmi központja
világörökségi helyszín része
Orsanmichele
Az Orsanmichele barna tömbje a kép bal oldalán
Az Orsanmichele barna tömbje a kép bal oldalán
Település Firenze
Ország Olaszország
Vallás római katolikus
Egyházmegye Firenzei főegyházmegye
Védőszent Mihály arkangyal
Névadó Mihály arkangyal
Építési adatok
Típus templom
Stílus gótikus
Építés befejezése 1337
Rekonstrukciók évei 1337-1404
Építész(ek)
  • Simone Talenti
  • Benci di Cione Dami
  • Neri di Fioravante
Elhelyezkedése
Orsanmichele (Firenze)
Orsanmichele
Orsanmichele
Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 14″, k. h. 11° 15′ 18″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 14″, k. h. 11° 15′ 18″
Az Orsanmichele hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Orsanmichele témájú médiaállományokat.

Az Orsanmichele Firenze egyik temploma, a város történelmi központjában áll, keletről a via Calzaiuoli, északról a via Orsanmichele, nyugatról a via dell'Arte della Lana, délről pedig a via Lamberti utcák határolják.[1] Eredetileg kolostorkert állt itt, ennek nevéből (Orto di San MicheleSzent Mihály-kert) alakult ki az Orsanmichele név.[2]

A Mihály arkangyalnak szentelt gótikus stílusban épült templom a firenzei céhek szentélye volt. Helyén a 13. század végén nyitott oszlopcsarnok állt, ahol gabonatőzsde működött. Ez 1304-ben, tűzvészben leégett, ekkor kezdték el a mai templommá átformálni Francesco Talenti, Neri de Fioravante és Neri di Cione tervei alapján. Az átépítés 1337 és 1404 között zajlott. Az átépítés során a csarnok íveit befalazták, így egy kéthajós teret nyertek, amit templomnak rendeztek be, majd emeletet húztak rá, amit magtárként használtak. A földszint hajdani íveinek a helyét hármas ablakok töltik ki. A templom hátsó oldalát fedett folyosó köti össze az utca felett a gyapjúszövők egykori székházával, az Arte della Lanával.

A szobrok[szerkesztés]

A templom külsejének a nevezetességei azok a szobrok, amelyek pillérekbe épített fülkékben kaptak helyet, bemutatva a firenzei szobrászat stílusváltozásait a 15. század elejétől a 17. század elejéig. Az alábbi táblázatban a szobrok képe és leírása látható. A sorok elején lévő sorszám utal az alaprajzi képen látható sorszámokra.

Az alábbi táblázat a szobrokat az alaprajzon jelzett sorszámok szerint sorolja fel.

Kép Szobrász A szobor neve Anyag A készítés éve Magasság (cm) A megrendelő céh Állapot
1 Lorenzo Ghiberti és Michelozzo[3] Szent Máté bronz 1419-1423 270 pénzváltók eredeti
2 Lorenzo Ghiberti Szent István bronz 1427-1428 260 gyapjúszövők másolat, az eredeti múzeumban
3 Nanni di Banco Szent Elígiusz márvány 1417-1421 (1415[3]) 240 patkolókovácsok másolat, az eredeti múzeumban
4 Donatello Szent Márk márvány 1411-1413 248 vászonszövők másolat, az eredeti múzeumban
5 Niccolò di Piero Lamberti vagy Ciuffagni[3] Szent Jakab márvány 1410-1422 213 szűcsök másolat, az eredeti múzeumban
6 Piero di Giovanni Tedesco vagy Simone Talenti[3] Szűz Mária márvány kb. 1399 220 orvosok és gyógyszerészek másolat, az eredeti múzeumban
7 Baccio da Montelupo János evangélista bronz 1515 266 selyemszövők másolat, az eredeti múzeumban
8 Lorenzo Ghiberti Keresztelő Szent János bronz 1412-1416 268 kendőárusok[3] másolat, az eredeti múzeumban
9 Andrea del Verrocchio hitetlen Tamás és Jézus bronz 1464[3]-1483 241 és 203 kereskedők másolat, az eredeti múzeumban
10 Giambologna Szent Lukács bronz 1597-1602 273 bírák és jegyzők másolat, az eredeti múzeumban
11 Filippo Brunelleschi és Donatello Szent Péter márvány 1408-1413 243 mészárosok másolat, az eredeti múzeumban
12 Nanni di Banco Szent Fülöp márvány 1410-1412 250 cipészek másolat, az eredeti múzeumban
13 Nanni di Banco 4 koronás szent márvány 1409-1417 203 kőművesek, kőfaragók, ácsok és kovácsok[3] másolat, az eredeti múzeumban
14 Donatello Szent György márvány 1415-1417 209 fegyverkovácsok másolat, az eredeti a Bargellóban

A templom belseje[szerkesztés]

Az épület belső térhatása templomtól szokatlan, mivel középen vonul végig egy oszlopsor. Látnivalói közé tartozik Andrea Orcagna 1349 és 1359 között készített tabernákuluma, ami gazdagon faragott márványból készült és arannyal, mozaikokkal és féldrágakövekkel van díszítve. A tabernákulum egy azóta elpusztult szentkép foglalatának készült, jelenleg Bernardo Daddi 1348-ban[2] készült Szűz Mária a Gyermekkel című kép látható benne.

A templom bal oldalának a végében álló oltár márvány alakjait Francesco da Sangallo készítette 1626 körül.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Panoráma 67. oldal
  2. a b Zsebútitárs 10. oldal
  3. a b c d e f g Panoráma 66. oldal

Források[szerkesztés]

  • Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7 
  • Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó (1996). ISBN 88 7009 956 3 
  • Zsebútitárs: Firenze – térképes útikalauz. Budapest: Panemex Kft (2009). ISBN 978 963 9825 41 3